Mickey webnaplója

A szoc. időkben történt, hogy elméláztam rajta: Kevés az információnk, és azok se kedvesek általában, ha világnézeti kérdésekre gondolok. Minden átpolitizálva, a szakirodalom élesen elválasztja a kapitalizmust és a szocializmust. Pl. Szocialista, ill. kapitalista közgazdaságtant tanultunk.
Mi a jó oldalon álltunk, a másik oldal meg a rothadó kapitalizmus megvalósítói.
Öcsém hangosan tanulta a verset: „Látod, nálunk kék az ég, de ott, nyugaton, sok éhes ember kétségbe esve kóborol”.   
Miközben az a vicc járta:
Hány gatyája volt azelőtt, Józsi bácsi? Hát nyolc. S mibül voltak? Gyócsbúl.
Most hány gatyája van? Egy. Mibül vannak? Abbul a nyócbúl.
***
Szó mi szó, akkor azt gondoltam, hogy milyen jó a nyugatiaknak, sajtószabadság van. Az információkhoz való hozzáférés megoldott és zavartalan.
Aztán jött a rendszerváltozás.
Nyitott szívvel reméltük az emberi méltóságnak megfelelő jövőt.
Aztán a korábbi információhiány átment információtúltengésbe.   
Sok minden változott.
Két apróság: Az első még a szoc. időkben ért. Tudományos szocializmus ide vagy oda, megjelent a napilapokban a horoszkóp. Nesze neked tudományosság.
A második már a kilencvenes években ért. Megjelent a (ha jól tudom, Svájcból importált) Blikk. Naponta egy-egy szexképpel, tele pletykákkal.  
Meg is jegyeztem: Már csak ez hiányzott a boldogságunkhoz. Mire egy magát szakértőnek tartott valaki: Ez nagyon jó. Erre van tömeges igény.
(Már hogy lehetett volna rá tömeges igény arra, amiről nem is tudtak az emberek.)
Mindegy.
Elég hamar jött az ország iparának lebontása, a piacok nyugati megszállása. És a példátlan mértékű munkanélküliség.
Lehet, hogy erre is tömeges igény mutatkozott…
***
Tegnap volt hatvannégy esztendeje, hogy apánk elhunyt.  A.† 2013. 12. 27., Maminti† 2000. 01. 05.
Isten nyugosztalja őket!
***
Még kettőt alszunk, és elérünk a téli napfordulóhoz. Attól kezdve ugye tágulnak a nappalok.
Még ötöt alszunk és eljön a szent este, vele a béke fejedelme.


  
  

Motto:
Árva a ház, nincs kacagás,
árvák a régi szobák,
messzire jár, mint a madár,
az ifjúság.
Így maradunk, csendben vagyunk
kettecskén, bús öregek.
Könnye pereg, úgy pityereg
két vén gyerek.
Van benne valami, de nem egészen.
Ami igaz: Tegnap két vendégünk volt Zs. és Á. Este még ketten jöttek: K és R. Utóbbiak aztán el is mentek.
Ma Zs és Á. indultak útnak hazafelé.
Ezért lenne igaz, hogy árva a ház, s hogy nincs kacagás.
Vagy van, ha úgy akarjuk.  
Árvák a régi szobák.
Kettő átmenetileg árva, mert mindenki távozott.
A feltűnő valóban a csend.
Egyelőre nem zavar. Sőt.
A változatosság gyönyörködtet.
Olyan a csend, mint a zenében a szünet. A hangok és a csend váltogatják egymást, és ez olyan jó tud lenni.
Kettecskén. Bús öregek?
Olykor igen, olykor nem.
Könnye pereg, úgy pityereg két vén gyerek.
Nana. Nem is emlékszem arra, hogy mikor pityeregtem utoljára. (Panaszkodni szoktam.)
Most nincs okunk pityergésre.
Dolgoztunk délután.
Leszakadt egy polc, azt reparáltuk.
Kapott két faalátétet, és vígan tovább muzsikál (lécek, fúrófejek, satu, fűrész, fúrógép, csavarhúzó, kalapács, síkosítás szappannal).
Hamar végeztünk vele.
És most csend.
Ha elöl megy a tévé, és nem vagyok rá kíváncsi, akkor a hátsó szobában csendben lehetek.
***
Ma kezembne került a Kodály 333 olvasógyakorlat. Belepörgettem. Hetven év távlatából emlékszem az egyik gyakorlatra. Így szól:
d d drd r r rdr d d drd rdrr d d.  Arra is emlékszem, hogy egyik kislány raccsolva szolmizálta. Elég komikusan hangzott. Most belenéztem a füzetbe. A 3. gyakorlat ez a nevezetes.   

