Mickey webnaplója

Ha valamit nem tudok eldönteni, segédeszközhöz folyamodom. Pl. feldobok egy pénzt: Fej vagy írás? Vagy mint ma tettem, beírok egy szót blogom keresőjébe. Ma ez jutott resazembe:BIGYÓ. Beírtam. Egy találatot adott, amit ide másolok, majd kiegészítem. 
(2008)
TEFAL?
„Adjonisten szomszédasszony!
Hova megy a szomszédasszony?”
„Hát ide, aztán odaát,
kéne egy kis hogyhíjják.”
– írja Weöres Sándor Magyar etűdök című sorozatának 6. etűdjeként. Ez az etűd aktuálisabb fogyasztói társadalmunkban, mint valaha. Igaz, ma nem feledékenységünk miatt indulunk egy kis hogyishíjjákot venni, hanem azért veszünk, mert még nincs nekünk otthon olyan. Hogy milyen, az nem érdekes.
Depressziónkat oldandó pénzért még egy újabb bigyó, újabb izé, legújabb kütyü birtokosainak érezhetjük magunkat, pláne, ha másnak még nincs olyanja.
Amikor újabb valami kerül a bevásárló kosarunkba, nemegyszer megkérdem: és hová fogjuk tenni, mert minden szekrény tele van, minden polc úgyszintén.
És most mégis.
Sz.M. blogjában tegnap azt írta, amit ma újfent elolvastam.
Tehát ezt:
„Kaptam Tefal krumplisütő készüléket.
Vágytam rá nagyon.
Nó büdös,
nó undorító használt olaj:
egy evőkanál olajjal megsüt egy kiló krumplit,
ropogós pirosra!
Meg mindenfélét lehet még benne csinálni,
pl. brassói aprópecsenyét!”
Hínnye az öregannyát!
Létezik ez a csodatefal, mi meg mindenféle büdös olajban rotyogtatjuk a krumplit, hogy csak úgy tocsog az olajtól.
Ilyen egy-kanál-friss-olajos-nóbüdös-Tefalunk még nincs.Éppen tizenhat éve. 
De lesz, garantálom.
Majd csak kidobunk valamilyen rozzant fazekat, hogy helye legyen.
Nem tudjátok, hol lehet egy kiló krumplit egy kanál olajban sütő Teflat kapni?
(2024)
Lett NO büdös TEFALUNK. Most cseréltük le.
Lett helyette AIR FRYER-ünk.
Még inkább no büdös.
Az olajat a használó adagolja, ha akarja.
Légfűtésű kemence.
Persze ez is elektromos.

Kezemben a Kodály szerkesztette Iskolai Énekgyűjtemény második kötete.
Benne kb. 400 magyar népdal. Legalább a felét ismerem. Na, igen: Velem még az ő módszerével ismertették meg a zenét.  
Ide két dalszöveget hozok. Az egyik tréfás szöveg.
Vasárnap bort inni,
Hétfőn nem dolgozni.
Hej, kedden lefeküdni,
Szërëdán fölkelni.

Csütörtökön írni,
Péntëkën számolni,
Hej, szombaton kérdëzni:
Mit fogunk dolgozni?
A másik feldolgozása szerepel a Háry János c. operában.
Hej, besoroztak, hej, besoroztak engëmet katonának,
Gondját viseltem, gondját viseltem a jó édësanyámnak.
De már látom, nem visëlem gondját csuhaj, szëgénynek,
Sej, oltalmára, sej, oltalmára hagyom a jó Istennek.

Sej, még a búza, sej, még a búza ki sëm hányta a fejét.
Páros fehér galamb, páros fehér galamb mind elvitte a szëmét,
Páros fehér galamb në vidd el a búza kalászát.
Sej, miből süt a, sej, miből süt a kisangyalom pogácsát?
***
Ráadás egy tájnyelven közölt szöveg:
Elmënt a két lyány virágot szënnyi,
Elindulának, kezdének mënnyi,
Eggyik a mástól kezdé kérdëznyi:
Ki volt az este tígëd kíretnyi?  
Bizony, bizony, nosztalgiával olvasgatom a sok szép dal kottáját, szövegét.

