Mickey webnaplója

Roszog és krosnyog
Van annak már vagy tíz éve, hogy kétféle típusú szalonnából készítettünk töpörtyűt. Az egyik szabályosan ropogott a fogunk alatt, de a másik… Én azt mondtam, hogy ez roszog. S csakugyan: roszogott.
Örültem az általam talált hangutánzó szónak.
Megnéztem a szókincstárban. Nem találtam benne. Ez megerősített abban, hogy saját találmányom.
Ma viszont a Magyar szótörténeti szótárban ráakadtam.
Hát akkor mégse az enyém?
Ki tudja?
Vagy olvastam korábban, vagy nem, és valóban magam is ráakadhattam egy korábban sose volt szóra.
Az utóbbi szótárban a roszog jelentése: sercegő, ropogó hangot ad, pl. szemcsés anyag cipőtalp alatt.
Most ugrik a majom a vízbe.
A krosnyog hangutánzó szót egy helytörténeti munkában olvastam: Krosnyogott a csizma sarka a hóban.
Megmosolyogtam, mert a krosnyog egyik szótárban sincs benne.
***
Az egyházi év vége felé rendre az apokalipszis egy-egy része alkotja a szentleckét. A felolvasók eddig nők voltak.
Az ambónál megjelent Jutka, és hozzáfogott az olvasáshoz: - Én, János…
Második nap megjelent Andrea és olvassa: - Én, János…
A harmadik napon Judit olvasott: - Én, János…
Van ebben valami komikus.
A hívek között van János, igaz, ő nem szokott felolvasni, és van közöttünk nem János, de fiú, és szoktunk felolvasni.
***
Ma leesett a hó. Sokan igyekeztünk megörökíteni, mert azon nyomban olvadni is kezdett a fehérség. A nyári gumival is megfelelő módon lehetett autózni.

Örömmel lapozgatok egy most kapott kötetet, a Magyar szókincstár c.-t.
A bevezető szerint 80 600 különféle szó található benne.
Érdemes megjegyezni, hogy a mű 2000-es kiadású, ennélfogva az azóta keletkezett szavakat nem tartalmazhatja.
Egy kis kalandozást tettem a szótárban.
Ilyeneket találtam:
A cédé már benne van, a DVD még nincs.
A bunkófon és a mobil már benne van, az okostelefon szükségképpen nincs.
A tejbedara, tejbegríz, tejbekása, tejbepapi benne van, a darakása nincs.
A beszól mint új jövevény benne van.  
A jó értelmű „király” benne van, a „zsír” még nincs.
A számítógép benne van, a laptop még nincs benne.
A varangy mély hangú brekegése a pirreg szó nincs benne.
Az előző felsorolás nem kritika, miért is lenne az, csupán arra mutat rá, hogy a nyelv egyáltalán nem stagnáló valami, hanem egyre változik.
Bővül és persze szűkül is, amennyiben korábbi szavaink kimennek a divatból,. mert változik a technika, mert elhalnak egyes szakmák stb.
Meg hát a szavaink száma meghatározhatatlanul sok.
Teljes képtelenség volna minden egyes szót lajstromba venni.
Minden régiónak megvan a sajátos szókincse, tájnyelvek vannak, tájszólások vannak, történelmi korok vannak.
Nem is sorolom tovább.
Inkább lapozgatok.

