Mickey webnaplója

Hajnali ötkor még teljesen sötét az égbolt. Kint ülök délre néző erkélyünkön. Enyhe déli szél susog. Az átvonuló felhők bizonyítják, hogy délies a szélirány. El is fújják a bárányfelhőket. Úgy ülök, hogy az erkély rácsain ne jöjjön hozzám az utcai világítás fénye. Pedig érdekes megfigyelni, hogy az éji bogarak hogyan nyüzsögnek a lámpa erős fényében. A Napnak gondolják, mely vonzza őket?
Megjelenik egy fényes pont az égen, és szokatlan irányban távolodik, míg csak ki nem hal. Nem tapasztalom lüktetését, valószínűleg műhold vagy az űrállomás. Már nincs az égen a telehold. De örültek neki az előző ciklusa idején É.-ék, akiknek megvilágította az utat éjszaka Fr. o-ból hozzánk tartva. No lám, az éjszakai fények egy része nem számít fényszennyeződésnek. A város fényei annál inkább. Mivel eltakarják a csillagok sziporkázását. Nem lehet szabad szemmel látni azt az ötezer csillagot, amelyet elejeink láttak még a közvilágítás bevezetése előtt.
Mindenesetre egy csillag jól látszik. Lehet, hogy a Vénusz bolygó? Fölém jön, míg a ház eresze mögött el nem bújik. Hogy is van ez? Kelet felől nyugatnak tart. Állócsillag lehet, mert nem ő halad, a Föld forog. Velem együtt. Hajnalban „napraforgó” a föld, esti alkonyatban naptól forgó. Móra novellahősei éppen erről vitatkoznak (Osztozkodások). A keménykobakú alak a kocsmában kijelenti, hogy „mén le a Nap”. A másik – a felvilágosult – helyreigazítaná.
Egyelőre nem látok denevéreket se. Elaludtak volna? Már hideg van nekik? Nem tudom.
A nap nemsokára „mén fel”, én meg be a szobába, hogy beírjam posztomat a számítógépbe.
Be is fejezem, mert várnak a szózatjátékok.
Meg kell találnom az ötbetűs szavakat, elmém karbantartása céljából. Annál is inkább, mivel felkelés előtt azt álmodtam, hogy felvettek az iskolába, az 1/B-be. A tanítónőnek elmondtam, hogy 1953-ban már voltam 1/B-s. Majd főiskolás is jóval később. Találgattam, hogy miért ez a különös meglepetés, hogy gyerekek közé kell járnom tanulni. Arra gondoltam, hogy az írás újratanulás ez az ok. Mindig is .rondán írtam. Igaz, hogy a „szépkezemmel”.
Nem hagyták annak idején, hogy ösztöneimet kövessem, és ballal próbálkozzak. 
***
 Most jutott eszembe ez a szójáték. A kijelentés megerősítése a szokott szófordulattal. Hajlok rá, hogy összesöpörjek ilyeneket.
Ez az aranybánya egy igazi aranybánya!!!
Ne tudjak innen elmozdulni, ha nem tudok innen elmozdulni!
Nem bánom, hadd legyen enyém az utolsó szó!
Ha  te kettőt mondanál, én akkor is egyet értek veled!

 

Anya/apanyelve magyar?
Elgondolkoztató, hogy egy idegen országban férjhez menő asszony gyermekeinek mi az anyanyelve?
Idegen nyelv?
Történetesen apanyelv?
De hát anyanyelvről szoktak beszélni.
Igaz, hogy ez ingadozó lehet, mint az anyaföld, ami a németeknél Vaterland, azaz apaföld.
Az is igaz, hogy a lány ott semleges nemű  - das Mädchen.
***
HB. Rövidítés a ceruzavégeken.
Hetvenkilenchez közeledve értesültem róla, hogy a rövidítés angol. H=hard, ill. B= black.
A HB-s ceruzákhoz képest a 2B-s erősen black, erősen grafitos.
A 2H-s meg erősen kemény. Halványabban fog.
***
Anglomániás világunk tele van eme nyelv rövidítéseivel.
Pl. a Chevrolet benzinszintjét mutató műszeren is csupán két betű szerepel: F és E.
Nem volt nehéz rájönni, hogy full a teli tank, és az empty az üres jelzést mutatja.
***
A későesti órákban három nemzetközi meccset néztem ide-oda kattintgatva:
 Meglepetésre szlovák-német végeredmény 2:0  
Mivel szomszéd nép, keresem az esetleg magyar nevű játékosokat: A szlovákoknál Gyömbér, Rigo, Duda nevűeket láttam.   
A hollandok és lengyelek harca sokáig holland győzelmet ígért, majd a lefújás előtt szépített a lengyel gárda: 1:1.
Sok ismerős névvel találkoztam, akik az angol premier league-ben szerepelnek: pl. Gapko.
A bolgárok simán kikaptak a spanyoloktól: 0:3. a sok spanyol is angol élcsapatban játszik.  