Menczer Gusztáv a szovjet lágerek résztvevőjeként hosszú monográfiát írt az ottani viszonyokról. Könyvét számos dokumentummal hitelesíti. Bár magam sok hasonlót olvastam vagy láttam a tévében, végigolvastam e munkát, és ízelítőül még néhány részt megosztok blogomban az olvasottakból:
- Élt bennünk a remény. A remény a keresztényi élet alaptörtvénye. Hit, remény szeretet, Istenben bízva, ő adja a nagy valódi reményt. Megnyugvást ad az  embernek, és eredményes harcot az életért. Nincs feloldás, élni kell. Mindig lesz valahogy, ha az Isten is megsegít. De Isten mindig segít. Mi lett volna velem, ha nem adatott volna meg a remény, a hit és az embertársaim iránti szeretet? – emlékezik vissza Kassay Kázmér.  
- Észrevettem, hogy az oroszországi tehervágányok előtt és után, több kilométer hosszúságban rendszeresen, a vasúti szerelvényekről leborított ládák sorakoznak. Ezekben a ládákban szállították ki a legyőzött országok, mármint Németország, és Magyarország jóvátételi terheit, komplett gyárakat, üzemeket, főként Magyarországról malmokat, stb. Mivel nem tudták hová szállítani, a vagonokat terhelte az áru. S mivel kevés volt a vagon, úgy nyertek üres vagonokat, hogy ezeket a holt gépeket leborították az árkokba.
Se nekem, se neked.
Értékes berendezések lettek így megsemmisítve 1948-ban.
- A Kolimához vezető vasúti pályát a rabok építették a háború alatt. Minden tíz kilométerre épült egy láger. Mire elkészült a vasútvonal, nem volt élő a lágerekben, akit visszavittek volna innen. Ahogy lassan ment a vonatunk, mi is láttuk a pálya mentén épült és elhagyott lágereket. Már arra sem volt ember, aki lebontotta volna. Úgy állnak a sínek mellett ezek a le nem bontott lágerek, mint történelmi emlékeztetők a sztálini rendszer embertelen éveire. Az emberi kegyetlenkedés és célratörés számon kérhető tényei ezek.
A háború előtti 15 év alatt 3 millió rab halt meg Kolimán.
Kopácsy Zoltán Vorkuta bányájában raboskodott. Tőle idézem:
- Már hazafelé tartott velünk a vonat, amikor egy kárpátaljai vasutas így fogalmazott: „de jó volna, ha még kaphatnék két jó pofont a csendőröktől.” Nagyon nagy volt az elkeseredés ugyanis Kárpátalján.
- Már a cári időben is tudták, hogy Vorkután antracit minőségű szén van, ki is akarták aknázni, természetesen ők is rabokkal. A cár azonban azt írta az előterjesztésre, hogy ez a terültet emberi életre nem alkalmas. Így az ottani munkát nem engedélyezte.
Megvárták vele a kommunizmust.
  

