Mickey webnaplója

Haladtam: a kigyűjtött verseimet szelektáltam. Kapott egy-egy csillagot minden cím, amelyet elképzelek kötetben. A többi megy a lecsóba. Ezt a preparált szöveget kitettem az asztalra
SOK A DALOM fájlnéven.
***
Reggel a FB-on Beatles-dalokat hallgattam. Akár hihető, akár nem, még mindig ütősek az angol legények nótái. Sajnos rossz a fülem, ezért nagyon oda kell figyelnem, hogy belül a tiszta hangzások uralkodjanak, s ne az a káosz, amit fülem közvetít. Mivel alaposan megismertem a magnón százszor elismételt dalokat, tudom, hogy minek kell szólnia.
***
Tegnapelőtt megcsillant a remény, hogy L. unoka meg fog felelni a konzi követelményeinek. Mindnyájan örültünk a hírnek. Itt mindenki zenél, vagy legalább muzikalitással megáldott ember. És ez jó.
A zene mindig megszólalhat bennünk bátorítólag, vigasztalólag, örömöt közvetítőként, életkedvet, pozitív érzelmeket erősítve… és ki tudja, még miféle módon járul hozzá a harmonikus életérzéshez, a belső harmóniához.
***
Azt gondolná az ember, hogy Márai a modern írók közül való. Ez igaz is, meg nem is. Polgári életérzést sugall, szóhasználata azonban már kezd Jókaiéra hajazni, amennyiben ma már alig érthető fogalmakkal is operál. Sok ilyen van. Kapásból néhány: halinaködmön, cselédlépcső, cselédszoba, Fräulein, poroló, auerharisnya, Pflichtgefühl, alkóv, lipityanka, tisliző, Courths-Mahler, sörkumpán, komptor, mésalliance, organtin, zsirál, Gehrock stb.
Rajtakaptam az írót, a „konok következetességgel” szófordulaton. Immár sejtem, hogy magyartanárunk miért használta olyan konok következetességgel e szavakat. Ő ugyan hozzátette, hogy „konok következetességgel vonakodott v.-ki kijavítani dolgozata hibáit”.        
Ez a konok következetesség visszaköszön az Európai Unióban is. Itt ugyan az eltökélt szándék szóösszetétellel operálnak, de éppoly konokságot jelent, mint ama régi. Abban való kitartást, amit célul tűztek ki, lett légyen az akár hasznos, akár bűnösen káros a társadalmakra nézve.
Nem szeretem sem hallani ezt az eltökéltséget, sem látni rosszarcú konok képviselőit.

Olykor azt gondolom, hogy mindegy. Máskor meg éppen, hogy nem.
Reggel jókor elindultam autóval a szakrendelőbe, ahol a protokollnak megfelelő szívvizsgálatokhoz kötik a további vérhígító gyógyszer kiírását egy évre. Úgy véltem, nem illik elkésni, de hát nagyon jól lehetett közlekedni, így igen hamar odaértem. Háromnegyed órára fizettem parkolódíjat. Majd be a váróba, ahol fogadják az érkezőt. Köszöntem illendőképpen. Majd álltam a pult előtt, mint a szóbeliző Mihály Tömörkény elbeszélésében, és vártam arra, hogy feltűnjek a recepciósnak. Egyedüli páciens voltam, tehát valamiféle inger érhette a nőt, mert egy perc elteltével befejezte a felejegyzéseibe való elmerülést, és feltekintett. Elmondtam, hogy mi járatban vagyok: Előjegyezve a nagykönyvben vizsgálatra. Ő fogta a dossziémat és elvonult a szakorvosiba. Majd visszaült székébe, és többé nem foglalkozott velem. Tudta, hogy várnom kell.
Én is tudtam.
Vártam.
Vártam már vagy negyed órát, amikor kikiáltott az asszisztens, hogy Nagy Péter. Mivel rajtam kívül senki nem tartózkodott a földszinten, ráközelítettem, mondván, hogy nem vagyok Péter, de nincs is itt senki fia rajtam kívül. Eme ismerettel visszavonult, és további tíz percig nem szólt hozzám senki. Kb. amikor a parkolási időm leketyegett, akkor hívtak be vizsgálatra. Volt időm elgondolkozni a dolgokon.   
