Mickey webnaplója

Hála Istennek befejeződött a párizsi olimpia. Már a megnyitó műsora világszerte kiverte a biztosítékot, mert egy korábban élt németalföldi festő képét jelenítették meg mai formában. „Minden él nélkül” – üzenték a tervezők, csakhogy baj van. A maga korában is ironikus célból készült az illető kép, L. da Vinci Utolsó vacsoráját kifigurázva. Ennélfogva fölösleges és hiábavaló a mentegetődzés.
Nem foglalkoznék a dologgal immár másod ízben, mert feledhető.
Ám a kavart botrány ráirányította figyelmemet, hogy a versenyzők milyen jelentős százaléka fejezi ki istenhitét. Fohászkodtak, az égre mutogattak, keresztet viseltek versenyzés közben is. Ízelítőül néhány megnyilatkozást hozok, amelyeket a sajtóból ollóztam. Sokkal többet ilyet láttam, olvastam az olimpia idején.       
- Mint ismert: a rendezvény ideje alatt tilos a vallási szimbólumok használata. …nem a megnyitó ünnepség volt az egyetlen keresztényellenes üzenet, amelyet az Olimpiai Bizottság küldött a világnak.
- A muszlimok Isten prófétájaként tisztelik Jézust. Jézus Krisztus ábrázolása Párizsban teljesen sértő volt, és átlépett minden vörös vonalat – így az iráni külügyminiszter.
- Az idei olimpia botrányoktól hangos… Az olimpiai faluban mégis összegyűltek világklasszis sportolók, hogy – nemzetiségtől, sportágtól függetlenül – együtt énekeljenek Jézus nagyságáról.
- A riói Megváltó Krisztus szobra miatt nem használhatja szörfdeszkáját a brazil versenyző – számolt be az esetről a Világgazdaság.
- Női súlylökésben a német színekben versenyző, az apja révén nigériai származású Yemisi Ogunleye aranyérmes a győzelmét követő sajtótájékoztatón mindenkit megdöbbentett. Kiderült, hogy gospelénekes is, és kieresztette angyali hangját, amellyel Jézust dicsőítette.
- A brazil Rayssa Leal 16 évesen bronzérmet szerzett a női utcai gördeszkában. Jelbeszéddel üzente meg a világnak a párizsi olimpián: „Jézus az út, az igazság és az élet!” 
- …hatalmas kincs, ha egy olimpikon tudja, hiszi, hogy idáig Isten nélkül nem juthatott volna el.
***
Hajnali fél négykor kiültem a még meglehetősen sötét eget bambulni. Nem sokáig kellett várnom: Jókora meteor villant fel. Erős fényű görbe ívet húzott, majd megsemmisült. Olyan volt, mint egy éles néma sikoly. Több meteorral aztán nem találkoztam
Viszont a meteorral ellentétben felmerült egy tömör feketeség is, egy szintén görbe vonalak mentén cikázó vadász – egy denevér. Sikítása nem hallatszott, hiszen az ultrahang tartományban tájékozódik.    

Mai posztom legütősebb mondatai nem az én találmányaim. P. H. Boulad SJ-től valók.
Ezeket írja:
Gyűjtöttem, mint kincset érő gyöngyöket,
a legjobb szövegeket, erős gondolatokat,
hogy kéznél legyenek, ha szükség lesz rájuk.

Tonnányi jegyzetet készítettem, és címkéztem őket.
Elhelyeztem tonnáit az „igazságnak”.
De a sokszorosítható igazság nem az Igazság.

A sokszorosítható igazság halott. Nem élet.
Ezért lehet polcra tenni.
Az Igazság pedig örökké él.
…
Azt gondoltam, Istent is megmutathatom
hathatós bizonyítékokkal és érvekkel,
logikával és szép gondolatokkal,
De az igazság, amely nem élet, az semmi.
(in: Hit és tapasztalat az élő igazságról)
…
és még:
Az Isten megismerése nem intellektuális tevékenység, hanem az emberi szív elkötelezettsége.
***
A tegnapi rövid meteoritvadászatom eredménytelennek bizonyult.
Góbés tömörséggel elmondva:
Két góbé találkozik.
Egyik: - Oszt láttál hullócsillagopt?
Másik: Egyet, de asse avvóót.
***
Lassan vége a Sziget-fesztiválnak, lassan vége az olimpiának, lassan újabb kánikula-hullám érkezik.
Az első kettő elmúlását nem bánom, a harmadik jövetelének – mi tagadás – nem örvendek.
Be kell kuckóznunk a légkondicionált lakás négy fala közé.
Korunknál fogva nehezebben viseljük már a pörkölő sugárzást.
Idén egy percet se napoztam, mégis hámlik a bőr a karomról.

