Mickey webnaplója

Feleség megosztotta, majd én is a Kocsis Fülöptől érkező Földi Ádám-írást. Most idézek belőle. Így indít: Ti azt hiszitek, hogy Oroszország háborúzik Ukrajnával? Bárcsak ennyi lenne! Ezt a háborút egy lélek nélküli lény vívja ellenünk, minden érző ember ellen!
 Majd így fejezi be:
Tényleg azt hiszitek, hogy csak így lehet élni, mint ahogy az elmúlt pár évtizedben éltünk? Hogy ez a jólét, ez a fejlett világ? Tényleg nem érdekel az ár, amit százszorosan fizetünk mindezért? Az emberi kapcsolatok elvesztése, az érzéketlenség egymás iránt! Hogy engedhetjük, hogy egy élettel teli bolygón emberek éhezzek és gyerekek haljanak szomjan?
Tényleg nem vagyunk többre képesek? Mindazt a tudást, technológiát, amit elértünk nem tudjuk a világ javára fordítani? Mikor fogunk végre össze világtársadalmi szinten, mikor mondjuk ki, hogy elég volt ebből?! Hogy nem halhat meg több ember ennek a szörnyetegnek a játszmáiban! Nem harcra van szükség, hanem kéznyújtásra egymás felé. Hitre, hogy képesek vagyunk egy jobb világot létrehozni, és tettekre, amelyek létre is hozzák.”
Az írás soraival egyet lehet érteni. Nem nevezi néven, mert rejtett az a grémium, amely az emberiséget támadja.
Emlékszem rá, hogy korábbi ciklusában OV is kifejtette, hogy ti nem is tudjátok, hogy a bozótosokban mekkora elefántok húzódnak meg. Ez az elefántcsorda, ez a háttérhatalom, a pénzmágnások köre minden értéket elszív, minden államot kiszipolyoz állandó tartozásra kárhoztatva őket.
Márai azt írja, hogy a jó kapitalista a világ összes pénzét meg akarja szerezni, az összes dollárt, aztán az összes rubelt is. Vagy ha nem, akkor nem jó kapitalista.
Valahol olvastam, hogy a földgolyó tartozásai meghaladják a bolygó össz GDP-jét. Azét a világét, amelyet ingyen kapott az ember ajándékba.
A szított ellenségeskedések időről időre ellehetetlenítik, hogy a kinyújtott kezek létrehozzák az áhított jobb világot. Krisztus megmondta: szegények mindig lesznek veletek. Ez így volt, van és mintha számuk egyre gyarapodna.
Persze nem szabad belenyugodni a szipolyozásba. Megint csak az evangéliumi tanításhoz folyamodok: „Úgy küldelek titeket mint bárányokat a farkasok közé … Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak benneteket!” (Mt 10,16skk.)
Minden szava beteljesült és most is beteljesül.
Hogy a báránynak milyen esélye van a farkasokkal szemben?
Gondviselés nélkül semmilyen. Ám Sztálin kérdésére, Hány hadosztálya van a pápának? megjött a csattanós válaszkérdés: Hol van ma a Szovjetunió?

