Mickey webnaplója

Az igazi értékek ingyenesek.
Ingyen kaptuk a földet használatunkra.
Ingyen a vizet szomjoltónak,
ingyen a talajt növénytermesztésre, megművelésre.
Ingyen az állatokat tenyésztésre.
Ingyen a levegőt lélegzésre,
Ingyen az esőt öntözésre,
ingyen a szivárványt gyönyörködtetésre,
ingyen a napsütést a világosság terjesztésére.
Ingyen a szelet a felfrissülésre.
Ingyen a hegyormokat nagyszerűségük tudomásulvételére.

Nem is folytatom.
Hála értük, hála értük, hála értük.
Köszönjük, köszönjük, köszönjük.

Ma öröm vasárnapja van. Örültünk az életnek, az élet értelmességének, az elhangzott beszédnek, a perikopának.
Bevillant azonnal.
Schiller megírta az örömódát. Beethoven pedig a szimfónia műfaját kiterjesztette az emberei hangra is, és olyan zenét rittyentett teljes süketsége ellenére, amilyent még soha nem hallott addig a világ. Azóta persze igen sűrűn elhangzik a IX. szimfónia, s benne az örömóda.
Schiller verse nem rövid. Egy posztnak talán sok. Csak az elejét idézem meg emlékeztetőnek.
Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
//:Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.:\\

Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Bûvkörödbe, ég leánya,
ittas szivünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember,
hol te szárnyad nyugtatod.
Milliók ti, kart a karba!
Gyúljon csók az ajkakon!
Túl a csillagsátoron
él mindnyájunk édesatyja!...
***
Einstein és Chaplin
Einstein és Chaplin így „udvaroltak” egymásnak.
Einstein: „Amit benned nagyra értékelnek az a művészeted egyetemessége. Nem szólsz egy szót sem, és az egész világ megért téged.
Chaplin: „Ez igaz, de a te dicsőséged sokkal nagyobb az enyémnél: hiszen téged az egész emberiség dicsőít anélkül, hogy egy szót is értene abból, amit mondasz.”
Mindketten mondtak valamit, nem is rosszat, hanem igen jót, és még talált is mindkettő vélemény.

„Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud. Tanulj meg mindenkitől tanulni.”
                                                         (Weöres Sándor)
Tanulok, tanulok, hogyne tanulnék, de már igen csak „estére jár”.
Azért írom ezt, mert kaptam négy olyan alapvető és érdekes könyvet, amelyek diákkorom kedves olvasmányaivá, lexikonjaivá lehettek volna, és akkor talán megcélzom a bölcsészeten a filológiai képzést. Hogy most olvasgatom őket, erről a könyvek nem tehetnek (és én sem).
Két kötet a következő címeken jelenmt meg:
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? ill. Ki kicsoda a világirodalomban?
A meglepő, hogy közel azonos lapszámban tájékoztat a hazai és a világ irodalmáról íróiról. Ugye vicces kérdésként említhetnénk: A világ egyéb részein összesen annyi író volt, mint a magyaroknál? Ez így persze nem igaz, még akkor sem, ha minden második magyar ember költő, aki pedig nem az, az író. 
- Ugorgyunk! – mondhatnám Pósalaky úrral, aki ugye Móricz-regényhős, és aki szerepel a harmadik kötetben (Tótfalusi István: Irodalmi alakok lexikona). Élvezet lapozgatni az abc-rendben következő irodalmi hősök szócikkeiben. Nagyon sok regénybeli és egyéb hősökkel, ismerősökkel találkozunk.
- A negyedik kötet is izgalmas a maga módján: (Regős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig)
Végiglapozgattam a kötetet.
Képekkel és főleg szöveggel azt mutatja meg, hogy melyik írónk, költőnk mettől meddig hol lakott, hol alkotott. Igazi csemege azoknak, akik szeretnék tudni pl, hogy a környékükön ki mindenki lakott a jeles irodalmárok közül.
- Megérkeztek a Chosen tiszteletpéldányai a lektornak. Még zsebnaptárt is kaptam. Ma alig használ valaki papíralapú jegyzetfüzetet. A telefont használják helyette.
- T. volt kiadójától (SZIT) kapott ajándék könyvválogatást.
Igazi irodalommal, könyvekkel teli nap volt a péntek.

