Mickey webnaplója

Matt Fradd: Boldogságtippek – Élhető tanácsok Aquinói Szent Tamástól
Részlet Bodnár Dániel könyvismeretéséből:
A könyv írója tapasztalatok alapján bizonyítja be, hogy sem a pénz, sem a vagyon, sem a hedonista életvitel, de még a siker, a hírnév, a hatalom sem tesz bennünket huzamosabb ideig boldoggá. Nagyon lelkesek vagyunk, amikor megszerzünk bizonyos, a jólétünket elősegítő dolgokat, majd, ahogy Aquinói Szent Tamás mondja, a végén megvetjük őket. Ennek oka: „amint birtokoljuk őket, felismerjük elégtelen mivoltukat”. Ám a pénz, vagy bármilyen más, vonzónak ígérkező földi dolog, aminek elérésére törekszünk, csak akkor lesz rossz, amikor jobban szeretjük Istennél.
Aquinói Szent Tamás úgy határozta meg a bűnt, mint annak eredményét, hogy valaki jobban szereti a teremtményeket a Teremtőnél.
Értelmes gondolatok a teológiai doktortól. Böjt idején talán nem is felesleges meggondolnunk. Illik a Hagemann Frigyes által megfogalmazottakhoz. Nemrégen idéztem: a bűnbánat szentségének nem a bűnök felsorolása, hanem a metanoia (megtérés) a közepe.
***
Tegnap nagy-nagy vendégjárás esett. Az aprónép meghallgatta az „éneklő hóembert”, a „mindent elismétlő kaktuszt”, megnézte kedvenc sorozatát, a Mancs őrjáratot, Domi meg a focimeccseket a sportcsatornákon. R. felfedezte a kutyát formáló kisszéket. Á. elfújta a tortagyertyákat. L. felvételizett a konzin. Mondom neki: Minden testvéred nevét lehet szolmizálni. A legegyszerűbb a
Do Mi, Fél hanggal lejjebb az enharmonikus Má Ri. A Ri Ta már kacifántosabb éneklés szempontjából, de létező félhangok (tiszta kvint).      
R. sérelmezte, hogy apja nem akarja a hangoskodó játékok zaját hallgatni. Mondom is neki, nem zajonghatunk, bántja apád fülét a ricsaj. Mire ő: Az apa apja te vagy. Apa a fiad. Mondom, tudom: na és…? Hát te parancsolsz, mert te vagy a főnök.
Szavai akkor is jól estek, ha tudom, már rég változott a helyzet, öregszem.
Kompromisszumot javasoltam. Menjünk a hátsó szobába zajongani. Így nem sérült főnökségem, és nem zavartuk az apát sem. R. du. boldogan hazavitte kutyás székét. Le van fotózva, ahogy szorongatja az ülőalkalmatosságot a vonatra várva. Ami az arcán tükröződik, az maga a boldogság.

Reggel fél ötkor felkelés.
Az első bögre tejeskávé bekapva.
Megfejtve a szózatjátékok.
Összerakva a 104 részből álló arabeszk.
Folytattam a könyv lektorálást.
Reggeliztem.
A tévé hírei továbbra is a háborúkról szólnak.
(Egy gengszter halálosan megfenyegette az minelnököt.)
Mise, szentségimádás, bevásárlás.
(A kocsi szélvédője a szaharai homoktól sáros.)
Folytattam a könyv javítgatását.
Befejeztem. Vissza a feladónak kísérőlevéllel.
Ebéd. Mákosguba.
Hátsó szoba átalakítása. Vendégre várunk. Jön Zsubetű”  
Megyek napozni, amíg idesüt az erkélyünkre.
Jut eszembe: SzF. 
Előbb fejezzétek be a munkát,
aztán majd lógathatjátok a lábatokat.
A plusz időt majd rekuperálod.
Capito?
... és még nioncs vége a napnak...

