Mickey webnaplója

Az okos ember a jelenben fürdeti meg magát, a jelenben él, s jelen valóságát fogja és alkalmazza a jelen őrá vonatkozó történéseit. Én meglett korom ellenére még nem tartok itt, legfeljebb, ha törekszem rá. Könnyen ráhangolódom a múlt emlékeire. Lám, ilyen a Maresi is, amely a kávénkat megselymesíti, lévén márkázott tejszín.
Az üzletben járva tekintetem ráesik a Maresi-re. Egy tízdekás Maresi ma 520 ft. Hej, amikor aktív dolgozó voltam ennyi pénzért 20 dekásat kaptam (és akkor is sokallottam az árát).
Ha már itt tartok, felidézem az egykkor volt szerkesztőségi kávézást. Az ebéd utáni kávézás az emeleten történt fotelokon és kereveten üldögélve. A szerkesztőség minden tagja részt vett rajta. A Lavazza-kávéhoz Maresit töltöttünk, utána pálinkát ittunk. Cenzorunk gyakorta megjegyezte, hogy egy stampó pálinka jár a koldusnak, kettő a barátnak. És ő barát volt. Azt is érdekesnek találtam, hogy hol tejszínt kért a kávéjához, hol cukrot. A kettőt együtt sose. Azt valamiképpen luxusnak tartotta.
A főszerk. Sz. F. szintén a múltra emlékezve felidézett néhány humoros epizódot saját életéből. Majd sóhajtva megjegyezte, hogy ezek a történetek a semmibe hullanak, mert nincs senki, aki csokorba fogná és lejegyezné őket. Nem tudom, hogy odaátról hogyan ítéli meg, hogy vajon emez óhaja teljesült-e, mert számos könyv keletkezett saját életéről. Ezek egy részhét maga írta, más részük interjúk formájában keletkeztek. Egyik interjúkötete anyagának összegereblyézése után megjegyezte, hogy legalább a dupláját mesélte el annak, mint ami a kötetben megjelenik. Kérdésemre, hogy a magnókazettára felvett anyagot miért nem kérted el: Egy laza szálakra fűzött könyv kerekedhetne belőlük. Utána járt a dolognak. Az interjúvoló válasza: Rég letöröltem, mert szükségem volt más felvételhez a kazettára.        
Visszatérve a kávézásra: Ha tanításból megérkezett, vagy elszunyókált délután a főnök úr, kb. fél négy és négy óra között jelent meg a szerkesztőségben. Kávézásra invitált. Menekültem, ha tudtam, mert fél óránál rövidebben nem úsztam meg a szertartást. A vége bőven munkaidőn kívülre esett. Nem mindig sikerült idejében eliszkolnom. Hiába mondtam, hogy köszönöm az invitet, de ebéd után már ittam nescafét. Lepergett róla a kifogásom: A nescafé az semmi, az nem kávé – hangoztatta fitymálva.
Én másképpen gondoltam.  

Tipikus nyugdíjas elfoglaltság a türelmes olvasgatás – mondom én, mert szeretek olvasni. Sokat.
 A végére értem a 800 oldalas könyvnek (Bengáli tűz). A hatalmas terjedelmű kötet romantikus leírásokkal gazdagon meghintett módon ábrázolja hősszerelmesek sorsát, de részletesen foglalkozik úti élmények megosztásával; a különféle indiai nyelvekkel is részletezően; no meg különféle filozófiai tanításokkal, korabeli mozgalmakkal is. Ahogy haladtam az olvasással egyre szembetűnőbb lett, hogy az írónő milyen mélységig megbirkózik az elméleti fejtegetések, elmélkedések leírásával.
Egy ponton férje, Germanus Gyula, apósának halála kapcsán elmélázik az emberi életkorok eltérő hosszán. Ez tett kíváncsivá, hogy vajon a szerzőnő meddig élt?
Találtam a keresőben egy, a könyv keletkezéstörténetére is kitekintő írást:
Az 1929 és 31 közötti eseményeket taglaló műnek a forrása Hajnóczy Rózsa igen alapos naplójegyzete. Ám szerzősége mégis vitatott, ugyanis Germanus Gyula utóbb bevallotta, hogy számos részt ő dolgozott ki. Azt hiszem, hogy ehhez nem férhet kétség.
A könyvet 1943-ban adták ki. Hamar népszerű lett.
Vissza az életkorokhoz.
Hajnóczy Rózsa 1892-1944-ig élt. 52 évesen öngyilkos lett.
Férje, Germanus Gyula 1884-1979 élt, 95 éves korában hunyt el.
Neje korai halálának vélhetően az volt az oka, hogy professzor férjét a 40-es években sárga csillag viselésére kötelezték. Ezt nem erősítette meg semmi konkrétum, ám a feltételezés jogos.
***
Az EB-n megszületett a nyolcadik öngól. Immár holland játékos célozta meg saját kapuját. Hollandia sose szenvedett korábban öngólt!
Meghasonlott az EB?
Mi ez a csapatok sorozatos önmaguk ellen fordulása?
Mintha torz civilizációnk ellehetetlenülését képezné le.   
Ne már!