Hogy mit álmodtam több felvonásban az éjszaka, arra már nem emlékszem.
De hajnalban, ébredés előtt azt, hogy kölcsönhatásban áll vérem káliumtartalma, ill. a vérnyomásom alakulása. Fordított arányosság áll fent közöttük.
Ha a káliumszintem megfelelően alacsony, akkor magas a vérnyomásom.
Ha magas a káliumszintem, vérnyomásom jelentősen csökken.
 Ám, ha nem elég alacsony a káliumszintem, akkor károsodik a vesefunkcióm.
Ezért, ha nem akarom, hogy dialízisre szoruljak, alacsonyan kell tartani, legfeljebb magas lesz a vérnyomásom.
De vajon tényleg magas-e?
A protokoll szerint igen, mert bőven felette van a 120-as értéknek.
Ha a régiek szemléletét követem, akkor gyógyszerrel éppen a megfelelő értéken áll.
Régen azt fogalmazták meg, hogy a százon felüli érték és az életkor együtt emelkednek.
Az ötven évesé nem magas, ha az érték 150.
Én most kb. 79 éves vagyok.
***
Nem is tudom, mit gondoljak.
Eddig úgy tudtam, hogy a duga szláv eredetű szó, donga értelmű.
Ami dugába dől, az meghiúsul. Összedől, mint az épület dongái? Ám kezembe került Herman Ottó írásainak egyféle válogatása. A kötetvégi szómagyarázat szerint a duga úgy jön létre, hogy elvezetik a patak vizét, hogy a kiszáradó mederből fölszedjék a halakat. Ha a magyarázat az ilyenfajta vízlecsapolást nevezi dugának, akkor a dugába dől meglehetősen természetes valami. Kelepcébe kerül, pl. a részeg belehengeredik az iszapos patakmederbe.
A szerb-horvát szótár találata: duga=szivárvány.
Ám jelenthet még a hordódongákat is, amelyek csakugyan összeomolhatnak abroncs hiányában.
Hogy mi az igazság? Nem tudom, Mindenesetre egyelőre minden további kutatási törekvésem dugába dőlni látszik.

Hajnali öt. Újabb szokásom szerint a fotelban ülök az erkélyünkön.
Pitymallik.
Déli szél továbbítja a felhőket észak felé.
Rövidujjú ingben sem fázok.
Madarak még csak nagy ritkán húznak át az égen.
Viszont denevérek sokasága vadászik hallgatagon csapongva, mint egy-egy nagyobb fekete lepke. Kivételesen nem az én fülem az oka, hogy nem hallom hangjukat. Ez a hangtartomány kívül esik az általunk hallható frekvenciákon. A bőregerek pedig kiáltoznak, és a visszhangot fogják, így kapkodják el a levegőben röpdöső apró szárnyasokat. Kedves a társaságuk, nem vagyok teljesen egyedül. Néha kettő, ritkán három denevér is feltűnik a szemem előtt. Vajon folyamatosan kiáltoznak, vagy szaggatottan?
Ültömben eszembe jut a tegnapi rövid eszmefuttatás a könyvek mondanivalójának érvényességéről. Hamar elavulnak a bennük foglaltak. Gyerekkoromban olvasgattam A technika csodái c. Dante kiadású kötetet (1930). Mi „búvárosnak” neveztük a bőven illusztrált könyvet, mivel a címlapján egy mélytengeri búvár szkafanderje leledzett. A benne szereplő képszövegek némelyikére máig emlékezem. Egy húzás, egy nyomás, és már is kész a sárhányó. stb.
Azért is jön elő ez az emlék, mert tegnap kézbe vettem a Reader’s Digest Hogy is van ez? c. válogatását. A kiadvány 1990 körül jelent meg. A benne szereplő szenzációk felett ugyancsak eljárt az idő. Hol volt akkor még a számítástechnika, a robotika, a mesterséges intelligencia, az okostelefon, a giga- és terabájtok, az univerzum határainak kitágulása, a drónokkal vívott csaták, a szinkrontolmácsok teljesítményét leköröző fordítóprogramok. (Nemcsak az írógépek avultak el, a műfordító szakma is a múlté lesz nemsokára).
Az az igazság, hogy mire egy a technika vívmányaival foglalkozó könyv kikerül a nyomdából, már elavultnak tekinthető. Ha lehet, ma még gyorsabb a technikai eszközök fejlődése, mint valaha.           
A polcomon lévő Larousse (2008) közli, hogy az ezredforduló népessége 6 md fő. Ma több, mint 98 md!
Ha kezembe kapom a földrajzi atlaszt, az ott leírt országok egy része már nem létezik. Mások határai elmozdultak.  
Meglehetősen izgága korban élünk, és nem is várható lelassulás.

