Nagyanyám azt mondta, hogy kétféle regény létezik.
Az egyikben megtalálják a kincset, a másikban nem találják meg a kincset.
A jó regényben megtalálják.
Igazának megfelelően először a könyv végére lapozott, s ha megtalálták a végén a kincset, akkor hozzáfogott az elolvasáshoz. Ha nem, akkor mellőzte.
Hát én nem lapoztam a könyv végére, hanem a jó góbésággal megírt Tamási Áron kötetet (Hazai tükör) végigolvastam.
Madár Vince szegény székely elvégezte a gimnáziumot, részt kért magának az 1848-as szabadságharcból, jól ismerte Gábor Áron ágyúöntőt. A bukás után bujdokolt, aztán rátalált a kincsre (Zizina), és esszeházasodtak. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Most itt állok megfürödve, egy újabb nekilendülés előtt, s még nem tudom, hogy az általam kiszemelendő kötet végén megtalálják-e a kincset, vagy sem.
***
Reggelre virradva az éjszaka hullott csapadék jégpáncélként ült az autó karosszériáján.
Az ablakok is alig mozdultak elektromos nyitásra.
Ma ugye vége lett az egyházi évnek, november 30-a van.
Isten éltesse az Andrásokat, Endréket, Andikat, Endiket, Andókat, Andorkákat, Bandikat, Dandókat.
(Adódik a „névike”: Andó-Bandó, kész-e már a beadandó?)
2024.11.30. 13:06 emmausz
Kiadandó, beadandó
Szólj hozzá!
2024.11.30. 07:32 emmausz
Képmutató ballada
Nem akarok leragadni a korábbi idők dalainál, de fiatalkorom egy tréfás balladáját megismétlem. Megismétlem, mert 2010-ben már közzétettem. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy szabályos vásári képmutogató történet. Megtaláltam azt a táblát, amelyekre festve volt a sztori. (A képsorozat több nethelyen látható. Pl.:
http://www.bibl.u-szeged.hu/oszikek/ciklus/jegyzet/kepmutogato.htm)
Először egy kirándulás alkalmával hallottam S. S. előadásában. Kétbükkfanyereg mellett járunk, amikor is nagy eső kezdett esni, s ezért tető alá menekültünk. S., a vezetőnk előadta a históriát, majd közkívánatra megismételte. Mivel az első közlésem óta eltelt tizennégy év, most én is megismétlem.
Közkívánatra?
Talán.
Gulyás Míska és Kapuszta Sára története
Idefigyelj mostan minden ember,
minden szájnak legyen pofa kuss,
Mert amit én ít elmondok néktek
egy szomórú széptörténelem
Gulyás Míska, meg Kapuszta Sára,
etyik a másik natyon szeretik
etyik a másik kitör a nyavalya
etyik a másik mégsem lehetik.
Kapuszta Pál ety ígen püszke paraszt
felesége néki szép Szabó Kati
kínálkattyák övék Sára lánya,
főleg kéri szép Csikós Pali.
De a Sára jasztat nem akarja
Inkáb a kútba peleugrik zsupsz.
Gulyás Míska onnat meg kihúszta
És a száján megcsókolta: cupp.
Mety a násznép a naty esküvőre
mety násznép templompa pele
A menyasszony szép Kapuszta Sára
a völeeegény meg Csikós Pali.
Gulyás Míska lopta lovon nyargal
és ellópta szép menasszonyot
Csikós Pali meg utána kapott
de nem fógott mást csak lofarkot
Gulyás Míska meg Kapuszta Sára
Ety erdőben pihennek ledül
Csikós Pali fogtat ety naty púska
És lelőtte. Míska neked puff.
Kapuszta Sára eszeveszet jajkat
édes Mískám, jaj de meghaltál
és azútán jöttek a zsandárok
és elfógták szép Csikós Palit.
Gyulyás Míska, mert volt jó szerelmes,
antyalókkal a mennybe visznek.
Csikós Pali mert volt rossz szerelmes,
ördögökkel pokolra visznek.
Ebből tanujjato kapá-kanyák,
Kit lány szeret, annak adoda,
mert a lány egy olyan buta fajzat,
magát könnyen megbolondulja.
(versszakonként váltakozva a dallam az alábbi
s,s, d d mm s mm r
l l t, t, t, t,l, t,d
s,s, d d mm s mm r
l l t, t, t, t,l, t,d
s s d’ s l s f m m r
s s t l s f m r m
s s d’ s l s f m m r
ll t,t, t,t,l,t,d
Egy másik változat szerint ilyen a vége.