Most, hogy sokat kell olvasnom, keveset írok.
Ráadásul rosszul is aludtam.
Szapora lett a szívverésem.
Nem csoda.
Azt álmostam, hogy egy kutyatámadás elől egy telefonfülkébe menekültem. Valamit kitalálhattam, mert íme, a kutya kezdett menekülni, mi több, átalakult laposfejű kígyóvá, és bekúszott az avar alá. Erre már felébredtem. Nem tudom eldönteni, hogy azért álmodtam-e hülyeséget, mert emelkedett a pulzusszámom, vagy fordítva. Azért emelkedett a pulzusom, mert hülyeséget álmodtam. Fél bögre kávét ittam, és kiültem az erkélyre.
Van ám itt éjszakai élet.
A Sziget-fesztivál nem nyugszik éjszaka sem, sőt.
Fél háromkor fényszórók pásztázták az eget, párhuzamos sugarakkal. Hogy legyen benne egy kis diszkó-hatás is, a felettük levő ritka felhőre fénypacsmagokat küldtek. Én meg csak az ég másik felét néztem, hátha mutatkoznak a perseidák felvillanó meteordarabkái. Ameddig kint üldögéltem, két felvillanást láttam. Olyanok voltak, mint a csillagszóró szikrái. Erős fényük a másodperc töredékéig volt látható.
Fél óra elteltével eluntam az újabb felvillanásra való várakozást. Hát hogyne. Olyan ez az égre meredés, mint a farkasszem-nézés. Az ember nem mer pislogni, mert hátha éppen akkor…
Aztán kénytelen olykor-olykor mégis… Éreztem, hogy közben kihűlt a szemem.
Nemcsak kihűlt, hanem el is fáradt.
Visszatértem hát az ágyba, és lehunyt szempillámmal addig melegítgettem a szememet, míg vissza nem aludtam.
***
Az erkélykorlát szögletébe rendszeresen térhálót fon egy pók. Én meg rendszeresen elpusztítom a hálót, hogy vegye észre már a pók: ki a házigazda. De nem teszi. Alighanem ostoba. Azt hiszi, övék a ház, övék a lakás, övék az erkély. Lehet, hogy neki(k) van igazuk?
Végtére is sokkal többen lakják, mint mi, a tulajdonosok.

Olvasom H. Boulad SJ előadásairól szóló füzeteket(pl. Az egység víziója). Vannak ennek az alexandriai jezsuitának eredeti gondolatai, hasonlatai. Ezekből mazsolázok.
- A létezés első tendenciája, hogy önmagunkat a középpontba helyezzük, hogy önmagunkká legyünk.  A másik indíttatás pedig az, hogy megnyílunk mások számára… Ha ez nem történik meg, akkor az egocentrikusság egoizmussá válik.
- Minden emberi lénynek szerepe van önmaga megteremtésében, részese lesz saját maga fejlődésének.
A-  sportolók arra törekednek, hogy megnyerjenek egy versenyt. Vágyódnak a győzelmi kupára. Hiába mondanád nekik, hogy megveszed, és „készen” átadod nekik a kupát, az érmet. Nekik az a fontos, hogy maguk szerezzék meg, küzdjenek meg érte.
- Az élelem az evés által egy magasabb szintre emelkedik. A természetes szintről a szellemi szint részévé lesz.
- Isten nem egyszerűen boldogságot, hanem dicsőséget ígér az embereknek.
A hegymászók hosszú küzdelmes órák után jutnak el a csúcsra, ahelyett, hogy vettek volna egy jegyet a kényelmes kabinba, és felülről, készen csodálnák a hegyeket. Csak ezeket az „őrült” hegymászókat tudom értékelni, mert tudom, hogy az a látvány, melyben ők részesülnek, egészen más, mint amit erőfeszítés nélkül kap meg valaki. Fontos, hogy ezt megértsük, mert életünk ilyenfajta kaland.
- A bennem létező egység mindig valamiféle vágyban mutatkozik meg.  Ez egyfajta nosztalgia, amit úgy hívunk: szeretet. Vágyódás arra, hogy a másik személyt integrálhassuk magunkba. Ezt gyakoroljuk az ölelésben, a csókban.
À suivre
***
Tegnap sikerült hajnali hatórakor lefotózni a piros repülőgépet. Nem néztem meg a mobilom egyik applikációján, hogy melyik gépről is van szó. Honnan tart a Ferihegyre? Ma is kiültem az erkélyre, hogy utánajárjak ennek a fontatlan, fontos dolognak. Ám kitolt velem a gép. Ma nem jelent meg a légifolyosón. Talán majd máskor.  

