Mickey webnaplója

Még egyszer a …kövek fognak kiáltani… c. kötetről. Ha többé-kevésbé ismeri az ember azokat a szereplőket, akikről a kötet szól, könnyebbé lesz az olvasás. Kézenfekvő dolog. Szemünk előtt megelevenednek a szereplők, nem kell elképzelni őket, mert közvetve vagy közvetlenül életünk részesei voltak, vagy azzá váltak. A kötetben csak szerzetes nevükön szerepelnek. Pl. Placis atya. Ízelítő a névsorból:
Korzenszky R., Olofsson Placid, Várszegi Asztrik, Halász Piusz, Faddy Othmár, Pálos Antal, Vácz Jenő, Bálint József, Morlin Imre, Kelényi Tibor, Medvigy Mihály, Lénárd Ödön, Fekete Antal, Kincs Lajos, Kovács Mihály, Szemenyei László, Galambos László, Papp László, Darvassy Mihály, Bulányi György… Endrédy Vendel…   és még sokan mások, különféle utalások alanyai.
Közülük egyeseket személyesen ismertem, mások tanítottak, harmadikukat hallgattam, megint másokkal munkakapcsolatban álltam.
Vallanak megpróbáltatásaikról, életükről, örömeikről, bánatukról. Mesélnek életüknek általam korábban nem ismert részeiről.
Nagy hatással voltak rám az olvasottak. Utoljára még néhány mondatot idézek:
Olofsson Placid: „Egy fiatalember nagyon hamar ráharap arra, hogy igazán élni csak eszmények alapján lehet. Az örökké változó ideológiák nem alkalmasak erre. Csak eszményekre lehet rátenni az életet.”
Egy ciszter: „A zirci címernek daru a figurája. Szent madár. Magasan repül a daru: ezer métereket, ezer kilométereket tud megállás nélkül, kifáradás nélkül megtenni. Közben sejtelmes, szinte túlvilági hangokat hallat. Lent a földön pedig a legelhagyatottabb ingoványon is meg tud állni, fészket tud rakni. Csudálatosan éber, az éberség kövét tartja az egyik lábában. Ha elalszik, elszunyókál, a követ ráejti a másik lábára, és azonnal fölébred. Ez a szürkedaru. A cisztercieket sok évszázadon át csak így ismerték: szürkebarátok, szürke szerzetesek.
A darumadár hol lakik?
Ahol éppen fészket tud rakni, akár a legelhagyatottabb helyeken is. Ennek a darumadárnak az ébersége szimbólum. A ciszterci szerzetesek ébersége az éjszakai imádság. Míg mások alszanak, addig a ciszterek imádkozva virrasztanak…
Nem folytatom, pedig igen sokféle megaláztatásról, megkínzatásról, gyilkosságról olvastam a könyvben. Sokuk lett ténylegesen vértanú. Mások  ún. fehér vértanúk, akik nem haltak bele a meghurcoltatásukba. Pl. Mindszenty.     

Beleolvastam a Mahábháratába.
Olyan végtelenített mesefolyam, mint a fiatalkoromban látott indiai filmek. Folyik a történet, amelyet ismét és ismét rövidebb-hosszabb versikék, csasztuskák szakítanak meg. (Na jó, a filmekben énekeltek.) Most idézek a Pancsatantra c. összeállításból egy versikét:
Mi hasznod van a tehénből, ha nincs borja, sem jó teje?
Mi hasznod van fiúból, ha nincs szíve, sem jó feje?
Nem vonom kétségbe a kétsoros igazát, de azt se állítom, hogy mértéken felül felcsigázta volna érdeklődésemet. Tehát nem állítom, hogy végig fogom olvasni az 1000 oldalas válogatást.
***
Érik a szőlő (Olaszországban)
Érik a s.barack szintén ott 1000 ft/kg.
Érik a cseresznye 3000 ft/kg a boltban.
Cseresznye Piliscsabáról házhoz szállítva grátisz 5 kg.
Ezúton is köszönjük.
***
A fővárosi önkormányzat élére leginkább hárman kívánkoznak, de csak egyikük lesz főpolgármester.
Inter duos litigantes tertius gaudet (Két viszálykodó között a harmadik örül.) – szól a latin közmondás.
De ki a két viszálykodó?
Szentkirályi és Karácsony? Akkor Vitézy örül.
Vitézy és Karácsony? Akkor Szentkirályi örül.
Szentkirályi és Vitézy? Akkor Karácsony örül.
Ásványvízben a Szentkirályi vezet.
A hiperpasszívra valamiért túl sokan szavaztak évekkel ezelőtt.
A harmadik még nem versengett soha.
Kettőnek vissza kellene lépnie.
De melyikeknek?
Elég egy főpolgármester, csak az aztán jó legyen!
Megpróbálok a legjobbra szavazni.
***
M. azt mondja, hogy a blogomban használt szókincsem számszerűsítése nem lehetetlen feladat. Szerinte a MI (mesterséges intelligencia) képes a feladatot megoldani.
Nem értek hozzá.