Reggel azon gondolkoztam, hogy megint túl sok könyvünk lett. Nem részletezem, hogy milyen okok folytán teltek meg ismételten a könyvespolcaink. Inkább arról számolnék be, hogy mit tervezünk, mert valóban sok a könyvünk. Azért sok, mert egy részüket egyszer már elolvastuk, és valószínűtlen, hogy még egyszer hozzáfogunk olvasásához.
Ilyen a legtöbb regény, és ilyenek azok a valamikor korszerűnek ható elméleti fejtegetések, amelyek a ma emberét már nem hatják meg, nem ragadják meg. Ha nagyon vulgáris akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a ponyva nem időálló.
Sok könyvet újra kellene írni, de mai megfogalmazásban. (Persze nem nekem hetvenkilencévesen.) A ma emberének szóhasználata, világlátása eltér a korábbi korosztályok által használt divatos kifejezésektől. Ezért kell sok mindent újra és újra megírni.
Egykori osztálytársam, aki pap, mondja, hogy a ma fiatalságát már nem képes lekötni. Más az aktuális szóhasználat. Az övétől eltérő, ami igen megnehezíti az értelmes párbeszéd lehetőségét.
Igaz ez a könyvek egy részére is.
Miknek érdemes hát megkegyelmezni?
- A klasszikusoknak, mert az általuk használt nyelv örökzöld.
- A kézikönyveknek, amelyek egyes témákban eligazodásul szolgálhatnak. Szótárak, lexikonok, enciklopédiák.
- Azoknak a könyveknek, amelyekhez valamiféle személyes kötődésünk volt, van. Ez utóbbiakat majd lemenőink kiakolbólítják (joggal).
A sarki könyvmegálló megléte óta barátom. Gondolom, hogy hajlandó befogadni a mi használt könyveinket.
Most a Jókai-regény bécsi régiségkereskedőjének a képe villan be. Nála sokféle kacat gyűlt össze. Általában mérsékelt az érdeklődés az oda hordott tárgyak iránt. De amikor egy, a kedveséről készült olajfestményre bukkan a Baradlay fiú, azonnal a pénztárcájához nyúl, mert ellenállhatatlan vágyat érez az iránt, hogy megszerezze azt a képet.
Így vagyunk valamennyi értékítéletünkkel.
A nekünk kedvesekért tűzbe megyünk, az ellenszenveseket meg lelökjük magunkról.  

Hihi há, Míícáá, mingyáá iskoláá! – évődött a francia P-M. Azóta eltelt jó herminc év.
Ma hónapkezdés. Hétfő van, újabb hét kezdése és… iskolakezdés.
Az egyik legemlékezetesebb fotót M. készítette L. fiáról nyolc éve. A képen egy fiúcska görnyed az új könyvekkel degeszre tömött vadi új hátitáskája alatt.
Ma is készült kép, de egészen más hangulatú.  
Az elsősöket nyolcadikosok vezetik be a tanévnyitó helyére. A képen L. éppen nyolcadikos, ő fogja kishúga, R. kezét, aki a mai nappal bizakodva kezdi meg hosszas tanulmányi éveit.
SchJ. szavai jutnak eszembe: Erőfeszítés.
Ez az, amit egy diák jó szívvel megtehet. A többi tehetségeinek és gyarlóságainak a függvénye.
***
Olvasom egykori osztálytársamról szóló jubileumi visszaemlékezést. Alig tudom letenni a kötetet. Miért is?
Mert a benne szereplőket közvetlenül vagy közvetve ismertem, ismerem. Ennélfogva a személyeket nem kell elképzelnem, elég csak magam elé idézni őket, és csak a történetekre figyelve olvasni. Fele fáradság, dupla élvezet. Ismerem a klubalapítót, a szerkesztőket, a szociológust, a KIM vezetőjét, a tanárokat és egyéb elöljárókat, a vendégeket, stb.
***
Szembesülök egy megjegyzéssel, miszerint Kisfaludy Sándor találkozhatott a komponista Beethovennel. A cikk írója szerint Kisfaludy Szüretelő énekére kísértetiesen hasonlít a IX. szimfónia örömódája. Nem azonos vele, de szerkezetében és hangzásvilágában hajaz rá. Valószínűsíti hát, hogy hatott a dalocska Beethovenre. Nem ritka a dalok nagyobb lélegzetű zenékben való szerepeltetése. Haydn is, Mozart is élt vele.
Nemcsak a magyar zene hat a külföldire (Brahms M. táncok, Monti csárdás, Berlioz Rákóczi induló, stb.) a külföldi is hat a magyarra. Megalapozott zeneszerzői vélemény utal rá, hogy a német himnusz erőteljes hatása figyelhető meg az Erkel Ferenc által szerezett magyar himnusz dallamában.
  
