Mickey webnaplója

Az utóbbi napokban sok helyről és jól látszott az északi fény, pl. a Balaton fölött. Tündöklő színekben ragyogott, ha nem is olyan káprázatosan, mint pl. Norvégiában. Nálunk a horizont nem látszik, csak a házak feletti légtér. Este hiába bámulom az eget, nyomokban sincs elszíneződés.
De nappal.
Nappal hasonló szépségeket látok, ha kinyitom Somogyi Győzőről készült monográfiát. A kötet többek között tele van színes festményekkel, amelyek a festő által látott tájakat tükrözi az ő általa láttatni kívánt ragyogó színekben. Nos, ezek legalább olyan változatosak, mint az aurora borealis a meg-megújuló színfüggönyeivel.  Színvilága Csontváryéra emlékeztet, gondoljunk csak a Görög színház romjai Taorminánál c. kompozíció színorgiájára. Ő sem lefesteni akarta a természetet, hanem a lényegét láttatni. Somogyit azért szeretem, mert mer önmaga lenni, festő- és grafikusművész, lapkészítő, környezetvédő, közösségszervező, elveiben megingathatatlan, aki megvalósította a „vissza a természethez” szlogent. Aki szépíti miliőjét, aki kecskéket, birkákat, lovat és szamarat tart. Aki arra használja a világot, amire való.  
Papnak indult, házas ember lett belőle és apa – pápai engedéllyel.
***
Egy apró ötlet jut eszembe. A mellékhelyiség kulcsa mindaddig ki-kiesett a zárból, mígnem eluntam. Fogtam egy darabka celluxot, és a kulcslyuk alsó részére ragasztottam egy vízszintes csíkot. Azóta a kulcs egyszerűen nem tud kiesni a helyéről. Azért írom le, hátha másnak is van hasonló problémája.
***
Redőnyünk alumínium lamellákból áll. Könnyen felhúzhat, de valamilyen konstrukciós hiba folytán könnyen túlszalad, és többé nem hajlandó leeresztődni, amíg meg nem szüntetjük valahogyan a feltekert lamellák beszorulását. Hogy többé ne forduljon elő, az alsó lamellára ragasztottam pillanatragasztóval egy parafadugót jobbról, egyet meg a másik széle felé. Ezek a dugók megakadályozzák a túlpörgést.
***
Azon gondolkoztam, hogy miért nem ereszti le valaki a toborzó autók kerekét. Nem tudna onnan elszabadulni, amíg ki nem cserélik a gumit. Ehelyett inkább viaskodnak az áldozatok egyenlőtlen erőviszonyok közepette. Pedig időközben nagy tömeg jöhetne össze megakadályozva a botrányos akciók eredményességét.

Dilemma, hogy az ember idősödve az orvoslás állandó vendége-e, vagy hagyja, hogy kopásai lassacskán kivonják a forgalomból.
Tudom, nem élet-halál kérdése ez, hanem életvezetési kérdés, de jogos feltevés.
Úgy is folytathatom: Vajon élet-e a kivizsgálások szakadatlan sorozata?
Nem hasonló-e sorsunk az öreg autókéhoz? Nem az öregedő gépkocsikkal kapcsolatban felmerülő dilemmához hasonló? Ha megveszem a drága új részegységet, alkatrészt, akkor új autóm lesz? Ha nem, akkor érdemes sokat költeni a verdára? Vagy „güzültetni kell”, ameddig szósszal bírja (egy maszek zöldséges megfogalmazása volt). Így is, úgy is egy a vége.
Weöresnek igaza volt, amikor ezen morfondírozva megállapította:
„Közeleg amaz idő, amikor … befelé kell fordulni, belül sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj ne legyen barátságtalan.” (66)
Belül kell keresni a tartalmakat, az élet szépséges ízeit, gusztusos képleteit, és egészséges kapcsolatokat kell kialakítani emberrel, istennel.  