Olvasom Balázs Géza blogját. Témái:
Ha jól értem, hogy befejezi az oktatást.
Visszatekint több évtizedes ebbeli tevékenységére, és szomorúan állapítja meg, hogy az oktatás színvonala alacsonyabb, mint amikor ő volt diák. Mint írja, az általánosban sokan írni-olvasni sem tanulnak meg. Az egyetemekre tömegeket vesznek fel, és elég rendesen jelen van az érdektelenség. Az jár be, aki akar, figyel, ha akar, kockol, ha akar. Azt állapítja meg, hogy korábban a gimnáziumok színvonalasabbak voltak, mint ma az egyetemek egy része. Egy dialógusáról számol be: az illetékes államtitkár rábólintott megfogalmazására, miszerint az egyetemek a diákok elhelyezkedési nehézségét elodázza az egyetemi évekkel.   
***
(Újra)olvasom P. Mócsy Imre SJ könyvét (Nyitott szívvel, SZIT 1980).
Valaha sok megszívlelendő megjegyzését jelöltem meg könyvében.
Ezekből szemezgetek.
- Krisztus második eljöveteléig nem fog a sötétség eloszlani: A gonoszság titka mindaddig munkálkodik, amíg meg nem jelenik a bűn embere, a kárhozat fia, az ellenség, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek s szentnek neveznek. „De urunk, Jézus elsöpri szája leheletével és megsemmisíti jövetelének tündöklésével” – írja Szent Pál (2Tessz 2,32–4.6–8)
Az utolsó időkről szól. Csak reméli az ember, hogy ez nem mostanában következik be.
- A sötétségnek és a gonoszságnak győzelme mindig megdöbbentő, és szörnyű, a jóság győzelme pedig alig-alig tűnik fel. Ez aztán sokakat megzavar.
A gonosz propaganda sokkal hangosabb, mint a normalitás hangja.
- Az Úr kilátásba helyezte: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn 15,20)
Tegnapi hír, hogy a világ legüldözöttebb vallása a kereszténység. Minden hetedik keresztény üldözésnek, zaklatásnak van kitéve.
(És végül: miért egyetemes a második rész? – kérdezhetnéd.
Attól egyetemes, hogy a katolikus szó egyetemest jelent.)

Szent Erzsébetből hős szeretet árad – szól a népének a mise végén.
Megannyi feldolgozás foglalkozik Magyarországi Szent Erzsébet kiválóságával, önfeledt szeretetével.
Melléjük teszem Lackfi János versének egy részletét, mert jól kifejezi a szeretet lényegét:
Ha a szeretet csap, melyet nyitni-zárni kell,
az már nem rossz kezdet.
A valódi szeretet azonban bővizű forrás,
melyből éjjel-nappal folyik a szakadatlan
frissesség. Nincs kezdete se vége,
nem harsog trombitaszóval,
mindig árad, mindig csendes,
mindig mondja a magáét.
                                      (Szakadatlan)
Ilyen lehetett az Erzsébetek védőszentje.
El nem apadó forrás, amely nem is tud más lenni.
 Szakadatlanul ömlik belőle a kristálytiszta víz, amelyet felülről kap.
Az ő dolga a szétosztás.
Az ő dolga a folyamatosság.
Aki tudja, hol keresse, az nem csalatkozik.
Mindig hozzájut az éltető italhoz.
***
Reggel a szokásos Szózat rejtvények egyikének nekiugrok.
Beírom: HAMIS
Két betű stimmel.
Beírom: POHOS.
Stimmt.
Ezzel rövid úton vége is az izgalmaknak.
Rejtvény megfejtve.

