Mickey webnaplója

Ha kutyakötelesség, ha csak hobbi, vagy csupán szokás a napi penzum, a napi poszt, a rendszeresség megtartja az embert, karbantartja az emlékezetét segíti hát élni.
Nosza. Abbahagytam a képregényt, abba az énregényt, hogy eleget tegyek megszokásomnak.
Ma helyére kerültek a segédkönyvek, a helyesírási szótár, az értelmező szótár, a Biblia, a latin bölcsességek könyve.
„Pihen a komp. kikötötték.” Remélem, bennem nem honol a sötétség, de kicsit megrázom magamat. Egy könyvet tegnap befejeztem. Egy másik ugrott a helyére.
Éjjel nincs kedvem aludni, nappal nincs kedvem ébren lenni. És ezen nem segít a napi négy nescafé sem. Azt hiszem, megszokása után hatástalan. Visszafelé is megtapasztaltam. Kórházi tartózkodásaim során nem szoktam kávét inni. Néhány nap után nem is hiányzik a koffein.
Eléggé kiszámíthatatlan, hogy mikor ér utol az álmosság. Lehet ez könyvolvasás közben, írás közben, fotók nézegetése alkalmával. Az engem érdeklő elfoglaltságok tapasztalatom szerint inkább ébren tartanak.
A nyugdíjas éveim egyre telnek.
Déry Tibor is elém élte öregkorát. A Napok hordaléka és még két hasonló című öregkori naplója az ő öregkori elfoglaltságait tartalmazza. Szeretett nézelődni, leírta, hogy miket lát a kertjében, s mi esik már nehezére. Hasonló apró élményeim vannak nekem is.  
Arra nem emlékszem, hogy ő fotózott volna. Talán igen, talán nem. Én szeretem ezt a műfajt is. A magam módján űzöm. A könyvmegállóból hozott fotóalbumot szélnek eresztettem. Nem ragadott meg a mások által készített – zömmel  mesterkélten beállított – kép. Saját utamat járom.
***
A nap híre. Diktátornak nevezte MP-t a svájci Weltwoche. Idézem Roger Köppelt: Magyar Péter úgy beszél, mint egy diktátor. Azt mondja: „Be kell zárnunk az embereket a börtönbe.”„Visszaadom a lopott pénzt.” Ez egy rendkívül veszélyes retorika. Ez nem a megbékélés retorikája. Végül is ez egy választási győzteshez méltatlan, szégyenletes retorika. Elnézést, de így egyszerűen nem viselkedik az ember. Ha nyertél, akkor nem adsz még egy pofont a vesztesnek. Kezet fogsz vele. Mint a teniszben, nem rúgsz bele az oldalába, a veséjébe. De ő ezt teszi. És most Magyarországnak, Istenemre, más problémái vannak, mint egy belpolitikai vendetta Magyar részéről. Például előre kellene mozdítani a meggyengült gazdaságot. Egy gazdaságot, amely nem csak Orbán miatt van válságban. Van még egy háború Ukrajnában. Van a magyar gazdaság szabotálása Zelenszkij részéről, a vezeték lezárásával, amelyen csodálatos módon, alig hogy Orbánt leváltották, azonnal újra engedte áramlani az olajat."
Köppel jól látja.
Innen is ez látszik: NP erőszakos diktátor. 
Megcsíptük, megszívtuk.  :(