Emlékezni sokféleképpen lehet. A digitális kamerák korában talán a legkézenfekvőbb a fotók, videók megtekintése, de visszaemlékezhet az ember naplója olvasgatásával, vagy egyéb módokon, élményei felidézésével: adomázgatással, s még ki tudja, hányféle módon.
Mivel a családunkban meglehetősen általánosnak volt tekinthető a karéneklésben való részvétel, tegnap este előszedtük a hozzám került kottapéldányokat és jó órát töltöttünk az olvasásuk által felidézett zenék világában.
…amikor még nagyon sok motettát énekeltünk
…amikor gregorián misét intonáltunk
…amikor fújtuk a pattogó spirituálékat
…amikor Németországban kaptunk egy bajor énekválogatást
…amikor kimásoltam számos nemzet himnuszát                       
Mindhez megannyi élményem fűződik.
Másokhoz meg Zs. tud hozzászólni.
Énekeltünk a vonaton
énekeltünk az ócsai templomban
énekeltünk az esztergomi bazilikában
énekeltünk a Mátyás-templomban
énekeltünk a nyári táborokban
Énekelt Zs. a Csaba utcában, a városmajorban.
Tegnap, december 16-án született Kodály Zoltán még 1882-ben.
Kiderült, hogy zongorista nagybátyámat tanította a zeneakadémián, de nemcsak Kodály, hanem Bartók is. Autogramjuk szerepel Horváth L. indexében.
Hát ilyen kicsi a világ.
Még megjegyzem, ha Kodály csak a tinikorában írt Stabat Materjét írta volna meg, no meg az intermezzót a Háryból, már nem élt hiába.
De sok művet hagyott hátra, pl. a Mátrai képeket.
Az éneklés folytatódik. Zs. saját közösségét bátorítja, hogy énekeljék közösen az dalirodalom remekeit.

Az igazi értékek ingyenesek.
Ingyen kaptuk a földet használatunkra.
Ingyen a vizet szomjoltónak,
ingyen a talajt növénytermesztésre, megművelésre.
Ingyen az állatokat tenyésztésre.
Ingyen a levegőt lélegzésre,
Ingyen az esőt öntözésre,
ingyen a szivárványt gyönyörködtetésre,
ingyen a napsütést a világosság terjesztésére.
Ingyen a szelet a felfrissülésre.
Ingyen a hegyormokat nagyszerűségük tudomásulvételére.

Nem is folytatom.
Hála értük, hála értük, hála értük.
Köszönjük, köszönjük, köszönjük.

Ma öröm vasárnapja van. Örültünk az életnek, az élet értelmességének, az elhangzott beszédnek, a perikopának.
Bevillant azonnal.
Schiller megírta az örömódát. Beethoven pedig a szimfónia műfaját kiterjesztette az emberei hangra is, és olyan zenét rittyentett teljes süketsége ellenére, amilyent még soha nem hallott addig a világ. Azóta persze igen sűrűn elhangzik a IX. szimfónia, s benne az örömóda.
Schiller verse nem rövid. Egy posztnak talán sok. Csak az elejét idézem meg emlékeztetőnek.
Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
//:Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.:\\

Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Bûvkörödbe, ég leánya,
ittas szivünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember,
hol te szárnyad nyugtatod.
Milliók ti, kart a karba!
Gyúljon csók az ajkakon!
Túl a csillagsátoron
él mindnyájunk édesatyja!...
***
Einstein és Chaplin
Einstein és Chaplin így „udvaroltak” egymásnak.
Einstein: „Amit benned nagyra értékelnek az a művészeted egyetemessége. Nem szólsz egy szót sem, és az egész világ megért téged.
Chaplin: „Ez igaz, de a te dicsőséged sokkal nagyobb az enyémnél: hiszen téged az egész emberiség dicsőít anélkül, hogy egy szót is értene abból, amit mondasz.”
Mindketten mondtak valamit, nem is rosszat, hanem igen jót, és még talált is mindkettő vélemény.

„Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud. Tanulj meg mindenkitől tanulni.”
                                                         (Weöres Sándor)
Tanulok, tanulok, hogyne tanulnék, de már igen csak „estére jár”.
Azért írom ezt, mert kaptam négy olyan alapvető és érdekes könyvet, amelyek diákkorom kedves olvasmányaivá, lexikonjaivá lehettek volna, és akkor talán megcélzom a bölcsészeten a filológiai képzést. Hogy most olvasgatom őket, erről a könyvek nem tehetnek (és én sem).
Két kötet a következő címeken jelenmt meg:
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? ill. Ki kicsoda a világirodalomban?
A meglepő, hogy közel azonos lapszámban tájékoztat a hazai és a világ irodalmáról íróiról. Ugye vicces kérdésként említhetnénk: A világ egyéb részein összesen annyi író volt, mint a magyaroknál? Ez így persze nem igaz, még akkor sem, ha minden második magyar ember költő, aki pedig nem az, az író. 
- Ugorgyunk! – mondhatnám Pósalaky úrral, aki ugye Móricz-regényhős, és aki szerepel a harmadik kötetben (Tótfalusi István: Irodalmi alakok lexikona). Élvezet lapozgatni az abc-rendben következő irodalmi hősök szócikkeiben. Nagyon sok regénybeli és egyéb hősökkel, ismerősökkel találkozunk.
- A negyedik kötet is izgalmas a maga módján: (Regős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig)
Végiglapozgattam a kötetet.
Képekkel és főleg szöveggel azt mutatja meg, hogy melyik írónk, költőnk mettől meddig hol lakott, hol alkotott. Igazi csemege azoknak, akik szeretnék tudni pl, hogy a környékükön ki mindenki lakott a jeles irodalmárok közül.
- Megérkeztek a Chosen tiszteletpéldányai a lektornak. Még zsebnaptárt is kaptam. Ma alig használ valaki papíralapú jegyzetfüzetet. A telefont használják helyette.
- T. volt kiadójától (SZIT) kapott ajándék könyvválogatást.
Igazi irodalommal, könyvekkel teli nap volt a péntek.

- Egyik cikkemet plagizálta, és saját neve alatt jelentette meg egy külhoni magyar nyelvű lapban valaki.
Nem lett semmi következménye.
- Egy cikket küldtem egy másik lapnak annak idején II. János Pál Mária-tiszteletéről.
Annak rendje-módja szerint meg is jelent a lapban.
Kértem, hogy küldjenek belőle egy példányt.
Megígérték.
Majd kiderült, hogy nem maradt belőle példány, remittenda sem.
Később rákerestem az archívumukban. Szinte minden lapszám archiválva volt.
Kiderült, hogy a keresett szám nincs közöttük.
- Egyszer három napon keresztül teszteltek IQ-teszttel.
Utána értékelésre hívott a pszichológus.
Elmondta, hogy miben vagyok tehetséges.
Megkérdezte, hogy hogy viselem el a teszttel ugyancsak bajlódó vállalati vezérkart, merthogy torony magasan verem őket.
De hogy hányas az IQ-m, azt nem mondta meg.
- Nincs több szerencsém a FB hasonló anyagaival sem.
Ha jól érzékelem, nem az én hasznomat keresik, hanem a sajátjukét.
Ez így barátságtalan.
Az előzőek talán azt üzenik, hogy az embernek nem a teljesítménye az értéke, hanem maga a léte.
Nem az számít, hogy milyen szellemi, anyagi valamink van, hanem a puszta létünk.

Ma testileg-lelkileg töltődtem.
Valakinek elmondtam, hogy korunkban használt egyik istenbizonyíték, hogy az értelemmel megáldott embernek keletkezése óta nem sikerült élettelen anyagból életet előállítani. Nem egy állatot, nem egy növényt, de még egy magot se, még egy sejtet se. Ha ez igaz, és igaz, hogyan sikerülhetett volna az értelmet nélkülöző vak anyagnak. Persze sehogy.
***
Kapom a lektorált könyveket postán.  Talán újabb felkérést is.
***
Elég jó fotókat készítettem, csakhogy az androidról igen keserves fázisok árán tudom feltölteni és albumba helyezni a képeket. Ráadásul a képek beállítása is egyre bonyolultabb. Ilyen világot élünk. Ugyanazt érzem, mint a fekvőrendőrök esetén. Van egy egészséges autóm. Nem hajtom határértéken felül. tapasztalom viszont, hogy már nemcsak kátyúk akadályozzák a haladásomat, hanem az egyre-másra lerakott fekvő rendőrök is.  Egymáshoz olyan közel, hogy ha akarna, se tudna felgyorsulni a delikvens. A PC-program pedig – noha felhasználóbarát mivoltát szokták hangsúlyozni – egyre komplikáltabb. Újabbnál újabb lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy a kívánt tartalomhoz jussunk. Nem kellene ezeket a „barátságos” terheket keresztbe rakni a felhasználó elé.
***
Ma magammal vittem a mobilomat s készítettem néhány képet. Két lehetőséget kihagytam:
1. Az Erste bank toronyépületére applikált hatalmas stilizált karácsonyfát. (Bank és karácsony, bankpalota-betlehemi istálló. Van-e ennél nagyobb kontraszt? Egyre emlékszem: A Simon and Garfunkel a Stille Nachtot játssza, a háttérből a rádióból szól a vietnami harctéri jelentés.)
2. A keleten kelő nap élénkségét, északi sötét felhők rajzosságával.
Nem lehet mindent.
Alkalmasint nem is kell.

