Mickey webnaplója

Nem árt megjegyezni a lényeges dolgokat!
Tudnivalók a fröccsökről:
(Az alábbiakban a bor és a szóda arányát dl-ben mérve így jelzem: bor/szóda)
Kisfröccs 2/1
nagyfröccs 2/3
hosszúlépés ½
házmester 3/2
viceházmester 2/3
háziúr 4/1
lakófröccs ¼
korhelyfröccs 9/1
sóherfröccs 1/9
polgármester 6/4
maflás 5/5
csatos bor 1/0,5
lámpás 1,5/0,5
magyar-angol 6/3
Kell ennél a tudásnál több?
Különösen a maflás neve tetszik.
Gondoltam, hogy az ulti licitek sorendjét is ide tesztem, de mégse.
54 féle licit létezik, és még nem is találom benne a fedáksárit, meg a vécédeszkát.
***
Viszont elmondom, amit valamiért sose sikerült unokáimnak átadni. A malomjátékról van szó.
A táblán három koncentrikus négyzet található három-három ponttal.
Ha nem akarom az ellenfelemet előnyhöz juttatni, akkor az ő kezdése esetén mindig arra a négyzetre kell pakolni, amelyikre ő is tett. Ez a minimum. A többi fantázia dolga.

A 444 utánajárt, annak, hogy éllovas focistáink mennyi fizetést kapnak.
Nem meglepő, de azért figyelemre méltó az adatsor (idegenlégiósokról van szó).
Szoboszlai  heti 56 millió ft
Gulácsi, ill. Orbán heti 42-42 millió ft
Szalai Attila heti 15 millió ft
Kerkez heti 14 millió ft
Gazdag Dániel 12,7 millió ft
Schäfer heti 9,1 millió ft
Nagy Ádám heti 6,3 millió ft
Balogh Botond heti 1,6 milló ft. 
Styles heti 1,1 millió ft
Összehasonlításul az országgyűlési képviselők bruttó havi átlagbére 1,7 millió ft.
Orbán Viktor min.elnöki bére 6,3 millió ft/hó. (kb. mint Balogh Botondé)
***
A nap vicce:
- Mi tennél, ha találnál az utcán százezer forintot?
- Rögtön küldenék ezer forintot a becsületes elvesztőnek. 
***
Balázs Géza mai posztja:
Megszűrt gondolatok
Értelmes ember nem lép a fűre, a többieknek tilos!
Az egyik hegedülni tud, a másik akasztani.
Menetközben raktuk össze az autót.+
Tartós lesz a tapéta? Majd elválik.
Mindenütt jó, de otthon muszáj.
Angliában át akarnak átállni a jobb oldali közlekedésre, de kísérletképpen előbb
csak a buszoknak kötelező.
A szájszélesség meghaladja a vállszélességet.
Az ősember miért futkározott, miért nem ült fel egy repülőre?
Minden dolognak három oldala van: amit én látok, amit te látsz, és amit
egyikünk se lát.
***
É. küldött egy képet. Ránézek. Írom: Nem vagy fáradt? Tudsz pihenni? Puszi. apa
É-: Majd az örök életben lesz időnk pihenni. : )

Az általam kedvelt puzzle kirakójátékból naponta egy képet szoktam max. kettőt lejátszani. Mivel lehetséges, beállítom a darabszámot 99-re, vagy 104-re. Próbálkoztam már sokkal több darabka összerakásával, de a képernyő nagysága adott, és a túl apró darabkák keresgetése igen szemrontó.
Ma is túl vagyok egy 104 darabból álló képen, melyen egy rakás színes gomb látható. Kétlyukúak, négylyukúak, kisebbek, nagyobbak, mindenféle színűek.
Kissé nehezen fogtam hozzá a gombok megrendszabályozásához. Aztán menet közben valamiért megkedveltem. Elég hamar rájöttem, hogy miért.
Gyerekkoromban volt otthon egy gombosdobozunk. Abban mindenféle színű, alakú, lyukú gombok. Sokszor kiöntöttük a doboz tartalmát, és kerestünk megfelelő méretű gyöngyház, fém vagy bármilyen egyéb gombot a leszakadtak pótlására. A fémgombok között akadt „for gentleman” feliratú ún. sliccgomb is. Az ilyen gomb két részből volt összepréselve.
A családi legendárium úgy tudja, hogy a jó keresetű szekszárdi ügyvéd, az agglegény D. – távoli rokonunk – egyszer barátjával sétálván meglátott a földön egy fémgombot. Lehajolt érte, de a barátja is magának követelte mondván, hogy ő látta meg. D.-nek „megesett rajta a szíve”, bicskájával szétpattintotta a „for gentleman” gombot, és barátjának nyújtotta a felét.
Ami pedig minket illet, a jóformájú gombokból került ki a focicsapat.
Még megemlítem, hogy a kimosott, de már nem használt textíliákat is félretette anyám a „rongyoszsákba”. Ott vártak további sorsukra a még használható darabok.
Hol van már ez a világ? 
***
Jut eszembe, én meg a még használható csavarokat őrizgetem, hiszen csereszabatosak – kiváltképpen a fémcsavarok: külön az orsók, külön az anyák.
A hatlapfejűek, a belsőkulcsnyílásúak (imbusz), a süllyesztett fejűek, a félgömbfejűek, a lencsefejűek, a hengerfejűek…
A facsavarok, a lemezcsavarok… a sima és rugós alátétek…  

