Mickey webnaplója

Könyvmegálló: Megáll a szemem Antal László könyvén (Egy új magyar nyelvtan felé) gyorsuló idő sorozat. elég hamar hozzáfogtam olvasásához.  A 188 oldalas kiadványt nem lehet gyorsolvasással kivégezni. Annyira szakszöveg, hogy ha érteni akarom mondandóját igencsak oda kell figyelnem. Lehet, hogy egy nyelvész gyorsabban olvasná.
Még a felénél sem tartok, máris meghökkent érdekességeivel.
- Ami régen volt kifejezhetem jelen idővel: Tegnap megyek az utcán, s látom, valaki integet.
A jövőt jelen idővel: Ha majd megkapom, értesítelek.
A jövőt múlt idővel: Ha majd megkaptam, értesítelek.
- Az ige cselekvést kifejező szófaj. Nos, - írja – a henyélni ige éppen azt jelenti, hogy szó sincs cselekvésről.
- Történetileg három nyelvtani típus alakult ki – a hagyományos, a strukturális és a generatív. nem vitatkozom vele.
- Állítja, hogy a képzők után már nem állhat rag. Pl. gyors-an után nem állhat -nal rag. Szerintem állhat: Stílusértéke miatt a gyorsannal más hatást érhetünk el, mint a sebesennel.
- A főnevek eseteinek megnevezését a latinból örököltük.
alanyeset (nominativus) nincs ragja. Említi a vocativust (hívó eset). Magyarban nincs ragja, jelentéktelen.
tárgyeset (accusativus) ragja: -t.
Birtokos eset (genitivus), ragja: -nak a, -nek a
részes eset (dativus), ragja, -nak-nek
távolító eset (ablativus).
No, itt jön a magyar nyelvészek észrevétele, akik szerint annyi eset van, ahány féle raggal illethető a főnév. Antal L. sorolja a ma elfogadott esetek latin nevét. Pl. insztrumentálisz: ragja a -vel, -vel
de az itt sorolt ragok egy-egy eset ragjai:

kauzálisz - ért
faktívusz -vá -vé
szuperesszívusz  -on -en -ön
szublatívusz- ra -re
delatívusz - ról -ről
inesszívusz -ban -ben
elatívusz -ból -ből
illatívusz -ba -be
adesszívusz -nál -nél
allatívusz-hoz -hez -höz
ablatívusz -tól -től
terminatívusz -ig
formálisz -ként
Hát ez egészen friss információ nekem. A szokott alany-, tárgy- stb. esetekkel együtt összesen tizenhét esetet ismer el szabályosnak.
A nyelvi elemeket is sorolja. Egynémelyike még csak ismerős:
Mondat – szintagma (kifejezés) – szó – morféma (szó v. szóelemek) – fonéma (hangok)
Hogy nem egyszerű témákról ír, azt igazolja a csatolt hibaigazító. A 17. o.-on téves egy mondat: „Ez egész idegrendszerünket két csoportra bontaná.”
Helyesen: igerendszerünket.
   

Szakítottam a hagyománnyal. Azzal a hagyománnyal, hogy krimit nem veszek a kezembe, és nem is nézek a tévén, mert nem érdekel. Alighanem a műfaj innenső határán mozog az általam immár elolvasott kötet. Madeleine Brent: A kis halászlány.
Nem köteleződöm el a műfaj mellett, de kétségtelen tény, hogy olvastatta magát, és fordulatokban igen gazdagnak mutatkozott. Egy percig se unatkoztam. Zöngicsékkel se találkoztam benne. És tudtam követni az események kanyarjait, folyton változó kapaszkodóit.
A fene megette, ha ilyesmi előfordul a valóságban.
***
Ceterum censeo megérteni, hogy OV soha nem volt diktátor. Töröltem egy féloldalon megfogalmazott szavaimat, hogy miért is nem igaz, hogy Orbán Viktor diktátor volt. Diktált, de már miért ne? Ő volt a kormányfő. Ez volt a dolga. Tehát töröltem. Gondoljon mindenki, amit akar. Tettei igazolják, hogy tisztességesen vezetett.
Egy régi történetet mesélek el inkább. Feleség utazik a HÉV-en még a múlt évezredben. A négyes ülés egyik öregasszonya hevesen támadja Antall Józsefet, hogy az milyen egy szemét, stb. Feleség megjegyezi: Ne mondja, Antall József egy úriember, aki tisztességesen kíván segíteni honfitársain.
- Igen? – szól vissza a nő. – Akkor meg buzi.
Nem ártana mindenesetre már lecsillapodni, és egyenlő mércével mérni.
***
A könyvmegállóban találtam egy csaknem kétkilós albumot. Címe:
200 BEST AD PHOTOGRAPHERS WORLDWIDE.
Elkezdtem lapozgatni, mert érdekelt, hogy 2006-ban kik voltak a topon, és van-e köztük magyar. Mindjárt az első név magyar: Almás Erik USA. Találtam egy Németországban élőt is, Nagy Tom. És egy itt lakó magyart is: Hajdu András HUN.  Az album témánként halad animalstól, worksig. Az érdekelt, hogy akik szabadon, kedvük szerint bóklásznak a témák között, kit mi ragad meg, és hogyan kezeli, ábrázolja témáját.
 Bevallom a könyv feléig jutottam. Itt abbahagytam, mert azzal szembesültem, hogy kép, kép, igen, megint kép… és kész.
Úgy jártam vele, mint a svéd gyerekvers hőse, akinek apja egyszer vett egy kiló
bélyeget. A gyerek abbahagyta a bélyeggyűjtést.