Tegnap zömmel szép idő volt, hogy aztán estére egy kiadós felhőszakadás bizonyítsa: a májusi eső aranyat ér.
A nap jó részét azzal töltöttem, hogy Menczer Gusztáv könyvét (A GULÁG rabtelepei, a bolsevizmus népirtásának színtere) olvastam.
Nagyon jól megírt kötet.
Tele az ilyen-olyan élményekkel, megtűzdelve dokumentumokkal.
A szerző alapos munkát végez, saját sorsa mellett a közelmúlt történelmi-politikai elemzését is adja.
Most kötetéből idézek néhány kitételt:
- Egy koreai orvos mesélte: az igazi Kim Ir Szent eltették láb alól, és egy koreai közegben nevelkedett Cseka-tábornok feladatul kapta, hogy egy, a VH-ben harcoló koreait neveljenek át Kim Ir Szenné. A művelet sikerült Az új KIm a szovjet érdekeket szolgálta. 40. o.
Mintha ma is jóban volna Észak-Korea Oroszországgal.
-  A tábor orosz parancsnoka a magyaroktól búcsúzva így nyilatkozott: „Önök semmit se változtak, megmaradtak a mi ázsiai, orosz bunkóságunk és véres kegyetlenségünk ellenére a nyugati római egyházhoz tartozó európaiaknak.” Korábban nem így beszélt. Mint mondta: „Az akkori körülmények nem tették volna lehetővé a jelen beszélgetésünket. Egyébként őseim régi nemesek és értelmiségiek. Magam pedig történelem-latinszakos tanári diplomát szereztem Pityerben (Szentpétervár).
- Vlagyivosztokból indultak a hazatérő rabok. Ott a hajón [MG]  látott egy napkeltét. Gyünyörűen ír róla.
„A fedélzeti részben hajnal felé megnéztem a Csendes-óceánon a napkeltét. Kimondhatatlanul szép volt. A fekete sötétségből lassan a láthatáron valami változni kezdett. Talán két perc múlva encián kék színű lett a tenger »vége«, majd lassan kibújt belőle a narancssárga óriási nap széle. Viszonylag gyorsan egyre magasabbra került. Úgy tűnt, mintha pár száz méterre lenne. Majd amikor teljes kerekségében kibújt, hirtelen egyre kisebb lett és eltávolodott, fel ez égbe. A látvány annyira lenyűgözött, hogy a kapitány szava is alig jutott el az értelmemig….
A könyv nem foglalkozik a legutolsó évek történéseivel. Nem is teheti. Nyolc éve adták ki a kötetét.  

Megint Varga László püspöké a szó.
- Az ember mindig kétfélére vágyik, az igazságra és a szeretetre, mert erre van teremtve.
- Aki nem akar bejutni a mennyországba, az nem fog bejutni, mert a szabadságunkat is Istentől kaptuk, és ha azt mondjuk, hogy köszönjük, nem élünk vele, akkor ezt a döntésünket tiszteletben tartja.
- Ha olvasom a Szentírást, mindennap átadhatom magamat Isten szeretetének kérve, hogy tegyen szentté, megdicsőítve a nevét életemben.
- Ha van bátorságunk a kicsinnyé váláshoz, akkor megszabadulunk a világ igájától, amely arra buzdít, hogy erősek legyünk, gazdagok és hatalmasok.
Ebből pedig olyan kényszerek következnek, amelyek az egész életünket megnyomorítják, tönkreteszik…
- Ő a gazdag szegénnyé lett, hogy mi a szegénység által meggazdagodjunk.
- A radikálódó iszlámra egyetlenegy elfogadható válasz adható: a mostaninál sokkal radikálisabb Krisztus-követés. Lesznek vértanúk, sok minden elpusztul, de a lényeg nem pusztul el.
- Az Istenre hagyatkozásról: Ki kinek az asszisztense?
Ha tudom, hogy mit kell tennem, Istennek csak egy dolga van, hogy segítsen nekem.
Helyet kell cserélnem vele!
Legyen meg a te akaratod!
Én csak asszisztálni szeretnék melletted.
Ez mindig tökéletesen működik.
Ő jelen van, övé minden, s ha átadok neki mindent, a dolgok a helyükre kerülnek.
Vége
***
A mai szózat játék megfejtése a szép magyar HEXÁN szó.

Tegnap reggel a könyvmegállóba vittem B. Spock csecsemőgondozós könyvét, hiszen már legkisebb unokánk se csecsemő.
Meglepődve tapasztaltam, hogy a könyvszekrény teljesen üres, csupán az Óbudai újságok példányai hevernek a polcokon széjjelszórva.
Gondoltam: Legyen legalább egy könyv a szekrényben, s beraktam a hozott kötetet.
Délután újra arra vezetett utunk. Mondom T.-nek: Megnézem a felhozatalt. Ő fölöslegesnek vélte, mert láttuk reggel, hogy üresek a polcok. Azért kinyitottam a szekrényajtót. Igen sok útikönyvet találtunk benne, meg egyebeket is. Hat könyvet választottunk ki a kínálatból.
***      
Vcsera vécserom, azaz tegnap este kint üldögéltem az erkélyünkön, s bámultam a fel-felvillanó villámokat, hallgattam a messziről jövő mennydörgéseket. Mégse ez volt az este maradandó élménye, hanem egy sorozatos meteor felvillanás.
Ismétlődött a jelenség.
Életemben másodszor látok ilyen éles meteorfényt. Vagy húsz-harminc éve is láttam hasonlót. Valami fényesen bukfencezett az égbolton, hogy aztán eltűnjön. Elégett volna? Nem tudom.
***
Tegnapi hír az is, hogy a Dunán egy szállodahajó elsüllyesztett egy kis hajót, (motorcsónakot?) többen meghaltak, vagy eltűntek.  R. I. P.
Mi van itt? A nagy hajók megeszik a kis hajókat?
Ez a régi hasonlat (A nagy halak megeszik a kis halakat) félrehallása volna.