- Egyik cikkemet plagizálta, és saját neve alatt jelentette meg egy külhoni magyar nyelvű lapban valaki.
Nem lett semmi következménye.
- Egy cikket küldtem egy másik lapnak annak idején II. János Pál Mária-tiszteletéről.
Annak rendje-módja szerint meg is jelent a lapban.
Kértem, hogy küldjenek belőle egy példányt.
Megígérték.
Majd kiderült, hogy nem maradt belőle példány, remittenda sem.
Később rákerestem az archívumukban. Szinte minden lapszám archiválva volt.
Kiderült, hogy a keresett szám nincs közöttük.
- Egyszer három napon keresztül teszteltek IQ-teszttel.
Utána értékelésre hívott a pszichológus.
Elmondta, hogy miben vagyok tehetséges.
Megkérdezte, hogy hogy viselem el a teszttel ugyancsak bajlódó vállalati vezérkart, merthogy torony magasan verem őket.
De hogy hányas az IQ-m, azt nem mondta meg.
- Nincs több szerencsém a FB hasonló anyagaival sem.
Ha jól érzékelem, nem az én hasznomat keresik, hanem a sajátjukét.
Ez így barátságtalan.
Az előzőek talán azt üzenik, hogy az embernek nem a teljesítménye az értéke, hanem maga a léte.
Nem az számít, hogy milyen szellemi, anyagi valamink van, hanem a puszta létünk.

Ma testileg-lelkileg töltődtem.
Valakinek elmondtam, hogy korunkban használt egyik istenbizonyíték, hogy az értelemmel megáldott embernek keletkezése óta nem sikerült élettelen anyagból életet előállítani. Nem egy állatot, nem egy növényt, de még egy magot se, még egy sejtet se. Ha ez igaz, és igaz, hogyan sikerülhetett volna az értelmet nélkülöző vak anyagnak. Persze sehogy.
***
Kapom a lektorált könyveket postán.  Talán újabb felkérést is.
***
Elég jó fotókat készítettem, csakhogy az androidról igen keserves fázisok árán tudom feltölteni és albumba helyezni a képeket. Ráadásul a képek beállítása is egyre bonyolultabb. Ilyen világot élünk. Ugyanazt érzem, mint a fekvőrendőrök esetén. Van egy egészséges autóm. Nem hajtom határértéken felül. tapasztalom viszont, hogy már nemcsak kátyúk akadályozzák a haladásomat, hanem az egyre-másra lerakott fekvő rendőrök is.  Egymáshoz olyan közel, hogy ha akarna, se tudna felgyorsulni a delikvens. A PC-program pedig – noha felhasználóbarát mivoltát szokták hangsúlyozni – egyre komplikáltabb. Újabbnál újabb lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy a kívánt tartalomhoz jussunk. Nem kellene ezeket a „barátságos” terheket keresztbe rakni a felhasználó elé.
***
Ma magammal vittem a mobilomat s készítettem néhány képet. Két lehetőséget kihagytam:
1. Az Erste bank toronyépületére applikált hatalmas stilizált karácsonyfát. (Bank és karácsony, bankpalota-betlehemi istálló. Van-e ennél nagyobb kontraszt? Egyre emlékszem: A Simon and Garfunkel a Stille Nachtot játssza, a háttérből a rádióból szól a vietnami harctéri jelentés.)
2. A keleten kelő nap élénkségét, északi sötét felhők rajzosságával.
Nem lehet mindent.
Alkalmasint nem is kell.

Amikor én még kissrác voltam, apánk jövedelemérdekeltté tett bennünket, amennyiben felajánlotta, hogy minden megszerzett ötös feleletet egy-egy forinttal honorál. Tetszett nekünk ez a megajánlás, noha kijelentette, hogy van egy kivétel, az ének ötös. Mint mondta: „Ének ötös nem ötös.”
Naná.
Mind jártunk szolfézsra, hangszeres zenére.
Ami engem illet, szerettem a szolfézst. Megtanított a hangtávolságokra, a tiszta intonálásra, az együtt éneklés örömére, a zongorán eljátszott zene lekottázására hallás után. Hallásfejlesztést végzett. Ment is mint a karikacsapás.
Mindezt elöljáróban azért említem, mert a zenéhez való affinitás öröklődött a generációinkban. Mat. komponálással kísérletezik, Fl. a metzi dóm kórusában énekel, hegedül, Bl. basszusgitározott, hegedült.
És egy kedves élmény tegnapról.
Fiunk és az ő fia D. közös órán szerepeltek. Legalábbis annak idején így neveztük azokat a különleges alkalmakat, amikor hozzátartozóik előtt mutathatták be a tanítványok hangszeres tudásukat.
M. szaxofonján szólaltatott meg egy táncmelódiát, D. angol dalt furulyált, majd tanárjával együtt a Stille Nachtot fújták két szólamban. Nagyon élveztem szereplésüket.
Ma Levinek lesz közös órája, ahol trombitál, de dobol is egy xilofonnal elővezetett opusban. Talán megkapjuk videón a produkciót.
Volt nekem egy barátom, akinek nyolc gyereke adatott, és aki egy alkalommal annak az észrevételének adott hangot, hogy végképpen nem érti azokat a szülőket, akik zenére íratják be gyermeküket. Bolondok: Még fizetnek is azért, hogy a gyerekek zajongjanak.  
Természetesen megmosolyogtam, és nem értettem vele egyet.
Akitől távol áll a zene világa, hogyan is tudná azt, amit unokaöcsém fogalmazott meg: A zene olyan nyelv, amelyen mindenféle – szavakban meg sem fogalmazható – érzés, élmény kifejezhető. Semmi nem ér fel hozzá.
Hát így valahogy működik a zene világa.
A hangicsálás semmi mással nem helyettesíthető.

