El nem képzeltem, hogy egyszer a fejemen lesz egy hallásjavító készülék.
Lett.
Részben, mert kellemetlen volt nem érteni azt, amit a hozzám tartozók, és a hozzám nem tartozók beszélnek. Kényelmetlen félreértés miatt szövegekre rosszul reagálni. De a mások iránti megbecsülés is azt követeli, hogy tegyek meg mindent annak érdekében, hogy velük szót értsek.
Hát másodnapja fejemen az okos kütyü.
Első meglepetésem az volt, hogy milyen hangosan csoszogok. Hogy jobban hallom a madarak csivitelését, és a sziszegő hangok nagyon felerősödtek. Most, hogy billentyűzök, zörögnek a leütött billentyűk. Nem is gondoltam, hogy ilyen hangos a gépelésem.
Még az is érdekes, hogy nem tudom befogni a fülemet. Szoknom kell, hogy valami van a fülemben. Hát sok sikert magamnak.
***
Tegnap meglőtte egy 71 éves szlovák ember saját miniszterelnökét. R. Fico műtéteken esett át. A magyar kollégája és az államelnökünk biztosította együttérzéséről, és ígérte, hogy imádkozik érte.
Miféle világban élünk.
Úgy meglepett ez az hír, mint egykor J. F. Kennedy meggyilkolása, és 2001-ben az ikertorony felrobbantása.
***
„A kínai elnök megadta a tiszteletet, amelyre Brüsszel évek óta nem képes” – olvasom a Magyar Nemzet reggeli hírlevelében. Mint a cikk kifejti a MN-be publicisztikát írt a kínai vezető, amelyben elismerő és kedves szavakkal szól országunkról és vezetéséről.
Nagyon elgondolkoztatott ez a gesztus. Tényleg ezt érdemeltük az EU-tól?
Sajnálom a tárgyaló diplomatáinkat. Hogyan lehet évtizedeken keresztül állandó ellenszélben, mi több szélviharban értelmes párbeszédet folytatni?
„Monsieur Orban” – hallom Cohn Bendit visító kirohanását OV ellen.
Megjegyzem, hogy a fogtündér szemtelenkedése is idegesítő.
Talán az a szerencse, hogy egyes emberek szeretik a kihívásokat, és keményen riposztoznak igazuk tudatában.
Utolsó kommentek