Mickey webnaplója

Előzőleg az ilyenekről meg az olyanokról írtam. Nem akartam folytatni a témát, de a mai sajtótájékoztató meghallgatása után úgy döntöttem, hogy röviden még kitérek rá.
Szó esett Brüsszel irántunk tanúsított magatartására. A fenyegetődzésektől a nekünk járó pénzek jogtalan visszatartásáig sok mindenről (pl. migránskérdés) esett szó.
Abban maradtam magammal, hogy aktualizáljam a közmondást, miszerint:
Könnyebb a döglött lóból fingot kicsikarni, mint Brüsszelből a szövetségeshez illő partnerséget elérni. 
A háttérben az elitek gőgje áll, ami nem engedi érvényesülni a szövetségesekhez illő barátság érvényre jutását.
Hogy mi lesz ebből?
Ami pedig a kormány sajtótájékoztatását illeti, változatlanul csodálom Gulyás Gergelynek a teljesen méltatlan kérdések kereszttüzében való higgadt viselkedését látva-hallva.
Egy MTI-hírre lettem figyelmes, amikor magam is a min.elnöki sajtóirodán dolgoztam az Antall-kormány idején, a maihoz hasonló ellenszélben. Az MTI rövidhíre arról szólt, hogy a BBC-nél naponta kétszer tartanak sajtótájékoztatót. Akkoriban az etikai kódex letéteményesének tartott BBC sajtótájékoztatóján a kormány képviselője tájékoztatta a jelenlevőket a  kabinet intézkedéseiről és a sajtót elemezve véleményét fejezte ki, hogy melyik híradás tetszett a kabinetnek, és melyik esett kifogásuk alá.
Itt meg fordítva ülünk a lovon.
 A sajtó egyes agresszív képviselői folyamatosan próbálkoznak azzal, hogy sarokba szorítsák a kormány jelen lévő miniszterét, provokatív – olykor ostoba – kérdésekkel ostromolva.
Mit képzelnek magukról?
Én szégyellem magamat helyettük.

Az ilyenek azt mondják, hogy lenyűgöző volt a tűzijáték.
Az olyanok meg azt, hogy a pénzből WC-papírt kellett volna venni a kórházaknak. 
Az ilyenek szerint a transzneműek részére külön kellene versenyeket szervezni.
Az olyanok azt mondják, hogy a transzneműeknek a nőkkel együtt kell versenyezniük.
Az ilyenek szerint a hosszú élet titka a paleoketogén diéta.
Az olyanok szerint a vegetáriánus étrend az üdvözítő.
Az ilyenek szerint meg kellene állapodniuk a háborúkban álló feleknek valamiféle elvek mentén.
Az olyanok szerint a győzelemig folytatni kell a háborúkat.
Az ilyenek szerint prosperál az ország.
Az olyanok szerint minden sz*, mindenki nyomorog, minden pusztul.
Az ilyenek szerint oktatásunk világszínvonalú.
Az olyanok szerint a magyar iskolai módszerek régóta elavultnak tekinthetők. 
Az ilyenek szerint Kelettel is kapcsolatban kell maradnunk.
Az olyanok szerint kizárólag Nyugat felé orientálódjunk.
Az ilyenek kritikán alulinak ítélik a fővárosi vezetést.
Az olyanok szerint minden rendben van, csak a zsebpénz lenne több.
Az ilyenek szerint feleslegesek a felfestések, és a közlekedést akadályozó fekvő rendőrök.
Az olyanok szerint egyre többkerékpársávot kell kialakítani, és az autóforgalmat kiszorítani.
Az ilyenek szerint az országoknak meg kell hagyni szuverenitásukat, kultúrájukat.
Az olyanok szerint népek kohóját kell földrészünkön kialakítani.
Az ilyenek szerint Európa a zsidó-keresztény etika szerint működik, melyhez ragaszkodunk.
Az olyanok szerint jobb, ha egymásnak feszül az európai hagyomány az iszlámmal.
Az ilyenek szerint nem szabadna eltűrni, hogy emberek késsel hadonásszanak az utcákon.  
Az olyanok szerint a nagyvárosok természetes velejárói a terrorcselekmények.
Nem is folytatom.
Nem kellene már az ilyeneknek és az olyanoknak folyamatosan tárgyalni, azonos platformról indulva tisztázni a különféle nézeteltéréseket, s orvosolni a rossz beidegződéseket?
Vagy mi lesz itt?
Leszámolás?
Az ilyenek és olyanok összecsapássorozata?