1. Megint a Bengáli tűz. Derviseket látogatván egy remete életet élő sejk urdu nyelven ezt mondja:
Szomorú az, aki vagyont keres, szomorú, aki hír után fut, és szomorú, akit bűntudat terhel.
Mi, akik itt élünk ebben a kolostorban, mind szomorú emberek voltunk. Földi hiúságok vezettek, volt hitvesünk, gyermekünk, vagyonunk.
Ebben találatunk örömet, mint aki a bálványoknak áldoz és azt hiszi, hogy boldog, de azután villámcsapásként kivilágosodik elméje, és megismeri az igazi Istent.
A bálványok leomlanak, és nevetve fordulunk el romjaiktól. Kevés ember juthat el az isteni igazság megismeréséhez. Isten igazság és szeretet.
Isten misztérium, közönséges ésszel föl nem fogható.
A nyelv hiába próbálja formába önteni, képtelen rá. A gondolat elhalványul mellette, mert ő maga a Gondolat…
A szúfi misztikus megveti a tudományt.
A tudomány a szájába teszi az ujját, és úgy gagyog, mint a gyermek.
2. Ma hallott részlet a hegyi beszédből:
…széles a kapu, és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu, és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
3. A világ állapota nem igazán mondható rózsásnak.
Kardcsörtetés innen, fenyegetés onnan, léha életvitel a legszélesebb körökben.
Ma azt olvastam a FB-on, hogy komolyan fenyeget a háború.
A medjugorjei jelenés asszonya sok-sok imát kér.
*** 
Megint Foci-EB. Horvát-olasz meccs. Modrics kihagy egy tizenegyest, utána kapásgólt lő. Az olaszok a ráadásidőben válaszolnak. 1:1. 

Nem tudom, hogy mennyit ér a foci-EB. Hiszen ebben az időszakban az EB-vel párhuzamosan több sportágban sokféle magyar bajnokot avattak.
De hát valamiért magával ragad a lelkesedés.
Hogyan birkóznak meg egymással a nemzeti válogatottak.
A nézett meccsek közül is különös hangulatuk van a magyar mérkőzéseknek. Azok után, hogy kétszer kikapott a magyar válogatott, az ember hideglelősen ül a képernyő elé várva a fejleményeket.  A skótokkal vívott csata első félidejét látva kiegyeztem volna egy döntetlennel. A magyarok berendezkedtek a kapunk védelmére, s csak ritkán merészkedtek az ellenfél térfelére. Aztán kezdtek kibontakozni. De nem történt semmi.  
Letelt a 90 perc.
10 perc hosszabbítás.
Te jó ég, csak még ezt bírják ki!
Isten, áldd meg a magyart.
S lőn csoda. Az utolsó félpercben megnyertük a mérkőzést. Megérdemli a csereként beállt játékos, hogy kiírjam a nevét. A szemfüles Csoboth volt a góllövő. Nagy ünneplés kezdődött. Pedig a győzelmet nem követte kupa átadása. Csupán a még bizonytalan továbbjutás esélye teremtődött meg. Mégis hatalmas sikerként könyvelhetjük el.
***
Nagyokat haraptam a Bengáli tűz olvasásába.  Érdekes útleírás. A fülszöveget idézem: „Az útleírás előterében tucatnyi kisregényt olvashatunk, valódi írói remekléssel megjelenített emberi sorsokat.”
Igaz.
Érdekes korban keletkezett a napló.
A Tagore álmodta egyetemi centrum körül zajlanak az események, de feltűnik Nehru neve. Elsősorban persze Gandhi neve.
Nos, nemcsak a neve.
Utóbbi politikai szerepvállalása: a passzív rezisztencia. Az erőszakmentes győzni tudás. A kézműipar, (házi készítésű hazai textiliák) a sómonopólium elleni harc, a hatalmas fegyvertelen felvonulások csakugyan ebben a korban történtek meg.
Még nem tört ki a II. vh.
Még nem mászták meg a Mont Everestet.
Még angolok élvezkednek az alighanem legnagyobb gyarmatukon.     
De már felsejlik a jövő.