Jelenésem volt a Csobánka téri rendelőben. A dolgot kihasználtam arra is, hogy benézzek a könyvmegállóba. Ilyet korábban még nem láttam. A keményfedelű, nagyalakú könyvek, jobbára szótárak fedlapjai kitépve. Küllemében tehát megsemmisültek szinte mind. Jobb híján arra gondoltam, hogy csövesek vihették el éjszaka tüzet rakni belőlük, avagy szigetelni magukat a talaj hidegétől.
Persze lehet, hogy ez egy megalapozatlan vélemény, és egyszerű vandalizmus az igazi ok.
Találtam két elfogadható regényt, azokat magammal hoztam. Egy Passuth- és egy Tamási Áron-kötetet.
Még nem tudom, hogy mire megyek velük. Lehet, hogy a Római téri könyvmegállóban fognak kikötni.
Á. unoka a tanév utolsó vizsgáját abszolválja. Elrohant reggeli nélkül.
Részéről kitörőben a nyári szünet.
Valamikor a főiskolákon volt vizsga, sikertelenség esetén utóvizsga. javítási lehetőségről nem tudok.
Ma lehet duplázni a jobb jegyért.
***
Forr a világ bús tengere! Oh, magyar…
A jobb- és a baloldali pártok  helyett a globalizmus és szuverenista törekvések feszülnek egymásnak.
A harc megkezdődött.
Hogy mi lesz a vége, annak egyedül a jó Isten a tudója.
***
A meteorológia szerint napokon belül visszatér a kánikula.
Fedezékbe!!!

Kelés elég későn, 6.20-kor. A feketekávéból, kétszersült margarinos téliszalámis zsemléből álló reggeli bekapva. Aztán tovább a reggeli rutinok:  
Jigshaw puzzle kirakva, mahjongg lepusztítva, szózat megoldva, magyar wordle úgyszintén.
Mise, bevásárlás, gyógyszertár és zöldséges.
Parkolás lassacskán, mert kukások végezték munkájukat a ház előtt. Egyikük kesztyűjét levéve megsimogatta egy őket áhítattal szemlélő kisfiú buksiját.   
Felfelé a másfél emelet cuccokkal.
Sűrűn eszembe jut az altatóorvos kérdése: Fel tud menni a második emeletre gyalog?
Igen – válaszoltam megnyugtatására.
Most csak másfél emeletet kell terheléssel megtenni.
Háromszor kilenc lépcső. Újabban triolákban gondolkodom:
Egy-két-hár, egy-két-hár, egy-két-hár… és máris megvan az első harmad.
Aztán a második és a harmadik is.
Nem bánom, hogy annak idején nem a harmadik emeleti lakást kaptuk. Még harminchat lépcsőt kellene gyalogolni.
***
Szabad energiáimat lekötik a keresztrejtvények. A skandi rejtvényekben csak a kulcsbetűit írom be.
Játszom szókeresőt is. Időre megy.  
No és olvasok.
Most éppen a XVI. Benedekkel készített interjúkötetet.
Megválasztása után plébánosunk mosolyogva méltatta: Jó kis pápánk van!
Csakugyan jó pápa volt, igen tudatos, igen értelmes, igen pallérozott, igen alázatos.
Megmosolyogtam az egyik válaszát arra a kérdésre, hogy miért hagyta abba a szobabiciklizést: – Pillanatnyilag nincs rá szükségem.
Riporter: Tehát úgy véli, mint Churchill: No sports!
Pápa: Igen.
Még érdekes lehet, hogy megjegyzi: Van egy nagyon szép film Bakhita Szent Jozefináról, egy afrikai nőről…  
Szeretem a pápa gondolkozásmódját, sokszínű érdeklődését, tájékozottságát, zeneszeretetét.
Jó pianista volt.