 

  

Vége a hétnek, vége augusztus hónapnak, vége a múló heti rövid kánikulának.
Egy hidegfrontocska szelídítette meg a hétközbeni forróságot.
Jóságos esővel permetezte be tikkadt földjeinket. 
Úgy viselkedett, mint a fogatlan oroszlán, amelyik még mordul egyet-kettőt, de már nem igazán veszélyes, sőt mi több, érzi közeli vesztét. Azért említem, mert dörgött és villámlott egyet-kettőt, majd gyorsan abbahagyta, és csak esett a sivatagos országunknak egyre kedvesebb eső. 
A mai reggel rásegített a tegnap elkezdett hangulatra.
Nemcsak kánikulára nem ébredtünk, hanem épp ellenkezőleg: Köd ülte meg a tájat.
Ezek határozott jelzések.
Vége a nyárnak.
Jön még a vénasszonyok nyara (mondják még indiánnyárnak és öregasszonyok nyarának is), de az erőteljes hőség immár valószínűtlen. Ugyanis a nappalok ideje is egyre kevesbedik.
Nekem megnyugtató az időjárás ilyeténképpen való megváltozása. A dagadtak fellélegezhetnek, nem kerüli őket a hőguta réme.
***
Csábító ajánlattal kecsegtet a Tinta könyvkiadó. Grétsy László Nyelvi játékaink negykönyve egy ideje 20% kedvezménnyel kapható.
Így se olcsó, de hát egyszer élünk! 
Egyelőre szemezgetek vele, de eltökéltem: megveszem.
Hogy miért? Mert szeretem a rejtvényeket.
Játszom a szavakkal.
Pl. adva egy havi sajtótermék, az ADOREMUS.
Kis jóakarattal visszafelé olvasva SUMÉR ÓDA,
de odafelé is átalakítható: ADÓRÉM, ÚSSZ! [ti. el innen]

Kapta, hát adta, így én is kaptam, én is adom.
Azt hiszem, felkötöm magam... Persze, csak ha minden kötél szakad.
Ügyes.
Ölni tudnék egy Béke Nobel-díjért!
Van már, aki ölt, és megkapta.
Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!
Aki tudja, mi a Blaumontag, annak nem kell magyarázni.
Ha a munkavégzés olyan egészséges, miért nem a betegekkel csináltatják?
Talán attól félnek, hogy megfertőzi őket a munkaszeretet.
Az italt elhagyni jó dolog. Sokkal rosszabb, ha már nem emlékszel, hol hagytad el.
A pia három dologra jó. Feledékenységre, örömöt szerzésre… a harmadikat elfelejtettem.
 Azt mondják, a férfiak állandóan a szexre gondolnak.
Ez nem igaz, sokszor jut eszükbe a sör is. Ez se igaz, a focimeccsek is foglalkoztatják őket.
Ne köpködj a sivatagban! Még szükséged lehet rá.
Ez igaz lehet, bár sok esélyt nem ad.
Egyetlen atombomba tönkreteheti az egész napodat.
Még ha csak egy napodat tenné tönkre.     
A nejem szerint túl kíváncsi vagyok. Legalábbis folyton erről írogat a naplójában.
… Amivel vádolsz, nem igaz. Ő a kíváncsi, nem én!!!
Már majdnem megvettem a „Pozitív gondolkodás előnyei" című könyvet, de aztán arra gondoltam, ugyan mire lenne jó.
Éljen a realizmus, a pesszimisták látásmódja!
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Pedig Carusót is helyettesíthetted volna. Meghalhattál volna helyette.
A nők szeretik az egyszerű dolgokat az életben, így a férfiakat is.
Ez a mi szerencsénk üresdoboz tulajdonosoknak.
A feleségemmel mindig fogjuk egymás kezét. Ha elengedem, rögtön vásárol valamit...
Honnan ismered őket (a nőket)?