Egy néhány napig még előfordulhat, hogy a Bengáli tűzből idézek, illetve, hogy a foci-EB eseményeinél kötök ki.
1. Asszamból jelenti H. Róza: A Loretto főnöknőjének mondom:
- Férjem [Germanus Gyula] református, és Gertrúd se katolikus. A főnöknő, egy szép,  vallás gyakorlásában megőszült dáma, a kereszt jelét rajzolta le előttünk a levegőbe:
- Krisztussal üdvözül mindenki, aki hisz a megváltásban és a jó felé törekszik – mondta meggyőződésteljesen. Szívünk gyökeréig éreztük e pillanatban, hogy az egész kereszténység „katolikus”, minden hívet összefogó, átölelő és „egyetemleges”.
Isten végtelen irgalmának templomaiban más formában, más nyelven csak őt imádják:
Keressétek az Isten országát, az ő igazságát, és a többi mind megadatik néktek…
…a rendezvényen előadott jelenet viharba keveredett hajóról szól.
Egyszer csak „a felhők mögül bátorító hangon szólal meg  Krisztus hangja:
Ne féljetek! Én veletek vagyok!
… a vihar elvonul.
Valamennyi szerepet a lányok játszották.
Az erőteljesebb biztató hangnak a színfalak mögül férfi szájából kellett előre törni.
A perjelnő erre a láthatatlan, de nagyon megtisztelő szerepre is az uramat kérte fel.
A katolikus zárdában református torokból dübörgött elő Krisztus bátorító szava.”
***
2. Ami pedig az EB-t illeti, tegnap megszületett a meccs-sorozat 7. öngólja.
Egy török vágta a labdát saját kapujába.
A portugálok ezúttal 3:0-ra győztek.

Június 21, az év leghosszabb nappala. Ki is használtam, végignéztem a francia-holland meccset. Bár ne tettem volna. A végeredmény ugyanis 0:0. Mintha el se kezdték volna a mérkőzést. A hollandok ugyan begyötörték a labdát a franciák kapujába, de minek. Egyik játékosuk lesen állt.
A politika meglehetősen tele van erkölcsi toprongyokkal. Túl sokat képzelnek magukról, s meglehetősen súlytalanok a tetteik, ha nem éppen elítélendők. Nem kellene annyit foglalkozni velük. A kultúrával annál inkább. A médiának az emberi értékek képviselete jegyében kellene működnie. Nem ezt teszi. A pénz diktálja a sok szamárságot, amivel a nagyérdemű fejét tömik.  
***
Mivel jócskán benne vagyok a Bengáli tűz olvasásában, még néhány érdekességet megosztok.
- Germanus Gyula: Az indiai tél olyan, mint náluk a szeptembervégi vénasszonyok nyara, Talán azért hívják az angolok „Indian summer”-nak.
Ki gondolná, hogy az indiánnyár kifejezésnek ez a magyarázata.
- Ugyanő: A „vezír” arab szó, azt jelenti, „teherhordó”, aki az államügyek terhét hordja. Lám az arab etika hajaz a jézusi tanításra: Ha valaki első akar lenni közöttetek, legyen az utolsó… legyen mindenkinek a szolgája.
- és még G. Gy: Valahol olvastam, hogy évszázadokkal ezelőtt a hindu férjek rendszerint úgy haltak meg, hogy a feleségük megmérgezte őket. A bölcs brahmanok nem tudtak másként véget vetni a gyilkosságoknak, minthogy törvénnyé tették: a meghalt férjjel együtt el kell égetni az özvegyet is. Egyszerre vége lett a tömeges mérgezési járványnak. És száz év múlva a hindu özvegy már azt hitte, hogy az istenek parancsa küldi a máglyára.
A bölcs brahmanok a tisztességes özvegyeket is megégettették. Felért ez a boszorkányüldözéssel. Természetesen a férjek nem feleltek azért, ha kárt tettek a feleségükben.
- A könyv keletkezésének idején (1930) az indiaiak átlagéletkora 33 év volt. Helyenként a mai Afrikában is hasonló lehet a helyzet.
- Káli istenség tiszteletére beszeszelt tömegek hódoltak, kötéllel verték egymást. A könyv írója tanúja volt annak, hogy ha egy bátor nő ki nem menti az áldozatnak kiszemelt kislányt, megölték volna a Káli bálvány tiszteletére.  
Ma kinek a tiszteletére öldösik a gyerekeket a civilizált világban?