Nem őrültem meg, csak mindig valami dallam szól belső hallásomban – hang nélkül. Most pl. az Akácos út, ha végigmegyek rajta én…
De nem is erről akartam írni.
Tele lettem javítanivaló munkákkal.
Idén, amikor a nyolcvanadik  x-et is behúzom.
Igazából megtiszteltetés, de azért rá is csodálkozom.
Miért nem életem fénykorában kerestek meg e sokféleséggel.
Egy folytatásos, egy képregény, egy életrajz, egy korrajz.
Még eszemnél vagyok kétségtelenül. Győzöm a kihívásokat.
Hála Istennek!
Kezem hol a klaviatúrán, hol a kamera kioldó gombján.
Kritikával tekintek a kéziratokra, s ha kell, cselekszem. Tevékenységem csupán arra terjed ki, hogy az elém kerülő szöveg mondatainak legyen értelme, és ha szerintem elírás van benne, nyilvánvaló helyesírási hiba vagy központozási eltérés, akkor belejavítsak.
Ha jó a szöveg, gyorsan haladok, ha nem, akkor csigatempóban.
Ez is egyfajta olvasás, bár az olvasnivalót nem magam jelölöm ki, hanem mások szolgáltatják.  
Állandó problémát jelent, hogy mindenki más típusú hardvert használ, és ezek nem mindig hajlandók egymással szót érteni.
Vagy ha igen, fejtörést okoz, hogy hogyan lehet belemászni a szövegbe tevőlegesen.
Aztán az egyes utasítások jelei is más és másfélék.
Meg kell értenem, hogy melyik mit jelent, hogy reflektálhassak rá.
Száz szónak is egy a vége: a technika elfütyül a fejem fölött, és nekem már nincs türelmem az újnál újabb „felhasználóbarát ” technikák elsajátítására.
Ufff.

„Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak” – tartja Arany János.
Olykor elő-előfordul egy-egy tárgyi tévedés, ha a lektor nem lép közbe. Gimiben hangsúlyt kapott, hogy kimutassuk Jókai történeteiben a szerkesztési pontatlanságokat. Amiatt fordulhattak elő, hogy az egyes folytatásokat napilapja hozta, és az író elfelejtette, hogy miket írt korábban. Egyes szereplők egy időben nem lehettek jelen az egyes helyszíneken. Netán bilokáltak volna?
Olvasom a Chosen-filmsorozat könyvváltozatát. Az első kötetben meglepett, hogy ha Szent Józsefnek előre rendelt szállása volt Betlehemben, akkor érthetetlen, miért akarta felkeresni rokonát szállást
kérve tőle. A második kötetben a „boanergészek” és a szamariai karaván között vita támad. Leköpik a mennydörgés fiait, mire azt kérik Jézustól, hogy küldje karavánra az istennyilát.
A kérdés valóban elhangzott, de más szituban. Szamárián áthaladva rájuk esteledett, de nem kaptak szállást a helyiektől, ezért „támadt harag keblükben”.
A harmadik kötet teljes egészében hiteles. Minden történhetett úgy, ahogy megjeleníti a szerző.
***
Egy kis kitérő.
- A Brexit idején Nigel Farage azon poénkodott, hogy már csak azért is érdemes volt otthagyni az EU-t, mert nem kell látnia naponta a Guy Verhofstadt h* fejét.
- Második római tartózkodásom pozitív hozadékáról annak idején beszámoltam. Ez abban állt, hogy a hét folyamán se az olasz tévében, se az újságokban nem kellett látnom Fletó arcképét. Igazán feltűnő volt a különbség, ha nem így lett volna, fel sem tűnik. Valóságos felüdülésnek éltem meg az olasz egy hetet.
- És most it van MP. Képviselői sose láthatók önállóan, mindig MP mellett. Már a választási plakátokon is párban szerepeltek. Azóta minden híranyagban feltűnik az erőszakos feje. Védekezem ellene, ahogy tudok.
A csapot gondosan elzárom, mert a csapból is MP folyik.
Nem kellene, hogy így legyen.

