Mickey webnaplója

Tegnap volt a misebeli megemlékezés a reformáció idején és során elkövetett aljasságról való megemlékezésre, a három kassai vértanúról. Nem könnyű megérteni a vallások közötti kölcsönös gyűlölködést. Más kor, más eszmények, más torzsalkodások. Ne feledjük, hogy a református gályarabok élete se volt piskóta. Ma már más a helyzet. Él az ökumenizmus, de persze él a dzsihádisták késelése, és más felekezetek ellenséges machinációi is.
Pedig.
Pedig az ellenkezőjére is bőségesen akad példa. Amikor mindenféle megkülönböztetés lekerül az emberről, és csak a puszta léte marad. Majdnem azt írtam, hogy a meztelen, minden sallangtól mentes mivoltát nézik. Egy kép villant be, ahogy a nepáli villámárvíz során egy hatalmas, alagútszerű  csőből, sártengerből húznak ki túlélőket. Nem kérdezik, hogy melyik pártra szavazott, nem kérdezik, hogy melyik vallás híve, nem kérdezik, hogy van-e erkölcsi bizonyítványa. Csupán azt nézik, hogy halálos csapdába esett ember, akit meg kell szabadítani a halál torkából. Ugyanilyen képsorokat láthattunk a venezuelai, korábban a török földrengés alkalmával.
Az áldozatok kimentésekor egy valami számít – az emberélet.
Hogyne számítana. Az ember az Isten képmására van teremteve. Minden ember, kivétel nélkül. Akin, ha bajba jut, segíteni kell.
Az ember embernek farkasa – mondják, meg hogy sárkányfogvetemény. Olykor mintha az lenne.
Máskor meg a mindenkinek kijáró méltóságon dolgoznak emberek.
Nagyon tanulságos a ferences Zatykó testvér visszaemlékezése egy Andrássy út 60-beli történetre. Nem idézem meg egészen, csak a lényeget mondom el. A kihallgatásról belökik a priccsre az összevert papot. Majd rádobják megkínzott testére a következő papot. Egy harmadikat is. Utóbbi élt. Kiáltozni akart…, zihálva hajtogatta: „Pap vagyok, pap vagyok, itt hol lehet misézni, hol a kenyér, hol a bor?” Tragikomikus volt az egész. Az ávós gyerek meg, gumibotjával teljes erővel verte a priccset, üvöltött magából kikelve kiabálva, „majd adok én magának kenyeret, majd adok én magának bort, mit képzel, hülye pap!” – s kiviharzott… Másnap az ávós gyerek újra megjelent, magasra tartva ütésre készen a gumibotját, és ütött megint: jobbjával püfölte a priccset, bal kezével a priccs alá csúsztatott egy orvosságos üvegfélét és egy darab kenyeret, majd szitkozódva kiviharzott. A két pap a priccsen fekve, testükkel rejtve vette a kenyeret, meg a „csodálatos kelyhet”, az orvosságos üveget. „Hoc est enim corpus meus …Hic est enim calix sanguinis mei. Törtek a Kenyérből. Bemutatták az áldozatot, ott, a poklok poklában, golgotai szennyben… az Andrássy út 60. poklában.
Ilyen is volt.