ÁLDOTT SZÉP PÜNKÖSDNEK GYÖNYÖRŰ IDEJE...

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

Mert fáradság után füremedt tagokat
Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
Új erővel építvén űzéshez inokat.

Sőt még az végbéli jó vitéz katonák,
Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják,
Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.

Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.

Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.

Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,
Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,
Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!
                                                         Balassi Bálint
***
A vallás egy tündérmese azoknak, akik félnek a sötétségtől. Stephan Hawking*
Az ateizmus egy tündérmese azoknak, akik félnek a világosságtól.” John Lennox**
* St. H. (1942-2018) angol elméleti fizikus, kozmológus
** J. L.  sz.: 1943. Ír származású matematikus, bioetikus, apologéta.
Hitem szerint Hawking már mindent tud.
***
Néhány napja a szóreggelt nyelvi játék ötbetűs megfejtése: KÍNAI
Ugyanaz nap a szózat nevű nyelvi játék  ötbetűs megfejtése: ÁZSIAI
Ránézésre ez utóbbi hat betű, de ez utóbbi játék a zs-t csak egynek számítja.

Varga Laci atya püspök.
Könyvéből (A bőrünk alá bújt Isten) válogatok gyöngyszemeket, mert érdemesek a megörökítésre.
- ...félünk a szeretettől. Olyan ez, mint amikor a sünök fáznak a hidegben, és közelebb húzódnak egymáshoz. Így már nem fáznak annyira, de megszúrják a másikat.
- Cselekedeteket végrehajtani ezerszer könnyebb, mint rábízni magam az Istenre. Ha megszervezek egy programot, ha jól teljesítek, akkor mindig elkönyvelhetem magamban, hogy szerethető vagyok, és Istennek is kötelessége szeretni, megjutalmazni engem.
- Isten nem irányítható, nem dönthetem el, hogy mit tegyen, hanem meg kell tanulnom belesimulni ebbe a kapcsolatba.
- Félelmetes számunkra annak a realitása, hogy ha Jézusnak meg kellett halnia, akkor nekünk is… Ő azért jött, hogy odaadhassa nekünk azt az ajándékot, amit Isten országának hívunk.
- Jézus: …nem szolgálhattok egyszerre két úrnak. Mi mégis megpróbáljuk ezt: az egyik úr mi magunk vagyunk.
- A szemlélődés és a cselekvés egységét kell megélnünk.
- Nem hiszünk abban, hogy Isten önmagunkért szeret bennünket, olyannak, amilyenek vagyunk.
- XVI. Benedek pápa mondta, hogy a kereszténység a találkozással kezdődik.
- A szentségimádásra mindenki bejöhet a templomba. Azok is, aki nincsenek megkeresztelve. [Frossard így tért meg. Gy. M.]
- A virtuális világ technikailag  mindent tud, kivéve a legfontosabbat: a személyes szeretetet, amire a legnagyobb szüksége van az embernek, hiába a hihetetlen technikai fejlettség, ha az ember nem érzi azt, hogy szeretik, s ő sem képes a szeretetre.