Tegnapelőtt esett az eső. Tegnap is esett.
Lehet, hogy éjszaka zuhogott.
Nem tudom, mert a RMA–Dortmund BL-kupadöntőt néztem késő estig (2:0), utána mély álomba merültem.
Eshetett, mert úgy esett, hogy
a másodikról leesett a balkonláda,
agyonütve a mi balkonládánkat,
hogy kettőzött erővel elbánjanak a földszinti balkonládával.
Úgy is lett.
Kifejezetten szerencsés, hogy nem áll a garázs előtt autó, mert kegyetlenül benyomták volna a tetejét vagy a szélvédőjét.
***
Még be se fejeztem a …kövek fognak kiáltani … c. munkát, máris elhoztam a templomablakba kitett és hetek óta ott árválkodó két kötetet (Mesefolyamok óceánja).
Mi az, hogy nem érdekelt senkit a Válogatás a szanszkrit elbeszélésirodalomból c. könyv?
Mi az, hogy nem érdekel senkit
a Vikrama-csarita,
a Kathá-szarit-szágara,
a Vidúsaka,
a Saktivéga,
a vidjádhara-szellemek királya,
a Kanakavarsa király és Madanaszundari királyné, sem
a Suka-szaptati.
Bharataka-dvátrinsiká!!!
Irgum-burgum, lópatkó!!!

A minap Orbán Viktor fogadta a Le Point zsurnalisztáját és interjút adott, amelynek lényegét ide másoltam :
A soros magyar EU-elnökség kapcsán Orbán Viktor öt pontban foglalta össze, mire szeretne fókuszálni.
- A migrációs kérdés: jelenleg a magyar kormány nincs kibékülve az uniós migrációs politikával. 
- „Észszerű vita” a háborúról: „nem elég azt mondani, hogy »Vlagyimir Putyin nem győzhet«. Szükségünk van arra, hogy megbecsüljük a részvételünk árát, és tisztázzuk a céljainkat”.
- Újraértékelni a zöld átállást, ami rombolja az unió versenyképességét. „Újra kell gondolnunk a zöld átállást, mielőtt megöli az iparunkat”. 
- Fejleszteni kell Európa védelmét is, ha  „biztonságunkat az amerikaiak garantálják, akkor soha nem lesz valódi stratégiai autonómiánk”.
- a demográfia kérdését illetően, amelynek fő oka a háború, az európai országoknak „meg kellene osztaniuk egymással a legjobb gyakorlatokat a demográfiai válság kezelésére”.
Nem tagadom, nekem nagyon tetszik a kendőzetlen lényegre törés. Világos koncepció, embernek való.
Milyen normális megfogalmazás, milyen lényeglátás. Nekem nagyon tetszik.
***
Tegnap nagy zivatart kaptunk, éjfél után egy másikat is égzengéssel, villámokkal vegyest.
Ma 9-kor a Bazilika előtt nyilvános imádság a békéért. 11-től Békemenet a Margitszigetre. 15-h-kor OV beszél.
Vajon kegyes lesz-e az idő a szabadtéri programokhoz?
Olvasom a …Kövek fognak kiáltani, szerzetesvallomások c. kötetet. Benne ilyeneket:
Konrád atya: 1960. november 15-én jöttek értem a rendőrök, körülvették a rendházat, letartóztattak. A tárgyaláson a Markó utcában egyik vádpont ellenem, hogy én a diákoknak 1958 húsvét másnapján pénzt adtam arra, hogy április 4.-re röpcédulákat csináljanak. Kiderítettem, hogy abban az évben húsvét másnapja öt vagy hat nappal később volt, mint április 4-e.
Ennek alapján másodfokon egy évvel csökkentették a kiszabott ítéletet (5 helyett 4 évet kapott).  
Fidél atya: Egyszer Pestről jött egy alezredes. Házkutatás volt, rádiókészüléket kerestek. Én életemben nem rádióztam. Az ales azzal kezdte, hogy én kémelhárító főhadnagy voltam 1944-ben. Elhűltem:  - Tessék a naptárra nézni. 1944-ben én 18 éves voltam. Hogyan lettem volna kémelhárító főhadnagy?
Meglepődött. Lassanként rájött, hogy hülyeség az egész….
Olvasom, hogy több rend könyvtárát cakk-pakk ledarálták: „Könyvtárunk (OFM) megsemmisült. Pedig ezek között a zúzdába került könyvek között voltak Liszt Ferencnek a könyvei is, amelyeket ő a mi kolostorunkra hagyott. Ez se különb, mint a könyvégetés a náci időkben.
A mai hazugságok éppígy lelepleződnek előbb-utóbb, csak ne legyen túl késő!!!