Nem új dolog az, hogy hajnalban kidob az ágyam.
Legalább tíz éves a történet.
Először nyaraláson jelentkezett.
Hajnali öt körül csendben lementem kávét főzni, és a gőzölgő bögre társaságában kivonultam a teraszra a hintaágyba. Ott ringatóztam, amikor a nap felkelt.
A nap mindig felkel (eléfordul a föld), de nem mindenütt egyformán érdekes a látvány. A hintaágyból a kerítés és a házfal közötti nyiladékon a Badacsonyra látni (ennélfogva napkelte is késett kicsit, a hegy mögül indult égi útjára).
A kelő nap sugaraiban minden átszíneződött.
Életre keltek a pókhálók, a bokrok leveleit átvilágította az erős fény.
Idén a Balaton kimaradt az életünkből. (A tervezett időszakban kánikula tombolt.)
A Balaton tehát kimaradt, de a korai felkelés nem.
Tegnap hajnalban az erkélyünk foteljében üldögélve legeltettem szememet a növekvő világosságon, a sötét lombok kizöldülését nézve. Olykor egy-egy madár mutatott be légiparádét, de az igazi meglepetés hat óra előtt néhány perccel ért.
A házunk mögül a szokásos légifolyosón megjelent egy színes ruhába öltöztetett repülőgép. Jószerével egy erős piros szín dominált rajta. A látványra ráerősített a kelő nap erős fénye.
Engem lenyűgözött.
Arra gondoltam, hogy ha ez a gép menetrendszerű járat, akkor talán ma reggel is megjelenik az égi tünemény.
Így is lett.
A gép pontosan érkezett, én gyorsan lefotóztam abban a reményben, hogy tökéletesen tiszta képen tudom megidézni. Nem egészen ez történt. A mai napkelte fényei kissé sápadtabbak, mint a tegnapi.  
Azért viszonylag jól visszaadja a fénykép azt, amit láttam.    
FB-on a helye.

Karinthy, aki mindent megírt, egy kínai verset is írt, mely így szól: „Most abbahagyom a versírást, mert eszembe jutott valami.”
Ennek analógiájára írhatom, hogy most abbahagyom a posztírást, mert kezembe kaptam egy megbízatást. Egy kötet lektorálási munkájáról van szó.
Kihívás? Projekt? Munka? Rejtvényfejtés? Szórakozás? Ez is, az is. Mindez együtt.
Azért, hogy el ne maradjon teljesen a napi penzum, néhány gondolatot megosztok – rontom-bontom – H. Boulad SJ Quo vadis ecclesia? c. kiadványából.
- Az egyház krízisben van, de ez egy jótékony állapot.
- A vallás nemcsak kőtemplomok, vasárnap misére igyekvő emberek, mert az kötelező...
- A dogmákra koncentrálás hatására egyre nyugatibbá vált az eh., s veszített katolikusságából.
- A középkori társadalom a falut jelentette. Morális kérdésekben a köznek megfellebbezhetetlen véleménye volt. A falu három tagja értelmiségi: A pap, az orvos s talán a bíró.
- NY.-ban hatalmas épületek fojtják el a Szt. Patrik székesegyházat. Ennek szimbólum-értéke van. A vallás marginális lett.  
- Az erkölcsi értékek helyett a hedonizmus, a fogyasztás, az élvezetre való jog, az individuum szabadságjogai kerültek a zászlóra. Nem beszélnek a társadalmat, a családot megillető jogokról. Az Istennek is volnának netán jogai?
- Karl Rahner SJ úgy gondolta, hogy a holnap keresztény hite kevesek hite lesz. Kovászként fognak hatni a társadalomra.
- Jean Daniélou szerint az egész nyájat kell tekintetbe venni: a többség a fontos. Úgy véli, hogy a társadalmat kell emelni értékek átadásával. Kat. intézmények adjanak kapaszkodókat az embereknek.
- Boulad azt fogalmazza meg, hogy a legvégső igazság iránti teljes odaadás, a végső dolgok iránti érdeklődés maga a vallás. mely az emberi szellem lényege, alapja és mélysége.
- …és még: „Amikor személyes életed mozzanataiba és gondolkodásodba tudod fokozatosan integrálni hitedet, akkor építed fel saját élő világnézetedet!   