Ha 26-an azt mondják, hogy kétszer kettő az öt, akkor annyi? Vagy csak négy, akkor is, ha azt csak egy valaki állítja?
Ha egy tömeg azt mondja, hogy esős időben a Lánchidat betolják az alagútba, és csak egy valaki kardoskodik amellett, hogy ez hülyeség, akkor kinek van igaza?
***
Vannak olyan könyvek, amelyeket hiába olvasok végig, alig találok benne valami új gondolatot.  Igaz, hogy egy találó mondatért is érdemes fáradni. Az általam olvasott egyik kötetben Bálint Sándor szófejtését találtam:
Az alleluja héber szó jelentése: Dicsérjétek az Istent!
Viszont a Varga László püspökkel készült interjúkötet (A bőrünk alá bújt Isten) tele van valamilyen szempontból érdekes és jelentős mondattal. Elkezdem idézni őket.
- Hatodikos koromban (60-as évek vége felé) az egyik órán az igazgató kiállított az osztály elé, és büntetésből, amiért hittanra jártam, felszólította a többi gyereket, hogy nevessenek rajtam. Amikor alábbhagyott a kedvük, pénzt kínált fel nekik, hogy folytassák. Sírva mentem haza.
- A katonaság alatt történt: Azt mondtam a jó Istennek: elolvasom, amit mondasz, és megteszem, ahogy értem, de ha nem jön be, amit ígérsz, akkor sem keresztény, sem pap nem akarok lenni.
- A Bárka közösség titka az, hogy az Oltáriszentségben megtört Krisztus és a megtört ember ugyanaz. Ezt a kettőt kell egységben látni.
- Ha kifelé élek, folyamatosan cselekszem, programokat szervezek, az nem igényli, hogy belsőleg is megváltozzam, csak azt, hogy sikerüljön elérnem a célt, amelyet kitűztem magam elé. De akkor az Isten a kezébe vett, megpróbált átváltoztatni, és addig jutott, amíg engedtem neki. Ez mindmáig így van. Sokkal messzebbre is vihetett volna már, hanem félnék. De vannak helyzetek, amikor nem engedem Istennek, hogy tovább vigyen… Ezek a félelmek a változástól mindenkiben ott vannak, mert ilyenkor elveszítjük a biztonságunkat, amit kiépítettünk magunknak [komfortzóna?]. „Szent Ágoston mondta: Változtass meg, Uram, de ne azonnal! (idézi az interjúvoló Bodnár Dániel).”

El nem képzeltem, hogy egyszer a fejemen lesz egy hallásjavító készülék.
Lett.
Részben, mert kellemetlen volt nem érteni azt, amit a hozzám tartozók, és a hozzám nem tartozók beszélnek. Kényelmetlen félreértés miatt szövegekre rosszul reagálni. De a mások iránti megbecsülés is azt követeli, hogy tegyek meg mindent annak érdekében, hogy velük szót értsek.
Hát másodnapja fejemen az okos kütyü.
Első meglepetésem az volt, hogy milyen hangosan csoszogok. Hogy jobban hallom a madarak csivitelését, és a sziszegő hangok nagyon felerősödtek. Most, hogy billentyűzök, zörögnek a leütött billentyűk. Nem is gondoltam, hogy ilyen hangos a gépelésem.
Még az is érdekes, hogy nem tudom befogni a fülemet. Szoknom kell, hogy valami van a fülemben. Hát sok sikert magamnak.
***
Tegnap meglőtte egy 71 éves szlovák ember saját miniszterelnökét. R. Fico műtéteken esett át. A magyar kollégája és az államelnökünk biztosította együttérzéséről, és ígérte, hogy imádkozik érte.         
Miféle világban élünk.
Úgy meglepett ez az hír, mint egykor J. F. Kennedy meggyilkolása, és 2001-ben az ikertorony felrobbantása.
***
„A kínai elnök megadta a tiszteletet, amelyre Brüsszel évek óta nem képes” – olvasom a Magyar Nemzet reggeli hírlevelében. Mint a cikk kifejti a MN-be publicisztikát írt a kínai vezető, amelyben elismerő és kedves szavakkal szól országunkról és vezetéséről.
Nagyon elgondolkoztatott ez a gesztus. Tényleg ezt érdemeltük az EU-tól?
Sajnálom a tárgyaló diplomatáinkat. Hogyan lehet évtizedeken keresztül állandó ellenszélben, mi több szélviharban értelmes párbeszédet folytatni?
„Monsieur Orban” – hallom Cohn Bendit visító kirohanását OV ellen.  
Megjegyzem, hogy a fogtündér szemtelenkedése is idegesítő.
Talán az a szerencse, hogy egyes emberek szeretik a kihívásokat, és keményen riposztoznak igazuk tudatában.