Megjelent A matematika bibliája.
Jelentem, hogy a keménykötésű könyv viszonylag nagyméretű (24x30 cm) és viszonylag nehéz (2,35kg). T
ehát a paraméterei miatt nem vettem ölembe, hanem kiterítettem a dohányzóasztalra, és úgy lapozgattam az igényes színes ábrákkal bőven tarkított kötetben.
Ami megfogott benne, az a matematika- és fizikatörténet nagyjainak életútja.
Ezek a történetek érdekessé teszik az enciklopédiaszerű művet.
Még tetszik a kötet végén található fogalomtár és a név- és tárgymutató.
Mindjárt rá is kerestem a káoszelmélet címszóra.
A 277. oldalon elmondja a káoszelmélet lényegét: hogy az olyan apró különbségek, amelyek puszta véletlennek látszanak, óriási hatást gyakorolhatnak.
Nüansznyi eltéréssel elmondja még ugyanezt Lorenz a 326. o., Mary Cartwright a 329, o-on, ugyanő a 324. o.-on, Megjelenik ugyanez a definíció a 308. és a 327. oldalakon.
Cartwright kifejti, hogy a káoszkomplexitás kimutatható az áramlásdinamikában, a szívritmuszavarban, az időjárásban, az éghajlatban.
Vizsgálják a valószínűségek megközelíthetőségét.
Kiindulnak az→z2+c formulából, ahol a z-érték négyzetéhez c konstans társul, és a kapott eredményt sokszor megismételve egyre közeledő, ill. távolodó z-értéket kapnak.
Ez elvezet a fraktálok meghatározásához.
A könyv még megemlíti azt a brazíliai előadást (1972), melynek a címe találóan: Vajon egy pillangó szárnycsapása Brazíliában okozhat-e tornádót Texasban? A kérdés a káoszelmélet lényegét firtatja. Bizonyíthatatlan, hogy megtörténik, vagy se, de nem kizárt.
Summa summarum. A kötet értékes, végigvezet a matematika fejlődéstörténetén, érinti a társtudományokat is. Mint megmutattam, olykor redundáns, de jól használhatják, akik érdeklődnek az iránt, hogy a matematika az egyes korokon át miként vált egyre komplexebbé.
Utolsó kommentek