Ha megbírságolnak az időtúllépésért, kifizetem, és kész. Nem mindegy? Majdnem mindegy.
Ha magas tenziót mérnek, tudomásul veszem. Csaknem mindig magasat mértek. Nem mindegy? Élek.
Ha szívem helytelenkedne, és további teendőket írnak elő, annak nem örülnék. Miért? Csak.
Erősen fogadom, hogy az orvoslátogatásra vezető alkalmakat elkerülöm.
Ha bármiféle kritika érné testi állapotomat, nem mindegy?
Az eliquist mindenképpen fel kell írniuk. Nem ítélhetnek másképpen.
Akkor minek a cirkusz?
Nem tudom.
De nem mindegy? Túl kell esni rajta, és annyi.
Így is lett.
Én elmondtam, hogy kiválóan érzem magamat, és alig érdekelt, hogy mit mutatnak a műszerek.
Mindnyájan Isten kezében vagyunk. Nagyon is jó kezekben. Hogy mi történik a jövőben, csak Ő tudja.
Addig meg valahogyan élnünk adatik.
Hogy mi lesz velünk, az nem mindegy, de hogy addig mi lesz velünk, az csaknem mindegy.    
***
Inkább a Luca-napról kellett volna írnom.
Isten éltesse a Lucákat, a Lúciákat!
***
Szokásától eltérően idén nem vet búzát Tücsi. Eddig mindig vetett, de most nincs búzamagja.
Nem mindegy?     
Más nincs.
  

Ma C. pozitív magatartását akarom egy mondattal méltatni.
Az óceán túlsó feléről elkíséri társát Magyarországra, egy-egy tíznapos hazalátogatásra.
Nem lehet neki túl érdekes, hiszen nyelvünket nem érti.
Ha nincs tolmácsa, nem tehet mást, türelmesen megvárja, mígnem valaki tolmácsol, amíg angolul társalogni nem kezd vele. ha hiányzik a közös nyelv, marad a szótlan üldögélés.
És mégis jön évtizedek óta, hogy öcsénk viszontláthasson bennünket.
Minden elismerésem C.-é.
Ma hajnalban elutaztak. Hamar eltelt tíznapi ittlétük.
Sajnálom őket a hossza repülőút miatt.
Nem lehet az kényelmes már az ő korukban.
Hogy mennyire így van, egykor Parkinson írta le a P.-törvények c. munkájában, hogy a nyugdíjazás előtt álló közgazdászkollégákat félvilágot átívelő repülőutakra kényszerítik. Részt kell venniük a világ másik sarkában rendezett kongresszuson. Abban bíznak a küldők, hogy a szállodában való megszállás, a kiutazást megelőző papírok után való szaladgálás, az elviselt védőoltások előbb-utóbb mindenkit rábírnak, hogy adja be felmondását, és kérje nyugdíjaztatását.
Ez a kifárasztás nagyon igaz lehet. Dave Brubeck is azt emlegette, hogy idős már ahhoz, hogy turnézzon, idegen helyen szálljon meg, ismerkedjen azzal, mit hol talál meg, merre van a fürdő, stb. Már ragaszkodik úgymond a saját ágyához, a saját lakásához.    
Én is ragaszkodom hozzá.
***
Mindent összevéve persze egy rokoni találkozás minden pénzt megér. tesszük, amíg tehetjük. Cs. egymondatos reflexiója összefoglalóan: Jó volt látni (egymást). Persze hogy!
Most már maradnak a mobillal készült fotók, a megosztott emlékek, tapasztalatok,  régi története és új történésekről szóló beszámolók.

Hajnalban alapos lépést tettem ahhoz, hogy karácsonyom teljes legyen.
Délután újra találkoztunk testvérek, mielőtt az USA-ba repül öcsénk feleségével. Ami a beszélgetéseket illeti, helyzetem a következő.
Ha nincs bekapcsolva hallókészülékem, akkor érteném a beszédeket, de nem hallom.