Gimiben művtöri óra során Darvas Tanár úr elsötétített teremben vetített szobrokat és magyarázott. A sötétség lehetővé tette, hogy aki tízóraiját akarja megenni, most megtehesse, hiszen nem vehető észre a sötétben, hacsak nem csámcsog az illető. De nem is ez a baj. Duruzsolás indul, és egyre hangosabbá válik. Végül az elszemtelenedés oly mértékű, ami a szerzetes tanárt kihozza a sodrából. Feje megjelenik a vetítő fénypászmájában és elkiáltja magát: CSEND LEGYEN!  
És csend lett.
Alighanem meglepett mindenkit a kiáltás és az éles fényben megjelenő szigorú, mérges arc.
- Szigetfesztivál, még a kezdetek kezdetén. Hajnali pirkadat előtt vagyunk jócskán. A déli szél a lakótelepre húzza a kendőzetlen bömbölést (még igen primitív volt a hangszigetelés). Üvölt a zene és az „énekes”: Ne pofázzatoóóóók bele a dolgaimbaaaa!
De belepofázok. Lépnie kell az önkormányzatnak, mert hát ez mégis csak tűrhetetlen!
- Szilveszter. A lakótelepen mindenütt házibuli zajlik. Nálunk is megy a hangicsálás. Egy rozzant postakürtbe fújunk bele. M. is ezt teszi, és megjegyzi: Te ez olyan, mintha csókolóznánk.  Van benne valami.
Most a Losonci tér magasházából egy öregasszony kiabál. Csöndet akarok! Nem hallják? Süketfülűek!!!
Arra kanyarodik egy rendőrautó.
Újra a vénasszony: Rendőr úr! Intézkedjen, hogy befejezzék a hangos bulit… Ezt már nem lehet elviselni.
Rendőrautó el.
Az öregasszony újra: Süketfülűek! Nem halljááák? Fejezzék be a zenebonááát!
- A házunkban is vagy tíz éve hajnalig szólt a techno. Reggelre aztán elcsitult a lárma, ami nem hagyta a lakókat aludni. Egyikük aztán becsengetett hajnalban a zajongókhoz, akik immár kimerülten aludtak. A hosszas csengetésre mégis feltápászkodott egyikük, kiment ajtót nyitni. A szomszéd állt a bamba ajtónyitóval szemben, és csak annyit mondott: Te, elmegyek a pékhez és veszek hat zsemlét. Azzal ott hagyta a bambulót.
- Barátom egyik fülére gyengén hallott: Amikor késő este zajongtak az unokái, nem zavartatta magát lefekvéskor. A jó fülét fúrta a párnába, és megszűnt minden problémája.
Követném őt, de nem kell. Már mindkét fülemmel gyengén hallok.
***
Vágytam rá a balkonon üldögélve, hogy tőkésrécék repülését élvezzem. Olyan fegyelmezett szépségű az evezésük az égen hátravetett lábakkal. Élvezem nézésüket.
Vágyam szinte azonnal teljesült.
Ilyen nincs is és mégis van.
Égi beavatkozásnak tekintettem.
Azóta is nagyon szeretem ezt az élményt.
Két napja a kormányablaktól jövet dolgunk végeztével felmutatatok az égre. A Margit krt. vonalában húzott el egy vadkacsa pár. Aznap délután pedig itthon láttam egy kacsát repülni.
Tegnap megismétlődött a dolog. Újra láttam egy récét átvágni az erkély előtt.
Megajándékozottnak éreztem magamat mindahányszor.
 

