Mickey webnaplója

A művészek szokott módszere, hogy irodalmon vagy képzőművészeti eszközöket társítva saját opusaikhoz amazokkal menedzselik emezeket. Hogy világos legyek inkább példálózom.
Leo Slezak operaénekes kecskével állított be hajóútja végén NY-ba. Kit érdekel egy énekes jövetele kecske nélkül.
Váli Deske blogján keresztül ágyazott meg Sugár Rezső festő képeinek, még ha bőven a művész halála után is állt elő vele.
Saját dolgai is fogyaszthatóbbak, ha melléjük teszi az ország tán legrészletesebb és gondolatgazdagabb webnaplóját.
Saját népszerű oldala van Lackfi János költőnek is, aki általa szólítja meg az őt olvasó népeket.
Tehát a festőknek az alkalmi kiállításokon kívül rendelkezésükre áll a net, ha van fantáziájuk hozzá, hogy mit kezdjenek vele.
A költőknek a kiadó szeszélyén kívül rendelkezésükre áll az internet, ha értelmesen képesek használni.
A tudósok is elszabadulhatnak a katedrától, és szélesebb körben mutathatják meg kutatási eredményeiket, oszthatják meg gondolataikat, ha rámerészkednek a FB-ra vagy más felületekre.
De önmagában a FB, a saját blog, a virtuális fotók közzététele sem elég harsány ahhoz, hogy a kibontakozás egyéb forrásaira rábukkanjon a használó.
A kecske mellé kell az ének-kvalitás,
a blog mellé kell a rajzkészség,
a FB mellé kell a verselési készség,
a kiállítási lehetőségeken kívül kell a képzőművészi tehetség,
a honlap mellé kell az irodalmi jártasság és kifejezni akarás eltökéltsége.
Magyarán hiába a mellérendelt eszköz, ha hiányzik maga a mű, a repertoár, a lemezfelvétel, a kiadott kötetek sora, az az alaptevékenység, amelyet népszerűsíteni akarna.
E gondolatsorhoz passzol a címbeli közmondás: Suszter maradj a kaptafánál, avagy egy hasonló másik, kissé távolabbról témánkra hajazó mondás: Fent az ernyő, nincsen kas.