M. és négy gyermeke bejelentkeztek, hogy a lépiparádé megtekintését követően feljönnének hozzánk, hogy a feleség nyugodtan készülhessen egyetemi tanári feladataira.
Készségesen fogadtuk őket.
Mivel bőségesre sikerült az ebédkészítés, T. felhívta M&A-t, van-e nekik is kedvük feljönni? Éppen volt kedvük.
Ha jól számolom, ma, Szent Istvánkor kilencen ültük körül az asztalt. Jó hangulatban folyt három nyelven a tere-fere. Az unokák is feltalálták magukat.
A legkisebb szokásos kérésével jött oda hozzám: Nagypapa, játsszunk!
- Mivel? – kérdeztem. S már hozta is a játékosdobozokat.
Elővettem a pvc villanyvezeték-csatornát, lejtősre állítottam, és elkezdtük a matchboxokat leeregetni. Később üveggolyók is megmutatták, hogyan kell engedelmeskedni a gravitációnak.
A nagyobbak mesét néztek a tévében.
A felnőttebbje hol magyarul, hol franciául, hol meg angolul értekezett egymással.
Ami volt, a jó hangulat. Ami nem volt – csend.
Lehúztunk egy fél műszakot együtt.
Aztán alig hogy elmentek, megjegyeztem T.-nek: „Ezek soha nem jönnek!”
A szállóigét T. nagyanyától hallottuk rendszeresen, akivel egy fedél alatt kezdtük közös életünket. Ő mondta, miután fia távozott: „Ez a Pista soha nem jön!”
Persze se neki, se nekem nem volt igazam. De hát az érzések.
Árva a ház, nincs kacagás, kettecskén bús öregem…
Azóta a mosogatógép második adagja is elkészült.
A harmadik nem is fog megtelni a maradék mosatlannal.

Tegnap megszakadt a hetek óta tartó kánikula azzal, hogy hatalmas esővel érkezett egy átvonuló hidegfront. Felszabadultságunk érthető, hiszen korábban sorra dőltek meg a hőmérsékleti csúcsok. Így hát mai posztom témája az eső.
Hiányát fejezte ki Kovács Kati száma: Add már, Uram az esőt.
Hogy adja-e, avagy várni kell az aszály elmúlására, arra példának hozom a Prohászka püspök által fogalmazottakat. A Soliloquiában említi, hogy a földművesek megkérték, imádkozzon a püspök esőért, mert oda lesz a gabonatermés. Ottokár püspök kitartóan imádkozott – mindhiába. Tán egy hónap elteltével hagyta abba. Másképp volt megírva a nagy könyvben. Maradt az aszály.
Megidézem Arany balladáját is (V. László), mert hasonlót éltünk meg késő este.
Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen.
…
„A felhő megszakad,
Nyilása tűz, patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt
Budának tornyiról.
…
Csupán a menny dörög.”

Hát igen. Dühöngött, zúgó sebes özönt nyelt a csatorna Óbuda házairól.
Petófi sem maradhat ki a történésből. (Feltámadott a tenger, írja):
Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;
… jól kifejezi a vihar zúgását, amikor leselejteződnek a korhadt ágak (esetleg az egészségesek is), a kint felejtett textilek könnyedén lesodródhatnak, elkallódhatnak a tombolásban.
Volt részem a feltámadó szélben való légfürdőzésben. Láttam, hogy az eső oldalról vág a viharos szél nyomására. Érdekes módon sokáig csak a felhők között villogtak a fények. Majd távoztában a vihar kiöltötte ránk a nyelvét és hatalmas közeli lecsapó villámokkal búcsúzott.
Az eső még esett egy kicsit. Immár szelíden, monoton módon, mint Chopin noktürnjében.
Nem úgy, mint a Beatles The Rain c. muzsikájában, amelyről Ringo Starr úgy nyilatkozott, hogy dobosként a legkomplikáltabb feladatot  ennek a számnak a ritmusvariációi okozták neki.
Megoldotta.
Most már nem fenyeget közvetlen zivatar, viszont dunsztos a levegő.
Hogy meddig, arról dunsztom sincs.