Szegény kapus, szegény belgák.
A franciák nyertek.
A francia lőtt, a belga kapus meg is fogta volna, de a labda gellert kapott egyik csapattársán, és bevágódott a kapus mellett a sarokba.
Ez az EB-n immár a nyolcadik öngól!
Mi van itt?
Focizni úgy kell, hogy ne a kapu fölé, ne is mellé, és ne is a saját kapunkba lőjük a labdát.
***
A késő esti mérkőzés után jól esett az ágynyugalom.
Igaz, hogy északi szél húzott át a lakáson, mert nyitva hagytuk az ablakokat átszellőzés céljából.
Sikerült.
Jólesően lehűltünk, aztán már kényelmetlenül fáztunk.
Vasárnapra visszatér a kánikula.
Jaj!
***
Egymásután olvasom a könyveket.
Nem mindig szerencsés a párosítás.
Az egyik könyv igazságait számos vonatkozásban lenullázza a másik könyv értékítélete.
Illusztrálhatnám, hogy mire gondolok, de nem akarok belebonyolódni. 
Az egyik szerző gondol „eztet”, a másik gondol „aztat”.
Én meg igazodjak el közöttük.
H. I. megmondta, hogy a sok sakk, az sakk sokk okozója.
Lehet, hogy egynémely könyvekre is igaz volna?  

Lényeges dolgokról illenék posztot írni, de nem mindig adódik érkezésem hozzá.
A tegnapi hőérzetem az egekben, mára kicsit kellemesebb, mert enyhe északi szellő hűsíti punnyadt égónkat.
Rutinból belenéztem a tegnapi meccsekbe. A szlovákoknak drukkoltam az angolok ellenében. Még egy percig kellett volna kitartaniuk. Nem így lett. Győztek az angolok. A góllövő Schrantz helyett egy Gyömbér nevű harcos állt be.
A másik meccs meghozta az EB nyolcadik öngólját.
A spanyolok összesen három gólt rúgtak. Egyet maguknak, kettőt a grúzoknak.
Így ők mentek tovább.
Megjegyzem: megszoktuk a Grúzia, grúzok szavakat.
A Georgia még csak elmegy helyette, de a georgiaiak szó már igen kacifántos.
A saját szóhasználatomban maradok a grúzoknál.
***    
30 éve egymillió ember lefejezését követték el a tuszik ellen uszuló hutuk.
Most az előzményekről olvasok, a tíz évvel korábbi ruandai jelenésekről.
Érzékletes leírás.
Emberek miféle poklot képesek teremteni vélt vagy valós ellenfeleiknek.   
Mi tagadás, nem látok világméretekben beálló javulást, pedig már igazán ideje lenne.
***
Tegnapi hír az is, hogy a cseh Babes, Orbán Viktor és az osztrák pártvezér szövetségre léptek, amennyiben elfogadtak egy ún. Patrióta Kiáltványt.
Mint értesültem róla, azóta Mateo Salvini is csatlakozott triumvirátushoz.

Mivel megint eltelt az év fele, megállok egy kicsit elmélázva az idő múlásán.
Ha nem kérdezed, tudom, mi az idő. Ha kérdezed, nem tudom.
Az idő az a valami, ami nincs is (csakúgy mint a pont, aminek ugye nincs kiterjedése).
Bizonyítom: A múlt már nincs a jelentben, a jövő még nincs a jelenben.
 A jelen a kettő közötti elválasztó határvonal. 
Pontszerűtehát nincs.
Mire a jelent kimondom a jövő felől elhaladva múlttá lett.
Avagy a jelen olyan, mint a fonalat engedő pók? A jelenből tart a múltba? 
Lássuk, mit ír róla az értelmező szótár?
1. Az idő a valóságnak az a vonása, hogy azt egymás után következő mozzanatok összefüggő folyamatának, történésének fogjuk fel.
2. Filozófiailag (a térrel együtt) az anyag létezésének alapformája; a jelenségek, folyamatok egymásutániságát kifejező dimenzió.
Az első ránk fogja, hogy csak mi gondoljuk az idő folyását, amely tehát egyfajta történés.
A második már komolyabb körülírás. A mozgások egymásutániságát érzékeltető történés.
Mikor azt írom, az első félév letelt, akkor ezzel kifejezem, hogy az anyagok folyamatosan mozogtak, a Föld  ped0ig félig megkerülte a Napot. Ezt szakaszolták a hónapok, a hetek, a napok, az órák…
Mégse e foglalkoztat, hanem egy félév milyen „gyorsan” eltelt. Az ember szeretné (meg nem is szeretné) tudni, hogy még hány félévre terjed földi élete.  
További érdekes kérdés, hogy milyen lesz az átlépés. Még további kérdés, hogy mi lesz ottan?
Írva van: Emberi ész fel nem foghatja…
***
Ma az egyház az ún. „Péter-filléreket” gyűjti  vatikáni felhasználásra. Fillér már rógóta nincs forgalomban, sőt egy- és kétforintos érme se. De ha már filléreket gyűjtenek, elmondhatom, hogy egymillió fillért dobtam a perselybe.
Ez se sok, se kevés, ám érdekesen hangzik.

