Mickey webnaplója

Olvastam már korábban is a második világháborúról szóló beszámolókat.
Több gulágot megjárt emberét, Polcz Alainét.
És most is olvasok egyet, Slachta Margit és társainak a dokumentumokat sorakoztató kötetét (Időablakok). Benne Budapest ostromával, benne a kitörési kísérlettel, benne a mérhetetlen sok szenvedéssel, és benne a rommá lődözött fővárossal.
Nem sajnálták sem a németek, sem az oroszok, sem az Antant hatalmai, sem az amerikaiak. Olvastam benne kegyetlenkedésekről és nagylelkű megnyilvánulásokról. Kitelepítésekről és kivégzésekről.
Amikor a ma dúló közel-keleti és ukrán-orosz frontokról látom a képeket a tévében, óhatatlanul összevetem magamban a hazai szörnyűségekkel.
Az emberi rosszon is túlmutató gyalázatosságokat dokumentál a kötet, de megcsillan benne az emberi szolidaritás, empátia, és értékesség is. Hány embert hurcoltak meg valamilyen oknál fogva. Mekkora tömegekkel végeztek a nyilasok, a németek, az oroszok, s ki tudja, még milyenek.
Ma se békés a helyzet. Folynak a csaták, és folyik a háborúra uszítás, mégpedig az érdekek mentén. Kikérem magamnak, miként Laár András tette, hogy fehérgalléros hitványok ártatlan embereket a vágóhídra tereljenek.    
Bár érdekel a dokumentumsorozat folytatása, várom, hogy befejezzem a könyvet, és sokkal békésebb olvasnivalót kapjak a kezembe. Pl. a Mit ad Isten c. kötetet.
***
A Parlando új számát olvasom a képernyőről. Összeszedett anyagokat hoz a zenei élet világából, de egyre kevesebb nekem ismerős névvel találkozom a lapban.
Említi Comensoli Mária írását Kodályról. Az ötvenes években tanította G-t is zongorázni,
Tardy László összegyűjtött munkáit, aki ugye emeritus karnagya a Mátyás-templomnak.
Említi, hogy 90 éve született Pejtsik Árpád gordonkaművész, aki a Kereskedelmi Főiskolán is tanított egy időben.
90 évesen elhunyt Sáry József, akinek a miséjét megtanultuk és előadtuk.
Még néhány név ismerős, akikhez személyes közünk nem volt: Pl. Kocsis Zoltán, pl. Fischer Anni.