Ha sokan társalognak, akkor olyasféle generál zajt hallok, mintha egy jól menő söntésben iszogatnék.  Ha többen beszélnek vagy bármilyen zajt csapnak, pl. orrot fújnak, köhögnek, akkor a leghangosabb zörejek elnyomnak minden mást.
Ha hallókészülékem be van dugva, akkor hallom a beszédet, de nem értem a háttér miatt.
Ez így elég nehéz és megterhelő, mert azért feszített módon figyelek, hogy a beszédtöredékekből összerakjam, vajon miről is esik szó.
A búcsúzás érdekes módon történt.
Valaki gyalog ment a 3. metróhoz,
valaki autóval vidékre,
valaki villamossal elfele,
mi épp ellenkezőleg, a körút felé gyalog.
A körúton is ketté oszlott szűkebb társaságunk. Egy részük Budafoknak,
más részük (én) a Margithíd budai hídfője felé szálltunk a kombinókra.
Kaptam egy ajándékkötetet, s mivel ülőhelyem volt, azonnal nekikezdtem az olvasásnak.  
Eljutottam a hídfőhöz.
Ott épp egy 191-es busz haladt el a megálló magasságában. Benézek a buszba: Hát ott ül menetiránynak háttal az USA-ba távozni készülő rokon pár. Egymással társalogtak, hiába integettem. Mégis kedves emlékem marad, hogy még egyszer láttam őket, mielőtt elrepülnek.
***
Máskor már írtam egy Sillye-nótáról. A Békesség legyen velünk kezdetűről.
Azt hiszem, szolfézson annak idején mérő ütemezésnek hívtuk azt a gyakorlatot, amikor is kopogással jeleztük a negyedhangokat éneklés közben. Az egyenletes ütemes hangok az idő kérlelhetetlen monoton múlását is jelzik, érdekesebbé téve a dallamot. Azt próbáltam elképzelni, hogy a fenti dalt xilofonos kísérettel lehetne ellátni, egyfajta mérőütemező módon.
Egyszerű, néhány hangból álló kíséretre gondoltam éjszaka, pl. ds,l,s,ds,l,s,…. negyedenként egy-egy hangpöttyel színesítve a dallamot.
Belső hallásomban szépen megszólalt ez a muzsika.   

Az ember elálmélkodik a végtelenségen. Végtelen az örök élet, végtelenül jó az Isten, végtelen a felfedezhető tér, végtelen az örök jelen, végtelenek a számok.
Utóbbi könnyen belátható, ha arra gondolok, bármekkora számjegyet meg lehet haladni még eggyel. Rájöttem, hogy a nyelv is épp ilyen. Hivatkozhatnék épp a számlálás lehetséges végtelen voltára, de a szavak száma még e jelenségtől függetlenül is hatalmas.
Tegnap a könyvmegállóból hazahoztam egy könyvet (Hajómodellezés). A hajóépítés kicsiben és nagyban szakma. E szakma hallatlanul gazdag szakszókészlettel gazdálkodik. Csaknem véletlenszerűen veszek néhány képaláírást a kötetből.
Tattükör, keresztfalak, cirbolya, puszpáng, poncolás, bordarajz, fahéjazat, aljazás, fartőke, ágyúablakfedél-vasalás, palánkozás, galionok, járgány, kötélfogópad, karronád-ágyú, felsudárszár, tereb, járomfa, oldalkötélkengyel, víztarcskötél, hurka (nem az étel), csatlócsarnak, székpecek, violinpad, bugdálótarcskötél, gurulásnyakló, szélszervkötél, fősudárszárnyvitorla, gaffvitorla, ágytartály…
Néhány ezer terminus technicust öszegereblyézhettem volna a kötetből. És ezek a szavak a vitorláshajók építőinek, használóinak a szakkifejezései. Hol vannak a gőzhajókéi, az atommeghajtásúaké, a motorcsónakoké, a dzsunkáké, a dereglyéké, a katamaránoké stb.
Hozzáértők mondják, hogy egy mai autóban 10-15 000 alkatrész található. Ezek mind valamik, és minden valaminek van neve.
