Mickey webnaplója

Ma Miklósért mondták a misét, és ez a Miklós nem én voltam.  
Ma csaknem üres tankkal érkeztünk a benzinkúthoz.
Ma áramszünetet értünk meg. Nem tartott nagyon sokáig, de akkor is. Kezdődik?
Ma újra elküldtem könyvajánlásomat, mert valamiért nem ment át a múltkori kísérlet alkalmával.
Ma megint sikerült a szózat játékokat megfejteni. A jigsaw játékban egy zöldlevelű békát kellett összerakni. Az is ment. Hát persze. Azért is szeretem ezt az összerakósdit, mert minden játékos győz.
Találtam ilyenfajta mahjongot is. Ha megáll a tudomány, újra keveri a maradékot.
***
Egyelőre nagyon is a nyuggerek életét élem. Amennyiben a nyuggerek legjellemzőbb motívuma a várakozás.  Ezekre, azokra, munkákra.
Azt hallottam, hogy a nyugdíjasnak nincs semmire ideje. Úgy magyarázták, hogy azért nincs semmire ideje, mert lelassult. Mindenre több időt kell szakítania. Lehet. Nekem egyelőre nem sok dolgom akadt a fürgeségem lanyhulásával, mert az autó gyorsan visz ide is, meg oda is.
Inkább a felkérések csökkenő számával magyarázom, hogy sok mindenre van időm.
***
Jó lenne, ha a könyvmegálló újra működne. Általában akad benne elfogadható minőségű kötet. De – mint korábban megírtam – elfújta a szél. S nem tudom, hogy az ellenszél visszafújta-e a helyére, vagy sem.
Más nincs. Napközben el-elszundítok.
Ezt azzal magyarázom, hogy félötkor kidob az ágy magából.
***
Mostanában sok felhőképet fotózok, de hát olyan szokatlanok néha, hogy muszáj.
***
Ha az égen megjelenik egy sebesen repülő vadkacsa, kitüntetésnek veszem. Tegnapelőtt megjelent egy.

Tegnap gyerekkoromba vitt vissza egy veteránrepülő ismételt megjelenése Óbuda fölött.
Gondolom sétarepülést végzett az ötvenes éveket idéző gép.
Tán egy a MASZOVLET időkből ránk maradt LI-2 típusú gép röpködött felettünk.
Készítettem is néhány fotót a hangos motorú repülőről.
Annak idején a házunk egyik totyogó fiúcskája a felettünk elhúzó gépre azt skandálta, hogy szabacs repülő.
Nem tudta még kimondani a szabadság szót.
Persze ma se értem, hogy miért szabadságrepülő az a masina.
***
Ha valamiért igen hálás vagyok ma, az valószínűleg a frissítő léghuzat.
Enyhe, de mindent átjáró és felüdítő szél.
Hűvös levegő áramlik tüdőnkbe.
Régóta vágyunk már rá. No meg esőre.
Tegnap esett, bár alig esegetett. Kb. egy deci vízzel öntözött meg minden négyzetmétert.
Kleine Fische, gute Fische?  
Háááát.
***
Mindenesetre itt az iskolaszezon, itt az ősz.
A nyárkánon dallamára írt őszkánonom szövegét ide írom:
Őszi fákon gyűlik má-ár a sárguló levél.
Költöző madárkahad immáron útra kész.
Ősz van, ősz.
Minden este cirpel kinn a kába szöcskenép.
Hirtelen fuvallat támad, fúj az őszi szél.
Ősz van, ősz van,
lehull a sok levél, és
belep mindent a dér.