Több ízben megéltem már, hogy a választások után jönnek a megszorítások. Sose fogadtam el a sajtó eufémizmusát. Most se teszem. Ma találkoztam azzal, hogy valamilyen szolgáltatásnak az ára emelkedik.
Szó sincs róla.
A leghatározottabban tiltakozom a megfogalmazás ellen.
Nem emelkedik a szolgáltatás ára, hanem felemelik.
A stratégák, a politikusok, az uzsorások, bárkik.
De a szolgáltatás ártatlan ebben a dologban.
Nem képes magát emelni, mint ahogyan csökkenteni sem képes.
Emelik, ezért kénytelen emelkedni.
Ez történik vele.
Mások a tettesek.
Ez a fajta eufémizmus az, ami emeli pl. a várnyomásomat. Sose fogom elfogadni ezt az eltaknyoló megfogalmazást.
Eddig csend van a begyűrűzést illetően. Ez a másik elfogadhatatlan újságírói szleng. Hozzánk gyakran be szokott gyűrűzni valamiféle kellemetlenség.
Ami jó, az sose gyűrűzik be.
***
Ismerős a reform szó is, amely a gyakorlatban többnyire azt jelenti, hogy a társadalomra kedvezőtlen változásokra lehet számítani.
***
A Fekete város egyik filmepizódja jut eszembe az idei választásokról.
Amikor a lőcsei fiatal polgármester Fabricius Antal elrendeli annak Görgey alispánnak az azonnali lenyakazását, aki apja Rozalicskának, akibe Tóni nyakig szerelmes. De hát Tóni nem tud a vérségi viszonyról.
Aki látta a filmet, abban Quendel Gáspár (Pécsi Sándor) hangján ugrik be a kétségbeesett mondat:
Mit tettél Fabricius Tóni?????

Kb. 20 éve jártunk hosszasabb vendégségben a Lyon melletti Caluire-ben.
A kelet-nyugati tájolású bérház ötödik emeletéről jól látszottak a Jura-hg. vonulatai, keletfelé pedig az Alpok, kiváltképpen is a Mont Blanc.
Mégsem ez maradt meg bennünk alapélményként, hanem a kitartó, hatalmas hőség.
Hiába hazudta a meteo, hogy holnap lehűl a levegő, nem hűlt le. Hosszasan a 40-es tartományban perzselte Lyon térségét.  Ám egyszer csak igaza lett a meteónak, és tényleg visszahűlt 42 fokról 28 C-fokra. Micsoda megkönnyebbülést jelentett. Levittük az unokákat úgy a játszótérre csakúgy… Nem kellett attól tartani, hogy elevenen megsülnek.
***
Ma délelőtt ügyintézni jártunk bürokratáéknál, ahol átcserélték a forgalmit újra.
Sikerült úgy kitölteni a számokkal-jelekkel-betűkombinációkkal teleírt három lapot, hogy a személyzet elfogadta immár hibátlannak, ti. a múlt héten javítás miatt visszadobta. Azt mondta, hogy okiratban nem lehet hiba.
Hatezerért megkaptuk hát az újat. A kiállítás keltét elrontotta bélyegzőjét rányomva: 2026. 05. 40. Majd a negyvenest áthúzta: 04.
Neki legyen mondva, senki nem gondolhatja, hogy létezik május negyvenedike.
Ám úgy látszik, mégis csak lehet okiratban hiba!
Ez aztán az öngól!
Eme szerény bevezetés után rátérek arra, hogy csakugyan minden relatív.  Caluire-ben hatalmas fellélegzést jelentett az érkező 28 fok. Ma itt Bp.-en szintén huszonnyolc fok volt árnyékban. És én majd meggebedtem a hőségtől.  
Hogy mi teszi, nem tudom igazán.
Vagy az, hogy azóta húsz évvel öregebb vagyok, vagy magasabb itt a pártartalom.
Ez lehet igaz, bár hatalmas az aszály.
Régóta nem esett.