***
Tegnap emlékmisén vettünk részt. Hidegben indultunk, fűtetlen helyen ültünk, jó két óra hosszat fáztunk a mínuszoktól. Pedig ki volt építve a padok fűtése, csak Nem volt bekapcsolva.
Arra gondoltam, hogy jól megfázok, és talán be is lázasodok, vagy ellenkezőleg. Maradék náthám is elmúlik. Fáztam, noha öt réteg melegített:
Saját feles kilóim,
trikóm,
ingem,
kardigánom,
télikabátom.
Jelentem, egyelőre kutyabajom sincs. Nem is hiányzik.
***
Útközben néhány fotót készítettem, azokból rakok fel néhányat.

Van annak vagy harminc éve is tán, hogy a Blaha aluljárójában megjelent egy odaspriccelt felirat: Megveszlek kilóra! Igen negatív érzelmet váltott ki belőlem. Micsoda szemét, pökhendi felirat, és miért hagyják, hogy huzamosan rongálja az emberek érzékenységét ez a polgárpukkasztó kijelentés.
Oldottabb formában ugyan megjelenik már a Faust c. munkában: Eladó az egész világ.
Utóbbi elgondolkodtató, előbbi meg vérforraló.
A megveszlek kilóra pedig egyre hangosabban követeli a maga igazát. Megjelenik ez kicsiben is, amikor valakitől kétes erkölcsiségű feladat teljesítését várják jutalom fejében. Kapsz egy csokit, ha a Jutka füzetébe csempészed a levelemet. Kapsz száz forintot, ha betöröd az utcában az egyik ablaküveget – mondhatja az üveges, ha elég szemét.
A dolog nem áll meg ilyen szinten. A kísértés minden korban jelen volt. Nem véletlenül énekelte Szörényi: Ha te állnál ott, ahol én álltam, nem lennél már ártatlan.
Minél inkább felfelé megyünk a majomlétrán, annál erősebb a kísértés, de az erőszak is.
A Tanú c. filmben Virág et. biztatja Pelikánt, hogy fogyasszon még a finom malachúsból, s hozzáteszi, hogy még fogunk kérni magától valamit.  
Még feljebb. Egyszer csak eltűnnek a megbízók, és segédeik révén helyeznek kilátásba hatalmas összegeket, vagy jól fizetett – sokszor kamu – állásokat érdekeik érvényesítésére. Párhuzamosan megemlegetik azokat a korábbi kihágásokat, amelyekkel sakkban tarthatják kiszemelt pácienseiket.
Többnyire megrémül az illető, és elindul a korrupció egyre mélyülő bugyrai felé, ahonnan érzése szerint nincs visszaút.
Ördögi kör ez, és eléggé valóságos is a mammon-imádók terrorja.
Tegnapi hír, hogy a leggazdagabbak jövedelmi ugrása 2025-ben 26%-os volt, ami a kizsákmányolás erőteljes növekedését jelenti. Dolgozik a félelem, dolgozik a fenyegetés, a kiszolgáltatottság.
És nincs ez jól így.
Morus Tamást is fenyegették, amire az ó válasza az volt: A gyerekeket szokták ijesztgetni.
Ő pedig felnőtt volt, megingathatatlan elvekkel, erkölcsi alappal, igaz értékrenddel.
Belőle kellene több, és a megalkuvókból kevesebb.
Bár adná az Isten, hogy így legyen!

Egyre fogy a korosztályunk.
Dér Katalin közölte a Katolikus Rádióval, hogy férje Pali két napja elhunyt.
A rádióból értesültem magam is a teológiatörténész filozófus elhunytáról.
Palit Katalin megtérése vonzotta az egyházhoz.
Ontotta jegyzeteit hétfőnként a Kat. Rádióban.
Magam személyes kapcsolatba kerültem vele valamikor az ezredforduló előtt.