Lackfi Jánostól lopom a nekem tetsző kitalációkat, ha nem tiltakozik ellene.
Se keze, se lába, mégis bemegy a kocsmába: Törzsvendég
Hogy hívják a háromdimenziós lovaskocsit? Térfogat.
Melyik állat a legszebb? (A languszta) – Gyorgyovich Miklós
Melyik a legflegmább állat? (A Teszek Rája) – Balázs-Gyorgyovich Katalin
Elöl is véres, hátul is véres, mi az? (Boci, boci tarka, se füle, se farka.) – Szabó G. Viktória
Ki az, aki korán kel, kenyeret süt, és nem a pék? (De, a pék.) – Dráviczki Ákos
Aki csinálja, az eladja. Aki megveszi, annak nem kell. Aki használja, az nem tud róla. (Koporsó) – Némethné Dybisewszky Beatrix
Mik a legtanácstalanabb állatok? (A mitévő legyek) - Nagy Péterné Korándi Márta
Nyelve piros, szarva barna? (Paradicsom) - Korda Cecília
Mondj egy téli gyümölcsöt! (Síparadicsom) – Szabóné Onódi Bernadett
Mért nem nyávog a macskakő? (Mert a nyávogáshoz macska kő) – Kapocsi Annamária
Hogyan kell teflont csinálni? (Fogsz egy muflont és letegezed) – Bodó Lívia
Hogy hívják a munkahelyi szemetet? (Irodalom) – Hajnal Péter
Az vagyok aki vagyok. És mégsem vagyok az, aki vagyok. Mert ha az volnék, aki vagyok, nem volnék az, aki vagyok. Mondd meg hát, hogy ki vagyok? (Színész) – Fodor Zoltán
Mondj két vicces mássalhangzót! (hö-hö) – Szijjártó-Nagy Misu
Mi a különbség a kobra, a vidra és a hidra között? (A kobra és a vidra fel tud mászni a hidra, de a hidra nem tud felmászni a kobra meg a vidra...) – Kiss Tamás
Milyen színű a láma szeme? (Lám a szeme, láma szeme sötétkék...) – Erdei-Sáling Éva
Két rózsaszínű disznó megy a sivatagban, az egyik felborul. Mi baja? (Baja egy város) – Merkl Péter
Mi a fasírt többes száma? (Fák sírtak) – Meggyesyné Benke Eszter
Milyen a leszokott narkós? (Szertelen) – Zsámboki Pál
Hogy hívják Tira Mihály fiát? (Tiramisu) – Zsámboki Pál
Se keze, se lába, mégis bemegy a kocsmába: Törzsvendég
Menyasszony fodrásza: aranyeső
Andrea Kulcsár Deák: 12 éves fiam kitalációja: Hogy mondják másképp a kétszín alatti áldozást? Borostyán.
Mi a különbség a bögre és a szög között? A bögrét lehet szögre akasztani, de a szöget nem lehet a bögre akasztani. Gy. M.)

Újra olvasom Kertész Imre negatív hangvételű novelláját (Jegyzőkönyv).
Egy világító mondatán akadt meg a szemem:
„Erkölcstelen világban erkölcsösnek lenni is erkölcstelen.”  
Kb. annyit jelent, hogy ha valaki a mainstreambe nem áll bele, azt megbélyegezik, kivetik, ha úgy tetszik, a fősodorhoz képest erkölcstelennek titulálják. (Megírta ezt már Szatmári Sándor is a Kazohiniában.)
A pimasz besorolás persze kövér gonoszság, de ettől még létezik.
Valaki mesélte, hogy ketten addig győzködték egy harmadik társukat, mígnem elhitte, hogy a Lánchidat zivatarok idején betolják az Alagútba. Ettől a dolog még nem lett igaz, de azt igazolta, hogy ha elég sokszor sulykolnak valamit, az áldozat sokszor csőbe húzható.   
De nem mindenki.
Utóbbiak a jel-emberek.
Ellenszélben is kitartanak igazuk mellett.
Lehet, hogy nem érzik jól magukat a bőrükben, de meggyőződésük ellen nem kívánnak tenni semmiféle szirénhangnak engedelmeskedve.
Ilyennek érzem Kertész magatartását is.
Ilyennek Balczóét, akinek a megfogalmazása szerint a szocializmus egy olyan hajó, ahol hányni lehet, de kiszállni nem.
Ilyenek voltak, akik igazuk tudatában nem kértek soha kegyelmet az őket elítélőktől.
Az örök kérdés, hogy túlélhető-e az igazsághoz való feltétlen hűség?
Válaszom, hogy nem mindig.
Az életben maradáshoz kompromisszumra van szükség, de legalább passzív rezisztenciára.
Visszatérve Kertész kijelentésére, igaz az, hogy ha hülyék mondják rólam, hogy ostoba vagyok, kihúzhatom magamat, noha az ilyen közegben való vegetálás depresszív hatású.
Ez az elnyomottság húzódik végig a novellán.
Amitől mégis pozitív: hősével azonosulunk, aki megpróbál nem törődni az őt ért sérelmekkel.  

