Hajnali öt. Újabb szokásom szerint a fotelban ülök az erkélyünkön.
Pitymallik.
Déli szél továbbítja a felhőket észak felé.
Rövidujjú ingben sem fázok.
Madarak még csak nagy ritkán húznak át az égen.
Viszont denevérek sokasága vadászik hallgatagon csapongva, mint egy-egy nagyobb fekete lepke. Kivételesen nem az én fülem az oka, hogy nem hallom hangjukat. Ez a hangtartomány kívül esik az általunk hallható frekvenciákon. A bőregerek pedig kiáltoznak, és a visszhangot fogják, így kapkodják el a levegőben röpdöső apró szárnyasokat. Kedves a társaságuk, nem vagyok teljesen egyedül. Néha kettő, ritkán három denevér is feltűnik a szemem előtt. Vajon folyamatosan kiáltoznak, vagy szaggatottan?
Ültömben eszembe jut a tegnapi rövid eszmefuttatás a könyvek mondanivalójának érvényességéről. Hamar elavulnak a bennük foglaltak. Gyerekkoromban olvasgattam A technika csodái c. Dante kiadású kötetet (1930). Mi „búvárosnak” neveztük a bőven illusztrált könyvet, mivel a címlapján egy mélytengeri búvár szkafanderje leledzett. A benne szereplő képszövegek némelyikére máig emlékezem. Egy húzás, egy nyomás, és már is kész a sárhányó. stb.
Azért is jön elő ez az emlék, mert tegnap kézbe vettem a Reader’s Digest Hogy is van ez? c. válogatását. A kiadvány 1990 körül jelent meg. A benne szereplő szenzációk felett ugyancsak eljárt az idő. Hol volt akkor még a számítástechnika, a robotika, a mesterséges intelligencia, az okostelefon, a giga- és terabájtok, az univerzum határainak kitágulása, a drónokkal vívott csaták, a szinkrontolmácsok teljesítményét leköröző fordítóprogramok. (Nemcsak az írógépek avultak el, a műfordító szakma is a múlté lesz nemsokára).
Az az igazság, hogy mire egy a technika vívmányaival foglalkozó könyv kikerül a nyomdából, már elavultnak tekinthető. Ha lehet, ma még gyorsabb a technikai eszközök fejlődése, mint valaha.
A polcomon lévő Larousse (2008) közli, hogy az ezredforduló népessége 6 md fő. Ma több, mint 98 md!
Ha kezembe kapom a földrajzi atlaszt, az ott leírt országok egy része már nem létezik. Mások határai elmozdultak.
Meglehetősen izgága korban élünk, és nem is várható lelassulás.
2025.09.03. 06:22 emmausz
Hajnaltájt
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8318941022
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.

Utolsó kommentek