Egy énekeskönyvből összeszedtem azokat a magyar töltelékszavakat, amelyeket sokáig lehet sorolni, de amelyeknek nem sok jelentésük van, bár hangulatfokozók…
Tán még az se derül ki róluk, hogy magyar szavak.
A sor sokáig bővíthető, csak újabb énekeskönyvekben kell turkálni.
Ilyenekre bukkantam:
Kitt rá kotty csip, csip, csip, bok ré ta, rip haj nal, dan da rú, gi gá gá, röf, röf, röf, be he he,
mek mek mek, nyi ha ha.
- ingyom bingyom táliber tutáliber máliber
- iszlipó, iszlipó és efer gefer gumi néni
- egyedem, begyedem
- új idrom fid rom gá lica szik szom
- hókusz, pókusz
Antanténusz, szórakaténusz, szóraka tikitaka alabala bambuszka
ziki zaka
ehem behem
ajré majré dalamuszi dáré dikken dáré
dalamuszi … ladomadik dik dik,
cinge cungeráj
hollári hollári tilijja hollári hahó hollári tilíjja hollári hahó
hollári tilijja hollári hahó hollári tilijja hó
hej diri dongó hej re rutyutyu kencefice puttony
cin cin cillárom…
trallala, trallala…uzsedári uzsedom
sej, haj lului lárom
ihajla, csuhajla
sej, haj, recece
zimme zum, zimme zum recefice bumm bumm bumm
arám szám szám, arám szám szám a
kulikulikuli a rámszámászám
dzsimbala balalala dzsimbala baala
hej rica rica rica hej
libi libi lim lom lomzati bombom
ej haj ruca ruca kukorica derce
Ijju juju jú jú….hoppodáré hopp hopp hopp.
sallárom sallárom
rida rida bom bom bom
kitty kotty kitty kotty
dínom dánom
heje huja
csíjja csicsíjja
lári fári
dídádú

A magunk világában László atya, Somogyi Sanyi, Hagemann Frici jártak elöl. Az 1968-as Teológia 2. számában Frigyes remek írást közölt ezzel a címmel: „A bűnbánat szentsége modern megvilágításban”.
Így kezdte írni:
„A szentgyónás csődje? – De: miért gyónás, és nem ‘bűnbánat szentsége’? Éppoly helytelen, mint az ‘utolsó kenet’. A lényeg az ember részéről a bánat, a ‘metanoia’, a megtérés, és nem a bűnök felsorolása. És még csodálkozunk, hogy híveinknél rossz helyre tolódott a hangsúly? Lélektanilag is ‘eretnekség’ a bűnkatalógust állítani a központba. Aggódva vigyáz a ‘gyónó’, hogy mindent elmondjon. Mert hátha...”
Frigyes atya „A lelkiismeret kialakítása” alcímmel így folytatta:
„Vegyük tudomásul: csaknem lélektani ‘dogma’, hogy tíz éven aluli gyermek nem követhet el halálos bűnt.”
Orvosságot is előírt:
„Megszabadulni a legalizmustól. Az erkölcs kialakulása és alapja a szeretet.”
„Fejletlen lelkek szeretik a legalizmust. Mert előnye is van: nem kell önállónak lenni; a törvény megmondja, mit tegyünk. Kikerülhető a döntés és a felelősség.”
„Csak a szeretet-szemlélet segíthet a legalizmussal szemben. A parancsok-félelmek rendszerétől meg kell szabadulni.”
Jelentős a közösségi vonás is:
„A mi embernemesítésünk nem lehet kereszt alakú sztoicizmus. Az az etika, amely előkelően erkölcsössé akarja tenni az egyéniséget kontra közösség, idegen a kereszténységtől. Nekünk Krisztus testébe oltva kell tökéletesítenünk az embereket.”
„És nagyon jó lenne föléleszteni a bűnbánat közös liturgiáját. Nagyon fellendítené a küzdő Egyház életét. Ami most van ebből, az kevés.”
„A lelkivezetés gyakran kapcsolódik a bűnbánat szentségéhez. Ez a kapcsolat ‘kényszerházasság’, de sajnos sok esetben nincs más lehetőség egyes hívekhez férni. Mindenesetre törekednünk kell arra, hogy a szentségkiszolgáltatói és a lelkivezetői feladatot elhatároljuk egymástól.”
(in: Emődi: A Regnum Marianum története)