Székesfehérváron beszéltem Prohászka és Regnum kapcsolatáról a Prohászka-kutatás keretein belül. Utánam Horváth Pál előadása következett.
Érzékletes és gördülékeny beszámoló volt az övé.
Jó szónok volt.
Nem találtam adatot arra nézve, hogy hány évet élt. Nagyjából egyidősök lehetünk.  
Isten nyugosztalja! Ma megemlékeztem róla a misén.
***
Ma későn ébredtem, mert meccset néztem az éjszakába nyúlóan.
Az érdekes nevű Füllkrug (teli korsó) góljával verte a Milan a Leccét.
Luka Modric csak az utolsó tíz percben került bevetésre.   
***
Reggel a hideg engedett a szorításából.
Maradt a mínusz, de immár kevésbé hideg.
Sikerült az autót kibányászni a parkoló jeges havából.
Elóvakodtunk vele szokásosan misére, majd az üzletközpontba.
Töltekeznünk kell így is, úgy is.
Egyelőre nem esik újabb hó, de a fenyegetés állandóan jelen van.

Mostanság ezerrel süt a nap vagy csak világít? Reggel meg mínusz öt volt, vagy még hidegebb a levegő. S ha már a levegő, akkor a talaj is, és a talaj lucskos hava, amint jéggé dermedt. M. unoka meséli, hogy ideiglenes albérletük meredek utcájának nekifutott négyévszakos gumikkal, majd a kocsi megállt és visszacsúszott. Nálunk se jobb a helyzet, csak nem lejtősek az utak. Az önkormányzat kivárásra számol. Majd csak elolvad egyszer a kerület mellékútjairól a hó.
Kár, hogy tegnap nem vettük igénybe az autót. Ma napok jegét kapargattuk a szélvédőről, az ajtó gumiszigetelése is ellenkezett egy rövid ideig, és a távnyitó se győzte energiával. Szerencsére a mechanikus igen. Az akkut meg kell dicsérjem. Pöccre indította a motort.
Felettébb izgalmas mostanában az autózás, ha nem is tartozik a tél örömei közé. Jégbordákon gurulunk a főutakig, ahol csakugyan biztonsággal haladhatunk.
Téma kimerítve.
***
Amerikai kritikusom a tegnap feltett egyik képemet masterpiece kategóriába sorolta. Nem kap érte pénzt, így elég objektív tud maradni a képekhez írt kommentárja. Nekem jól esnek biztató szavai.
***
Olvasom a Száz év magányc. könyvet. Elég nehezen fogynak alapok. De talán később gördülékenyebbre vált. Mindenesetre kitartok mellette. Kb. 10%-át olvastam el.
***
A délelőtti napsugárzás a szobában pörköl, a ház északi oldala meg fagyos. Olyan ez, mint a tábortűz. A tűzfelőli oldaladat égeti, miközben lehet, hogy a hátad fázik.
***
Bennem él a főnök egykori megjegyzése. A Sodrás utcában inkább egymás mögött haladtunk a járdán, mint egymás mellett. Én mentem elöl. Feri rám szólt: Ne szaladj! Akkor mögé mentem, hogy az ő tempójában haladjunk. Most T-nek mondhatnám: ne szaladj! Pedig kb. egyforma tempóban megyünk. Csakhogy nekem nehezemre esik a haladás.
Chuke azt mondaná: öreg vagy.
Nem is tévedne.
 

Úgy illene, hogy ma is írjak posztot. 
Mentségemre legyen, hogy egész nap szolgálatban álltunk T.-vel.
A szülők kérésére unkáinkkal töltöttük a napot.
Növögetnek, ahogy kell, ez örvendetes és természetes.
Egy pici gyerek addig tekinthető annak, mondom feleségnek, amíg a talpát szívesen puszilgatjuk.
Ebből már kinőttek, és soha vissza nem térnek ebbe a korba.
A kis elsős már olvas, de azért engem kért, hogy olvassak el egy fél mesekönyvet.