Már többször találkoztam az Einsteinnek tulajdonított igazságokkal. Hogy mind a huszonötöt ő hozta össze vagy se, ez ügyben bizonytalan vagyok. De hogy működő leszűrt életigazságok, azt készséggel aláírom. Mivel ez egy poszt, próbáltam csak a legérdekesebbeket ide másolni. Tízet kiszűrtem közülük.
- Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogy milyen jól tud fára mászni, akkor az egész életét úgy fogja leélni, hogy ostobának hiszi magát. Az IQ-tesztek kiagyalóinak a figyelmébe ajánlom.
- Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. Ajjaj, ez elgondolkoztat. Mintha én is … néha. Pedig már Bismarck is megmondta: Csak az ökör következetes.
- Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. Mindnyájunknak megfontolandó. A jelenben kell(ene) élnünk.
- Ha az életben elérhető sikert A-nak vesszük, akkor A=X+Y+Z. X a munka, Y a játék, Z pedig, hogy befogod a szád. Egy biztos: Nem jó mindent kifecsegni.
-  A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot. Ezért jó lehetőleg mind jobban mellőzni korunk erőteljesen képi világát. Öli a fantáziát.
- A tudás egyetlen forrása a tapasztalat. Nincs mit vitatni.
- A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos! Einstein ironikus humora.
- Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Ez a relativitás. Elég egy másodpercig a forró kályhán tartani.
- Az élet olyan, mint a biciklizés. Ha meg akarod tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnod. Alapvető igazság. Eppur si muove. Merthogy mégis mozog… Az élet maga a mozgás.
- A hatalom mindig vonzza azokat az embereket, akikben kevés a moralitás.  Bőven találunk rá példát manapság is.
- Soha ne tégy semmit a lelkiismereted ellenére. …akkor nem kell utóbb megbánni.
- Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem csoda. Vagy pedig abban, hogy a világon minden csoda. Szerintem csaknem minden az utóbbi.
- Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes! Na igen, nem elérni valamit, hanem lenni valakivé.
- Félek attól a naptól, amikor a technológia fontosabb lesz, mint az emberi kapcsolatok. A világon lesz egy generációnyi idióta. Én is tartok tőle. Mintha mutatkoznának félelmem alapjai.
- Amit magadért teszel, veled együtt eltűnik, de amit másokért teszel, örökké megmarad. Ez a legszebb, egyben a legnehezebb, de nem lehetetlen.
- A véletlen Isten eszköze, hogy névtelen maradjon. Ne feledd: semmi sem történik véletlenül. Nem akarom feledni.

-  K&R két agár elindultak Spanyolországba.
- ZS. bejelentette, hogy 30-án jön Á. az újabb tanévre.
- É. képet küldött arról, ahogyan költözködéshez pakolnak össze.
- M. és családja Esztergomban strandolnak.
- Elfogyott a toner a nyomtatónkból. Csere után visszabeszélt, hogy nincsen chip az új patronon. A fene egye meg! A korábbi gépen se volt, mégis tudtuk használni a csere-tonert.
- Ma némi tornamutatvánnyal sikerült néhány képet átmenteni a PC-re a mobilról.
Vannak még csodák.
- A nőket hősiesen megverő algériai transznemű nem indulhat a 2025. évi belgrádi világbajnokságon. Nem is kérdés.
A kérdés, hogy a 2024-es olimpián miért hagyták indulni?
- Itt méretes zivatar áztatta meg a porszárazra szikkadt réteket, utcákat.
A hőmérséklet öt fokkal csökkent. Jól esett átszellőztetni a lakást és szippantani a megtisztult levegőből. Örültem az esőszagnak is.
- Kötelezőszerűen dunszt követte a zivatart. Most újra működnek a klímák, és csaknem csurog belőlük a levegőből összeszedett kondenzvíz.
- Még holnapig hőségriadó van érvényben, utána csak hőség lesz, kánikula – riadó nélkül.
- Az országos szárazság teszi, hogy a gyümölcsök rostosabbak, kevesebb a levük. A sárgadinnyét lereszeltem, hogy sikerüljön megennem.
Fura világ lett a miénk.