Ha azt mondom, Szárnyati Géza, akkor a verskedvelők rávágják: Weöres, Bóbita. Szárnyat igéz a malacnak…
Van aztán egy másik irodalmi játék: adott verssorból ki kell találni, hogy melyikből való.
Az utóbbi és az előző közé tennék egy harmadik lehetőséget, amikor egy ismert versből idézett hangzók önmagukban nem értelmesek.
Azt mondom: Tamako, vajon rávágja-e valaki, hogy Petőfi Befordultam a konyhába. Ha nem megy azonnal, lehet egy-egy újabb betű megadásával segíteni. –tamakony, -tamakonyh…
boklegy… rabok legyünk…
smikorlé… vajon s mikor lészen jó Budában lakásom
zesensütl?
illegmor?
edvsremé?

(János vitéz eleje, Mondd,mit érlel, A Reményhez)
***
Rájöttem, hogy nem érdemes lógni az interneten.
Néhány tucat témát ölel fel a híranyaga, a reklámjai.
A MI által képzett, és a valóságtól elrugaszkodó anyagaival feleslegesen tömném a fejemet.
Nincs semmi értelme.
A reklámok jó része hazudik, legalábbis csúsztat, ugyanígy a politikai hírek.
A csodaszerek hatástalanok, vagy minden orvos hülye (kétlem).
Legközelebb 3,5 év múlva szólhatok bele a választásba.
Addig miért fárasztgassam magamat azon, hogy a globalisták miként akarják megszüntetni a szuverenitásunkat. Azt jóslom, hogy nem fog nekik sikerülni.
Én meg minek untassam magamat a részletek alakulásával.
Majd elmúlnak a bajok a pojácák elmúlásával.

Lackfi J. csaknem naponta tesz fel olyan szavakat, amelyek kifacsarva is jelentenek valamit, vagy éppen nem.
Ez adta az ötletet, hogy hasonlóval rukkoljak elő saját blogomon.
Vegyük a jóság szót.
Van jóság és van rosszaság, de bár
van jótétemény, nincs rossztétemény, bár értenénk a jelentését. És ugyanígy
van jóságos, de nincs rosszságos
van jobbadán, de nincs rosszabbadán
van jóféle, de nincs rosszféle
van jojózás, de nincs rosszjózás
van jókora, de nincs rosszkora
van jólét, de nincs rosszlét
van jómadár, de nincs rosszmadár
van jómagam, de nincs rosszmagam
van jóopofa, de nincs rosszpofa
van jóságos, de nincs rosszaságos
van jótállás, de nincs rossszatállás
van jótét lélek, de nincs rossztét lélek
van jóvágású, de nincs rosszvágású
Az ellentétpárok némelyike meghonosodott, mások meg nem.
Következőleg a nyelvi elemekben az ösztönösség legalább akkora teret foglal el, mint a tudatosság.
***
Lazításul elmesélem, hogy a franciák megkérdezték, mekkora a magyar szókincs. Attól függ, mondom. Szerintem végtelen a szavak száma. Elszámolhatsz bármeddig, mindig újabb szóhoz jutsz. De komolyra fordítva a szót, a nyelvészek szerint a valaha létezett és ma létező szavaink összessége kb. 7 millió szó. A mai nyelv ennek töredéke, tán ha egy millió. Az átlagember 7-10 000 szót használ.
Megkérdeztem az AI-t, hogy blogomnak mekkora a szókincse. Mondott ilyet-olyat, de nem tudta, vagy nem akarta megmondani, hogy mekkora a szókincsem.
***
Többször nekiláttam IQ-teszteknek. Hogyne tettem volna, amikor úgy indított, hogy free. Amikor a végére értem, akkor megmondta, hogy mennyibe kerül(ne) az értékelés. Lóvá tettek. Ha beleringatnak a kitöltés szabadságába, miért az utolsó pillanatban közlik, hogy nincs ingyen a móka?
Ez hitelességüket rontja.
Én meg így sose fogom megtudni, hogy hány az IQ-m.
Persze nem is fontos, mert nincs jelentősége.

