Mickey webnaplója

Még soha nem fordult elő velem életemben, hogy a
nyolcvanadik évemet taposom.
Nyolcvan még gombócból is nagyon sok. Elég, ha
nyolc van belőlük.
***
Legalább 60-szor írtam le tegnap a kapott köszöntésekre válaszul, hogy köszönöm. Meglep, hogy még ennyien emlékeznek rám korábbról. Persze, a FB. Sokan látják a virtuális felületen, hogy kinek van éppen nevezetes napja.
***
Örömömre szolgálnak régen felvett családi fotók nézegetése. Arcok, mi fiatalon, szépséges gyerekek, helyek, ahol megfordultunk, helyek, ahol megannyi élményt éltünk meg együtt.
Régi kor árnya felé visszamerengni, mit ér? – kérdezi Kölcsey.
Sokat – válaszolom neki.
Összegzést ér, egy élet eseményeinek értékelését éri, életünk drámáit elevenítik meg, benne a vidám és a szomorú epizódokat. Nem tagadok meg semmit képes krónikánk képeiből. Mi voltunk szereplői minden eseményében. A múltba tekintés erőt ad a jelen megéléséhez és a remélt jövő elképzeléseihez.
Már megéri a visszatekintés. (Apropó: Kodály háromkötetes írásdokumentumainak is Visszatekintés a címe.)  
***
Az esti órákban szoktam követni az égi fényeket. Tetszenek a repülők szárnyvégeinek a felvillanásai. Ezek a ritmikus, párhuzamos felvillanások két hasonlóan megfigyelt jelenségre emlékeztetnek. Hasonlítanak a pillangóúszó páros karcsapásaira, de a folyón haladó szkif páros evezőinek a csapásaira is. A felvillanások rövid szünetekkel felváltva jelentkeznek, miközben a repülő halad. Ugyanez az ütemes szaggatottság jellemezi a másik két szintén előre haladó jelenséget is.
***
Jelentem, hogy a hangutánzó szavak gyűjteménye tovább gyarapodik. Már 840-nél tart a számuk.
Tagadhatatlan, hogy igen gazdag a mi nyelvünk.