Mickey webnaplója

Kétféle papírt találtam a levélszekrényben és alatta a polcon. Az egyik megszövegezője lakást akar venni, méghozzá nagyobb lakást. Nyolc egyforma másolatot találtam ezzel a szöveggel: Kedves Tulaj! Engem érdekel a lakása, ha eladná, kérem, hívjon! Marci J tel. szám.
Mivel a tulajok mind a nyolcat kirakták a saját szekrényükből, és 8 nagyméretű lakás van a házban, ez azt jelenti, hogy senki sem kívánja eladni a lakását.
A másik egy szórólap. A címe szerint az örökkévalóságról szól. A Jézusnak átadott élet imáját hozza. Egy kisegyház szórta meg vele a házat, ksze a rövidítésük.
***
Konok következetességgel vonakodom abbahagyni a kigyűjtést. Megfordítom ezt a szótolulást: tehát szorgalmasan gyűjtögetem a blogomba rögzített vicceket, és verseket. Még jó ötévnyi anyag hátra van. Alig tudom az okát annak, hogy miért van az, hogy néha belebóbiskolok az újraolvasásba.  Olykor igen erős szívdobbanás térít magamhoz.
Az az érdekes, hogy csak ez a monoton munka okozza ezt a furcsaságot. És még furább, hogy ez független attól, hogy keveset alszom, vagy sokat. Chuke – tudom – erre azt mondaná: Öreg vagyok.
Ebben lehet is valami. Fiatalkoromban soha nem éreztem hasonlót se.
***
Valahol azt olvastam, hogy a zeneszerszámokon való játszás késlelteti a demenciát, de az éneklés is. Itt áll a billentyűsöm. Olykor hozzálátok valamely melódiát leverni rajta, hogy a demencia ne érjen utol a sarkon, a kanyarban.
Ketten maradtunk immár, bús öregek. A fiatalok elhúztak haza. Őszi szünet van.
Más nincs.