Nagy öröm ért.
Érdeklődési körömnek megfelelő feladatot kérnek tőlem.
Örömmel vállalom.
Két anyagot már korrigáltam.
***
Egyik megérzésem, hogy ha egy vagy több vadkacsa húz át a látóteremben, valamiképpen az ég üzeneteként veszem tudomásul. Talán, mert nagyon szeretem látni a röptüket.
Korábban említettem, hogy a Margit krt. fölött és hosszában láttam egy récepárt repülni.
Jelentem, hogy ma reggel kiérkezve az erkélyre három vadkacsa repült a Duna felé.
Boldoggá tett szépséges húzásuk.
***
A jobboldal hallgat.
A bloggerek jobbára a győztest éltetik.
Hogy végre…
Értem én a felsóhajtásukat.
De azonnal hozzáteszem, hogy itt államcsíny következett be, méghozzá erős nemzetközi támogatással.
Szerencsére csak puccs volt, és ellenállás hiányában nem lett polgárháborúvá.
Hála Istennek!
Nem hiányzott egy magyar Majdan.
A hatalomátvétel megtörtént.
Kérdés, hogy mi következik ebből?
Csak az idő képes rá válaszolni.
***
Sebaj.
Jöhet számum, jöhet ciklon, mi csak megyünk a biciklon.
Bicikliút már van hozzá bőven.
„Így élünk ma Pannóniában.”

Végére értem az alternatív nyelvtant felmutató könyvnek.
Tapasztalataim:
A nyelv hajlékony eszköz, és arra való, hogy megértsük egymást.
A nyelvek felépítése nem egészen logikus. A gyakorlat vezérli erre-arra alakulását.
A nyelvészek törekednek rendszerbe foglalni a nyelvi egységeket, de maradéktalanul nem sikerül.
A tanított nyelvtan még követhető, de a maga módján pontatlan; használható, de létezik alternatív nyelvtan is, amelynek szintén megvolna a létjogosultsága.
A nyelv boncolgatása egy határon túl igen elméleti, nincs jelentősége (nyelvészeknek van kitalálva).
***
Tegnap generációk találkoztak Szentendrén. Egy család négy generációja, és barátaik, leginkább a Regnum Marianum tagjai. Mondhatnék itt neveket, mutathatnék itt fotókat, de a személyiségi jogok visszatartanak mindettől. A korosztályokat jellemezve talán mond valamit, hogy 1900-ban Mailáth Gusztáv püspök megvette a RM-nak a Damjanich u. 50 alatti többemeletes bérházat. Tegnap a meghívottak között valaki említette, hogy ő még a ház közösségéhez tartozott gyerekként. Ehhez tudni kell, hogy a ház állami kézbe került 1950-ben. Volt olyan is, aki a Damjanich utcai kápolnában misézett.
A másik szélsőséget a lábak között szaladgáló falatka dédunoka képviselte. Jó hangulatú találkozót könyvelhettek el a résztvevők.
***
Ma lógathatom a lábamat, és közben olvashatom a kipécézett könyveket. Jelenleg kettő ilyenről tudok.
***
Tegnap megalakult a Tisza-kormány. Nagy felhajtás övezte, állítólag órás beszédet mondott MP. Mivel ezt is-azt is mond, kerülöm, mert nem leszek okosabb az elhangzottaktól. Előttük a jövő.
Az államkasza soha nem volt ilyen gazdag, mint amely átadásra került, az államkassza üres.
OV-t le kellene tartóztatni, és elszámoltatni. OV a világ egyik meghatározó képességű politikusa.
Hogy lehet ezeket ép ésszel értékelni?        
Meg se próbálom.
***
A brutálisan jégesővel támadó hidegfrontból sem lett semmi. Legalábbis itt nem. Kék az ég, hűvös a reggel, és hétágra süt a nap.
Szeretem a derűs időt, de esőre nagy szükség lenne országszerte.
„Uram, add már az esőt!”