Amikor én még kissrác voltam, apánk jövedelemérdekeltté tett bennünket, amennyiben felajánlotta, hogy minden megszerzett ötös feleletet egy-egy forinttal honorál. Tetszett nekünk ez a megajánlás, noha kijelentette, hogy van egy kivétel, az ének ötös. Mint mondta: „Ének ötös nem ötös.”
Naná.
Mind jártunk szolfézsra, hangszeres zenére.
Ami engem illet, szerettem a szolfézst. Megtanított a hangtávolságokra, a tiszta intonálásra, az együtt éneklés örömére, a zongorán eljátszott zene lekottázására hallás után. Hallásfejlesztést végzett. Ment is mint a karikacsapás.
Mindezt elöljáróban azért említem, mert a zenéhez való affinitás öröklődött a generációinkban. Mat. komponálással kísérletezik, Fl. a metzi dóm kórusában énekel, hegedül, Bl. basszusgitározott, hegedült.
És egy kedves élmény tegnapról.
Fiunk és az ő fia D. közös órán szerepeltek. Legalábbis annak idején így neveztük azokat a különleges alkalmakat, amikor hozzátartozóik előtt mutathatták be a tanítványok hangszeres tudásukat.
M. szaxofonján szólaltatott meg egy táncmelódiát, D. angol dalt furulyált, majd tanárjával együtt a Stille Nachtot fújták két szólamban. Nagyon élveztem szereplésüket.
Ma Levinek lesz közös órája, ahol trombitál, de dobol is egy xilofonnal elővezetett opusban. Talán megkapjuk videón a produkciót.
Volt nekem egy barátom, akinek nyolc gyereke adatott, és aki egy alkalommal annak az észrevételének adott hangot, hogy végképpen nem érti azokat a szülőket, akik zenére íratják be gyermeküket. Bolondok: Még fizetnek is azért, hogy a gyerekek zajongjanak.  
Természetesen megmosolyogtam, és nem értettem vele egyet.
Akitől távol áll a zene világa, hogyan is tudná azt, amit unokaöcsém fogalmazott meg: A zene olyan nyelv, amelyen mindenféle – szavakban meg sem fogalmazható – érzés, élmény kifejezhető. Semmi nem ér fel hozzá.
Hát így valahogy működik a zene világa.
A hangicsálás semmi mással nem helyettesíthető.

Nem szoktam könyveket vásárolni az újabb időkben. Bár megrendeltem Prokopp Péter összes hozzáférhető kötetét. (Annak idején be is számoltam érdekesebb gondolatairól). Megvettem a szóvégmutató szótárt, mert a maga módján igazi kuriózum. Megvettem továbbá a Földrajzi nevek etimológiai szótárát. Ha olyan kedvem van, megnézem benne egyes településnevek keletkezésének legvalószínűbb jelentését.  
Most azokat a helyeket veszem sorra, ahol éltem, vagy ahol gyermekeink élnek.
Kelenföld: jelentése vízesés, vízzúgás, talán az Ördögárok vizéről kapta a nevet.
Albertfalva: Albert Kázmér Ágost, szász-tescheni herceg uradalma volt.
Zugló: zugoly, szugló, sarok, szöglet értelmű.
Kispest: A Pest szóban a (mészégető) kemence, esetleg barlang szó bújik meg.  
Aquincum: Kelta eredetű elnevezés, folyó, víz a szó alapja.
Metz: a szóban a mediomatricis nevű kelta törzs neve húzódik meg.
Mosonmagyaróvár: A moson előtag mocsár jelentésű, a magyar szó jelző, jelzi, hogy nem német a htár közeli település.
Ráckeve: A rác előtag ugye szerbet jelent, a keve a kő módosult alakja.
Piliscsaba: A pilis kopaszt jelent. (Szomszédjában magasodik a Nagykopasz), a Csaba török eredetű férfinév, ajándék értelmű.
Van még kérdés?
Nincs?
Akkor még két név ajándékképpen:
Baku: domb, halom.
Kuba: aranylelőhely (indián szó)
Ráadás:
Kukutyin: bürök jelenésű szerb szó. „Émeheccz Kukutyinba zabot hegyezni, jeget aszaani.”
***
Kortársak egymás között.
- Hogy vagy? – kérdi barátom reggel.
- Jól. Holnap megyek a kardiológushoz. És te?
- Én is jól vagyok, mosolyog. – Holnap a reumatológiára van időpontom.