Egy kiadó nagyon szépen köszöni segítségemet. Kölcsönös az örömünk, mert én meg nagyon szeretek szövegekben kurkászni jobbító szándékkal.
Csak az a furcsa, hogy a számos bizonyítást követően nem esik le a szakembereknek, hogy a nyugger rengeteg idővel rendelkezik, ha egészsége lehetővé teszi.
Nekem eddig lehetővé tette.
Valahogyan mégse bombáznak kérésekkel túlságosan sűrűn.
Inkább igen ritkán.
Pedig, ha adódik, egésszé teszem a fogalmazványokat, s véleményezem is, ami egy másfajta segítség a továbbiakat illetően.
***
Megvolt az osztálytalálkozónk. Egy évig aligha látjuk újra egymást, és akkor is csak azok, akiknek megadatik. Korunk igen törékeny kor. Akik ma felugranak, vagy legalábbis felállnak, ki tudja, hogy a következő napon is képesek lesznek-e rá.
***
Idén sok dinnyét ettünk, no meg szőlőt, kopasz barackot. Úgy tapasztaltam, hogy minden gyümölcs megszenvedte a csapadékhiányt. Jó ízűek, de rostosabbak a szokottnál. A Nap pörköléséből továbbra sincs hiány. Ez okból idén a szokottnál több jégkrémet fogyasztottunk. Ki tudja, mennyi esett ezekből a torkosságra és mennyi a szúró hőségre.
Az el Nino most is próbálkozik.
Nap közben felszökik a hőmérséklet harmincon felülre is, de az éjszakák immár hűvösek, hidegek. Kevesebb alkalommal fordulunk a klímához.
Azért a tanulóifjúságot sajnálom, mert megindultak az osztályfoglalkozások arra való tekintet nélkül, hogy van-e vagy nincs klímaberendezés a tantermekben.
Isten óvjon bennünket a szélsőséges időjárástól.
Nélküle is megvannak a közélet döcögéséből adódó bajaink.

Tegnap gondoltam arra, hogy a jezsuita rendalapító meggondolásait kicsit adaptálom a mai helyzetre. Az internet szó helyére mindenféle „bálvány” beírható, legyen az hedonizálás, hobbi, játékszenvedély, mániákus utazás, stb. Tegnap gondoltam rá, de úgy vélem, hogy ma sem késtem el közzétételével. Mai világunkban különösen is felerősödtek a különféle szirénhangok, amelyekkel a nap minden pillanatában bombáznak bennünket. Óvatosan kell hozzájuk viszonyulni, hogy el ne csavarják a fejünket a hiábavalóságok , a vaklárma, az elborzasztás és társai. A bekapcsolódás és a kikapcsolódás egészséges mértékét józanul mérlegeljük.
Ezek után lássuk, mit is ígértem:
Loyolai Szent Ignác és az internet (adaptáció)

Vezérelv és alapigazság
Az ember arra van teremtve, hogy
Istent, a mi Urunkat
dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki,
és ezáltal lelkét üdvözítse.

Az internet is
az emberért van teremtve,
és azért, hogy segítse őt célja elérésében,
amire teremtve van.

Ebből következik, hogy
az embernek az internetet
annyira kell felhasználnia,
amennyire célja elérésében segíti,
és annyira kell megválnia tőle,
amennyire akadályozza abban.

Szükséges ezért,
hogy közömbösekké tegyük magunkat
a virtuális világgal szemben is, és
…
azt válasszuk, ami jobban
elvezet bennünket a célba,
amire teremtve vagyunk!!!