JETZT KOMMT DIE MORÁL
Tanuljatok ebből anya apák
Kit lán szeret annak add oda
Mert ha lán olan naton szeret
Iken könen mekpolondulja
Gulás Miska hüséges szeretöt
Angyalok a menbe felviszik
Csigos Pali tyilgos az ebadtát
Ördögök pokolba peteszik………
prószit.
Szólj hozzá!
2024.11.29. 14:01 emmausz
Amikor a nóta körbejárt
Volt egyszer egy tábor.
Fiú tábor.
Volt egyszer (dehogy egyszer) ott tábortűz.
Volt, hogy azt játszottuk:
Ez a, ez a nóta, ez a nóta körbejár,
ez a, ez a nóta XY-ra rátalál.
Volt köztünk egy legény, aki új nótát tudott, olyat, amilyent mi nem.
Mivel a nóta éppen rátalált, elkezdte fújni a számunkra ismeretlen leánycsúfolót:
De szeretném látni azt a csizmadiát,
aki nékem leánybőrből varrna ráncos csizmát.
Leánybőrből a szárát, anyós nyelvből a talpát,
Istók uccse, teremt uccse megadnám az árát.
A legény elhallgatott, a nóta körbejárt, de a következő fickó is ezt a nótát kérte.
És a harmadik is, és a negyedik is. Végül is az összes gyerek ezt kérte, aki csak a tűz körül ült.
Nótának még nem volt ilyen sikere (hacsak nem Dobos Attiláé nem a táncdalfesztiválon: Kövek a vízparton).
De hogy beszámolómat folytassam, adódott vegyes tábor is.
A fiúk szívesen kiabálták el a leánybőrös nótájukat, ám most már kontrával.
A lányok ugyanis nem tűrhették (nem is tűrték), hogy a fiúk rájuk öltögessék a nyelvüket. A versszak harmadik sorát visszájára fordították: legénybőrből a szárát, após nyelvből a talpát stb. Nem is énekelték, hanem rikoltották.
Rég volt, szép volt, a nóta ellenére több házasság köttetett az éneklők körében.
Az eset után vagy negyven évvel egy munkatársakkal közös több napos kiránduláson is elővezettük ezt a csúfolódót.
Nem ismerték a jelen lévők, s emlékeim szerint nagy sikert aratott.
Szólj hozzá!
2024.11.28. 12:31 emmausz
Ködlik, rémlik
Van annak jó tíz éve, hogy állok a Batthyány téren ködös-borongós időben. Várom a kolléganőt, hogy átadjam neki a korrektúrázott anyagot. Már jön is. Üdvözöljük egymást. Kérdi, mi újság? Mondom: ellopták a parlament épületét.
Néz rám hitetlenkedve. Mire én: Nézz át a Dunán. Látod az országházat?
Nem látod. Ellopták.
Így van ez most is Óbudán is. Kinézek az ablakon. Sűrű köd van. Ellopták a gázgyári tornyokat – jut eszembe mindjárt. Nincsenek ott, nem látni őket.
Miközben ezeket írom… mintha… mintha fel-felszakadozna a párásság. Látni vélem körvonalazódni a tornyokat. Hát mégis csak megvannak!
***
Próbálom megfejteni az EU-vezetés háborúpárti kemény makacsságának az okait. Persze nem kíván hatalmas észbeli teljesítményt, hogy megfogalmazzam: A háború hatalmas biznisz a háttérhatalomnak, azoknak, akik a zavarosban halászva lehúzzák a profitot a háborúskodásba belehajszolt tömegek kárára. Hogy nem lehet tudomásul venni, hogy az emberéletnél fontosabb nincs a földön, és minden törekvés, amely az életek kioltását célozza, a legförtelmesebb bűn az emberiség ellen.
Lehet olyanokat mondani, hogy az úgy kezdődött, hogy az ellenfél visszaütött. De értelmetlenség.
Ugyanúgy kikérem magamnak a proxiháború és minden más háború vérontását, mint azt Laár András tette. Felejtsük el a bunkerépítéseket, felejtsük el az atomfegyverekkel való fenyegetést.
Imádkozzunk a békéért, amelynek halvány körvonalai mintha látszanának.
Kérdés azonban, hogy vajon kibírja-e a világ, hogy világháborúvá legyenek a csetepeték, amíg egy értelmesebb kabinet megállíthatná az őrült elképzeléseket. S vajon lesz-e elég muníciója egy új békepolitikának ahhoz, hogy a bűnösség hálóját feltépje, szétszaggassa egyszer s mindenkorra?