Mostanában két zenedarabot hallgattam meg.
Az egyik Richard Strauss remeke, az Imigyen szóla Zarathustra (Also sprach Zarathustra), 21 taktusból bevezető álló remeke.
A 85 évet megélt német zeneszerző olyan felséges zenét komponált, hogy leginkább Krisztus feltámadásának programzenéje lehetne.  
Hiszen a basszushangoktól száll felfelé, az egyre magasabb hangtartományba, hogy a végén kivágja a magas C-t.
Akinek nem nyilvánvaló, hogy miről írok, hadd emlékeztessem rá, hogy az Űrodüsszeia filmzenéje tette igen népszerűvé a napfelkelte témájú bevezetést.
A zeneszerző halálakor már éltem, három éves voltam.
Annyira megkapott a zene, hogy megkerestem és megtaláltam a neten a kottáját.
Ki is nyomtattam.
Ugyancsak kinyomtattam Aaron Copland szerzeményét: Fanfare For The Common Man Fanfar az egyszerű emberért).
A darab B-dúrban íródott, bár nem ezen a hangon ér véget, hanem egy D-dúr akkordban.
A második világháború alatt (1942) készült remek, a névtelen hősöknek kíván emléket állítani, tiszteletükre szól. Feldolgozta az Emerson, Lake and Palmer trio is.
Van még néhány ilyen kedvenc zenemű amelyeket filmek is népszerűsítenek.
De most itt legyen elég ez a kettő.

1. Ha félig üresnek látod a poharadat, öntsd át egy kisebb pohárba, és fejezd be a nyavalygást.
Több régi posztom tartalmazta a nyavalya szót. Ide csak a viccet idézem.
Te kergeted azt a kutyát?
Tekergeti a nyavalya. Nem látod, hogy meg akarom fogni?
***
Te ázol itt?
Teázik a nyavalya. Nem látod, hogy az eső miatt álltam az eresz alá?
***
2. Figyelj oda, hogy ki az, aki mellett növekszik az energiaszinted, és ki az, aki mellett csökken, mert ez egyértelműen jelzi, hogy kinek van helye az életedben, és kinek nincsen.
- Kissé idegen tőlem a megfogalmazás, noha értem, mit kíván mondani.
- Nincs energiaszintmérőm, élettapasztalatom van, környezetem van.
- A körülöttem élő emberek egy része kétségtelenül segít élni, más része talán gátol abban, hogy önmagam legyek.
- Ha belefér másságuk tűrőképességembe, akkor lenyelem a békát,
ha túlnő a tűrőképességem határain, akkor szóvá teszem.
- A „Leben, und leben lassen” jól kifejezi, mit értek ezen a magatartáson.
- Sokszor elég csak megidézni Róbert Gida szavait: Csacsi öreg medvém!
- A zaklatók, az átnevelők ellen pedig hangoztatni: Én ezt másképpen gondolom.
 Szélső esetben pedig követni érdemes a fentieket: Kerülni az ártókat, keresni a barátságosak társaságát.
A vonzásról és a taszításról már Kölcsey is állást foglal. Parainesisében a jó ill. a rossz könyvekre vonatkoztatva jegyzi fel:
Mint az üresbeszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sőt ne könnyen végy kezedbe oly művet, mely a zseni lángjegyét homlokán nem hordja; a nagy író művét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül.
Kijelentése ma is érvényes.