Retro viccek
Két góbé találkozik:
- Szervusz, barát!
- Csak semmi barát!
- Hámmá mér?
- Mer megházasodtam.
- Ammá jó..
- Csak semmi jó!
- Hámmá mér?
- Mer öregasszonyt vettem feleségül.
- Ammá baj.
- Csak semmi baj!
- Hámmá mér?
- Mer házat is adtak vele!
- Ammá jó.
- Csak semmi jó!
- Hámmá mér?
- Mer leégett a ház.
- Ammá baj.
- Csak semmi baj!
- Hámmá mér?
- Mer bennégett az öregasszony.
***
Egy angol, egy francia és egy szovjet orosz beszélget arról, hogy mi a legnagyobb élvezet a világon.
Az angol:- Kérlek szépen, én amikor  kigolfozom magamat délelőtt, délután kimegyek a lóversenyre, este pedig egy jó szivar mellett elüldögélek a klubban, nincs ehhez fogható élvezet...
A francia:
- Szerintem nincs annál semmi jobb, mint amikor megveszek egy láda francia pezsgőt, felcsábítok magamhoz egy gyönyörű lányt, és hajnalig szórakozunk...
A szovjet:
- Nem tudtok ti semmit az élvezetekről. Az igazi az, amikor egy novemberi hajnalon arra riadsz, hogy egy kocsi áll meg a bérház előtt, vadul feltépik a lépcsőház ajtaját, vastag csizmák dobogása hallatszik, majd vadul dörömbölnek az ajtódon. Te kitámolyogsz és lassan kinyitod az ajtót. "Maga Igor Grogovics?" - üvöltik. Te pedig kárörvendve válaszolod: "Nem, ő eggyel feljebb lakik
***
Két orosz katona beszélget Afganisztánban.
– Ugye, mennyivel jobb dolgunk volt nekünk otthon, Székesfehérváron?
***
A szesztilalom idején, valahol Szibériában, két muzsik hűtőházat épít, azaz szögesdróttal körbekerítenek egy kunyhót. Egyszerre az egyikük felkiált.
– Gyere gyorsan, Vologya, találtam egy üveg vodkát, igyuk meg!
– Ne ordíts, te őrült, elvisznek!
– Innen? Hová?…
***
Brezsnyev és Koszigin utaznak haza Nasszer temetéséről. Brezsnyev megszólal:
– Te, Alekszej! Láttad Nasszer kezén azt a szép aranyórát?
– Nem, mutasd!
***
– Te, Iván, ez nem egy dél-koreai utasszállító gép előttünk?
– De igen. Eltaláltad.
***
Hosszú sor áll Moszkvában egy befalazott ajtó előtt. A riporter kíváncsi, hogy miért állnak ott, ezért megkérdezi a sor elején állót, hogy mi történt.
– Tudja uram, kifűződött a cipőm, itt volt az ajtó előtt egy lépcső, arra felraktam a lában, és bekötöttem a cipőmet, de mire felegyenesedtem, egy nagy sor állt mögöttem.
– De hát miért nem megy haza?
– Meg van őrülve? Első vagyok a sorban.
***
Egy szibériai honpolgár érdekes, csomagolópapírba burkolt valamit fedez fel a moszkvai GUM-ban. Az van ráírva, hogy “Szibériai WC”. Nézi a használati utasítást: Szúrja le az egyik botot, kapaszkodjon bele, a másikkal pedig űzze a farkasokat!
***
Riporter a Szaratov hűtőgépgyár nyugdíjba menő sztahanovistájához:
– Mondja elvtárs, van magának hűtőszekrénye?
– Nincs.
– De ember, maga harminc évig egy hűtőgépgyárban dolgozott, nem próbált meg ennyi idő alatt egyet darabokban hazavinni?
–  Hazavittem hármat is, de akárhogy raktam őket össze, mindig tank lett belőlük.
***
Kohn és Grün 1963-ban találkozik az utcán, megörülnek egymásnak:
– Nahát, Kohn, te még élsz? 56-ban láttalak utoljára.
– Nemrég szabadultam.
– Te jó ég! Hát mit követtél el?
– Én? Semmit!
Mire Grün rosszallólag csóválja a fejét:
– Kohn, ne akarj engem átverni. A semmiért csak három év járt!
***
Brezsnyev és Kádár sétálgat a pesti utcán.
– Mondd, János, te csak így sétálsz itt Budapesten?  Nem félsz attól, hogy valaki leüt?
– Ugyan, Leonyid Iljics, nálunk az emberek 95 százaléka rendes, becsületes, tisztességes ember, azoknak ilyen eszébe sem jut! A maradék 5 százalékot meg köti a pártfegyelem.