This is the question…
Szólj hozzá!
2024.11.27. 11:20 emmausz
Munkálkodom, tehát vagyok
Kerestem és megtaláltam egyik kedvenc zeném kottáját. Megpróbáltam kinyomtatni. valamiért ellenállt és csak résznyomtatást produkált. Akkor támadt az az ötletem, hogy nyomtatok kottapapírt, és lemásolom a képernyőn megjelenő kottát. Vannak is kottapapírfelajánlások. Úgy indulnak, hogy regisztrálj, s egy ideig ingyen juthatsz az üres kottapapírhoz. Más anyagok hangjegyfüzetet kínáltak eladásra.
Gondoltam egyet, és elkezdtem egy üres lap televonalkázását vízszintesen egyes sortávolsággal. elég otromba ötvonalas lap sikeredett, de azért felhasználható volt az eredmény.
Immár csak a kottát kellett bemásolni.
Már gyerekkoromban is igen rondán másoltam a hegedűkottákat, sose lett volna belőlem hivatásos kottarajzoló, kottametsző.
Az eltelt évtizedek elnehezítették kezemet és ha lehet, még kevesebb harmóniát mutat az elkészült kotta. Azért arra jó volt, hogy megszólaltassam az általam favorizált számot.
***
Olvasom Tamási Áron könyvét (Hazai tükör). Történelmi regény. Témája nem túlságosan érint, de az általa használt szókincs annál jobban odaköt a kötethez. Lám, majdnem elég csak a góbé nyelvet használni, a góbé észjárás szerint kanyarintani a történetet, már fél siker. Tamásival együtt pedig teljes siker.
***
Tegnap szekrényt kellett falhoz pányváznom. A fal mi más volna panelházban, mint vasbeton. A munkához a következő szerszámokra volt szükségem:
ütő-fúrógép
Bosch hatos vídialapkás fúrófej
facsavar
alátét
csavarhúzó
hatos tipli
kalapács
szék, amire felállhatok
Jelentem: elkészült a falhoz kötés.
Munkálkodom, tehát munkálkodom.
Szólj hozzá!
2024.11.26. 10:04 emmausz
Inkább mindig a jót…
Nagyon tetszik Mócsy Imre SJ írása, aki szabadulása után a MÁV-nál dolgozott segédmunkásként, és aki kollégáinak az adósságtörlesztésről tartott előadást. Erősen rövidítve idézem:
Amikor felébredek… gondolok arra, hogy mennyi ember dolgozott azért, hogy én ilyen nagy fényességben ébredjek fel… Tartozom azoknak, akik a szenet kibányászták, akik a vezetékeket lefektették, a lámpákat felszerelték, az égőket gyártották.
Megmosdok. Hány ember dolgozott a Vízműveknél, hogy Bp. tiszta ivóvizet kapjon...
Öltözködéskor gondolok a len-, gyapjútermelőkre, a birkanyírókra, a gyárak építőire, a szabókra…
Iszom a tejet. Adósa vagyok annak a fiúnak, aki a tehenet legeltette, akik a fejőgépet kitalálták…
…és én nem tudok nekik semmit se adni.
Mindenkinek adósa vagyok.
Mindenki adósa mindenkinek, akik ezen a kultúrán dolgoztak.
…
„Amikor a vasútnál jelentkeztem segédmunkásnak, három jófeltételt tettem: Állapotbéli kötelesség – szeretet – vidámság.
Az első azt jelenti, hogy minden munkámat lelkiismeretesen végzem.
A szeretet azt jelenti, hogy a munkából kiveszem a részem, és nem akarom a nehezebb terhet munkástársaimra hárítani; azonkívül elsősorban velük szemben gyakorlom az aranyszabályt: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek…” A vidámság pedig azt jelenti, hogy ne kényszeredetten vállaljam a munkát, mintha valami jogtalan teherként rakták volna rám, hanem örömmel végezzem minden dolgomat, ami a munkatársaimnak is könnyebbé teszi a munkát és szebbé az életét.”
Mócsy Imre, a vagány jezsuita meg is valósította, amit eltervezett.
Ha okfejtését megértjük és a gyakorlatba átvisszük, alighanem egy életre elég alapozást valósítunk meg.
A szerzetes pap a hálán túl azt fejezi ki, amit a pszichológusok a félig telt, ill. félig üres pohárral modellálnak.
Mócsy a félig teltet választotta azzal, hogy igyekszik teletölteni teljesen azt a poharat.