A kurzor ütemesen villog a virtuális papír balfelső részén arra utalva, hogy most kezdhetek valamit írni. Be kell vallanom: kicsit kába vagyok a tegnapi, 61 éves osztálytalálkozó után. Immár csupán tizenegy fő vett részt rajta. Ha mindenki eljött volna, akkor se lettünk volna többen tizenöt embernél.
Magam természetesen hallókészülékkel felszerelve vettem részt a jeles eseményen. Visszaemlékeztem arra a találkozóra, amikor néhai osztályfőnökünk füléből kandikált ki a készülék. Kicsit talán sajnáltam, mindenesetre megállapítottam magamban, hogy igen megöregedett a tanár úr. Talán annyit érzékelt a hangáradatból, mint tegnap én. Nem figyeltem meg a társak füleit, de úgy vélem, nem egyedül én kezdek süketülni.
Sok téma egyikeként megállapították, hogy én vagyok jelenleg közülük a legidősebb, mert évvesztes voltam. Nem szeretek doyen lenni, de hát el kellett fogadnom. Nem ezért, de az asztalfőre kerültem, ahonnan jó képeket tudtam készíteni a jelenlévőkről.
Sok fajsúlyos dolog nem esett azon kívül, hogy ma elkezdődik a tanév azoknak, akik elég fiatalok hozzá. Valaha a világháború is ezen a napon kezdődött.
***
Tegnapi hír, hogy Krausz Ferenc Nobel-díjas kémikusunk visszaadta kitüntetését (Corvin-lánc), tiltakozásul amiatt, hogy elvették tőle a tudósoknak szánt alapítványt.
Én is ezt tettem volna a helyében.
Meglepne, ha maradna az országban, és nem csatlakozna valamelyik külföldi társasághoz, ahol értékén kezelik és megbecsülik. Szívből sajnálom a történteket.
***
Más nincs.
Éjszaka kellemes szellő hűsítette térségünket. A kánikula kissé alábbhagyott. Eső azonban változatlanul nem akar esni.
Nem tudom, hogy a természettudósok mivel foglalkoznak, de az kevés, ha emiatt csak a fejüket vakarják.
Persze a politikának is megvan a maga felelőssége ez ügyben.

BG posztját lopom zanzásítva. Ezt írja:
Kértem az AI-tól olyan Mikszáth-idézetet, amelyből jól látható a palóc nyelvjárási sajátosság.
Küldött.
Ellenőrizni akartam a forrást, megkérdeztem az AI-t: 
- Melyik elbeszélésben található ez a részlet?
- A néhai bárány című elbeszélésében található.
BG: Nincs benne A néhai bárányban, keress tovább, hogy honnan van ez az idézet!
AI: Igaza van, elnézést kérek a tévedésért!... Ez A kis csizmák című elbeszélésében található.
BG: A kis csizmák című elbeszélésben sincs benne. Létezik egyáltalán?
AI: Ez az idézet nem létezik MK műveiben, korábbi válaszaimban valótlan kitalációkat (úgynevezett AI hallucinációkat) gyártottam köré. Hogyan szeretné folytatni a beszélgetést.
Sehogy.
Netán japán kitaláció az AI?
Nemesszeghy Ervin SJ írja visszaemlékezéseiben (Magyar jezsuiták vallomásai I.), hogy Tajvanról utazott a Fülöp-szigetekre. A légikisasszonytól kérdezte, hogy neki kanadai polgárnak ki kell-e tölteni egy kis cetlifélét? „Az udvariasan mosolygott, nem akart nekem ellentmondani”: á nem kell. (Kellett.)
„Keleten inkább a szubjektív harmónia a legfontosabb elem; inkább azt mondják, amit a társalgó fél hallani szeretne.”  
Így viszont a kérdező nem tudja meg tőlük az objektív igazságot.
Az AI mintha ugyanezt tenné. Akkor meg nem jó semmire, mert hízeleg a maga módján, csupán csak a válasszal marad adós.
***
PS. Áldom az eszemet, hogy valamikor ceruzával megjelöltem a jezsuiták életéről szóló kötetekben az engem különösebben érintő sorokat, gondolatokat, poénokat. Most beléjük lapozva hamar rátalálok az engem foglalkoztató epizódokra, pl. a fentiekre.
Szívesen újra olvasom az élettörténeteket, mert izgalmasok, értelmesek, humorosak.

