Mickey webnaplója

Van annak egy hete is, hogy feltettem egy fotót a FB-ra.
A kép témája: az előttem levő térköveken kirajzolódik korpulens árnyékom.
(Persze a télikabát lebernyegei.)
Mindenesetre a képnek a kövér árnyék címet adtam.
Egy reagálás érkezett a képre: …de legalább van miből fogyni.
Erre megjegyeztem: Szívesen fogynék, egészen más problémáim lennének.
1. A kép is igazolja, hogy 115 kiló a gazdája.
2. Van miből fogyni. Ezt a házi orvos is megerősítette, sőt ösztökélt is rá mondván, hogy a szívemet nem terhelné a fölös súly.
3. Ha lefogynék, egészen más problémáim lennének: a sovány emberek problémái.
4. Karácsony van.
Tele édességekkel, süteményekkel, jobbnál jobb falatokkal.
Most fogyni nem is olyan könnyű a feladat. Mégis hozzáfogtam.
Ha nem unom meg a nemevést, van rá esélyem, hogy visszamennek a kilóim.
5. Elkezdtem.
Jó öt kiló lement rólam idáig.
Érzem, hogy könnyebben mozgok, nem szorítanak a nadrágjaim annyira.
Csak így tovább, csak így tovább… mondogatom magamnak.
A többit majd meglátjuk.
M.-nak is üzentem:
A fogyás a legkönnyebb. Semmit se kell csinálni hozzá. Még enni sem kell!
Tudom, ez próza az egyik legnagyobb ünnepen.
Ezért ide írom:
Gloria in excelsis Deo,
et in terra pax hominibus bonae voluntatis.

Tegnap elkapjuk az esti rendelést
Kiugróan magas tenzió (kettősfront volt) el a rendelőbe, ott a szomszéd is magas vérnyomásos panasszal
Meg sem említem, hogy gyomorpanaszaim is vannak.
Ma kiderül, a fiataloknak is. Levertség, hányás, étvágytalanság, hasmenés (vírus?).  Bill Gates szerint túl sok az ember a földön.
VD írja: K. kiszáradásveszélye miatt kórházba majd haza.
Ma:
Reggelire ünnepi tojásrántotta híg tejes kávéval. Fogynom kell.
karácsonyfa behozva,
domináló fehér színben felékesítve; látványtervező: Tücsi
A betlehemi fugurák a fa alatt
A falakon, az ablakkeretekben, a bejárati ajtón mindenféle dekor, színes girlandok
Reggeli: ünnepi tojásrántotta. Fogynom kell.
Ebéd: halászlé. Kész, befalva
Krumplisalátához a burgonya megfőve
Kókuszgolyók glédában
Ünnepi asztalterítés elvégezve
gyerekek ajándékai fa alá halmozva
Egy nagy tálon fenyőágak, az illat szaporítása miatt
csend, béke, várás.
Este: csitt, csendesen… itt az angyal, tán mennyből jött egyenest…
Vacsora rántott hal etc.
Templomunk titulusa unikum: A Kisjézus születése.
***
Nyugodtan állunk az ünnep elébe?
Igen.
Nincsen bennem félsz, mióta bennem élsz te, a Lélek, az életadó.
Empátiával tekintek azokra, akinek a béke nem adatott meg. 
Ó béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra,
Testvérek, ha tul leszünk,
sohse nézünk hátra!
mondom Babitscsal