Még nézem az EB-meccseket.
Lelkesedésem azonban csökkenő tendenciát mutat.
Benne lehet a magyarok sikertelensége, vagy hogy a meccsek igen sűrűn követik egymást.
Megkérdezem olykor magamtól: Biztos, hogy ennyit kell ülnöm a képernyő előtt? Biztos, hogy a felek egyikének szurkolnom kell?
Meglep, hogy kevés cselezést látok és sok durvaságot. Viszont sokszor kiváló színészi teljesítményt is.
Mbappe orrcsontja betört. Miféle focietika teszi lehetővé?
Meglep, hogy oly sokszor nem találják el a kaput a válogatott 11-ek csatárai.
A kapu 7 méter széles!
Az is meglep, hogy nem képesek sokszor leszorítani azt a nyomorult labdát, és az ötös vonalról felrúgják a magas égbe.
Miért?
Meggyőződtem róla, hogy a labdarúgás idegek játéka is.
De még mennyire!
Ha nem így volna, mivel magyarázható, hogy csupán az eddig lejátszott meccseken 5-6 öngól született. Ha a védő nem rúg labdába, több esélye lett volna az illető csapatnak, hogy megússza a találatot.
Az általam látott meccseken egy német, egy osztrák, egy cseh, egy albán, egy olasz és talán egy svájci öngóllal találkoztam. Pillanatnyi elmezavar készteti a játékost arra, hogy ha kell, ha nem játékba keveredjen. Még öngól árán is?
Tegnap láttuk, hogy a spanyol által beívelt labdát az olasz a saját kapujába lövi. Megmosolyogtam a valóságot. Merthogy „az olaszok rúgtak egy gólt, a spanyolok tehát megnyerték a mérkőzést”.
***
Muszáj megismételnem a Zászlónkban olvasott sziporkát, amely egykor egy sportriporter szájából hangzott el:
„Odarúgta a labdát, ahol ő szokott lenni.
Most is odarúgta,
de most ott nem volt senki,
mert ő ott volt,
ahonnan rúgta…”

-- Rabindranath Tagore lelkész vendégét kérdezi: - Mit gondol, milyen gyümölcs volt az, amiből Ádám és Éva a paradicsomban ettek? …
- Almát ettek.
- … én rájöttem, hogy a tiltott gyümölcs a politika volt. Amióta beleharapott az ember, azóta szerencsétlen. Kikergették a paradicsomból, mégsem hagyja abba az evést. Ha az egyetememen is politizálnának, ez a hely sem maradna többé paradicsom.
A költő ezt poénnak szánta. Nevették. Persze, mert nem is almát ettek, nem is politikát, hanem a tudás fájáról ettek. Mégis van némi igazság abban, amit Tagore mondott. A politika sok baj forrása, okozója, sok politikus szélhámos. Vannak, akik a mentelmi jog intézmény ernyője alá menekülnek a felelősségre vonás elől. Nem is folytatom. Én még nem voltam politikus. Bródy dalszövege szerint, ha te is ott állnál, ahol én álltam, nem volnál már ártatlan. A megvesztegetés ördöge létező és erős valami.
   - Egy vak indus hegedűs kérte Geremanus Gyulát, hogy hegedüljön neki valamit. Ő előveszi a hegedűjét, és Bach Chaconne-ját kezdi játszani a vak koldusnak. Megremeg a levegő, ahogy a méltóságteljes akkordok szállnak ki a hegedű mélyéből. Felemelkednek, leereszkednek, összefonódnak, a dallam összefűzi őket, majd játszi pajzánsággal megtörik a szólam, felbomlik, szökdécsel, szétsugárzik, mint a rakéta csillaga s tűzkévében egyesül újra. A koldus a tornác lépcsőfokán ül mozdulatlanul. Arcvonásait átszellemültté simítja az ihlet, s vak szeméből lassan peregni kezdenek a könnyek. A vak zenészt megragadta a mindenható harmónia. Lelkében pislogni kezdett az a mécs, amelynek világossága Istenből árad. Felejthetetlen látvány volt a síró vak koldus.
Nem álltam meg, hogy miközben a Bengáli tűz c. munkát tovább olvasom, be ne kapcsoljam a Partita 2. Chaconne.-ját. Az ismert zene valóban felüdít, magához vonz, lebilincsel. M. unokámnak is a legkedvesebb zenedarabja ez a Bach-mű.
- R. Tagore: Londonban az önök honfitársa, Miss [Jelly] Arányi órákon át hegedült nekem.
Ilyen kicsi a világ? A Bécsben élő zenésszel, Arányi-Aschner Györggyel lapszerkesztő koromban kapcsolatba kerültem. Leveleket váltottunk egymással, s küldött is egy CD-t saját kompozícióival. A 95 éves korában elhunyt komponista így vallott magáról: „Mindig megpróbáltam a zeneszerzői hajlamomat elfojtani. Csak ha végképp nem megy, akkor ülök le a kottalaphoz. De ha a belső hang megszólal – gyakran éjszaka közepén – azonnal nekiállok."
***
India jelenleg. Új-Delhiben a hőmérséklet meghaladja az 50 C.-fokot. Tucatnyian elhunytak a húszmilliós megapoliszban. Ez mér az indiaiaknak sem elviselhető.  