Van annak vagy harminc éve, hogy leírtam a jezsuita lapban, hogy a Föld csak szeretetben képes helyesen működni. És hogy nem a délkörök dongái, hanem a szeretet tartja össze a Földet.
Hogy ez mennyire így van, azok igazolják, akik szeretettel szólnak a növényeikhez, és azok szépen fejlődnek. Továbbá megerősíti a japán kutató is, aki szerint a víz szerkezete is megváltozik, a különféle hozzáállások nyomán.    
Ha tehát így van, akkor ezt figyelembe véve kellene a világhoz az embereknek is hozzáállni. A krisztusi tanítás szerint szeretet az Isten.  Ártatlanul szeret, és hallatlan szabadságot adott az embernek. Ezzel élhet és visszaélhet. A világ állapotát látva nem lehetünk túlzottan derűlátók azzal kapcsolatban, hogy mire használja az ember a szabadságát.
Mindez azért foglalkoztat, mert kezembe került a Chosen (Kiválasztottak) c. könyv néhány kötete. Ez plasztikusan mutatja be Jézus életének eseményeit. Úgy, ahogy az kétezer éve megtörténhetett. Igen érzékletes párbeszédekben, mai nyelven, közérthetően.
De vajon utoléri-e a ma emberét? Vajon megváltoztatja-e a világhoz, a társadalomhoz, Istenhez fűződő viszonyát?
Mit tehetünk?
Arra gondolok, hogy amikor Indiában fel akarták számolni az analfabetizmust, a televíziót hívták segítségül, mert az éri a tömegeket.
Ám az Isten tervei másképpen valósulnak meg. Ő vezérli le a történelmet, s hatalmában áll minden. Kérni kell tehát az ő hathatós beavatkozását, hogy élhetőbb legyen ez a Föld. Régen ezt divina machinának hívták (isteni beavatkozás a jelentése).
De nem is az elnevezés a fontos, hanem a megvalósítás.
***
A templomhoz egy tucat lépcső vezet. Mise után megjelenik az ajtóban a rollátoros ember, aki segítséget vár, hiszen nehezen tud járni. Eddig még mindig levitte neki valaki. Hol ez, hol az. A biciklis elég gyakran odapattan, és leviszi a rollátort a lépcsőkön.  
Múltkor megelőzte valaki, mire a cangás imigyen méltatlankodott:
„Kitúrtak jól fizetett állásomból!”
Értettük a tréfát.
Én is megmosolyogtam megjegyzését.

Proust munkájának hosszúságára emlékeztető blogom 2006 óta „lő a sötétben”. Kb. 7500 poszt született eddig. Gondolataim és világom belekerülnek a virtuális érbe, és eltalálnak, akit eltalálnak. Lehet, hogy hasznukra, lehet, hogy kevéssé találja szíven az olvasókat. Mesterem, Czakó Gábor hányszor hangsúlyozta, hogy írásod olyan, mint a fotó. Nem tudod megváltoztatni utólag. Cikked megjelent, Nyíregyházán olvassák, te ezt írtad, ők azt értik rajta, és nincs módod beleszólni, hogy jól értsék, nem is úgy gondoltad. Csak a leírt szavakat látják.  
Ez bizonyosan felelősséget is ró az íróra.
Hogy ki hogyan fogadja?
Egyik ismerősöm mosolyogva mondta, hogy tud a blogomról, de sohase olvasta egyetlen posztomat sem. Azt válaszoltam neki, hogy nem követett el semmiféle vétket. Nem köteles elolvasni anyagaimat.
Egy másik koma örömmel fedezte fel blogomat, és elmondta, hogy naponta olvassa. Utóbb aztán azt is tudatta, hogy már nem olvassa a posztjaimat. Megértettem őt is, és sajnáltam, hogy más irányban foglalja le magát.  De hát meg lehet érteni. Örültem volna neki, ha nem említi érdeklődésének elmaradását.  
Egyszer VD-nél olvastam ilyesvalamit. Kossuth-díj, Nobel-díj, az semmi. A keresztrejtvény feladatai között találom: magyar festő, négybetű. Ez az igazi.
Megértettem örömét.
Nem tudom, hogy mostanában hányan olvasnak. A poszt melletti statisztika hol tízet-húszat mutat, hol minden ív nélkül felugrik 400-ra, 700-ra egy-kétezerre.
Csaknem hihetetlen az intenzív váltás.  Az adott posztok címei nem indokolják a kiugró olvasószámot.
Értetlenül állok a dolog előtt.
Kétségtelenül jól esnek a pozitív jellegű visszajelzések. Legutóbb ezt írta valaki:
Mick, mindenestül nagyon élveztem ezt a bejegyzést is, meg a frissebbet is. Azt írod, hogy szeretsz rövid lélegzetű dolgokat írni. Én meg még a sűrűbb napjaimon is szívesen megszakítom a feladataimat, ha látom, hogy már megírtad az aznapi penzumodat, hisz hol felderít, hol elgondolkodtat, de mindenképp pozitív löketet ad az egy-két perces kikapcsolódás. Olyan, mint egy igazi, jó kávé, frissít, lendületet ad. És időnként jól megkacagtat. Elnézést a hasonlatért, de hát az is igaz, hogy a nagy kávéivók létezni sem tudnak a napi kávéadagjuk nélkül. Én a blogokba járok "kávézni":)))
Örömömben én is ittam egy kávét. És persze, hogy … a kedves megjegyzés nekem is löketet ad a további munkálkodáshoz.
***
Elsején a láblógatás elmaradt, talán ma. Viszont kijavítva visszaküldtem a feladónak a lektorálásra reggel kapott anyagot.