Amikor G. és én a piaristákhoz jártunk középiskolába, tanáraink ellenezték, hogy néhány szavas üdvözletet küldjünk üdvözlőlapok felhasználásával. Ugyanez vonatkozott a levelező lapokra is. (Gondolom, egyre kevesebben tudják, mi az a levelezőlap, és képeslap. Kikopófélben vannak.)
Ugyanezek a tanárok óva intettek attól, hogy egymásnak – vagy éppen nekik – kellemes ünnepeket kívánjunk. Vagy van mondandónk, vagy nincs.
G. osztályában történt egy alkalommal, hogy megjelent Mathia Károly népdalgyűjtő, akit a diákok a tanárok intésének megfelelően tartalmas felköszöntővel fogadtak, mert valamiféle nevezetes napja volt.
Mathia válaszul kb. ezt mondta: Fiúk, köszönöm a szép felköszöntést, s bocsássatok meg, de stiláris frazeológiám kevés ahhoz, hogy érdemben reagáljak köszöntőtökre…  
Hogy az én stiláris frazeológiám mire elég, annak illusztrálására álljon itt egy megtörtént eset. A jezsuita Pepi bácsi névnapja (Péter) ugye nyár elejére esik. Az együtt ebédelő társaság a szabadságolások miatt ugyancsak foghíjas volt. Tán, ha négyen voltunk az ünnepelttel együtt. Ő sejtelmesen mosolygott és megkérdezte: Ki lesz az ünnepi szónok?
Felálltam.
Én.
És így szóltam: Pepi bácsi Isten éltessen!
Nem tudom, hogy mit érzett ott belül. De hát öt percig méltatni az ünnepeltet névnapján talán mégis aránytalan lett volna az alkalmi létszámot tekintve.
Volt nekem egy forradalmi újításom.
Hogy mekkora volt a sikere, nem tudom, mindenesetre a gyakorlatot folytattuk. A lényeg, hogy megfordítottam a dolgot. Akinek, jelentenivalója (nevezetes napja, ünnepelnivalója) van, az tegye közkinccsé, jelentse be.
Úgyis ő hozza a piát a felköszöntéshez.
A többiek éltessék az ünnepeltet, koccintsanak és kész.
***
Tegnap este leesett a hó, kitisztította a levegőt, lehalkította a városi zajokat és … reggelre csaknem teljesen elolvadt.

Jöjj el, jöjj el, Emmánuel, csak Téged áhít Izrael,
és Hozzád sóhajt untalan, mert Isten híján hontalan.
Meglásd, meglásd, ó, Izrael, hogy eljövend Emmánuel!

Jöjj el, jöjj el, ó, Jessze vesszeje, és állj a rossznak ellene!
A mélyből mely már eltemet, s a tűzből mentsd ki hívedet!
Meglásd, meglásd, ó, Izrael, hogy eljövend Emmánuel!

Jöjj el, jöjj el, ó, Napkelet, ím árva néped költöget.
Törd át a sűrű éj ködét, és oszlasd gyászát szerteszét!
Meglásd, meglásd, ó, Izrael, hogy eljövend Emmánuel!
A sorokat olvasva zenével tarkítva szólal meg bennem a vers.
A történelmi régiségű francia éneket Kodály karolta fel. Itt alighanem Szedő Dénes fordításában olvassuk.  
Igazi Jézus születésére váró nóta.
***
Egy másik, figyelemre méltó vers az ószövetségi Énekek Éneke.
A héten hangzott el belőle egy kivételesen szép szakasz.
Csitt! A szerelmem,
nézzétek, ő jön ott,
ugrál a hegyeken és szökell a dombokon! 
Szerelmem olyan, mint a gazella, a
 fiatal szarvas a hasonmása.
Nézzétek, már itt áll házunk falánál,
benéz az ablakon, nézelődik a rácson át. 
Aztán köszön, s így szól szerelmesem:
Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! 
Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult…. 
Nekem így, adventben, a karácsonyt előlegezi.
Mutatom: nézelődik a rácson… 

Csend-e az, amikor hallom a szívdobbanásaimat fülemben. 10 sec alatt 12. Tehát pulzusom ez idő szerint 72/perc. Igen, de némi sziszegés is járul hozzá, no meg általános városi moraj.
Csend-e az, ha a billentyűzetem hangját veszem írás közben.
Csend-e az, ha a mosógép jelzi, hogy befejezte a centrifugálást szabályos dallamba foglalva azt, amit kifigurázok mondván: Anyuka, kész vagyok!
Csend-e az, ha a tévéből ideszűrődik a mantra: A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét.
A csend lelki állapot is.
Évtizedekkel ezelőtt (1991) tapasztaltam meg a Belvárosi templomban.
Taizéi imaóra volt. Zenék és zenék közötti csend.  
Akkoriban született meg  bennem ez a rövid vers.
Bent csend.
Kint beborult.
Benn szól az Úr,
Benn zsong a néma hang.
A szívemben dobol.
Szó el nem mondhatja,
Bendzsó el nem donghatja
mi az, ami itt ma ima
Közben odakünn
hófehér lett minden.
Teljes csendben
leesett az első hó.
Roppant erőt sejtet a
roppant gyengédség.
***
Ma, dec. 21., a legrövidebb nappala az évnek.
Mi tagadás, tele van derűlátással. Holnap már kicsit több nappal lesz, holnapután még több.  
Jobb ez a reményteliség, mint a sarki hosszas sötétség valósága.  