Szerencsére a gyerekeknek írt mesekönyvek sok képet és viszonylag kevés szöveget tartalmaznak.
Ennélfogva győztem a felkérést.  
A fiúk is hozták a formájukat.
D. a tarhonya barátja, miként én is. L., pedig egy nagy tudományú hangicsáló berendezés tulajdonosa.
Többek között jó ötszáz hangtónussal operál, és keverhetők is a tónusok.
Ez már nem az én világom, de igazán rácsodálkoztam, mert L. megmutatta, hogy mit tud a masinája.
Mehettünk volna a vasútállomásra autóval, de nem tettük.
Úgy látszik, elszoktam a gyaloglástól.
Különösen visszafelé esett nehezemre. Ráfogtam arra, hogy kevés folyadékot iszom, és hogy sok kávét fogyasztok. De nincs igazam.
Azt is szoktam mondani, hogy a szívem már nem a régi, mert nagyon is régi.
A vádlim meg egykorú a szívemmel.
Lassú tempóban vagyok csak képes hosszabb távokra ballagni.
De hát el kell fogadnom a kopásokat.
A korommal járnak.
Mindent összevéve szép napot töltöttünk s kedves találkozás esett.
Még a vonatút is igen kedvünkre valónak bizonyult.  
Szeretjük az esztergomi zónázót. Csaknem háztól házig visz.

A tél nemcsak a természet látens halálát hozza, hanem az emberekét is.
Nem tudom a miértet, de apám, anyám, húgom mind decemberben, januárban hunytak el. Havas időben halt meg bérmaapám, nemrégiben meg Péter, a barátom és tegnap a jezsuita P. Rigó Jenő is. R. I. P.
***
Legalább még két „gyermekszáj”-at meg akarok osztani. Lehetne még vagy húszat, de hát más téma is akad.
Elsőnek egy góbé változat: Illés és a szareptai özvegyasszony esete.
Illés elment Sareptába, ahol találkozott egy vénasszonnyal. Azt mondta neki: Hé, te vénasszony, menj be a kamarába, hozd ki a bidont az olajjal, a bádogot a liszttel, és csinálj nekem belőle egy jó kis csöregét, mert én már úgy megkívántam! A vénasszony megcsinálta, és soha többé nem voltak éhesek.
A másik: Hittanórán
Gyerekek, ki volt Ábel testvére? Mély csend.
- Segítek: K betűvel kezdődik.
- Kábel!
***
Szózat játék.
Elsőre gy betűt se találtam el.
Másodjára egyet (L), de az is rossz helyen állt.
Próbálkozom.
Harmadjára beírom: BÉNUL.
Talált.
Kész.
Mielőtt még megveregetném a vállamat, elmondom, hogy leghosszabb megfejtés sorozatom 190 nap volt.
Aztán rontás.
Mostanában kezdem elölről.

Szűk két hete rostokolunk az autóval a parkolónkban. Az utakat sárgás valamivel lehintették, de a tízcentis havat az nem takarítja el. Abban kacsázik ki téli, ki nyári, ki meg négyévszakos gumikkal.
Ma erőt vettem magamon, és kimerészkedtem az utakra. Nem azért, hogy élvezkedjek, hanem mert a patikába kellett mennem a negyedévi, szatyornyi gyógyszerért, no meg, hogy megmozgassam az autó akkuját. Nehogy lemerüljön.
Összegezve a tapasztaltakat, azt mondhatom, hogy az autó oké, én is oké vagyok, a gumi kevésbé oké, az utak meg nem okék. Van rossz, van rosszabb és van legrosszabb. Tegnap busszal jártuk meg a közértet. A beálló busz kereke álló helyzetben csúszott kb. egy métert. Az az út rossz volt. A többi rosszabb.
Elég sok hó esett, de nem annyi, hogy a fővárosi géppark 11 nap alatt ne bánjon el vele. Van még mit fejlődni.
