Olyasmiről akarok írni, amihez talán nem is elégséges a szókincsem. Az emberi lét csodájáról. Posztot írni egy ekkora témáról csaknem vakmerőség. Ha az istenfüggő emberről gondolkodom, próbálom tájolni a világűrhöz képest atomnyi, az atomokhoz képest világűrnyi létet.
A MI állítja, hogy kell lennie valamiféle Fentvalónak, mert annyi véletlen, ami világunkat jellegzi, nem létezhet. (Úgy látom, csak slágvortokba szedve tekinthetem át, amin néhány napja gondolkoztam.)
Az ember fajfenntartó és önfenntartó. Mindkét iránya végtelenül gazdag és meseszerű.
- Adva férfi és nő, adva XX és XY kromoszóma. Adva megannyi fajta hormon, amely összehozza vegyileg a párokat. Adva illatanyag, amely ha szimpatikus, a pár összeillő, és utódaikra hatással van.
Adva testfelépítésük, benne a genitáliák egymást kiegészítő volta.
Adva, hogy millió sperma versenyez a pete befogadásának a kegyéért. A pete nem az első spermát fogadja be, hanem a megfelelőt. A többi előtt nem nyílik meg. Mit tehet hozzá a férfi, mit a nő? Semmit. Tudomásul veszi a csodát, és általában örül egymásnak. A női test felkészül az anyaságra. Nem akarja, hanem történik fele. A születő gyerek, illatanyaga alapján megtalálja saját anyját több nő közül is, megtalálja az anya mellét, és szopni kezd, mint aki mindig is ezt csinálta. Honnan az ösztöne, honnan a reflexe?
Még ezer részkérdést vethetnék fel, de tekintetemet most inkább az önfenntartó szervrendszerre szegezem.
Az ember teste végtelenül bonyolult, és megfelelő körülmények között huzamos ideig működik. Nagyobb kopások nélkül jó ötven évet, kopásokkal akár 120 évet is. Eközben szíve dobogásával nem hagy fel, tüdeje oxigénfelvételével sem hagy fel. Megállás nélkül működik, alkalmazkodva az igénybevétel erősségéhez. Micsoda izomzat támogatja ezt! Micsoda idegrendszer vezérli ezt! És a több mint 200 csontja…
Érzékszervei lehetővé teszik a tájékozódást a világban. Látása a színekről és formákról, két szeme a térlátásról gondoskodik. Tapintása az anyag minőségét érzékeli, a hideget és a meleget, a fájdalmat. Szaglása az illatokat és a bűzöket egyaránt. Füle a távolodást közeledést, hangerősséget, zenét, ritmust, dallamokat. Ízlelőbimbói a kellemes és ártalmas ízeket, aromákat. Keze, lába mozgását koordinálják, munka végzését teszik lehetővé, a tapintást szolgálják.
És a táplálkozási szerverendszer. A betáplálás és az ürítés egész folyamata leegyszerűsítve a bélcsatornán keresztül történik. Ki mondja meg a gyomornak és a beleknek, hogy melyik anyagot hogyan kezelje? Hogyan sűrítsen, mit tároljon, mit irtson ki? A vezérlést jobbára a hasi agynak nevezett néhány millió hajszálideg végzi? Ki mondja meg, hogy mikor mit tegyen?
Befejezem azzal, hogy az ember teste van olyan bonyolult, mint az egész univerzum. Leginkább fraktál természetű, amennyiben bármely részét faggatom és merülök el a részletekben, további finomításokkal élhetek. Az orvostudomány kutatásai soha nem fognak befejeződni, mert mindig találnak újabb részkérdéseket, melyek megoldásra várnak.
(Az ember lelkére, szellemére nem tértem ki, mert lehetőségeim keretét szétfeszítenék.)
Mindenesetre az előzőket belátva azt kell gondolnom, hogy minden ember élete végtelenül egyedi és végtelenül értékes és fontos.
Ezek tükrében jogos a kérdés: Vajon mikor fog elérni megvilágosodásában oda, hogy ne irtogassa társait – akik ráadásul valamilyen igen távoli kapcsolatban állnak egymással (rokonok) –szisztematikusan?
PS. Nem írtam a szívről, a belsőelválasztású mirigyekről, az ér- és ideghálózatról, de a kortikális szervről stb se...
Végtelenül bonyolult dolgok összehangolt működése az élet.
Utolsó kommentek