Olvasom a regnumi pap, Emődi László könyvét, abból szemezgetek. Tetszik, ahogy a papok mindenhez értésének követelményéről ír:
„A papnak foglalkoznia kell a gyermekekkel, és oda kell ülnie az öregek betegágya mellé. Értenie kell a templomépítéshez és a képekhez is. A templomi szobrokat is ő bírálja meg, és a kórus hanganyagáról is ő mond ítéletet. Művelnie kellene a hittudományt, és az ötvösművészethez is értenie kellene. Mindenki természetesnek veszi, hogy egy pap ért az irodalomhoz, de a gimnazisták is elviszik hozzá meg nem oldott feladataikat. Elvárják, hogy jól sportoljon, és a lelki élet finomságainak is legyen mestere. Értenie kell a magnetofonhoz is, és jól kell kezelje a számítógépet. Természetes, hogy autót vezet, és megjavítja a bojlert, mosógépet javít, parkettázik, gitározik, orgonál, alkalmi verset ír, és gyertyát önt, megfőzi az ünnepi ebédet, és cipőt javít.
Még sok másféle igénynek meg kell felelnie a jó papnak, aki „holtig tanul”, és amellett jól sakkozik. Így alakult ki az a papi nemzedék, amelyik azzal a követelménnyel nevelődött, hogy neki mindenhez kell értenie.”
Éveket ült börtönben, amiért az ifjúság nevelésére adta a fejét sok-sok társával együtt. A börtöntől való félelem megrajzolását érdekes módon Fekete Istvánra bízza. A Tüskevárból merít:
„Gyere, Csikasz, gyalog megyünk.”
„Úgy is jó” – ugrott talpra a kis kutya, és Gyula elé perdülve játékosan szaladt előre, de vissza-visszanézett, hogy új barátja jelez-e valamit.
Ekkor Gyula elmosolyodott, és a fáradt délután egyszerre tele lett kedves, puha örömmel, mert a túlsó part mellett megjelentek a kis szárcsák. Csikasz is odanézett, aztán Gyulára, és megcsóválta a farkát, mintha azt mondta volna: „Ismerősök...”
„Szervusztok, gyerekek!” – kedélyeskedett Tutajos, de meg is dermedt abban a pillanatban, mert sötét árny suhant el mellette, s a kis szárcsák vad dobbanással buktak a víz alá. A víz felett pedig egy barnakánya vágódott felfelé. A kánya, mintha a fiú ott se lett volna, került egyet a felkavart víz felett... A vadászat nem sikerült, ez bizonyos, tehát egy újabb kör után elszállt a nádas felett... A kis szárcsák csak később bukkantak fel, de jó húsz méterrel odébb. És nyugodtan kapkodták tovább a sáslevelekről a bogarakat...Gyula ezen elgondolkodott, és úgy vélte, a kis szárcsák idegei tökéletesek. Az ő életük állandó veszélyben van, és állandóan nem lehet idegeskedni, állandóan nem lehet félni, mert akkor éhen pusztulnának. De a résen állás folytonos. Az idegek hálója, az érzékek antennája állandóan ki van feszítve, ez azonban életükhöz úgy hozzátartozik, mint a táplálkozás, a repülés vagy az úszás. Ilyen lehetett az ősember, amikor beugrott a védő barlangjába a kardfogú tigris elől. Amint belül volt, leomlott róla a rémület, és talán nevetett is. „Nem sikerült neki – vigyorgott–, de majdnem bekapott.” Csakugyan. Állandóan nem lehet idegeskedni. Az idegek állandóan kifeszített hálózata azonban az élet szoros tartozéka. Az életé, amit éppen a kifeszített idegek tartanak meg.
Eddig az idézet.
Kedvem kerekedett újraolvasni a gonddal megírt ifjúsági regényt.