Most tudatosult bennem, hogy a bogáncs vörös virága megteremékenyülve fehér ezüst ecsethez hasonló szőröket sorakoztat, hogy aztán a szél elfújja tízezerszámra őket.
A fehér valamik kinyílnak, és gömbsugarak módján képeznek pehelykönnyű alakzatot, melynek a közepében a mag tartózkodik.
Ha a szél felkap egy ilyen semmi könnyű gömböcskét, magával ragadja és kedve szerint fújja.
Valamikor lefotóztam ezt a leheletfinom termést, de hát fotók tízezrei közül kellene tudni előhalászni.
Ma kint ülök az erkélyen a pörkölő napon.
Enyhe szél fúj.
Arra lettem figyelmes, hogy felkap a szellő a földről egy ilyen bogáncsgömböcskét.
Szárnyára veszi, és viszi magával rendületlenül.
Belekerül egy dugóhúzó formába, és cirkulál egy darabig. Jól követhetem a nyomát, mert a falombok sötétzöldje erős kontrasztban állnak a napon vakító fehér csomagocskával.
Most felkapja a szél és a lombok fölé repíti.
Megszűnik a kontraszt.
A gömböcske belesimul a levegő színtelen fehérségébe, hogy örökre eltűnjön a szemem elől.
A jelenség nekem Krisztus feltámadását idézi.
A bibliai szöveg szerint felment a mennybe. Az ókor felfogása szerint a földünk lapos valami, ami „felett” helyezkedik el az égboltozat. Oda emelkedett volna Jézus.
Mióta ismert, hogy a föld gömbölyű, és körös-körül veszik ezt a gömböt a többi égitestek, azóta azt is lehetetlen megállapítani, hogy merre van a fölfelé. Mihez képest? A gravitációhoz? A Naphoz, a Holdhoz, a Göncölszekérhez, az Északi sarkcsillaghoz képest?
Valószínűsítem, hogy a Feltámadott fellebegett, mint aki levitál, aztán pedig eltűnt a tanítványok szeme elől, és többé már nem látták. Miként az én se a kis gömböcskémet.
Eltűnt a szemem elől, és többé már nem láttam.

F. posztjára írt kommentáromból idézek néhány gondolatot:
A könyvek árát az egekből indítják, lefölözni kívánva a várható keresletet, és azzal a hátsó gondolattal, hogy a remittendákat ezek a nagy hasznok tartják el. Kevesebb könyvet vásárolnak az emberek, mert elég magasak az árak. Viszont nálunk a kerületben, forgalmas helyeken könyvmegállóknak nevezett könyvszekrények üzemelnek. Mindenki ingyen kiveheti az érdeklődésének megfelelő kötetet, s berakhatja a számára feleslegessé váltakat. Nagyom kedvelem.
Olyan, mint egy ingyenes antikvárium.
Nagyon sok könyvet azért olvastam el, mert rábukkantam a könyvmegállóban és megtetszett valamiért. Így a kottát nem ismerő Elvis Presley hányatott életét, a zenéről mindent tudó Duke Ellington életét. De Doráti Antaltól kezdve Cziffra Györgyig sokféle életrajzzal gazdagodtam, és onnan hoztam haza a Bolondok hajóját,  Északnyugati átjárót, a Fekete kolostort és még ki tudja, hány művet.
Számos kötetet csupán azért emeltem ki, mert úgy véltem, hogy kedveskedhetek vele ismerőseimnek, barátaimnak.
Nem tudom, hogy kinek volt a világszabadalma ez a fajta könyvterjesztés, de hogy zseniális, azt igazolhatom.
Egyik hóbortom a magyarban használatos hangutánzó szavak összegereblyézése. Már 820 ilyen szót találtam.
Hóbortot írtam, mert eléggé öncélú ez a móka.   
Ma az jutott eszembe, hogy a gyerekszájnak nevezett mondásokat is össze kellene gyűjteni a családban. De hát lehet, hogy erre a gyermekeimet kellene rávenni. Hiszen ők vannak az unokák közelében. Viszont ellene szól, hogy akad épp elég feladatuk az összesen tizenegy utód felnevelésével.     
Ej, pedig milyen érdekes lenne kiegészíteni újabb adalákokkal az olyan eredetiségeket, mint  
a virsli értelmű circli,
a futballozás értelmű veszekedés a labdáért,
a fecskendő értelmű Nurofen egészségítő
a drón értelmű világ néző.
Etc, etc…