Tegnap M. uncsi óvodájában anyák napját ünnepelték.
Nagyi is meg volt hívva, kapott is nagy anyák napi rózsát.
Meg szépséges meghívót, még szépségesebb ajándékszívvel.
Öregszem.
Szaporábban kell vennem a levegőt megerőltetéskor.
„Nem úgy van most, mint vót égen,
más ez a nap fenn az égen,
más ez a nap más ez a hóód,”
más az aszály, nem úgy, mint vóóóót.
Minden más, illetve csaknem minden.
A tarhonyás krumplileves olyan, mint rég vóót, a tojásosgaluska is, olyan.
A sültszalonna is úgy roszog, mint régen,
a saláta is, remélem olyan friss és zamatos.
Ez a mai menü.
***
Két könyvet forgatok.
A tegnap már megidézett nyelvtan témájút, és egy könnyed visszaemlékezést a szerző kabarés életére.
Az elsőt próbálom megérteni, mert a nyelv mint olyan módfelett érdekel. A másikat azért olvasom, mert néha pihenni is kell.
Ma sógorom 60. házassági évfordulóját ünnepeljük.
***
Olvasom a szalaghírekben, hogy brutális hidegfront következik jégdarabokkal, miegyéb.
Egyelőre gyenge szél lengedez, egylőre süt a nap, egyelőre alig van felhő az égen.
Megjegyzem, a meteorológia nem tud a brutalitásról.
Más nincs.

Könyvmegálló: Megáll a szemem Antal László könyvén (Egy új magyar nyelvtan felé) gyorsuló idő sorozat. elég hamar hozzáfogtam olvasásához.  A 188 oldalas kiadványt nem lehet gyorsolvasással kivégezni. Annyira szakszöveg, hogy ha érteni akarom mondandóját igencsak oda kell figyelnem. Lehet, hogy egy nyelvész gyorsabban olvasná.
Még a felénél sem tartok, máris meghökkent érdekességeivel.
- Ami régen volt kifejezhetem jelen idővel: Tegnap megyek az utcán, s látom, valaki integet.
A jövőt jelen idővel: Ha majd megkapom, értesítelek.
A jövőt múlt idővel: Ha majd megkaptam, értesítelek.
- Az ige cselekvést kifejező szófaj. Nos, - írja – a henyélni ige éppen azt jelenti, hogy szó sincs cselekvésről.
- Történetileg három nyelvtani típus alakult ki – a hagyományos, a strukturális és a generatív. nem vitatkozom vele.
- Állítja, hogy a képzők után már nem állhat rag. Pl. gyors-an után nem állhat -nal rag. Szerintem állhat: Stílusértéke miatt a gyorsannal más hatást érhetünk el, mint a sebesennel.
- A főnevek eseteinek megnevezését a latinból örököltük.
alanyeset (nominativus) nincs ragja. Említi a vocativust (hívó eset). Magyarban nincs ragja, jelentéktelen.
tárgyeset (accusativus) ragja: -t.
Birtokos eset (genitivus), ragja: -nak a, -nek a
részes eset (dativus), ragja, -nak-nek
távolító eset (ablativus).
No, itt jön a magyar nyelvészek észrevétele, akik szerint annyi eset van, ahány féle raggal illethető a főnév. Antal L. sorolja a ma elfogadott esetek latin nevét. Pl. insztrumentálisz: ragja a -vel, -vel
de az itt sorolt ragok egy-egy eset ragjai:

kauzálisz - ért
faktívusz -vá -vé
szuperesszívusz  -on -en -ön
szublatívusz- ra -re
delatívusz - ról -ről
inesszívusz -ban -ben
elatívusz -ból -ből
illatívusz -ba -be
adesszívusz -nál -nél
allatívusz-hoz -hez -höz
ablatívusz -tól -től
terminatívusz -ig
formálisz -ként
Hát ez egészen friss információ nekem. A szokott alany-, tárgy- stb. esetekkel együtt összesen tizenhét esetet ismer el szabályosnak.
A nyelvi elemeket is sorolja. Egynémelyike még csak ismerős:
Mondat – szintagma (kifejezés) – szó – morféma (szó v. szóelemek) – fonéma (hangok)
Hogy nem egyszerű témákról ír, azt igazolja a csatolt hibaigazító. A 17. o.-on téves egy mondat: „Ez egész idegrendszerünket két csoportra bontaná.”
Helyesen: igerendszerünket.
   