Hogy kezdek magamhoz térni egy vírusos influenzából, vaskos filozófiai mélységű kötet olvasásába fogtam. Írta Joseph Ratzinger, címe: Politika, szabadság, hagyomány, alcíme: A kereszténység és az istenkérdés Európa jövőjében. (összegyűjtött írások)
Hogy kissé bemutassam, idézem néhány gondolatát a kötet elejéről dőlten, s kommentálom álló sorokkal.
- A politikának végső soron nincs más alapja és forrása, mint a többség döntése, amely az állam életében az igazság helyére kerül.
A többség majd megmondja, hogy mennyi kétszer kettő – gondolom tovább.
- A politika akkor igazságos, és akkor mozdítja elő a szabadságot, ha az értékek és a jogok olyan rendszerét szolgálja, amelyet az ész tár elénk.
Az egyik legnehezebb kérdés. Amit az ész tár elménk az a normalitás. Pilátus nem képes magáévá tenni, mikor szkeptikusan megkérdezi: Mi az igazság? 
- Jézus elismeri a Pilátus által képviselt állam bírói hatalmát…, de korlátozza is, hiszen azt mondja, hogy Pilátusnak nem saját magától van hatalma, hanem „fentről” kapta.
Kellermayer M. megfogalmazása szerint a növény- és állatvilág emberfüggő, egyedül az ember istenfüggő. Így kerül minden a helyére.   
- Az államnak az a feladata, hogy megőrizze az emberi együttélés rendjét lehetővé téve, hogy mindenki emberhez méltó életet tudjon élni.
Az emberi méltóság istenképiségünk hozadéka. Olyanfajta megbecsültség, amely minden embernek jár. Az ENSZ alapokmánya is kitér rá, amennyiben kinyilatkoztatja, hogy minden ember szabadnak születik. Néhány szabadságjogot sorolok: lakhatáshoz, ruházkodáshoz, ételhez és italhoz, munkához, véleménynyilvánítási, valláshoz való jog.
- Nem feladata az államnak, hogy boldoggá tegye az emberiséget, és az sem feladata, hogy újfajta embertípust hozzon létre.
Elgondolkoztató megállapítás. Saját boldogulásáról kinek-kinek a feladata gondoskodni. A társadalommal való kísérletezés nem feladata az államnak, sőt. Kifejezetten bűnös az emberek entitásába való beleturkálás, erőszakos beavatkozás.
- A relativizmusnak megvan a maga dogmatizmusa: olyannyira biztos magában, hogy azokra is rá akarja kényszeríteni magát, akik nem értenek egyet vele.
„Eszi vagy nem eszi, nem kap mást”-féle magatartás ez. „Szeretlek, ha belepusztulsz” is erőszakossága.
Korunk bőven felmutat ilyesfajta törekvéseket.
- Ha a többségnek mindig igaza van, akkor a jogot lábbal kell tiporni… csak az erősebb hatalma számít.
Nincs többé objektív igazság, csak a többség igaza:2x2= akármennyi. Avagy nem tapasztaljuk, amikor a bíróság nem az igazság, hanem a jogszabályok érvényesülése alapján dönt?
 A jogi normákat pedig önmaga állítja elő kénye-kedve szerint.

Lencse
A magyar nyelv napján kicsit kibontom a szót.
Szeretem a lencsét.
Kiváltképp a vörös lencsét.
Más közöm is van a lencséhez.  Vagy hatvan éve szemüveges vagyok. Ismerem hát jól a szót: szemüveglencse.
Ezzel korrigálom a szemlencsém hibáit.
A pici barna anyajegy az arcon szintén lencse.
Ami meglep, nem találtam a szóvégmutató szótárban a lencse szót egyáltalán.
Az értelmező szótár viszont ismeri még a geológusok által használt kőzetlencse szót.
Viszont nem ismeri azt a fajta lencsét, amelyet a meteorológusok igen. Most is lencse alatt élünk. Felettünk a szürke, kitartóan makacs, ólomszínű ég, amely kedélyállapotunkra nyomasztólag hat. És amely nem akar elvonulni magától. Türelmesen kivárja, hogy egy erős front szele elpucolja. Ez a lencse a tél során szokott megjelenni, és eltünteti még azt a kevéske napot is, ami a rövidülő nappalok során adatnának.
Hát éljen a magyar nyelv, amely éppen 180 éve hivatalos nyelvünk.
***
Egy gondolatot még idebiggyesztek.
Nézem az énekeskönyvben a Himnusz szövegét. Így kezdődik:
Isten, áld meg a magyart!
Na, nem! Az áld szó felszólító módban helyesen: áldd meg.
Akkor meg honnan ez a baki?
Más alkalommal szembejön velem a Himnusz hiteles kézirata. Kölcsey írta így: Isten, áld meg a magyart!
Ejha?
Aztán finomodik a dolog. A Himnusz keletkezése megelőzte az első magyar nyelvtan könyvét.
Tehát nem vét az, aki a kort és a költői szabadságot is figyelembe véve idézi a szöveget.
A szövegszerkesztőket pedig zavarba ejtheti, hogy mit kövessenek, az eredeti írásmódot, vagy a mai helyesírás követelményeinek megfelelőt.