Azért is vázoltam a fentieket, mert a közélet és a média tele van mindenszarizmussal. Nagyon tévednek, és nagy a felelősségük, amiatt, hogy a teremtett világ pozitív oldaláról aránytalanul kevés szót ejtenek.
Szólj hozzá!
2024.11.25. 09:32 emmausz
Tekintély
Valamiért most az a kérdés jött velem szembe, hogy mi okoz az élőlényekben elmozdulást. Mi készteti őket változtatásra.
Ilyenekre bukkantam:
A tekintély. Konrad Lorenz ludak viselkedését figyelte meg többek között. Arra volt kíváncsi, hogy a szárnyasok miért kapnak szárnyra, és emelkednek fel a magasba? Megfigyelése szerint, ha egy bizonytalan egyéniségű madár kezdi a felszállást, vagy követik néhányan, vagy sem.
Ha igen, hamar rájönnek, hogy nincs okuk követni az élen levőt, és visszaszállnak a tóra. De ha egy határozott, tekintélyes madár száll fel, akkor seregestől követik, és vele tartanak hosszasan.
A követési effektus is az ő megfigyelése. Keltetőből kikelt baromfik azt követik, ami-aki előttük mozog. Ha a tudós guggolt le előttük és indult meg, felsorakoztak mögé, és vakon követték.
A tekintélyes ember: Ha ő nevet egy poénon, mindenki nevetni kezd, de ha ő nem nevet rajta, akkor a többiek sem fognak.
A tekintélyes embert utánozzák: Széchenyi misén kikészítette a szokásos pénzösszeget, hogy a perselybe dobja. A mellette ülő sznob ugyanannyit tett ki. Széchényi megduplázta az összeget. A sznob is. Az adoma poénja, hogy a sznob a megemelt tételt dobta a perselybe, majd Széchenyi visszavette a fölös pénzt és csak a szokásost dobta be.
Így van ez a testvérekkel is. Az öregebben lóg a kisebb, és utánozza a tekintélyest.
Így van ez a seregben is. Az öreg katonákat utánozzák a kopaszok.
Vannak határozott elképzelésekkel megáldott tekintélyes emberek. Vannak, akik nem azok, hanem hiányos az önbizalmuk.
P. László Gábor tekintélyes ember volt. Talán túlságosan is az. Megmutatta, hogy hogyan kell egy tanárnak viselkednie. Már a bejövetele is elárulja, hogy tekintélyes-e, vagy sem. A tekintélyes egyenes tartással se nem túl gyorsan, se nem túl lassan lépdel a katedra felé. Nem néz se jobbra, se balra. Mikor felér a katedrára, szembefordul az osztállyal és némán nézi őket. Mígnem minden zaj elcsitul. csak az után üdvözli őket és kezdi meg a tanítást.
***
Szólt a bátyám tekintéllyel:
mik keressz ám te kint éjjel?
Szólj hozzá!
2024.11.24. 10:12 emmausz
Gyönyörűségek
A tegnapi posztom Székely János püspök könyvéről szólt.
Szólhatna a mai is, mert egy tévébeszélgetést láttam, amelynek során Székely János Szentföldről írt kötetét mutatták be többen (többek között maga a szerző is).
Úgy tűnik, hogy az idei karácsonyi könyvvásár egyik értékes ajándéklehetősége ez a színes útikalauz.
Most mégsem erről akarok megemlékezni, hanem az egyházi év utolsó vasárnapjáról.
A szokásos orgonajátéktól eltérően, megint fúvósok tették rá a pontot Krisztus Király ünnepére.
A trombiták elmondták, hogy Krisztus győz, uralkodik és parancsol.
Persze nem ilyen prózában, hanem a megszokott latinsággal:
Christus vincit,
Christus regnat,
Christus, Christu-us i-imperat!
Aztán mintegy megerősítésként mellét fújták még Charpentier Te Deumját.
Mivel már a Youtube-on az eredetit is hallottam korabeli hangszereken, telhetetlen lettem: Érdekessé tenné az előadást a mű elején felhangzó hosszas üstdobszóló.
***
Azon gondolkoztam, hogy hasonló stílusgazdagságot mutat két egymástól távoleső művészeti ág.
A zenében az orgonák gazdag hangszín- és effektus- lehetőségei hasonlítanak a számítógép tipográfiai lehetőségeihez.
Saját gépemen 250 féle betűtípus között válogathatok.
Hát nem gyönyörű?
***
De ha már a gyönyörűnél tartok.
A ma reggeli napfelkelte, az volt igazán gyönyörű.
Néhány képet megosztok róla a FB-oldalamon.
Szólj hozzá!