Nem szoktam könyveket vásárolni az újabb időkben. Bár megrendeltem Prokopp Péter összes hozzáférhető kötetét. (Annak idején be is számoltam érdekesebb gondolatairól). Megvettem a szóvégmutató szótárt, mert a maga módján igazi kuriózum. Megvettem továbbá a Földrajzi nevek etimológiai szótárát. Ha olyan kedvem van, megnézem benne egyes településnevek keletkezésének legvalószínűbb jelentését.  
Most azokat a helyeket veszem sorra, ahol éltem, vagy ahol gyermekeink élnek.
Kelenföld: jelentése vízesés, vízzúgás, talán az Ördögárok vizéről kapta a nevet.
Albertfalva: Albert Kázmér Ágost, szász-tescheni herceg uradalma volt.
Zugló: zugoly, szugló, sarok, szöglet értelmű.
Kispest: A Pest szóban a (mészégető) kemence, esetleg barlang szó bújik meg.  
Aquincum: Kelta eredetű elnevezés, folyó, víz a szó alapja.
Metz: a szóban a mediomatricis nevű kelta törzs neve húzódik meg.
Mosonmagyaróvár: A moson előtag mocsár jelentésű, a magyar szó jelző, jelzi, hogy nem német a htár közeli település.
Ráckeve: A rác előtag ugye szerbet jelent, a keve a kő módosult alakja.
Piliscsaba: A pilis kopaszt jelent. (Szomszédjában magasodik a Nagykopasz), a Csaba török eredetű férfinév, ajándék értelmű.
Van még kérdés?
Nincs?
Akkor még két név ajándékképpen:
Baku: domb, halom.
Kuba: aranylelőhely (indián szó)
Ráadás:
Kukutyin: bürök jelenésű szerb szó. „Émeheccz Kukutyinba zabot hegyezni, jeget aszaani.”
***
Kortársak egymás között.
- Hogy vagy? – kérdi barátom reggel.
- Jól. Holnap megyek a kardiológushoz. És te?
- Én is jól vagyok, mosolyog. – Holnap a reumatológiára van időpontom.

Nemes gázoknak nevezzük a periódusos rendszer VIII. oszlopának első csoportját képező gázokat: hélium, neon, argon, kripton, xenon és radon. Elnevezésük onnan van, hogy teljes kémiai passzivitást mutatnak.
Vannak bennem is ilyenféle nemes tudások, amelyek teljes passzivitást mutatnak.    
Néhányat megemlítek:
Apám elmondta, hogy a lengyel cserkészeknek mi volt a csatakiáltásuk a gödöllői cserkész világtalálkozón 1933-ban. Így kezdődik: dzej dzivo…
Osztályfőnökünk megtanította, hogy ugyanezen a cserkésztalálkozón hogy énekelték a francia cserkészek a jamboree szót kánonban (s,sm, s,md s,ds, s,dms…) 
Megtanultam hogy x1,2= mínuszbé nágyzetgyök bénégyzet mínusznégyácé perkétá (íme, a másodfokú egyenlet megoldó képlete). Soha az életben nem használtam.
Ismerem a zuglói szomszéd családi füttyjelét. Ismerem saját családomét, a rövidebbet (egy kisterc lefele) és a hosszabbat (d m s ta s), a Vigyázókét, az 56-ban disszidált Horváthékét d s,d mr l s fm mrmrd). Sose fütyülöm.
Tudom, hogy a textiliparban használt festék alapanyag, a redit genfi elnevezése: formaldehidszulfoxilát.
Na és?
Ezeket és még ki tudja hányféle – egykor talán fontosnak vélt – ismereteket nyugodtan el is felejthetném. De lám máig itt fészkelnek bennem mindhiába.
Itt abba is hagyom a róluk való emlékezést, inkább ideírom, amit a FB-on találtam:

„Megszoktam, hogy kevéssel élek, nem vezetek autót, nem szeretem az ékszereket, addig hordok egy pár cipőt, amíg szét nem esik, úgy öltözöm, ahogy jön. Boldog vagyok így. Azt mondják, a világ azoké, akik korán kelnek. Ez nem igaz. A világ azoké, akik örömmel kelnek."
Mónika Vitti (1931–2022)
***
A mai szózat játék megfejtése: NIHIL. Ha élnének az ókori rómaiak,
nekik azt kellene kitalálni, hogy SEMMI?
 