Február 28-án reggel 9 óra négy perctől hosszas interjú volt hallható a Katolikus Rádióban Tornya Erikával, a jezsuita A Szív magazin főszerkesztőjével Szikora József beszélgetett.
Mivel idő hiányában akkor csak egy-két mondatát tudtam elcsípni, az archívumban kikerestem a hosszas beszélgetést és meghallgattam.
Hogyne tettem volna, amikor anno magam is a szerkesztőbizottságában dolgoztam, és írtam cikkeket.
A lapot 111 éve alapította Bíró Ferenc jezsuita atya. Folyamatosan megjelent itthon, majd a Rákosi-rendszerben megálljt parancsoltak neki, de 1956-ban egy számot a forradalom alatt kinyomtattak és eljuttattak a plébániákra.
A Kádár-érában is megjelent, de nem idehaza, hanem Kanadában.
A kilencvenes évek első felében költözött a Sodrás utcába a szerkesztőség, és folytatódott a lap élete Sajgó Szabolcs SJ vezetésével.
Az interjúban Erika megemlítette Bárdosy Évát és Tereza Worowskát, akik alapot szerkesztették.
Éva volt a főszerkesztő, Tereza meg az ifjúsági rovat vezetője.
Őket követe Horváth Árpád SJ, aki színes magazinná fejlesztette a havilapot.
Tőle vette át Tornya Erika RSCJ szerzetesnő s szerkeszti egy stábbal a mai napig. Reménykedve beszél arról, hogy a terjesztés eredményessége folytán az eladott lapok példányszáma nő. Kérdésre elmondta, hogy jó íráskészségű morálteológust keresnek, mert azt a témát  hiányolja a lap palettájáról. Nekem meg egy régi vesszőparipám jutott eszembe hallgatva a Szikora-interjút. Nevezetesen az, hogy 111 év hatalmas idő. A lapszámokat digitalizálta az Arcanum cég. Hozzáférhetők tehát az írások. Sokat érő klasszikus írások, történetek, mesék, a legkülönfélébb módon készült cikkek lapulhatnak ebben az írásrengetegben.  Olyanok, amelyeket nem kezdett ki az idő vasfoga. Bizton tudom, hogy vannak ilyen kortalan írások. Mekkora antológia kerekedhetne belőlük avatott szerkesztő válogatás által!
Hogy igen időrabló feladat volna?
Igaz, de érdemes volna több ráérő szakember rászabadítani a kásahegyre, hogy tovább dolgoztassák a már egyszer összehordott értékeket.

Hol is kezdjem, hol is kezdjem. Tegnap R. unoka első oszt. tan. egy kettéhajtott képpel ajándékozott meg bennünket. A tulipános előlap mögött az írása. Olyan szép, hogy megismétlem. Kerek virágok alatt, tulipánok fölött a szöveg: Csupa nagybetűvel: BOLDOG HÚSVÉTI KÉSZÜLŐDÉST KÍVÁNOK NEKTEK TÜCSI NAGYI ÉS NAGYPAPA. NAGYON SZERETLEK TITEKET: PUSZI
Üzenem minden illetékesnek: A Nobel-díj ezek után nem érdekel. Ez sokkal több annál.
Mára virradóra orrom annyira eldugult, hogy újra csak ülő helyzetben töltöttem a fél éjszakát. Ez már a második ilyen történés. Remélem, ezzel már túl is leszek a náthás időszaknak.
Ma halat ettünk. Itt volt velünk M. unoka is. Fogyott? Most 55 kiló. Mondom, hogy én is ennyi vagyok, csak hát történetesen kétszer ennyi.
Egyik felem fölösleges, csak azt nem tudom, hogy melyik. Mától biztos fogyózok vagy nem. Már unom. Ez a helyzet.
Megbeszéltük, hogy az AI már nem az én világom. Nem vágyom rá, hogy fotóimat tetszőlegesen módosítsa, torzítsa, nem vágyom arra sem, hogy helyettem bármiféle feljegyzést elvégezzen, hogy teljesítményemet általa hatalmasan felgyorsítsam. De arra sem vágyom, hogy Beethoven stílusában szimfóniát komponáljon, Mozart modorában vígoperát hozzon létre.
Valahol megálljt kell parancsolni az embertelen művilágnak.
Jó nekem a hús is, műhús helyett, az állati sajt is jó a növényi helyett.
Nem is sorolom, hányféleképpen lehet visszaélni a virtuális világban az eszmékkel, a tudományokkal, a képekkel és filmekkel.
Az AI elembertelenedett világot sejtet, hoz emberközelbe.
Virtuális pénzünk van is, meg nincs is, felhasználható, meg nem is, a hatalom kénye-kedve szerint.
Elég már az átverésekből, a korrupcióból, az emberi aljasságokból.
***
Szép világunk mivé lett? És mivé fog válni, ha a tendenciák nem fordulnak visszájára!
A hatalmak egymásnak feszülésének vagyunk tanúi. Itt rendszerek bukása, a hatalmi struktúrák átrendeződése  várható.
Egy világ fog összeomlani?
Ne adja Isten!
***
Az is igaz, hogy a mai evangélium Krisztus színeváltozása volt. A Tábor hegyen Jézus elváltozott tanítványai előtt. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. A felhőből szózat hallatszott: Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!
Ma is hallgathatjuk, ha valaki felolvassa szavait a szentírásból. Pl. Fábry Kornél püspök, aki a Bibliát végigolvassa az érdeklődőknek.