- Magammá kell lennem. Isten ui. nem kéri tőlem, hogy más legyek, mint amire Ő hívott engem. Veszélyes lehet életrajzokat olvasni, különösen nagy szentek életrajzát: „Ez a szent 40 napig nem evett semmit, nekem is ezt kell tennem.” Ez katasztrofális! Nem kell lemásolni sem őt, sem Assisi Szent Ferencet. Hasznos azonban életüket inspiráció forrásává tenni. Isten nem kívánja, hogy utánozzunk egy modellt. A modell bennünk van.
- A bátorság a létre azt jelenti: Van bátorságom mindig többé és többé válni.
- A szeretet önmagam elvesztése annak érdekében, hogy rátaláljak az egész emberiségre. Ezért a szeretet egyszerre önmegtagadás és önmegvalósítás.
(in: Bátorság a léthez)
***
Dilemma.
Lehet-e úgy elveszíteni önmagamat, hogy közben kialakult szokásaimat megtartom?
(Mise naponta, poszt naponta, fotók naponta, rejtvények megfejtése naponta, internetes játékok naponta, tájékozódás napjában többször a tévéből, az interenetből. Porszívózás hetente. Ablaktisztítás ritkán. Férfierőt kívánó dolgok szükség szerint. Unokák látogatása: amikor csak lehet. A napi bevásárlás felcipelése.)
- Igen. Megtarthatom őket, mert hozzám tartoznak és a „magammá lét” részei a kialakult rutinok.
- Nem, mert lehet, hogy vannak fontosabb tennivalóim.
- Az általam eddig megfejthetetlen kérdés, hogyha vannak fontosabbak, mik azok? 

nő/férfi
fiú/lány
test/lélek
balkezes/jobbkezes
bűnös/szent
érzelmes/tudós
egészséges/beteges
fiatal/öreg
kopasz/kopatlan
új/kopott
újszülött/haldokló
jóra kész/rosszra kész
ügyes/ügyetlen
abszolút hallású/botfülű
sasszemű/vak
vagy ilyen/vagy olyan
nyugodt/ideges
szerető/gyűlölő
önös/önzetlen
védekező/támadó
precíz/hanyag
istenes/istentelen
én/ő
mi/ők
ezek/azok
az ilyenek/az olyanok
na igen/bezzeg
Nem is folytatom.