Szakítottam a hagyománnyal. Azzal a hagyománnyal, hogy krimit nem veszek a kezembe, és nem is nézek a tévén, mert nem érdekel. Alighanem a műfaj innenső határán mozog az általam immár elolvasott kötet. Madeleine Brent: A kis halászlány.
Nem köteleződöm el a műfaj mellett, de kétségtelen tény, hogy olvastatta magát, és fordulatokban igen gazdagnak mutatkozott. Egy percig se unatkoztam. Zöngicsékkel se találkoztam benne. És tudtam követni az események kanyarjait, folyton változó kapaszkodóit.
A fene megette, ha ilyesmi előfordul a valóságban.
***
Ceterum censeo megérteni, hogy OV soha nem volt diktátor. Töröltem egy féloldalon megfogalmazott szavaimat, hogy miért is nem igaz, hogy Orbán Viktor diktátor volt. Diktált, de már miért ne? Ő volt a kormányfő. Ez volt a dolga. Tehát töröltem. Gondoljon mindenki, amit akar. Tettei igazolják, hogy tisztességesen vezetett.
Egy régi történetet mesélek el inkább. Feleség utazik a HÉV-en még a múlt évezredben. A négyes ülés egyik öregasszonya hevesen támadja Antall Józsefet, hogy az milyen egy szemét, stb. Feleség megjegyezi: Ne mondja, Antall József egy úriember, aki tisztességesen kíván segíteni honfitársain.
- Igen? – szól vissza a nő. – Akkor meg buzi.
Nem ártana mindenesetre már lecsillapodni, és egyenlő mércével mérni.
***
A könyvmegállóban találtam egy csaknem kétkilós albumot. Címe:
200 BEST AD PHOTOGRAPHERS WORLDWIDE.
Elkezdtem lapozgatni, mert érdekelt, hogy 2006-ban kik voltak a topon, és van-e köztük magyar. Mindjárt az első név magyar: Almás Erik USA. Találtam egy Németországban élőt is, Nagy Tom. És egy itt lakó magyart is: Hajdu András HUN.  Az album témánként halad animalstól, worksig. Az érdekelt, hogy akik szabadon, kedvük szerint bóklásznak a témák között, kit mi ragad meg, és hogyan kezeli, ábrázolja témáját.
 Bevallom a könyv feléig jutottam. Itt abbahagytam, mert azzal szembesültem, hogy kép, kép, igen, megint kép… és kész.
Úgy jártam vele, mint a svéd gyerekvers hőse, akinek apja egyszer vett egy kiló
bélyeget. A gyerek abbahagyta a bélyeggyűjtést.