2024.11.23. 15:19 emmausz
„Mindenki érte él”
A kezembe került a nászainktól kapott a fenti című beszélgető könyv, amelyet most azon nyomban el is olvastam. Szeretem azokat a könyveket, amelyekhez élmény fűz, amely ismerős tájakról mesél, amelyek szereplőivel kapcsolatban álltam. Ilyen a Székely János pp.-kel készített interjúkötet is.
Ismerem azt a spirituális világot, amelyet felvázol kérdésekre válaszolva. Ismerem életének egy-egy morzsáját.
Hol is kezdjem?
- Szentelték 1991-ben. M. sógorom megvételre kínálta Skodáját, amit meg is vettem. Mint mondta, csak később tudja odaadni, mert Érsekvadkerten egy újmisésnek szüksége van autóra, hogy szabadon mozoghasson feladatainak rugalmas ellátására. Székely Jánosnak hívták az újmisést.
- 1996 és 1998 között teljesített papi szolgálatot a Rózsák terén.
Itt I. sógoromnak L. leányát keresztelte. A szertartás után jóízű beszélgetés kerekedett Székely János és köztünk, s igen mély benyomást tett ránk a pallérozott, mosolygós atya.
1998-2001-ig Széphalom plébánosa lett. Elődje (GA) tévtanítást hirdetett, akit volt főnököm (SzF) hatására püspöke (PL) eltávolított, s akinek híveit SzJ eredménnyel visszahívott (terelt) a plébániai közösségbe.
Székely János néhány könyvét korábban olvastam. Megtudtam belőlük, hogy pl. ki mindenki volt roma származású híresség Chaplin, Papp Laci stb. A mostaniból meg azt, hogy Szabó Ilonka mártírhalált halt 56-os forradalmár roma volt.
A most olvasottból megismerhettem a főpásztor világlátását az egyes korproblémákat illetően. Mondanom se kell, hogy könnyű volt az általa felvázoltakkal azonosulni.
Nem állom meg, hogy az egyik fajsúlyos gondolatát ide ne idézzem:
A kereszténység meggyőződése, hogy a nemzetek, a különböző kultúrák a Teremtő Isten által akart értékek. Isten az embert történelmi lénynek és társas lénynek alkotta, aki az emberségét különböző kultúrákban, nemzeti közösségekben, nyelvekben bontakoztatja ki.
A nemzeteket megszüntetni akaró globalizmus nem a Teremtő tervei szerint való.
Az egyes nemzeteknek joguk és kötelességük megőrizni, ápolni és megvédeni a saját kultúrájukat, örökségüket, biztonságukat.
Magam is így gondolom.
Szólj hozzá!
2024.11.22. 11:15 emmausz
Mami, ma mi ndenki a havat fotózza
Roszog és krosnyog
Van annak már vagy tíz éve, hogy kétféle típusú szalonnából készítettünk töpörtyűt. Az egyik szabályosan ropogott a fogunk alatt, de a másik… Én azt mondtam, hogy ez roszog. S csakugyan: roszogott.
Örültem az általam talált hangutánzó szónak.
Megnéztem a szókincstárban. Nem találtam benne. Ez megerősített abban, hogy saját találmányom.
Ma viszont a Magyar szótörténeti szótárban ráakadtam.
Hát akkor mégse az enyém?
Ki tudja?
Vagy olvastam korábban, vagy nem, és valóban magam is ráakadhattam egy korábban sose volt szóra.
Az utóbbi szótárban a roszog jelentése: sercegő, ropogó hangot ad, pl. szemcsés anyag cipőtalp alatt.
Most ugrik a majom a vízbe.
A krosnyog hangutánzó szót egy helytörténeti munkában olvastam: Krosnyogott a csizma sarka a hóban.
Megmosolyogtam, mert a krosnyog egyik szótárban sincs benne.
***
Az egyházi év vége felé rendre az apokalipszis egy-egy része alkotja a szentleckét. A felolvasók eddig nők voltak.
Az ambónál megjelent Jutka, és hozzáfogott az olvasáshoz: - Én, János…
Második nap megjelent Andrea és olvassa: - Én, János…
A harmadik napon Judit olvasott: - Én, János…
Van ebben valami komikus.
A hívek között van János, igaz, ő nem szokott felolvasni, és van közöttünk nem János, de fiú, és szoktunk felolvasni.
***
Ma leesett a hó. Sokan igyekeztünk megörökíteni, mert azon nyomban olvadni is kezdett a fehérség. A nyári gumival is megfelelő módon lehetett autózni.
Utolsó kommentek