Mickey webnaplója

Ma a kommunizmus áldozatainak emléknapja van. Voltak bőven. Közülük sokan élnek még. Most mégsem a mártírokról akarok megemlékezni, hanem a most olvasott, már tegnap is idézett könyvet idézem meg.. (Gereben F. Elszálltak már, hajh, az évek…)
Időszak a hatvanas évek eleje.
A Kádár vezette párt elhatározza, hogy orrára koppint az egyháznak. Perbe fog katolikus papokat, sok börtönévet sóz rájuk.
A numerus clausus is működik. Bár a szigorú pannonhalmi iskolában az 1960-ban érettségiző IV/B 29 diákja közül 8-an kitűnő, 5-en jeles és 6-an jó eredménnyel végeztek, az első évben felsőfokú oktatásra jelentkezők közül mindössze hármat vettek fel. A többiek létszámhiányra hivatkozva elutasíttattak. Sokan egyszer-kétszer még megpróbálkoztak a felvételivel, akkor már több eredménnyel.
A krónikás feljegyezi, hogy a többiektől könnyű kérdésekre kerestek választ: Mit láttál legutóbb a moziban?
A kupacon végzőket meg arról faggatták, hogy miért Pannonhalmára jártak. Diplomatikus válaszokat adtak a diákok, de ez se segített.
Gereben F. azt is leírja, hogy özvegy édesanyját is macerálták: Vegye ki fiát Pannonhalmáról! Ezt megtette. Mégis elbocsátották a pedagógus mamát. Mint írja: …megállapítást nyert, hogy a szocialista tantervben lefektetett követelmények szerint munkáját nem tudja ellátni. …és  mert gyermekét egyházi intézetben neveltette, ezzel annak adta tanújelét, hogy az egyházi nevelést alkalmasabbnak tartja az állami oktatásnál, ahol mint nevelő dolgozik. Ebből viszont azt lehet megállapítani, hogy saját személyében alkalmatlan az államunk által előírt szocialista tantervben meghatározott oktatói és nevelői munka betöltésére…
A szüle, akinek fizetéséből élt három gyermeke és saját anyja, hetekig nem kapott állást sehol.
***
Ma áprilisi meleg váltotta fel a február reggeli fagyot. Hétágra süt a nap. Előbbre tolakodott a melegedés ritmusa (hacsak nem állandósuló káosz fogja jellemezni időjárásunkat). Tegnap ugyanis az ország több részén villámlott, Miskolcot jeges zápor verte.
Ma mindenesetre fényes felhőket kerget a fényes szellő. Az éles megvilágítás ingerel fotózásra. Kár, hogy a szokott környezetemben leledzek, így témáim nem tudnak alapvető változásokat mutatni.
Azért kattintottam néhányat.
Legfeljebb nem nyerem meg velük a fotópályázatokat. (Pedig érdekes lenne: Ugyanis sose indultam ilyen megmérettetésre. Anélkül meg eléggé bajos.)