Zs. hazament. Én meg itt maradtam.
Sejtettem, hogy a múlt alkalommal nem láttunk minden kottát. Csakugyan nem.
Újra búvárkodtam hát az iratgyűjtőkben.
Ilyenekre bukkantam.
Újabb motetták (a motetták kottáira szorgalmasan jegyezve: Gy. M. VI/ B)
misék
passiók, Pl. H. Schütz Máté-passiója
német dalok
a Zászlónk folyóiratban megjelent magyar népdalok egy kupacban
a cimbalomtanulás idején játszott Bach-menuet kottája
Seiber Mátyás Missa Brevise.
Dufay miséjének a krédója
Zongoraiskolák három kötetben
Nos, ezekben kotorásztam sokáig, mert M. fiú számos darabot tanult, gyakorolt. Csajkovszkijtól (Babatemetés), Schumann Lovacska s még számos klasszikus és preklasszikus zongoradarab.
A német dalokat is „végigolvastam”, mert igen vegyes felhozatalra bukkantam. Ezeket még én másoltam szerkesztő koromban. Sok ismerős dallammal és német nyelvű szövegekkel találkoztam. Pl.
Brahms altatója,
a Presleyt is megihlető Muss i denn, zum Städtle ’naus népének,
Alle Vögel schon da,
Schubert Lindenbaum,
Morgen, Kinder, wirds was geben karácsonyi pattogós dalocska
O Tannenbaum
Morgen kommt der Weichnachtsmann (Mozart)
O du fröhliche (magyar szövege: égi szűzvirág)
s természetesen a Stille Nacht
A zene közelében mindig jól érzem magamat.


  

A szoc. időkben történt, hogy elméláztam rajta: Kevés az információnk, és azok se kedvesek általában, ha világnézeti kérdésekre gondolok. Minden átpolitizálva, a szakirodalom élesen elválasztja a kapitalizmust és a szocializmust. Pl. Szocialista, ill. kapitalista közgazdaságtant tanultunk.
Mi a jó oldalon álltunk, a másik oldal meg a rothadó kapitalizmus megvalósítói.
Öcsém hangosan tanulta a verset: „Látod, nálunk kék az ég, de ott, nyugaton, sok éhes ember kétségbe esve kóborol”.   
Miközben az a vicc járta:
Hány gatyája volt azelőtt, Józsi bácsi? Hát nyolc. S mibül voltak? Gyócsbúl.
Most hány gatyája van? Egy. Mibül vannak? Abbul a nyócbúl.
***
Szó mi szó, akkor azt gondoltam, hogy milyen jó a nyugatiaknak, sajtószabadság van. Az információkhoz való hozzáférés megoldott és zavartalan.
Aztán jött a rendszerváltozás.
Nyitott szívvel reméltük az emberi méltóságnak megfelelő jövőt.
Aztán a korábbi információhiány átment információtúltengésbe.   
Sok minden változott.
Két apróság: Az első még a szoc. időkben ért. Tudományos szocializmus ide vagy oda, megjelent a napilapokban a horoszkóp. Nesze neked tudományosság.
A második már a kilencvenes években ért. Megjelent a (ha jól tudom, Svájcból importált) Blikk. Naponta egy-egy szexképpel, tele pletykákkal.  
Meg is jegyeztem: Már csak ez hiányzott a boldogságunkhoz. Mire egy magát szakértőnek tartott valaki: Ez nagyon jó. Erre van tömeges igény.
(Már hogy lehetett volna rá tömeges igény arra, amiről nem is tudtak az emberek.)
Mindegy.
Elég hamar jött az ország iparának lebontása, a piacok nyugati megszállása. És a példátlan mértékű munkanélküliség.
Lehet, hogy erre is tömeges igény mutatkozott…
***
Tegnap volt hatvannégy esztendeje, hogy apánk elhunyt.  A.† 2013. 12. 27., Maminti† 2000. 01. 05.
Isten nyugosztalja őket!
***
Még kettőt alszunk, és elérünk a téli napfordulóhoz. Attól kezdve ugye tágulnak a nappalok.
Még ötöt alszunk és eljön a szent este, vele a béke fejedelme.