A lektorálásra kapott könyv 45%-át átolvastam. Jó könyv, élvezettel javítgatom. Hétfőre kész az első átnézés. Folyt. köv. a könyvvel való összevetés útján.
Ma február végén szép időben kirándultunk P.csabára. Sok természetjáróval találkoztunk a vonaton. Nem csoda, előtavaszi fényesség és langymeleg ösztökélte a mozgékonyakat a túrázásra. Ahányszor ránézek a vonatból a Nagykevélyre, annyiszor jut eszembe az a kedves szokás, hogy annak idején papszentelésre gyalogzarándoklat indult a RM színeiben Esztergomba. Az ürömi téglagyárig mentünk kék busszal, és valamikor az este folyamán megindultunk a Nagykevélyre torony iránt. felmásztunk a sziklás oldalon a tetejére. Tök sötétben haladunk egymás mellett távol, hogy egy esetleg leguruló kő senkit se sértsen meg. Világításról ki-ki maga gondoskodott. Nálam is volt egy gyengén világító rúdelemlámpa. Kerestük mindig a következő lépés helyét anélkül, hogy tudtuk volna, milyen minőségű etap lesz a következő. Felfelé még csak-csak elvan az ember valahogy. De arra gondoltam, hogy ha megmászhatatlan szikla tornyosul elém, mit fogok tenni. Lemenni a sötétben igen bajos. Nos, élek, ami azt is jelenti, hogy nem tornyosult leküzdhetetlen akadály elém, elénk, mert egyszer csak mindnyájan fönt találtuk magunkat. Rövid összevárást követően nekiláttunk a kilométereknek. A Pilisen át tartottunk a cél felé. Kétbükkfanyeregnél megálltunk egy rövid pihenésre. Valaki hozott egy félliter pálinkát. Seperc alatt eltüntettük. Igen jól esett, érzésünk szerint ennyi kényeztetésre rá is szolgáltunk. Hajnal lett, mire áthaladtunk Pilisszentléleken. Egyik háznál lakodalmat ünnepeltek. Hívogattak minket is, de hát időre lent kellett lenni Esztergomban, különben sem voltunk megfelelő öltözetben. Emlékeim szerint Egomba érve egy tejivónál pótoltuk a belőlünk kifogyóban levő nedvességet és a kalóriákat. Fehéringbe öltöztünk valamennyien. Így vonultunk a bazilika karzatára a szertartás idejére. Isten bocsássa meg nekünk, hogy elég hamar el-elbóbiskoltunk. Nem csoda. Az éjjel negyven kilométert nyomtunk le. Az ünnepség után a helyi szigetre indultunk és nagy focimeccs vette kezdetét.
Summa summarum.
A suhanó vonatban üldögélve szemlélem a Nagykevélyt, és az előzőekben vázoltak elevenednek meg bennem mndannyiszor.
Akkor éjszaka megmásztuk a Pilist.
Ma nappal se bírnám a terhelést. Akkor kb. 20 éves lehettem, ma nyolvcan.
Hát persze, hogy persze.  
***
PS. USA megtámadta Iránt. Ez nem jó hír, nagyon nem jó.