A Bengáli tűz c. kötetből szürcsölöm:
- A tudás mindig fél a kételytől, a hit soha. Ezért erősebb a hit a tudásnál – mondta a guru. Én meg azt mondom, hogy hit nélkül nincs kutatás, kutatás nélkül nincs tudás. A hit készen kapja azt, amit a tudás utóbb igazol.
- Tagore egyeteme: A diákok készülnek a vizsgákra. A sálfák alatt, a szabadban sétálva tanulnak. A vizsga nem fontos mozzanata életüknek. Épp ebben különbözik Tagore egyeteme a többi főiskolától. A tanár és a diák a tudomány szeretetén át baráttá válik, nem egymással szemben álló féllé. Sőt egymás kezét fogják, hogy együtt ismerjék fel a lét nagy titkait, és együtt gyönyörködjenek az élet szépségeiben. Az ókori görögök mintájára munkálkodnak. A filozófiára, a bölcsesség szeretetére egészen hasonló módon tanították diákjaikat az ókori bölcsek. Nem volt katalógus, nem volt index, nem volt érdemjegy. Közös érdeklődés volt az értékek iránt.   
- Genie ist konzentrierter Fleiss. A zseni összpontosított szorgalom – tartja a német, azaz addig koncentrálja a szorgalmát, amig zseni nem lesz belőle. Így is lehet palléroznia az embernek magát. A tudás 5% kiváló tehetség, 95% szorgalom.
- A remete az őserdőkben boldogabb, mint a palotában élő leggazdagabb nábob. Hát igen. Amikor valaki pozitívan értékelte a zsebemből előrántott plasztikkártyáimat, félhangosan megjegyeztem, hogy legszívesebben visszamásznék a fára. Persze jelképes dörmögés volt ez, ami annak szólt, hogy olyan korban élünk, amelyet a bürokrácia ural. Se vége se hossza a pinkódoknak, a taj-számoknak, a kapunyitó kódoknak, a minket érő felesleges információdömpingek. Saját komfortunk rabszolgái vagyunk. Miközben megfellebbezhetetlenül igaz: meztelenül jöttünk a világra és éppilyen meztelenül fogjuk elhagyni. Nem is folytatom.
- Az igazi szerelem Isten adománya, Isten céljait szolgálja: a teremtés örök folytatását. Nem én fogalmaztam így, de egyetértek vele. A vele járó boldogság örömteli ráadás.
Mára ennyi gondolattunkolás bőven elégséges.

Nálunk rekkenő hőség.
Dortmundban szakadó zápor mellett folyt le a török-grúz meccs.
A török szurkolók lehettek többen, mert grúz labdatartáskor folyamatosan fütyültek.
 A törökök 2:1-re nyertek.
Nagy csatát vívott a két csapat.
Azért tudtuk megnézni a mérkőzést, mert az egésznapos szolgálatból időben hazatértünk.  
Mint írtam, rekkenő a hőség.
Nagyon jó, hogy az autóban működik a légkondi, a boltban is, és itthon, a lakásban is, M.-ék háza pedig elég szellős, így egy ventilátor elég volt a hőség féken tartásához.
E. ma 38., L, neve napját ünnepeli.
Volt vidámság és ajándék bőven: herflikönyv, dobverők, pingpongütők.
Mivel nem olvastam tovább a Bengáli tűz c. munkát, idézni sem tudok belőle újabb érdekességeket. De ez nem is baj.
Így is épp csak hogy annyi időm maradt, hogy dióhéjban beszámoljak a nap eseményeiről.
Este még egy selejtező lesz.
Nem lesz korai lefekvés.