Mickey webnaplója

Isten éltesse a névnaposokat!  Sokat!
***
A FB ontja a jobbnál jobb szereket minden létező és létezetlen bajra. A lényegük, hogy már alig van már belólük raktáron, a patika nem árulja, neves szakember javasolja használatát, ára folyton le van értékelve 10 000 ft könyékére, a hozzászólások pedig magasztalják üdvös mivoltát. A tragédia az, hogy lehet, hogy százból egy valóban hasznos egészség helyreállító volna, de ki képes kiszűrni ezt a csodaszert a többi haszontalan szemét közül? Ha magam ezekkel az attribútumokkal szembesülök a FB-on, továbblapozok. Nem akarom, hogy hassanak rám az egészségemet kétségbe vonó tirádák, és a kotyvalékok hasznosságának bedőljek.
Ez a félelem nem új. A humoráról híres Karinthy írja, hogy vendégségben megpróbálták mindenféle trükkökkel átrázni. Utoljára egy pólyás újszülött csecsemőt adtak a kezébe, amit ijedtében ledobott. 
***
A tévével is bajom van.
Soha ennyi véleménynyilvánító interjút, beszélgetést, vitát, szókaratét nem sugároztak az adók, mint manapság. Elhiszem, hogy ez a legolcsóbb megoldás, de kinek van kedve naponta X-szer meghallgatni az aktuálpolitikai fecsegéseket.   
A karattyolás „hasznát” már Arany János is kétségbe vonta, amikor így ír:
„Nem elég csak emlegetni, tudni is kell jól szeretni, tudni bölcsen a hazát.”
Van értéke az igazságnak, van helye a bírálatnak, de cselekvés helyett kevés lesz.
Egyébként is érdemes megfontolni a következőket:
Vagy igazad van, vagy boldog vagy.
***
A spanyol válogatott focista Cucurella  (Chelsea-hez szerződött játékos) haja nem azért hosszú, hogy pukkassza a szurkolókat, sem azért, hogy h az ellenfél meghúzza, büntető jár érte, hanem azért, mert kiskorú kisfia autista, aki bezélni sem tud, de érdeklődéssel jelen van a meccseken, és csak a hosszú bozontjáról ismeri fel, hogy melyik játékos az édesapja.