***
Tegnap válogattam a gyerekszájak közül, amelyeket a templomba járók gyerekei hallanak félre. Néhányat ide teszek, mert aranyosak. Az érti igazán, aki tudja, minek kellett volna elhangoznia. Zárójelbe téve megadom az eredeti szövegeket.  
Margit libái (imái) vezekelve szállnak...  és még: Margit imái veszekedve szállnak
Háztartási Szent Erzsébet, mondta a kisunokám. (Árpád-házi)
Hol Szent Péter sírba tévedt (téve). Tartsd meg, Isten, szent atyánkat, Krisztusnak melltartóját (helytartóját)
Mit csinál a pap a nyomtatószékben? (gyóntatószékben)
"Ez az a nap, ez az a nap, itt az úthenger, itt az úthenger (mit az Úr rendelt)
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, Szent Erzsébet a te neved….” (szenteltessék meg)
a Holmár ember sem segíthet, ott tényleg nagy a baj (ahol már)
Ha mogyorónyi hitetek is volna, (mustármagnyi) ...
Atyánk, ki a hegyekben vagy... (mennyekben)
Jézus, Mária, Mászkál, Menjél, Boldizsár... (Gáspár, Menyhért)
egyszemű pásztor térde de fáj (Egyszerű pásztor térdeden állj)
P.  5 éves: téged vár egy szívószál (téged vár egy szép ország)
Csordapásztorok gátvédelemmel (nagy félelemmel) telék meg ő szívük."
Húsvéti háromszori előénekléskor: Krisztus világossárga! (világossága)
Fel nagy örömre, most született, aki utána földet evett (után a föld epedett)
Mária karján égi a légy... (égi a lény)
egyszerű kántor térdeden állj... (pásztor)
Stb. stb.

Ha nincs hó, lehet fájlalni, hogy elfagy az őszi vetés.
Ha van hó, lehet morogni, hogy nincsenek eltakarítva az utcák.
A kérdés, hogy jogos-e a morgás utóbbi esetben?
Ami a járdatakarítást illeti, mindenki felel a háza előtti járda tisztán tartásáért.
A mi viszont a közutakat illeti, ott az önkormányzatoké a felelősség.   
Ha kijelentenék, hogy ócskavassá lett a korábban munkában állt géppark, a civil lapkosság segítségét kellene kérniük hóeltakarításra.
Ám nem rozsdásodott el semmi, a mellékutakon mégsem látjuk munkálkodásukat. Valami nem stimmel.
Az nem stimmel, hogy Karigeri kijelenti, hogy az utak el vannak takarítva.
Mit nem adnék, ha láthatnám, hogy a mi „eltakarított” utcánkon végig kerékpározna a helyi polgármester.
Lefogadom: ötméterenként perecelne.
Ferencz Orsolya írja: A belvárosi utcák jégtelenítése a várost vezető baloldali polgármesterek dolga. ... miért hagyták, hogy lassan egy hete veszélyesen csúszósak maradjanak Ferencváros és Józsefváros útjai, terei.
Hozzáteszem, nagyon sok helyütt haosonló a helyzet. Nálunk is.
Karigeri képtelen állítása mellé odateszem az én képtelenségemet.
Azzal nincs kipipálva a télre való felkészülés, hogy veszünk néhány új hólapátot.
Aztán a megtakarításból netán prémiumalap keletkezik.
Tudom, képtelenség ez a feltételezés, de hát hol vannak a hóekék?
Hol a takarítógépek?
Utcánkban nem láttam egyet sem.
Még hébe-hóba se.
Mi meg nemcsak hébe-hóba, hanem naponta hóban járunk.
Valami nem stimmel.
***
Elvtársak, mér mindig a rosszat? – kérdezte annak idején illetékes elvtárs.
Rendben.
Tegnap találtam a FB-on:
Voltam a piacon. Mondom a kínai árusnak: Rohadt hideg van.