Csocsó volt a seregben annak idején.
Csocsó volt Zamárdiban.
Csocsó volt Szentendrén.
Csocsó van Piliscsabán.
A csocsó fogalom, a csocsó tárgy, a fiúk kedvence.
A csocsó szobafoci.
A csocsó asztali foci.
Rossz időben is lehet vele játszani, felvillanyoz.
Nem írnék róla, de ismerősünk gyerekei kinőtték, unokáink belenőttek.
Így került hozzánk, így került a garázsunkba a csocsó.
Nálunk járt a fiatal család, megtekintették pénteken, és megállapították, hogy nem fér bele az autójukba lévén tele ülésekkel, az ülések pedig tele gyerekekkel.
Hazaautóztak hát csocsó nélkül.
Eltelt egy nap.
Telefonhívást kaptunk, hogy eljönnének a csocsóért.
Alighanem a fiúk rágták szüleik fülét, hogy fuvarozzák haza a csocsót… Most.
Hiszen nem élet az élet csocsó nélkül.
És lőn.
Tegnap (szombat) este ketten jöttek a csocsóért. Helyet csináltak neki az autóban.
M. felkapta, L. világított mobiljával a sötétben, én örültem örömüknek.
Még az este összeszerelték a csocsót.
Küldek a működő játékról két fotót.
A két fiú csocsózik.
A két lány drukkol nekik.   

- Vannak nagyon szép dizájnú autók, és vannak bumfordiak. Az autó karosszériája az, ami tetszetős, szemrevaló vagy sem, amelyben kedvét leli az ember, vagy sem.
Egy Chevrolet Impala minden kétséget kizáróan szebb, mint egy Zaporozsje. Belül azonban az autók nagyon hasonlítanak egymásra. Ottómotorosak, dízelek vagy – ma már egyre inkább – elektromosok, netán hidrogénhajtásúak. Ami a karosszérián belül van, azt leginkább az autószerelők értékelik, vagy épp ellenkezőleg. A többi ember nem is „látja”.  
- Melocco Miklós egy régi előadásában arról beszélt, hogy mekkora fontosságú egy szoboralak feje. Az arc fejezi ki, hogy mi lakik az emberben. A test sokkal kevésbé. Van két lába nadrágba bújva, kabátja és kész. Erre a törzsre lehet Lenin-fejet tenni, lehet Napóleonét. A fejtől lesz kifejező a szobor.
Persze igaz ez az élő emberre is. A szem a lélek tükre, az arc számos mimikai izmáról mindent kifejez, az arcról minden leolvasható.
A test egyéb részei részben nem is látszanak a ruha takarása folytán, a belsőségek pláne nem a bőr mögött. Legfeljebb a röntgen szeme és az ultrahang, amely bevilágítja ezeket.
- A civilizálatlan természet nem feltétlenül mutatja, hogy hol vagy.
A civilizáció kisajátítja a természet egy-egy darabkáját, és a saját ízlése és szükségletei szerint öltözteti fel ilyen-olyan épületekkel, közösségi terekkel és egyéb olyan építményekkel, műtárgyakkal, amelyek a természetben nem fordulnak elő.
A természetnek mintegy arcai lesznek a települések, városok.
Olyanok lesznek a városok, amilyenre építik a benne lakók. A Big Ben csak Londonban van otthon. Az Empire states building csak New Yorkban. A kagylóhéj opera csak Sidneyben. Az Erzsébet híd csak Budapesten. Ezekről a sajátos építményektől lesz arcuk a városoknak. Találkozunk az Eiffel-toronnyal, és tudjuk, hogy Párizsban járunk.
Ezért sem lehet egyetérteni a korunkban egyre-másra felhúzott üvegfalú, jellegtelen térmértani formákat megvalósító építményekkel. Mindenütt ugyanolyan elvek szerint épülnek, mindenütt éppolyan jellegtelenek, éppolyan arctalanok. Az ember nem tudja, hogy a világ melyik városában jár.
Ne veszítsük el az arcunkat, ne veszítsék el a városok se az arcukat!