Sok mindent tud már a számítógép, és sok mindent nem. Tudja, hogy az ember átlagban 100 szót olvas fel percenként, ezért érdekes lehet, hogy egy írás szavainak a számát megadja. Meg is teszi a gép.
Én szeretném tudni, hogy a 18 éve csaknem napi rendszerességgel megírt posztjaimnak mekkora a szókincsterjedelme. Magyarul hány szót használtam fel különféle gyakoriságokkal a blogomban. Nos, ezt nem tudja a gép.
Magam 17 000 szóra taksáltam, de aztán utána olvasva annak, hogy neves íróink, költőink hány szót használnak, kissé szerényebb lettem. Ki tudja, meghaladja-e egyáltalán a 10 000 szót, vagy se.
Mint megtudtam, egy ember aktív szókincse átlagban 3-5000 szó, passzív szókincse (amit megért, de maga nem alkalmaz) 5-10 000 szó.
A csúcs Arany Jánosé, aki 59 700 szót használt,
Vörösmarty 44 000-t,
Jókai 40 usque 45 000 szót,
Petőfi 33 000-t.
Azért a 21. sz.-ban már igazán megszámolhatná egy erre idomított szoftver, hogy hogy is állok ezzel a kérdéssel. :(
Mindez azért jutott eszembe, mert próbálok határeseteket keresni saját blogom szókincsében. Tegnap pl. beírtam, hogy „bugyuta”. És előfordult ez a bugyuta bugyuta szó egy ízben blogomban. Mutatom:
Doráti Antal meséli: Egy öreg dallasi bankár, egy nyers self-made-man egyszer eléggé gorombán ezt mondta nekem. ’Ééén adok maguknak pénzt, reeendben van, csak ne akarjanak elcipelni a koncertjeikre.’ Dühösen válaszoltam: ’Ez valóban minden, amit öntől várunk, uram - némi pénz. A koncertjeinkre nem várjuk, sőt megtiltom, hogy eljöjjön.’ Legközelebbi hangversenyünkön ott leselkedett a terem végében, egy oszlop mögött. Ügyelt rá, hogy észrevétlen maradjon. Ekkor váratlan dolog történt. Tetszett neki, amit hallott. Eljött, egy hangversenyt sem mulasztott el. Bugyuta füttyjele helyett az Eroica első ütemeit fütyülte. (2021. 05. 07.)
***
Ma két órán át zuhogott az aranyat érő zápor. Így búcsúzik a május, bár még nincs is vége.

Asztalom fölött irányítható lámpa, mert billentyűzetem fekete. Ha írok, többnyire felkapcsolom. Mellette működő és nem működő karóráim. Az előzőt is csak ritkán csatolom a kezemre. Ma már csaknem felesleges karórát hordani. Még mellette A porciuncula keresztjének másolata, még Rómában vettük. Magam csinálta alkalmi eszköz a fülemből a cerumen eltávolítására. Anyám még hullámcsattal segített rajtunk.
Az asztalon bekapcsolt PC, bekapcsolt hangfalakkal, kikapcsolt nyomtató.
A billentyűzet alatt kikandikáló papír, témákra utaló feljegyzéseimmel.
Egy bianco csekk a Lepramisszió küldi egy idő óta pénzadományt kérve. Még néhány pzs, magyarul papírzsebkendő. Az mindig kell.  
S egy könyv, amit éppen tegnap fejeztem be (Assisi, Fioretti). Várom, hogy rám találjon újra egy olvasható kötet.  
Jobbkéz felől cincog az „egér”.  Nem fél a macskától, ami talán a billentyűzet.
Hát ennyi.
Ezeken termelem írásaimat egy forgószéken üldögélve.
Forgó és forgatlan székeim jó néhánya ment tönkre tömegem alatt.
Egy szétszáradt támlásszék, egy összecsukható szék (fa), egy ugyanilyen műanyag, egy karos műanyag szék, egy Kanadából szállított fémvázas karosszék, egy csámpásra ült itthoni bőr forgószék, és egy másik is. Ami most szolgál, az is nyögve viseli terhét, alighanem könnyebb emberre tervezték.  
Neki legyen mondva, még kitart.
Megköszönheti nekem a bútoripar, hogy akaratlan rongálásaim következtében újabbnál újabb darabokat kell vennem, nekik meg gyártaniuk.
***
Hogy ki ülhet Jézus jobb és bal oldalán, ha eljön az ő országa, nem tudta meg a két ajánlkozó apostol. Hogy ki ül a bal oldalán, az már ismert. Hiszen a hiszekegyben ez áll: „…ott ül az Atyaisten jobb oldalán”. Ha tehát Jézus az Atya jobbján ül, akkor a baloldalán az Atya tartózkodik. A jobb oldalra lehet tippelni. Szentlélek, vagy Mária, vagy az első pápa, Szent Péter, Assisi szentje, Pio atya…?
Persze mindez fikció, hiszen csak képes beszéd ez a mennyei „ülés”.