Újdondász koromban a főszerkesztő, P. Szabó Ferenc SJ nemegyszer azzal sarkallt bennünket tempós munkára, hogy „jön a lapzárta, húzzatok bele, majd utána lógathatjátok a lábatokat”. Ez olykor igaz volt, máskor meg nem. Mert korán érkezett a következő munka.
Jelentem, hogy tegnap belehúztam, és az egyik könyv lektorálását befejeztem este kilenckor. Még utána küldtem egy kísérő levelet a késő esti órákban benne tapasztalataimat megfogalmazva. Most, május elsején Munkás Szent József ünnepén lógathatnám a lábamat, ha kellő mértékben felemelném forgószékemet. De nem teszem. Lábaim jó helyen vannak a földet söpörve is. Amit megfogadhatok, hogy pihenéssel töltöm a napot (ha ugyan nem jön közbe semmi).
Olvasom Czakó Gábor könyvét, aminek már a címe is kuriózum. Mindössze: „+”
Érdekel, hogy miket írt az a mesterem, aki állította: naponta egy oldal összehozása alapból szükséges, mert az újságírás gyakorlati mesterség. A blogírásról nem szólt, mert 1993-ban még nem létezett ez a műfaj.
***
Szép napos időre ébredtünk. De majd meggebedünk, mindössze 6 fok volt reggel, a nap inkább csak világított.
Tegnap É-K-Mo.-on az egyik településen éjszaka -5 fokot mértek. Ilyen hideg emberemlékezet óta nem volt. Most van. Vajon milyen lesz idén a termés?
Azért még reménykedek.   
***
Ami pedig a gépkocsibiztosítást illeti, néhány nap alatt annyi bükkfanyelven összetákolt zagyva levelet kaptunk, hogy – mint mondtam a feleségnek – ha valahogyan lóba oltanák, az biztos megdöglene.
Hosszas életem során kétféle ügyintézővel hozott össze sorsom. bonyolítókkal és lebonyolítókkal.
A bonyolítóktól mindenkit mentsen meg az Isten. Elolvassák beadványodat, megkeresik benne az esetleges hibát és könyörtelenül visszadobják kérelmedet, beadványodat, okirattervedet.
A lebonyolítók pedig türelmesen meghallgatják, hogy mit szeretnél elintézni, és szaktudásukat, bevetve megelégedésedre keresztülviszik az adminisztrációs dzsungelben, és eredményesen befejezik ügyedet.
Nagy szerencséd van, ha utóbbiak veszik kezükbe beadványodat!
Az Isten áldja meg őket!
***
A szokásos május elsejei tojásos galuska helyett idén lecsót eszünk – tájékoztat róla Tücsi.
PS. Ebben a percben érkezett meg emailben a másik könyv javítgatásra.
Láblógatás?????
   