Mire ő: - Ván. Ezeőccá!
***
Busz elején a felirat:  Szánkópótló buisz

Ha a gyaloglás egészséges lenne, a postások örökké élnének.
A bálna úszik egész nap, csak algát eszik, vizet iszik, mégis kövér.
A teknősbéka nem szalad, nem úszik, nem ugrál, nem siet sehova, és 450 évig él.
A nyuszi szalad, ugrál és vegetáriánus, él 5 évet. Francba a diétával és a sportolással!
(Megmondta Churchill, csak semmi sport.)
***
A statisztikák szerint a gépjárműbalesetek 23%-át olyanok okozzák, akik alkoholt fogyasztottak.
Ebből az következik, hogy a balesetek 77%-át olyanok okozzák, akik vizet, kávét, üdítőt, tejet, energiaitalt és egyéb alkoholmentes italokat fogyasztanak. Ezek az emberek tehát háromszor olyan veszélyesek! Kerüld a társaságukat! (Lám, lám)
***
Egy tökéletes férfi hajlandó órákon át várni, míg a barátnője két perc alatt elkészül. (Ennek a közhelynek más formája is léteszik: Már ezerszer megmondtam, hogy semmit sem mondok kétszer.)
***
Ne aggódj az egészséged miatt. Elmúlik.
Hasonló történet VD-nél: Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK.
***
Aki dohányzik, meghal. Aki nem, az is.
Erre több megjegyzésem is van.
- temető. Itt nyugszanak Dr. XY betegei. Itt nyugszik Dr. XY.
- Kanadai magyarok találkozója meghívójának utolsó mondata: Aki ezt a meghívót felmutatja, annak ingyenes a parkolás!
Aki nem mutatja fel, annak is!  
***
Olvasom a Mit ad Isten! vallomások hitről és életről c. interjúkötetet.
Benne:
Schanda Balázs: A hajszoló nevű katolikus ifjúsági vezetőképző hallgatójaként felkértek, hogy adjam át II. János Pálnak az ajándékot. Igent mondtam. Így esett, hogy a magyar fiúk, lányok nevében mehettünk oda a pápához. (A hajszolót a Regnum Marianum indította a nem közösségéhez tartozók körének – püspöki felkérésre. II. JP pápa stadionbeli találkozását a regnum segítségével hozták össze és szervezték meg, hogy a pápa találkozhasson az ifjúsággal. Balás Bélának – akkor még nem volt püspök – meghatározó szerepe volt ebben.)
Balog Zoltán: Édesanyám azt mondta, akit először megcsókolsz, az legyen a feleséged! (Az lett, de utóbb elváltak.)
Lackfi János: Interjúját így fejezi be: Szeretnék én is dolgozni, míg csak „az égi s ninivei hatalmak ”…
Nincs ott, hogy ez Babitstól való. A dolog érdekessége, hogy példaképének Kosztolányit és Weörest jelöli meg.  : )
Berecz András: Pázmány Péter vigasztal, hogy ti, akik pórul jártok, ne búsuljatok, mert az orvos is, lám, azokat a betegeket kínozza meg, akikben még látja a gyógyulás reményét. Akiken már nem segíthet, azoknak finom sültet, bort, kényeztetést javall.
(Tapasztaltam. Mellettem feküdt egy beteg férfi, aki még aznap este elhunyt. Fia, menye egy tálca süteményt hoztak neki látogatáskor. A férfi hozzá se nyúlt.)
Keresztes Mónika: interjúja végén: Nyugodt vagyok: emberé a munka, a küzdelem, Istené az áldás. (Hozzátehette volna: Bárdos Lajos-motetta szövege)
Hegyi Gyula: A békepapok utódai a mindenkori hatalmat támogatják, a Bulányi atyák meg mindig ellenzékben vannak. (Ez általánosítás. Ilyen is van, meg olyan is van.)