Ma pont került egy mondat végére. A két hét óta általam próbált hallókészülék immár az enyém. TB támogatással 387 000 ft-ba került 808 000 helyett. Három órába telt az adásvétel lepapírozása, mert a bank nem vette tudomásul a telefonon szabályszerűen lebonyolított napi összeghatáremelésünket.
(Még szerencse, hogy a vásárlás helye és a bank egymás közelségében leledzik.)
Vannak életmódbeli változások a hallókészülék alkalmazása kapcsán.
- Eddig a tévét kellett hangosra állítani, hogy halljam az adást, most elég, ha a fülem melletti kis érintkezőt állítom hangosabbra.
- Akinek a hallása csökken, igyekszik a beszélő szájáról is segíteni a megértést. Ez a szájról leolvasás a tévéadások zömében kudarcra van ítélve, mert a szinkron és a szájról leolvasható idegen nyelvű szöveg teljesen mást mutat.
Egy gond letudva egészen addig, ameddig működik a fülketyere. Most ez ügyben hátradőlhetek a széken.
- Kevesebb bosszúságot okozok a hozzám szólóknak, mivel nem kell mindent újra mondatni velük.
***
A buszmegállóban a magát alkoholistának valló koldus megszólított, mert fehér ing volt rajtam. Úgy álltunk egymás mellett, mint Stan és Pan. Rá akart venni, hogy hozzak neki ruhatáramból egy fehér inget, mert neki csak szép öltönye van, de tiszta fehér inge nincs. T. is szólt mondván, hogy nekem meg öltönyöm nincs (NB. nem érzem hiányát), ingeim pedig kétszer-háromszor akkorák, mint az ő mérete.
Ebben maradtunk, mert jött a busz.    
Konyec filma.

Ülök az erkélyen a kényelmes fotelben, és szemlélem az elém táruló látványt. A felhőket, a madarakat, olykor a szivárványt, vadászó macskákat, repülő bogarakat. …és a hangyákat. Egy esetben látom, hogy az árnyékolónak az erkély korlátjához kikötött zsinegén a két emelet között így létrejött kapcsolatot felhasználva a hangyák az emeletek közötti forgalmukat ezen a zsinóron rendezték. Nem akartam, hogy elszaporodjanak, ezért a zsineg alsó végét eloldottam a fakorlátról. Alsó vége immár szabadon lengedezett a híg levegőben. A hangyák egy darabig összevissza futkostak föl-alá. Aztán felhagytak a sziszifuszi gyakorlattal.
Néhány nap óta azt látom, hogy a mi szintünkön folyik a masírozás. Mégpedig az erkély fa korlátja és az alatta lévő fal résében. Végül is igazuk van, jöhet az eső, nem áznak a rés védelmében. Ami feltűnt, hogy egyes hangyák fejjel lefelé futkosnak – a rés felső részébe kapaszkodva, és vannak, amelyek talpon maradva teszik meg a résben útjukat. Meglep, hogy nekik oly mindegy hogy tótágast vagy talpon állva mászkálnak. Végül is képesség kérdése.
Erről a furcsaságról villant be egy gyerekkori olvasmányélményem. Magyar László afrikai útjáról írva említi, hogy amikor az angolok elkezdtek vasutat telepíteni az afrikai gyarmataikon, igen sok bennszülöttet alkalmaztak.
Az angolok magukkal hozták az otthon szokott technikát. Ásót, lapátot csákányt, no és talicskákat.
Meglepte őket, hogy az afrikai alkalmi kubikosok a földdel telt talicskát a fejükre teszik, és úgy viszik terhüket egyik helyről a másikra. Az angolok ezen jót mulattak, mondván: Miért nem tolják a talicskát a munkások, ahogy kell?
Az afrikaiak pedig értetlenkedve tekintettek az angol jószágra. Nem értették, hogy minek tettek egy-egy kerek díszt az amúgy is éppen elég nehéz ládára.
Mindkét nációnak volt némi igazsága.
***
Coda.
Óvatos voltam. Hátha korábban már megírtam a talicskatörténetet. Ám blogom keresője csak egy találatot dobott ki a talicska szóra, és az nem ez a történet volt, hanem egy vicc.
A szaki kopogtat a művezetőnél, és olajat kér.
- Minek az magának? – kérdi a művezető.
- Mert nyikorog a talicskám, azt szeretném megolajozni.
- Na és hogyan nyikorog az a taliga?
- Hát az úgy, hogy aszongya: nyikk……..….nyikk ……….. nyikk…………nyikk
- Igazán? Ki van rúgva!!!
- De hát miért?
- Mert így kellett volna nyikorognia: nyikk-nyikk-nyikk-nyikk.