Egri József festőről közismert, hogy képeiről addig-addig tüntette el a nem igazán fontos képelemeket, ameddig lehetséges volt anélkül, hogy a kép mondanivalójából veszítene.
Ezt látom Váli D.-nél is. Utolsó képének a címe így alakult:
Távoli műterem,
Végtelen műterem,
Műterem odaát.
Mivel minimalista képről beszélünk, az én ötleteim címre (haladni kell a korral):
Laktózmentes műterem, esetleg
Mindenmentes műterem, vagy
Ott, ahol a mű terem.
***
A minap nem találtam el a Szózat játék ötbetűsét. A megoldás ez lett volna: SZIRKA. Megéltem 77 évet, de ezzel a szóval még nem találkoztam. Megjegyzem, hogy az értelmezőszótár sem találkozott vele.
Nem hagyott békén a dolog. A google-hoz folyamodtam. Ott megtaláltam.
Soha nem jöttem volna rá, hogy ez egy igen ritkán használt női név. A SZÜRKE szó változata. Kérem, hogy fedje fel magát, ha valakit ma hazánkban Szirkának hívnak.
A mai Szózat extra megoldása sikerült kizárásos alapon. A kívánt szó RAPIR. Ez a szó sem szerepel a szótárban. Sose hallottam. Vékony pengéjű kard neve franciából átvéve.  
A rejtvényfejtőknek kötelességük volna minden szakma és tevékenység szakkifejezésével tisztában lenni? Vagy arra hajtanak a feladók, hogy érje kudarc a büdös fajzatot?
Nem hinném.
Remélem, hogy ez valóban nincs így.