De nemcsak a közlekedési eszközök részeit nevezték el emberek, hanem az összes fellelhető szakmának megvan a maga fogalomállománya. Ezért mondom, hogy a szavak lehetséges száma szintén végtelen.
És eme végtelenek között folyik életünk. Az enyém is. Innen lehet rácsodálkozni a nyelvi gazdagságra, ezekből lehet meríteni s gyarapítani nyelvi tapasztalatainkat.
Ma megerősített ebben az ületközpontban való látogatásunk. Ismerkedtem egy vastagabb, átlátszó lágy műanyagtekercs-félével. Érdekelt, hogy mi légyen az. Felirata szerint könyöklő. De nem a mellvéd felső részét jelenti ezúttal a könyöklő. Nem is az az ember, aki erősen törtet, hanem az, amit az írósasztalodra tehetsz, ha nem akarod, hogy kopjon az asztallap.
Azt hiszem, ez az a fajta könyöklő, amire semmi szükségem nincs. Legalábbis szerintem.
De rávilágít, hogy minden vacaknak neve van.
***
Az ötbetűsök körében keresem azt a szót, amelyben három db kétjegyű másssalgangzó van. Egyelőre csak ilyet találtam. zs ö ly ly e

Ördöggörcs. Csakugyan micsoda cÍm ez, a Karinthy famíliáról szóló regény énregény címe. Persze Karinthy Márton nemcsak saját életét elemzi, hanem és főleg azokkal a szélsőségekkel szolgál, amelyek a zsenitől a monomániáig terjednek, és amelyek nagyobb családjában bőven előfordultak. Olvasás közben óhatatlanul behelyettesítem a monográfia szereplőit azokkal, akiket életem során megismertem.  
A szerző felsorakoztatja a lelki és testi elferdülésnek számos válfaját, és az elferdülések személyeit is megismerhetjük általa. KM még ezen is túlmegy.
Interjút készít ismerősökkel, pszichológusokkal, pszichiáterekkel, hogy látták családja tagjait, milyeneknek ismerték meg őket.
Keresi a normalitás ismérveit.
A meginterjúvolt pszichiáter elmondja, hogy valaha az általános normáktól eltérő  viselkedésű emberre hamar rásütötték a bolond, a skizofrén bélyeget. Ma a diagnózis hallatlanul árnyalt. A gyengétől az igen erőteljesig tart a normalitástól való eltérés mikéntje. Úgyszólván minden esetben egyéni terápiára van szükség, mert más géneket hordoz, más körülmények között nő fel, más társaság veszi körül, más iskolákat végez minden páciens. Mind tehetségei, mind deformitásai egyéniek.
Az ember azt gondolja, hogy a lélekgyógyászat és a testi gyógyászat fej-fej mellett halad. Egyik se éri el a holisztikus gyógymódot. Nincs rá elég kapacitás, elég anyagi forrás, stb. Zömmel arra elég a terápia, hogy élhető keretek közé terelje az ilyen-olyan betegségekben szenvedőket.
Jut eszembe a karizmatikus mondás: Isten háromféle módon gyógyít: Ima hatására, orvosok közreműködése által és halállal.  
Kicsit válasz is ez arra, hogy a holisztikus gyógyítás hatásfoka se lehet 100%-os.
***
A kisházikó, a pepco, a lidl, a corolla, az e-bike folyamatosan bombáz azzal, hogy regisztráljak, mert nyertem. Van annak egy hónapja is, hogy szóba álltam ezekkel a reklámozókkal. Alighanem egy géppel levelezek, amikor visszaírtok, hogy nem regisztrálok. Utóbb egyiknek azt válaszoltam, hogy ha nyertem, küldjék el nyereményemet a címemre, és a továbbiakban szálljanak le rólam.
Persze nem kaptam választ.
    

A Nobel-díjas író könyvcíme Sátántangó. Amit most olvasok, Karinthy Márton kötete saját családjuk kálváriáiról és elismertségükről, az Ördöggörcs címet viseli. Micsoda sorsok, micsoda életek, micsoda vadságok, mennyi szellemesség, mennyi gyarlóság, mennyi állhatatlanság, hűtlenkedés, megcsalás és megcsalatás a Karinthyk élete és a kortárs írók, költők élete.