Ma készült két fotó: egy növény (virág), egy állat. Többfelé asszociálok. Növény, állat, ember.
A játék bővebb volt: Ország, város, hegy, víz, növény állat, ember.
I betűvel nem találtunk állatot.
A. nem jött zavarba. Leírta: Ici-hangya.  Mi tagadás, a hangya többnyire ici (pici).    
Szerettük játszani, jóllehet elég hamar bedugult a szókészletünk. Ráadásul nem is egyforma fokon álltunk ismeretekben.
A felvett növény sárga virág.
Az állat inkább csak állatka.
Olyan, mint a Tiszavirág.
De hát itt a Duna folyik, így hát Dunavirág.
Többször használtuk a Dunavirág szót.
Ebben az utcában van a Prémium eü.ptár: Dunavirág utca.
Eddig nem esett le, hogy ez is egy kérészfajta neve.
Kárász, kérész.
Nem tudom, hogy a kárász eszik-e kérészt?
Lehet, hogy kérész nélkül él?
***
Pótszemem és fogprotézisem mellé most pótfülesem is lett (hallókészülék).
Szokom, mert fogyadozott a hallásom. Nem tudom, lehet-e még valami más egyéb alkatrészemet is pót-ra cserélni?
Ha arra gondolok, hogy minden fontosabb kérdés alkalmával meg kellett a beszélőtársammal ismételtetni hangosabban mondatát, akkor úgy értékelem, hogy hasznos a ketyere. Megkérdeztem ugyanis T.-től, hogy még mindig annyit értetlenkedek-e, mint korábban? Ő azt mondta, hogy most sokkal jobb a helyzet.
Már megérte.
Tisztábbak lettek a falsnak hallott zenék is, ha nem is tökéletesen.
Felerősödtek a magas hangok és a sziszegő hangok. Meg kell szokni.
Vállalom, hogy a tévé mindenféle szinkronhangját, no meg interjúvoltját nem egyformán értem.
Ez igaz. De az is, hogy tömegesen nyilatkoznak ruhájukra biggyesztett mikrofonok használatával a legkülönfélébb megszólított egyének – mikrofonengedély nélkül.
Fogadok, hogy nemcsak az én hallásom romlott, hanem a beszédminőség is.
A dialógusok során a tartalomra koncentrálhatnak a résztvevők, s nem a helyes artikulációra. E pedig nem válik a műsorok minőségének a javára.

Egy tÍz éves párbeszéd velem:
- Jól megy a nyuggereknek! 
- Különösen, ha átveszik az amerikaiaktól, hogy panaszkodni bűn. Jól vagyunk és kész!
- Sehol nem fáj?
- Sehol.
- Hazudós vagy?
- Igen.
***
Hát valahogy így van. Az irodalom is számos formában rögzíti.
Pl. Karinthy. Tumorbeteg. Áll a mosdó előtt. Hány. Nézi grimaszait a tükörben, és neveti.
Pl. Örkény az egypercesek egyikében.
Hogylétemről
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? – kérdem hátrapillantva. – Azok a beleim.
***
Pénteken kontrollon volt a térdműtétet szenvedő T.
Beszélgetünk mise után.
Hogy hogy van a kontroll után? - kérdezik.
Ezt felelem:
- Az orvosnak már nem fáj.
***
Gyerekszáj
Egy elcsattant maflás után:
- Hi hi há, úgyse fáj,
hi-hi-há, úgyse fáj,
hi-hi-há, úgyse fáj,
hihiiiiiiiiiii……. –húúúú..…