Ma rövid leszek, mert Péter és Pál napja van, és meghívásunk van Lászlónapra.
Isten éltessen mindenkit, aki eme nevek közül bármelyiknek a viselője.
***
Egyházi könyvvadászatom ezúttal is eredményes volt.
A jó XVI. Benedek pápa Utolsó beszélgetések, ill. szintén ő A világ világossága c. interjúköteteit markoltam fel. 
Előzőt vígan megidézhetem, utóbbit nem. Ezt olvasom ugyanis a kötet elején:
„Minden jog fenntartva. A kiadó engedélye nélkül tilos a könyv bármilyen módon történő másolása, terjesztése, beleértve a fénymásolást és az elektronikus adathordozó eszközöket is.”
Azért remélhetem ugye, hogy a tiltást tartalmazó szöveg másolása nem ütközik törvénybe? :  )
Mivel eszem ágában sincs engedélyt kérni a kiadótól, mellőzni fogom idézését.
*** 
Ma hekk lesz az ebéd. Alig várom, hogy lefotózzam.
A kép címe már megvan: Hekkelünk.
***
Napon 30 fok van erős UV mellett. Már nehezen viselem.
Régen is előfordult, hogy alig vártuk a lehűlést. A francia Caluire-ben látogatásunk idején – másfél évtizede – 40 fokra kúszott a hőmérő higanyszála hosszasan, tán egy hétig is.
Nem állt rendelkezésünkre klímaberendezés, csak egy méretes ventilátor, no meg a fürdőszoba hideg zuhanya.
Igaz, hogy akkor lényegesen fiatalabbak voltunk.

Úgy látszik, velem szembe jönnek a könyvek, avagy én megyek velük szembe, és ha már…: állandóan új megfontolnivalókkal kínálnak meg.
A most velem szembe jövő könyv címe: XXIII. János Kortársak emlékeznek a zsinat pápájára. A könyv szerzője Gunnar Riebs.
A „jó pápa” enciklikájával, a Pacem et terris k.-vel az átkosban ismerkedtem meg.  1963-ban jelent meg. Abban a korban, amikor párthatározat akarja ellehetetleníteni az egyházat, amikor egymást követik a papi koncepciós perek. Kincsként tekintettem a kisalakú kiadványra, amelynek igazság-gyöngyszemeit boldogan szürcsöltem magamba.
- Poupard bíboros visszaemlékezésében írja, hogy a Pacem et terris minden jóakaratú embert meg akart szólítani. Alapgondolata, hogy a nemzetek közötti békének igazságra, az igazságosságra, a szeretetre és a szabadságra kell épülnie.
Ugyanő bőven idéz az őszinte és jó humorú pápa életének epizódjaiból.
- XXIII János elődei nem hagyták el a Vatikánt. Ő azonban gyakran kisétált, és ilyenkor a rómaiak mindig nagy rokonszenvvel fogadták. Tréfásan úgy is hívták, egymás között, hogy Giovannni fuori le mure – a falakon kívüli János [szójáték, vö. falakon kívüli Szt. Pál-bazilika], az amerikaiak pedig a whiskyre utalva csak úgy emlegették, hogy Johnnie Walker (sétáló János).
- Fama est, hogy egyszer, pápasága elején a képtelen volt aludni, ide-oda forgolódott az ágyában, annyira emésztették az egyház előtt álló, szinte megoldhatatlan problémák. Ekkor így szólt magában: „Végül is én csupán pápa vagyok, s az egyházat elsősorban a Szentléleknek kell irányítania…” Ezek után nyomban elaludt.
- Azt tartotta: Ahelyett, hogy a rosszakról rosszat mondunk, segítsük a jókat, hogy még jobbak legyenek, és a rosszakat, hogy megtérjenek.
- Már nuncius korában (1947) figyelmeztette a franciákat az általa talpasztalt hiányosságokra: a vallásos élet hanyatlása, az oktatás megoldatlansága miatti elégedetlenség, a paphiány, a világias szellem, a kommunista gondolkodás terjedése.
- A kinyilatkoztatásokról, látomásokról is megvolt a véleménye: „Drága nővérek! Van evangéliumunk, és abban minden benne van. Még nem elmélkedtük át teljesen, még nem váltottuk valóra mindenestül. Ez bizonnyal nehezebb, de sokkal értékesebb, mint azokra figyelni, akik magukat nagy misztikusnak hiszik, és összekeverik saját gondolataikat az ég magasával.”    
(Hát van ilyen bőven. Írva van, óvakodjatok a hamis prófétáktól!)