Az irodalomórákon bőven megismertették velünk a hajdan élt és a még élő literátorok olykor küzdelmes életét, és ez jó volt, mert hús-vér emberként éltek bennünk ők is, nem csak a műveik.  
A kántor vezette énekes miséken számos szerző műve elhangzik, de tartok tőle, hogy vajmi kevesen tudják – tudjuk, hogy miféle életet éltek, milyen körülmények között alkottak. Ízelítőül mutatok néhány példát.
- Halmos László győri kántorként kereste kenyerét. Műveivel sorra nyerte a komponisták részére kiírt nemzetközi versenyeket. Csodálkoztak rajta, hogy milyen egyszerű eszközökkel ér el ragyogó eredményeket.
- Gyakorta elhangzik Werner Alajos Mercedes-miséje. A zenetudós komponista és karvezető regnumi pap volt, aki kétszer ítéltek el öt-öt évre koholt vádak alapján. A második Regnum-per vádlottjaként 1967-ben letartóztatták. 1968-ig volt börtönben, ott írta meg Mercedes-miséjét a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére, amely a 2. leggyakrabban használt ordinárium hazánkban a miséken.
- A Keresztények sírjatok c. dal szövegét a XVIII. sz.-ban élt jezsuita, P. Faludi Ferenc írta. Életéről nem sokat tudok, de emlékezetem szerint halálát éhség okozta: éhen halt.
(Megjegyzem, hogy a világhírű komponista, Vivaldi is éhen halt annak idején.)
- Még érdekesebb a Fel nagy örömre c. karácsonyi dal keletkezéstörténete. Mind szövegét, mind dallamát a 19 éves Gárdonyi Géza szerezte, aki annak idején kántortanító volt.
- A húsvéti Örvendjetek angyalok dalszövegét Pakocs Károly szatmári kanonok szerezte. Őt úgy megverték a szekusok, hogy kórházi szállítása után belehalt az elszenvedett sérüléseibe.
- Kodály Zoltán lírai szépségű Stabat materét tizenéves korában komponálta.
***
Még Boulad SJ megfogalmazásaiból:
- A szeretet számomra elsősorban határtalan tisztelet az ember előtt...
- A szeretet képesség arra, hogy senkit el ne utasítsak, és legfőképpen hogy senkit meg ne bántsak. Akárki találkozik velem, utána érezze magát boldogabbnak, vidámabbnak és emberibbnek. Legyen jobban és tudatosabban önmaga.
Ezzel a magatartással találkoztam egy ízben. Egy közösségi alkalom után P. Beőthy Tamás SJ jött utánam. Megállított, majd néhány mondatát követően emberi méltóságomban megerősödve búcsúztam el tőle. Nem tudom már, hogy miért sietett utánam, miért közölte azokat a gondolatokat, amelyeket mondott, de az egész emberből valami nagyon pozitív sugárzás áradt, amit igen jó szívvel konstatáltam. Máig él bennem az ő gazdagsága.

Az olimpiának és a Sziget-fesztiválnak vége, a nemzetközi helyzet és a kánikula fokozódik, a hírek amplitúdói igen nagyok. Hol azt olvasom, hogy de jó nekünk, hol azt, hogy de rossz nekünk. Hol azt, hogy szeretnek minket, hol – és ez a több – hogy áskálódnak ellenünk (vö. nyuszika, hol a sapkád?). Már azt se tudom, hol áll a fejem.  
Egy apróságnak látszó valami.
Ha a migránsok alkalmatlanságán akarom köszörülni a nyelvemet, beállok a sorba azt erősítgetvén, hogy lám itt egy „agysebész”. Nyilván nem az. De ha az volna, szégyellhetném magamat a károgókkal együtt. Mert ha meggondolom, hogy ha egyáltalán léteznek ilyenek a migránsok között, elvándorlásukkal óriási kárt okoznak saját földrészüknek, miközben mi meg restelkedhetünk, amiért mohóságunkban kiszipolyozzuk a szomszéd földrészt, elszívva a helyi értelmiséget. Mindenképpen dögség.
***    
Az orvos megnézte hozott leleteimet. Megállapította, amit én is, hogy kopok. Meg azt is, hogy van esélyem az életben maradásra. Csak szedjem szorgalmasan a pirulákat.
***
Nem mindegy, hogy mit nyitok ki. Ha a tévét vagy a számítógépet, esetleg az okos telefonomat a fenti hírek ömlenek rám. Ha az aktuális könyvet nyitom ki,  van esélyem a pozitív meglátások szemezgetésére. Akkor folytatom.
Vissza kell szorítanom a nyomorult hírekkel való töltekezést, mert visszahatnak hangulatomra. A tartósan engem érő rossz impulzusok lélektani hatása rossz. Nekem rossz. Nem érdekel, hogy „ezek”, „az ilyenek”, bezzeg „azok” és „az olyanok”.
Nézzük, mit kínál P. Teilhard de Chardin?
Teilhard számára a misztikus az az asztalos, aki létre tud hozni egy asztalt, a tudós, aki a laboratóriumában felfedez valamit, az asszony, aki a családjának főz: mindenki, aki a világ jobb létéért tevékenykedik, és megpróbálja éltere hozni a jövő társadalmát. Megpróbál szeretetet és egységet teremteni az emberek között számtalan tevékenység formájában. Mindez misztikus cselekedetté válik, imává lesz.
Mennyi vigasztaló van ezekben az utolsó mondatokban!