  
  

Motto:
Árva a ház, nincs kacagás,
árvák a régi szobák,
messzire jár, mint a madár,
az ifjúság.
Így maradunk, csendben vagyunk
kettecskén, bús öregek.
Könnye pereg, úgy pityereg
két vén gyerek.
Van benne valami, de nem egészen.
Ami igaz: Tegnap két vendégünk volt Zs. és Á. Este még ketten jöttek: K és R. Utóbbiak aztán el is mentek.
Ma Zs és Á. indultak útnak hazafelé.
Ezért lenne igaz, hogy árva a ház, s hogy nincs kacagás.
Vagy van, ha úgy akarjuk.  
Árvák a régi szobák.
Kettő átmenetileg árva, mert mindenki távozott.
A feltűnő valóban a csend.
Egyelőre nem zavar. Sőt.
A változatosság gyönyörködtet.
Olyan a csend, mint a zenében a szünet. A hangok és a csend váltogatják egymást, és ez olyan jó tud lenni.
Kettecskén. Bús öregek?
Olykor igen, olykor nem.
Könnye pereg, úgy pityereg két vén gyerek.
Nana. Nem is emlékszem arra, hogy mikor pityeregtem utoljára. (Panaszkodni szoktam.)
Most nincs okunk pityergésre.
Dolgoztunk délután.
Leszakadt egy polc, azt reparáltuk.
Kapott két faalátétet, és vígan tovább muzsikál (lécek, fúrófejek, satu, fűrész, fúrógép, csavarhúzó, kalapács, síkosítás szappannal).
Hamar végeztünk vele.
És most csend.
Ha elöl megy a tévé, és nem vagyok rá kíváncsi, akkor a hátsó szobában csendben lehetek.
***
Ma kezembne került a Kodály 333 olvasógyakorlat. Belepörgettem. Hetven év távlatából emlékszem az egyik gyakorlatra. Így szól:
d d drd r r rdr d d drd rdrr d d.  Arra is emlékszem, hogy egyik kislány raccsolva szolmizálta. Elég komikusan hangzott. Most belenéztem a füzetbe. A 3. gyakorlat ez a nevezetes.   

Emlékezni sokféleképpen lehet. A digitális kamerák korában talán a legkézenfekvőbb a fotók, videók megtekintése, de visszaemlékezhet az ember naplója olvasgatásával, vagy egyéb módokon, élményei felidézésével: adomázgatással, s még ki tudja, hányféle módon.
Mivel a családunkban meglehetősen általánosnak volt tekinthető a karéneklésben való részvétel, tegnap este előszedtük a hozzám került kottapéldányokat és jó órát töltöttünk az olvasásuk által felidézett zenék világában.
…amikor még nagyon sok motettát énekeltünk
…amikor gregorián misét intonáltunk
…amikor fújtuk a pattogó spirituálékat
…amikor Németországban kaptunk egy bajor énekválogatást
…amikor kimásoltam számos nemzet himnuszát                       
Mindhez megannyi élményem fűződik.
Másokhoz meg Zs. tud hozzászólni.
Énekeltünk a vonaton
énekeltünk az ócsai templomban
énekeltünk az esztergomi bazilikában
énekeltünk a Mátyás-templomban
énekeltünk a nyári táborokban
Énekelt Zs. a Csaba utcában, a városmajorban.
Tegnap, december 16-án született Kodály Zoltán még 1882-ben.
Kiderült, hogy zongorista nagybátyámat tanította a zeneakadémián, de nemcsak Kodály, hanem Bartók is. Autogramjuk szerepel Horváth L. indexében.
Hát ilyen kicsi a világ.
Még megjegyzem, ha Kodály csak a tinikorában írt Stabat Materjét írta volna meg, no meg az intermezzót a Háryból, már nem élt hiába.
De sok művet hagyott hátra, pl. a Mátrai képeket.
Az éneklés folytatódik. Zs. saját közösségét bátorítja, hogy énekeljék közösen az dalirodalom remekeit.

Az igazi értékek ingyenesek.
Ingyen kaptuk a földet használatunkra.
Ingyen a vizet szomjoltónak,
ingyen a talajt növénytermesztésre, megművelésre.
Ingyen az állatokat tenyésztésre.
Ingyen a levegőt lélegzésre,
Ingyen az esőt öntözésre,
ingyen a szivárványt gyönyörködtetésre,
ingyen a napsütést a világosság terjesztésére.
Ingyen a szelet a felfrissülésre.
Ingyen a hegyormokat nagyszerűségük tudomásulvételére.

Nem is folytatom.
Hála értük, hála értük, hála értük.
Köszönjük, köszönjük, köszönjük.