Gimiben művtöri óra során Darvas Tanár úr elsötétített teremben vetített szobrokat és magyarázott. A sötétség lehetővé tette, hogy aki tízóraiját akarja megenni, most megtehesse, hiszen nem vehető észre a sötétben, hacsak nem csámcsog az illető. De nem is ez a baj. Duruzsolás indul, és egyre hangosabbá válik. Végül az elszemtelenedés oly mértékű, ami a szerzetes tanárt kihozza a sodrából. Feje megjelenik a vetítő fénypászmájában és elkiáltja magát: CSEND LEGYEN!  
És csend lett.
Alighanem meglepett mindenkit a kiáltás és az éles fényben megjelenő szigorú, mérges arc.
- Szigetfesztivál, még a kezdetek kezdetén. Hajnali pirkadat előtt vagyunk jócskán. A déli szél a lakótelepre húzza a kendőzetlen bömbölést (még igen primitív volt a hangszigetelés). Üvölt a zene és az „énekes”: Ne pofázzatoóóóók bele a dolgaimbaaaa!
De belepofázok. Lépnie kell az önkormányzatnak, mert hát ez mégis csak tűrhetetlen!
- Szilveszter. A lakótelepen mindenütt házibuli zajlik. Nálunk is megy a hangicsálás. Egy rozzant postakürtbe fújunk bele. M. is ezt teszi, és megjegyzi: Te ez olyan, mintha csókolóznánk.  Van benne valami.
Most a Losonci tér magasházából egy öregasszony kiabál. Csöndet akarok! Nem hallják? Süketfülűek!!!
Arra kanyarodik egy rendőrautó.
Újra a vénasszony: Rendőr úr! Intézkedjen, hogy befejezzék a hangos bulit… Ezt már nem lehet elviselni.
Rendőrautó el.
Az öregasszony újra: Süketfülűek! Nem halljááák? Fejezzék be a zenebonááát!
- A házunkban is vagy tíz éve hajnalig szólt a techno. Reggelre aztán elcsitult a lárma, ami nem hagyta a lakókat aludni. Egyikük aztán becsengetett hajnalban a zajongókhoz, akik immár kimerülten aludtak. A hosszas csengetésre mégis feltápászkodott egyikük, kiment ajtót nyitni. A szomszéd állt a bamba ajtónyitóval szemben, és csak annyit mondott: Te, elmegyek a pékhez és veszek hat zsemlét. Azzal ott hagyta a bambulót.
- Barátom egyik fülére gyengén hallott: Amikor késő este zajongtak az unokái, nem zavartatta magát lefekvéskor. A jó fülét fúrta a párnába, és megszűnt minden problémája.
Követném őt, de nem kell. Már mindkét fülemmel gyengén hallok.
***
Vágytam rá a balkonon üldögélve, hogy tőkésrécék repülését élvezzem. Olyan fegyelmezett szépségű az evezésük az égen hátravetett lábakkal. Élvezem nézésüket.
Vágyam szinte azonnal teljesült.
Ilyen nincs is és mégis van.
Égi beavatkozásnak tekintettem.
Azóta is nagyon szeretem ezt az élményt.
Két napja a kormányablaktól jövet dolgunk végeztével felmutatatok az égre. A Margit krt. vonalában húzott el egy vadkacsa pár. Aznap délután pedig itthon láttam egy kacsát repülni.
Tegnap megismétlődött a dolog. Újra láttam egy récét átvágni az erkély előtt.
Megajándékozottnak éreztem magamat mindahányszor.
 

Több ízben megéltem már, hogy a választások után jönnek a megszorítások. Sose fogadtam el a sajtó eufémizmusát. Most se teszem. Ma találkoztam azzal, hogy valamilyen szolgáltatásnak az ára emelkedik.
Szó sincs róla.
A leghatározottabban tiltakozom a megfogalmazás ellen.
Nem emelkedik a szolgáltatás ára, hanem felemelik.
A stratégák, a politikusok, az uzsorások, bárkik.
De a szolgáltatás ártatlan ebben a dologban.
Nem képes magát emelni, mint ahogyan csökkenteni sem képes.
Emelik, ezért kénytelen emelkedni.
Ez történik vele.
Mások a tettesek.
Ez a fajta eufémizmus az, ami emeli pl. a várnyomásomat. Sose fogom elfogadni ezt az eltaknyoló megfogalmazást.
Eddig csend van a begyűrűzést illetően. Ez a másik elfogadhatatlan újságírói szleng. Hozzánk gyakran be szokott gyűrűzni valamiféle kellemetlenség.
Ami jó, az sose gyűrűzik be.
***
Ismerős a reform szó is, amely a gyakorlatban többnyire azt jelenti, hogy a társadalomra kedvezőtlen változásokra lehet számítani.
***
A Fekete város egyik filmepizódja jut eszembe az idei választásokról.
Amikor a lőcsei fiatal polgármester Fabricius Antal elrendeli annak Görgey alispánnak az azonnali lenyakazását, aki apja Rozalicskának, akibe Tóni nyakig szerelmes. De hát Tóni nem tud a vérségi viszonyról.
Aki látta a filmet, abban Quendel Gáspár (Pécsi Sándor) hangján ugrik be a kétségbeesett mondat:
Mit tettél Fabricius Tóni?????