    

Ma a kormányablak előtt tettük tiszteletünket, mert üzembentartói nyilatkozatot akartunk hivatalossá tenni. Szó szót követett, ami végül abban kulminált, hogy az általunk jegyzett időpontban nem lehet ilyen nyilatkozatot tenni, különben is, egy vonallal áthúzott javítás van az egyik példányon szignálva, ahogy kell, de okirat nem tartalmazhat hibát. (Úgy tudtam, hogy csak a Tóra-tekercsekre áll a hibátlanság kötelező jellege. A tekercsmásolást elölről kell kezdeni, ha hibát ejtett a másoló.) De hát ez csupán egy formanyomtatvány. Az ember pedig olykor belebonyolódik a számsorokba, amelyeket egy nyomtatványon ki kell tölteni. Mondják, a kézi csomós perzsa attól egyedi, hogy mintájában hiba van. 100 000 csomó/m2 esetén óhatatlan a tévedés.
Itt lehet, ott nem megengedett a tévedés?
Azonnal az jutott eszembe, hogy a jaltai értekezleten Sztálin Európa térképére ceruzával húzott egy vonalat. Itt lesz az új határ. A nyugatiak rábólintotta és… Ott lett a határ.
Zs. története pedig arról szól, hogy a CERNt kiszolgáló kft. Amerikából megrendelt egy csak ott gyártott alkatrészt. Az USA-beli partner a megrendelést visszaigazolta rájegyezvén, hogy OKÉ.
És a kért alkatrész rendben megérkezett.
Egyszer már foglalkoztam azzal, hogy a bükkfanyelven szerkesztett szerződések nagybetűs és kisbetűs feltételrendszere úgyszólván áttekinthetetlen az állampolgárok részére. Előfordulásukat az a mérhetetlen bizalmatlanság okozza, amely az érdekek mentén fennáll.  Be akarják biztosítani a sikert, megtámadhatatlanná téve és rettenetesen bonyolulttá téve a megfogalmazásokat.
Mivel családtagé lesz az üzembentartás, ingyenes volna az átírás, feltéve – ha születési anyakönyvi kivonattal igazoljuk, hogy gyermekünk valóban a gyermekünk.    
Ha a születési dátumra és  az illető nevére rákérdez az előadó, az anyja neve is stimmel, akkor mi a fészkes fenének kellene a „háló”  egy másik pontjáról előbirizgálni a kivonatot?  Minden adatunk a gépeken van.
De nagyfokú a merevség. Nincs mód eltérni a szabályoktól. S az egész társadalom benne forog ezekben a mókuskerekekben.
Várom a világvégét!

A beléjük írt programnak megfelelően zöldbe borult a rét, megtelt a levegő apró és nagyobb szárnyasokkal. A flaszteren bogarak szaladgálnak; kutyák is, és kisebb számban macskák. Mivel szeretek csendben feloldódni az erkély magányában, nyitott szemmel falom az eseményeket.
Balkonunk ugyanolyan famellvéddel van ellátva, mint az alattunk és felettünk lévő. A felettünk lévőbe fúrtuk az árnyékolót tartó kampót. Ha nincs leengedve a három bambusz roló, akkor a zsinórok a két emelet között feszülnek a mellvédek között.
Ezt használják ki a mindenhová behatoló hangyák. Két sávban közlekednek a két emelet közötti zsinóron. Azt lehetetlen megakadályozni, hogy a betonon mászkáljanak, bár nyáron elviselhetetlenül forró tud lenni, de azt meg tudom akadályozni, hogy a zsinórt kétirányú útként használják. Az a lényeg, hogy az alsó véget úgy kötöm fel, hogy ne érintkezzen az alsó mellvéddel. Így a szorgos hangyák csapdába kerülnek. Nem értik, hogy mi állította meg őket, de kénytelenek visszafordulni, ha életben kívánnak maradni.
Megfigyeltem, hogy egy cinkepár a panelhézagot kitöltő gumiszerű anyagot kicsipkedte, és az így keletkezett nyílásba beköltözve a panelek között fészkelnek. Biztonságban érezhetik magukat, mert nagyobb testű élőlény nem fér át a lyukon. Meglehetősen sűrű ingajáratban vannak a cinkeszülők. Egyikül a vadszilvafáról visz valamit a fiókáknak, másikuk odavissza röpköd kis rakéta módjára a fészek és a szemközti fenyőfa között. Fenyőmagot viszeget csőrében a szentem-lelkem.
Szokott madaraink egyébként leginkább a galambok, de a nagytestű dolmányos varjak is sűrűn röpködnek. Valamivel ritkábbak lettek a szarkák, csak néha találkozom szajkók megjelenésével.
Égi ajándékként ünnepelem, ha egy-egy tőkésréce áthúz a légtéren. Ma is megörvendeztetett egy példány látványa.
Kedves röpködéssel keresi helyét olykor egy kékdongó (vagy fadongó).
Nincs okom panaszkodni.
Ha túlságos a meleg, leengedem a bambuszrolókat.
Ha elviselhető, akkor átadom magamat az áldott napsütésnek.