Lehet, hogy még böjtje lesz annak, ami van. Még februárt írunk, 27. van, odakint háborítatlanul süt a nap, a léghőmérséklet kb. +15 fok, vannak, akik már napoznak, én is megmutattam magamat a napnak. Az erkélyről lődözök fotótémát keresve. Egyet biztosan elszalasztottam, egy ezüstfehérben villogó elstartoló repülőgépet. A nap olyan szög alatt világított, hogy a gép hasát élesen mutatta. Talán tudta, hogy mire előkapom egyébként sem fürge gépemet, addigra rég kirepül a látómezőmből. Így is lett.  
Talán írtam, talán nem, a Nyárkánon megihletett, kiegészítettem a többi három évszak kánonjával.
A Télkánont már közöltem, most a Tavaszkánonon a sor.
Jöjjön tehát akkor:
Tavaszkánon
Künn a fákon újra virul a sok picinyke ág.
Hó sehol, a sziklafalnak ütközik az ár.
Itt van már!
Szép idő van készülőben, zsendül a határ.
Őzgidák patája toppan, hangos már a táj.
Itt van már, itt,
a napsütötte hegy-völgy kirándulókra vár.
***
Leginkább arra hegyeztem ki figyelmemet, hogy a jambikus lüktetés stimmeljen az eredeti szöveg ritmusához.
Nem vagyok benne biztos, hogy az őzpaták toppanásától hangos volna a táj, azt meg csaknem kizárom, hogy szorgalmas kirándulást tegyek hegyekre és völgyekre.
Hangulatát tekintve azonban kétségtelenül fog valamit a szöveg a kikelet életrevalóságából.
Remélem, az általános iskolai énekeskönyvekben rábukkanok előbb-utóbb remekemre.   
Mindenkinek kívánom, hogy használja ki a barátságos időszakot, és mozduljon ki szokott komfortzónájából.

   

Tudod, hogy mit hallottam nemrég egy barátodról? – veti fel valaki.
- Várj egy percet.” – mondta Szókratész. - Mielőtt elmondanád, amit hallottál a barátomról, hasznos a hármas szűrőmnek (igaz, jó, hasznos) alávetni. Megbizonyosodtál arról, hogy
igaz, amit mondani szeretnél?
Az ismerőse így felelt:  - Valójában csak hallottam valakitől…
– De valami jó dolgot szeretnél mondani a barátomról? - Nem, éppen ellenkezőleg…
- De legalább hasznos számomra az, amit mondani szeretnél a barátomról?
- Nem, nem igazán…
- Ha az, amit mondani szeretnél, se nem biztos, hogy igaz, se nem jó dolog, és még nem is hasznos, akkor egyáltalán miért mondanád el?
Az ógörög filozófus igazsága máig érvényes.
Joggal teszem fel a kérdést:
Hány FB-ra feltett anyag állná ki Szókratész hármas szűrőjét?
Ne válaszoljatok, majd én megmondom: tizedrésze sem.
A nagyon sok anyag, nem hogy nem igaz, hanem kész átverés.
A politika hírei rendre nem állnák ki a jó dolgok fogalmát.
A hirdetések zöme felesleges tartalmakat hordoz számomra. Tehát haszontalan. Nem én mondom, hanem az az amerikai reklámmenedzser, aki azt állította: reklámköltségem évi egy millió dollár. Ennek 50%-a kidobott pénz, de hogy melyik 50%, azt nem tudom. (Én még hozzáteszem, hogy a számára hasznos 50% nagyon kis része hasznos csak a számunkra/számomra. A menedzser el akarja adni portékáját, és nem érdekli, hogy áruja nekünk fontos-e, hasznos-e, alkalmas-e, jó-e?   
***
A napok óta olvasott hosszadalmas leírásokat tartalmazó könyvben olvasom: Régi felfogás, hogy az ember élete hétéves ciklusokra tagolódik. így:
0-7  gyermekkor
7-14. iskolás kor
21 évig forrongások kora
28. évig beilleszkedés a társadalomba, lenyugvás kora.
28-42 (két periódus) a férfikor dele (nők?)
42-56 két periódus tapasztalatok és megfontolások kora
56-70  ”      ”           az aggság kora
70-től kezdve a halál várása
Gereben F., a könyv írója meg is jegyzi: „A pszichológiai érdeklődésű előadónak az a megállapítása, hogy az emberi élet 70. évében az aggkor halált váró szakasza kezdődik, bár egyáltalán nem tűnik alaptalan állításnak, de meglehetősen sajátosan cseng a 80. életévében levő krónikás fülében.”
Amikor Gereben ezt a könyvet írta, akkor ő volt 80. Most én vagyok ennyi éves.
Koromnál fogva magam se hagyhatom szó nélkül ezt a vaskos igazságot.
A zsoltáros így beszél:
Éveinknek száma legföljebb hetven,
s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig.
Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás;
gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.
                                     (Zs 89,10)
Ez is meggondolandó. Még akkor is, ha az olvasott kötet hetvenhez kötött aggkort az ENSZ- hivatalos statisztikája megspékeli a 90. életévtől kezdődő aggastyánkorral.