Valóságos fellélegzést adnak azok a leírások, amelyek Karinthy Frigyes és körének nyelvi játékairól szólnak, vagy a humoráról, költészete fricskáiról. Neki a nyelv a játéklehetőség eszköze. Mindenféle módon megpróbálta szavaink egymás mellé gyúrását az értelmezhetőség határain belül (bökversek, blődlik, nyelvi poénok) és túl (halandzsa).
Itt és most csak egy sebtében odavetett „kétsoros”-ra mutatnék rá, talán azért is, mert magam is hajlamos vagyok ezek felplankolására. Nézzük őt:
Dénes Miklós titkára volt egy jó ideig.  Róla dünnyögi:
Ha nem is államtitkár,
mindenesetre nálam titkár.
Karinthy szórta a poénokat.
Állandóan rögtönzött, ezek java részét sose írta le senki. A hatos villamoson utazva állítólag dőltek a röhögéstől, akik hallották őt utazás közben. Kosztolányiból szintén dőltek a rímek.
Erika, / nem úgy / verik/ a cigányt.
vagy
Ó. minő régiség / Ím: Megyer mekkora! / Szívemben mégis ég / Imre gyerekkora.
és még
Pohárba mérget öntött / A kis Melitta: / Nagyanyó felfordult / Amint megitta.
 A szerző megjegyzi, hogy a Micimackó szövegeit nem KF fordította, aki egy nyelvet se tudott perfekt módon, hanem rokona, Mici néni, akinek a nevét kapta a mackó magyar változata. Viszont a könyv versikéit mind K. Frigyes írta.
Magam is szeretem a nyelvi poénokat. Íme néhány:
Nyaralásunk, balatoni, 
nem lesz hosszú (marathoni)
***
Kérd majd meg a nagyit: 
vegyen Neked fagyit.
***
Naponta kenem a karom,
s megállom, nem vakarom.
***
Úgy hámlik most az arcom,
Nonstop vívom vele harcom.
KF.-t nem elsősorban költőként értékeljük, bár kötetnyi verset írt. Hanem sokoldalú irodalmi tevékenységéért. „Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni” – állapította meg róla Kosztolányi, de hasonlókat fogalmazott meg róla Móricz és Babits is.

Tegnap két szó: gyorsan és hamar szópárral kapcsolatban feltűnt, hogy kezdőbetűik az abcben egymást követik. Ez a tény bogarat tett a fülembe. Lehet, hogy az abc valamennyi betűjével képezhető valamiféleképpen a gyorsannal rokon szó? Álmomban is e kérdéssel foglalkoztam, ám nem kerekedtem fel, hogy a talált szavakat sorba rakjam, lejegyezzem.
Most egy szusszanásnyi idő elég volt ahhoz, hogy jó közelítéssel végigmenjek a betűkön, és megpróbáljak hasonló értelmű szavakat találni nyelvünkben. Ez lett belőle elég gyorsan, elég hamar:
azonnal
begyorsulva
csakhamar
dinamikusan
ezerrel
fejvesztve
géppuskamód
gyorsan
hamar
ízibe
jókor
kilőve
lóhalálában
máris
nosza
nyomban
okvetlen
őrültmód
promt
rögtön
sebtében
szaporán
tüstént
ugorva
vágtában
zúzva
***
D. unokának elmeséltük, hogy a szaxofon hangszer nevét feltalálójáról, Hans Sachsról nevezték el. Ám ő tovább kérdezett: és a klarinét honnan kapta a nevét. Sose gondolkoztam róla. De az villant be, hogy a klar tiszta jelentésű, és könnyen lehet, hogy a clarinetto, valamiképpen a tiszta hangzásra utalhat.
Nyert.
Ne kérdezd meg, léccike, hogy honnan jön az oboa, a trombita, a kürt, a bombardó és a csimpolya neve.
Nem tudom.  

Az ember néha csak úgy lövöldöz. Nem mert szeretne jó fotókat csinálni, de eme szándékát felülírja a dokumentálás vágya. Ez volt, itt volt, így esett, ekkor történt stb.