Szokásommá vált, hogy az általam olvasott könyvekből az értékesnek talált gondolatokat megosszam másokkal. Remélem, hogy első elolvasásra hatnak, mert nemigen képzelem el, hogy vissza-visszatérünk rájuk a későbbiekben. A most felrepítetteket is nagyon szeretem, tisztelem. Idézek XVI. Benedektől, Henry Boulad SJ-től, Szent Ágostontól, éa II, Mánueltől néhány mondatot.
- Boulad atya az hirdeti, hogy életünk értelme maga az Isten. Nagyon erős mondat ez.
- Szent Ágoston: A világtörténelem a szeretet két formája közötti harc. Önmagunk szeretete – a világ elpusztulásáig; és a másik ember szeretete – az önmagunkról való lemondásig. Ez a harc, amelyet minden korban láthatunk, most is zajlik.
_ A pápa: Az a feladat áll előttünk, hogy újra rávilágítsunk Isten elsőségére. Ma az a fontos, hogy újra lássuk, van Isten, közünk van Istenhez, és válaszol nekünk, és fordítva: ha elhagyjuk, akkor minden más lehet ugyan értelmes, ám az ember elveszíti méltóságát, és tulajdonképpeni emberségét, s ezáltal összeomlik az, ami lényeges. Úgy hiszem, ennek okán az istenkérdés elsőségére kell új hangsúlyt fektetnünk…
- Isten szenvedése által szeret és gyógyít minket.
- A sodródással jár, miszerint a kényelem a legjobb életforma, a boldogság egyetlen tartalma a wellness... Az emberi lét egyszersmind egy hegyi túra, amelynek során nehéz kaptatók is vannak. De csak e kaptatókon keresztül jutunk fel a magasba, és csak így leszünk képesek egyáltalán megtapasztalni a lét örömét. Nagyon szívemen viselem ennek hangsúlyozását.
- A regensburgi beszédében idézi II. Mánuelt, hogy rávilágítson, a hitnek nem lehet eszköze az erőszakkal való fenyegetés. Íme, az inkriminált mondat: „Mutasd csak meg nekem, mi újat hozott Mohamed, és csakis rossz és embertelen dolgokra fogsz találni, mint például az az előírása, hogy a hitet, amelyet hirdetett, kard által kell terjeszteni.” Ez lett az iszlámmal folytatott későbbi párbeszéd egyik alapgondolata.

Remélem, hogy Miklósa Erika nem fog megharagudni rám, amiért mai posztomban is megidézem irodalmi stílusban megfogalmazott írását, amelyben a magyar vívóknak adózott. Ő igazi szurkoló, és mint ilyen, nagyon élethűen fogalmazza meg érzéseit.
Meeeeeeeegvan!!!!! Nincs fotó. Izzadt, csapzott a fejem, lóg rajtam a nyári trikó, nem merek tükörbe nézni, a fél papucsomat valahol elhagytam, lényegtelen is, nem baj, dehogy baj, ordítottunk itt a barátokkal, de kiabált az egész környék, ugráltam közben, volt, hogy kicsit kimentem, aztán visszarohantam a képernyő elé, nem bírtam, majd mégiscsak bírtam, fiúk, jaj, de, így, jó, ne, ne, de, de, őrület volt, a vérnyomásom az égben, nem baj, semmi nem baj, bravó, fiúk, zseniálisak vagytok, halljátok, hogyan üvölt nektek Magyarország!!! Aranyérmes a férfi párbajtőrcsapat. Éljen!!! Bravó!!! Gratulálunk!!!!
Magam is a tévé elé ragadok, de szégyen ide, szégyen oda, kétségtelen, hogy kevesebb vehemenciával adózom a látottaknak.
Mi több, olykor kétségeim támadnak: Ez volna a legfontosabb dolgom?
Persze, persze, szurkolok a magyaroknak. Mi mást is tehetnék?
Az olimpia legyen olimpia. Ha harc, akkor hát legyen harc.
Más kérdés, hogy igazságos-e a harc. Teszem azt a női bokszolók harca a – hogy is mondjam – az XY kromoszómatulajdonosok ellen.   
Ha az olimpiai bizottságnak nem sikerült az igazságos besorolás, megkisérelem innen a pálya széléről.
Létezik az olimpiát követően egy másik olimpia a sérült sportolók számára. Az XY kromoszómás „nők” bőven beleférnek ebbe a kategóriába. (Ha nem férnének bele, szervezzenek nekik transzolimpiát, és ott induljanak!) Nem kellene zavart támasztani a női versenyzők táborában.
Én szóltam.
***
Érdekes megfigyelni a különféle nemzetek indulói magatartását a start előtt. Vannak, akik látszólag közömbösek.
Mások feszültek.
Megint mások az égiek áldását kérik.
Egyik keresztet vet, a másik összekulcsolt kézzel imádkozik.
Nem kéteséges, azért, hogy ha lehet, éppen ő győzzön.
Megértem őket.
A jóságos Isten meg mosolyog.