Igazából már fogtalan oroszlánként mar belénk a kánikula.
Ugye rövidülnek a nappalok, és a nap sugarai sem annyira merőlegesen küldik ránk gatyarohasztó melegüket. Könnyen írom ezeket, mert balfülem fölött dolgozik a légkondi.
***
Mint mindenki előtt ismeretes, Nepált hatalmas villámárvíz sújtotta.
Az alkalmi videók tragédiákat jelenítenek meg.
Tétova emberek egy biztonságosnak látszó ház alatti téren. Majd a ház rájuk omlik.
Másutt menekülő emberek futnak versenyt az árral esélytelenül.
Megint más videón autók közlekednek mit sem sejtve, és amikor sejtésük támad, már viszi is az ár az embert, kutyát, autót, lovat, házat, mindent.
Elképzelem, hogy házunk, mely szilárd alapokon áll, egyszer csak egy erős földrengés hatására megadja magát. Nem képzelhető el, de fantáziám kiterjed arra is, hogy mi lenne egy cunami-féle következménye, ha a házunkat érintené. Szörnyű volna.
***
Rátaláltam az interneten egy személyre szabott galériára. Közel 52 000 fotót, klipet tár fel a hosszú életünk során készült felvételekből. Meghatódok a képek között turkálva, néhány megkapó felvételt visszanézve. Értékes a szememben, mert szembesít egyes epizódokkal, amelyek velem, velünk történtek meg. Jó visszaemlékezni a régi időkre, amikor még bírtuk cérnával, izommal, türelemmel, kitartással, ünnepléssel, megemlékezésekkel, mosolygással.
Nem mint ha ma nem, de akkor is…
Vélt idő, amikor már éppen tudtam járni, nem úgy mint most, amikor még tudok járni.
Holnap osztálytalálkozó, már azokkal, aki még megmaradtak. A fél osztály már nincs köztünk. Érdekes beszámolók várhatók a nyugdíjas évtizedekről. Alig akad, aki még a szakmájában ügyködne, magamat is többé-kevésbé ide sorolom.
Mindenesetre jól eső érzés életeben látni, az egykori süvölvényeket, vagy másképp kifejezve: sihedereket.  

Már talán többször is leírtam, hogy a vállfa nem mindig fából készül, vannak műanyagvállfák, meg drótvállfák is. Mint ahogy a talpfa sem fa, hanem vasbetontalpfa. És a műanyag üveg se üveg, hanem plasztik palack. De a szemüveg sem készül üvegből, hanem szemplasztik. A jelenség nem új. A francia eredetű sofőr (chauffeur) a.m. főző, már nem forral vizet a gépkocsi kazánjához, de a név megmaradt a vezetők megnevezésére.
Új viszont a mesterséges intelligencia által kreált kép, ami egyáltalán nem fénykép, bár pofára ugyanaz. akkor meg mi a helyes neve? Mikép?
***
Betört egy felejthető erősségű hidegfront, hogy hamar kimúlván újra átengedje a terepet a múlni nem akaró forróságnak. Ma már könnyen nevetek rajta két légkondi és az autó harmadik légkondija védelmében. Csodával határos, hogy a növények egy része tudomást se vesz a hőségről és a krónikus vízhiányról, és termést érlel.
Tegnap alkalmam volt lefényképezni
- az almáktól roskadozó almafát,
- a bőven termő szőlőt,
- a fiatal diófa terméseit.    
***
Mi lesz itt, ha ez így megy tovább?
Ehető kaktuszokat, banánfát és fügebokrokat telepítünk?
Valósággá válik a magyar narancs?
Eukaliptusz erdőnk lesz koalákkal?  
Mi meg ágyékkötőben fogunk kezünkben dárdával futkosni a vad után?
Én már nem.
Művilágunk része lett a képekkel való hazugság, a szavakkal való hazugság, a fordító programmal beherált szöveg, amelynek nem mindig könnyű az értelmét kitalálni.
Mit mondjak? Nem vonzók a felsoroltak.
Tenni kellene valamit, valamiket.