A tegnapi képek mind ennek a jegyében készültek.
Megragadni a pillanatot, a tárgyat, az embereket, a tájat, a környezetet.
***
Itt járt nálunk egy nemzetközi társaság, rokonok innen-onnan. Kilencen jöttünk össze, zömmel hazaiak, de Franciaország és Amerika is képviselte magát. Beszélgetés közben kiderült, hogy nem vagyok egyedül, akinek állandóan megy valamiféle zene a belső hallásában. Cs. fülében egy Emerson-melódia lehetett, néhány taktust meghallva dünnyögéséből erre következtettem. Elmondta, hogy benne is zenék szólnak, ha akarja, ha nem. Velem rokon lélek. Ez azt is jelenti, hogy sose unatkozik.
Nagyon sok finomság megmaradt a traktából. Már visszafogottabban étkezik és iszogat korosztályom.
A nap jolly jokere kétségtelenül M. unoka volt, aki jókedvűen társalgott hol angolul, hol franciául, hol magyarul. Mindnyájan örültünk társaságának. Kiváltképp C., aki csak az angolt bírja, és végre akadt egy valaki, akivel szót ért, és akinek társaságában felvidul.
***
Éjjel valamiért eszembe jutott a gyorsan szó, ami kicsit a hamar szóval rokon.  Mivel az abc-ben a gyé után a há jön, lecsaptam a furcsaságra, és elképzeltem, hogy a gyorsan szó szinonimái minden hangzóval megidézhető. Míg vissza nem aludtam, elkezdtem az abc elején. Emlékszem, nehezen találtam mindjárt az elején rokonhangzású szót „a” kezdőbetűvel, csak az olaszos akcceleráltan jutott eszembe. Több kevesebb sikerrel végigvettem az abc-t. Elég jól működött. Guminyelvünk van.
Hogy e képtelenség nem egyedülálló valami, kénytelen vagyok Karinthyt megidézni, mint már oly sokszor. Ő sorra vette a számokat, és többszázig eljutott egyesével, mindvégig valamihez kötve a számjegyeket. Pl. 323 Mazda, 601 Trabant.
Persze az ő idejében se Mazda, se Trabant nem létezett, sok más viszont igen.

December 4. Az evangéliumi szakasz Jézus hegyibeszédének a vége.
Idézem:
„Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.” (Mt 7,24-27)
Mester szavainak igazsága jottányit se kopott az évezredek alatt.
A szikla, amelyen áll a ház, az Jézus élete és tanítása. Igéi és életmódja alkalmas követésre minden nemzedék és minden korosztály számára. „Üdvösségre nincsen út, nincs máshol csak tevéled, Te vagy út, igazság és élet” – hirdeti az énekszöveg, és valóban: Jézus csakugyan kijelenti magáról, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet.
Minden kor megtalálta a módját annak, hogy kikezdje Jézus tanítását. Időről időre fogást kerestek rajta, de mint az egyház kétezeréves története mutatja: mindig sikertelenül.
Olyasmi valósul meg a tanításával is, mint az életével. Elvették életét. Hiába volt ártatlan, keresztre feszítették és mivel maghalt, úgy vélték, hogy legyőzték. Ám feltámadása kudarcra ítélt minden ellene fenekedő megnyilvánulást.
Jézus él, mert ő az élet, az út és az igazság.
Elgondolkoztató, hogy információs dzsungelünk mennyire számol a jézusi elvekkel, életmóddal konvergens módon, és mennyire foglalkozik mindenféle porhintéssel, szellemi homokkal, torzítással, gonoszkodással is akár.
Ezért nem szeretem a reklámok hamisságát, és ezért nem szeretem azokat a filmeket, amelyek „hősei” csak pisztollyal a kezükben kommunikálnak másokkal. A sort folytathatnám mindazokkal a médiatermékekkel, amelyekről Szent Pál kijelenti: eljön az idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem a sajt ízlésüknek szerint szereznek maguknak tanítókat, hosagy a fülüket csiklandozzák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. (2Tim 4, 3.4)
Elgondolkoztató, hogy hol tart a civilizációnk kétezer évvel Krisztus után.