Nem is tagadom. Gereben Ferenc megírta a pannonhalmi osztályának a monográfiáját (Elszálltak az évek).
Az író velem egy épületben (jezsuita szerkesztőség) tartotta a szociológusok találkozóját. Tanított a Pázmányon, tanította ott fiunkat M-t és feleségét is. Én elolvastam monográfiáját, és néhány kijelentésére reflektálok.
Mindenkire kitérően ír öregkori betegségeikről.
J. és B újra tanulnak beszélni, agyvérzésük után. Az én esetem ezeknél könnyebb lefolyású volt.
L. csípője olyan, hogy sehova nem mer útnak indulni. Hála Istennek én még gyalogolok, ha muszáj.
Az öreg osztálytársak egynémelyike megsértődött. Azt hiszem, ez nem áll rám. Nem akarok duzzogni.
Egyesek depressziósok lettek. Mások derűsen öregedtek meg. Unokáim állítják rólam: Nagypapa te olyan vicces vagy! Magam inkább humorosnak remélem magamat.
Sz. már nem olvas semmit, a tévén kívül csak rádiózik. Mindhármat művelem, leginkább olvasok.
F. könyvet, G. pulóverét, GF a fotózást felejtette le. Sokan a neveket. Én leginkább a neveket feledem.
Micsoda eufémia. 18-an elmentek már az osztályból. A mi osztályunkból is 17-en elhunytak.
Cs. beütötte a fejét.  Combnyaktörést szenvedett. Eddig ezeket elkerültem. De hogy meddig…
M. panaszolja: élete perspektíva nélküli csak a véget váró puszta lét. Nem könnyű ellene tenni.
Z. mankó nélkül nem tud létezni. A lába kezdi ki a legtöbb embert. Gyalogolni kell.
B. kétoldali tüdőgyulladást kapott. Covid, lélegeztetőgép. A vírus kétszer engem is letepert (tesztelve). 3-3 oltást vettünk fel T.-vel.
Koruknál fogva alig vannak, akik volánhoz mernek ülni. Én még volánhoz ülök. De el nem képzelem, hogy ha lerobban az autó, pl. alá tudnék feküdni javítgatni.
F. Wittmann díjat kapott, GF Márton Áron-érmet, Munka Érdemrend Lovagkeresztjét., L. Mezőgazdaság Kiváló dolgozóját, Somogy polgáraiért díjat, Pro Caritate- érmet, LZ a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetést, RA a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét kapta.   E sokok írója meg rendszeresen Nyug-díjban részesül.
M-Belépett a KISZ-be.  J is belépett a KISZ-be. M. vezetője: KISZ-tag vagy? Nem. Belépnél pártba? Nem. Akkor nem tudok neked segíteni. RA: Megdöbbent az egyetemi KISZ-vezetés: Szerintük nagy hiba volt, hogy érettségit szerezhettem, és dolgozni fognak azon, hogy diplomát ne kaphassak. (Kapott, elismert orvos lett belőle.) Tőlem is megkérdezték: Nem akarsz belépni a KISZ-be? Pártba se akarsz hemzsegni? Hát mi tagadás nem akartam egyikben se. Úgy jártam, mint LM.
(Rájöttek, hogy én vagyok a pécsi egyetemen egyetlen, aki nem KISZ-tag.)
Hozzám is odajött egyik óraközi szünetben a KISZ-titkárunk. Rám nézett és ezt, mondta: Tudod-e, Miklós, hogy a főiskolán egyedül te nem vagy KISZ-tag! Nem számon kérem, csak mint érdekességet mondom. Nem tudtam.
Így esett meg ez meg az. Sok minden hasonlóságot fedeztem fel a magam piarista és a Pannonhalmán végzett hasonló korú diákok életmódja között. Leginkább a bentlakás, amiben különböztek tőlünk, a széltől is óvó bezártság, meg a 18 féle délutáni szakkör. A többiben sok hasonlósággal találkoztam.
(Az A-osztály mindig megverte őket, a Bé-seket. Nálunk a lakatosok verték meg az asztalosokat (politechnkia) focimeccseken. Én is tettem róla, hogy így legyen.
A hasonlóságok nem véletlenek: egy brancs voltunk, nem is tagadom.

Régóta nem kaptam lektorálnivalót.  Most megtört átmenetileg a jég. Belevetettem magamat, mint egy hosszas rejtvénybe, s elkészültem vele rapid módon. Rajtam továbbá már nem múlik a kötet sikere. Lehet, hogy ez a kötet volt munkáim hattyúdala? Az én koromban már minden előfordulhat.
Barátoméknál jártunk, akik idősek otthonába költöznek. Ez is amolyan hattyúdal volt, búcsúvendégeskedés.
A bő lére eresztett pannonhalmi osztálymonográfia vége felé tartok. Ugyancsak az elmúlás eseteit sorolja. Ez is elhunyt, az is beteg lett. Na igen. Írója nálam kb. 4-5 évvel korosabb.
Ezért nem szeretem a különben mégoly lebilincselő életrajzokat se. Mind aranyfürtű gyermekarcocskával indul, és ráncos vénségek szenvedésével zárul.
Múltkor egy videoklip ötlete jutott eszembe. Unokáim szerették meglovagolni sámli méretű gumibivalyukat és mint az óvodába megszokott, páros lábbal hajtva bearaszoltak a képbe náluk. Nos, amikor meglátok egy csattogva araszoló járókeretest zajongani, az első és második gyerekkor tagadhatatlan hasonlóságát fedezem fel.       
***
Azt írja az újság, hogy a Fideszes aktivistára rálőttek. azt is írja, hogy másutt a fideszes aktivistát láncfűrésszel fenyegették meg. Mivel a cikkekhez nem lehet kommentet írni, kénytelen vagyok itt feltenni a kérdést: …és le vannak már tartóztatva az elkövetők? A szavazás napjáig ki nem engedném őket előzetesből, mert veszélyesek a társadalomra nézve.
***
Még számos nap választ el a voksolástól. Nagyon várom a befejezését, mert már az agyunkra megy a nemtelen nyomulás.
A valóság az, hogy tényleg felettünk a jó Isten, a haza mindenekelőtt. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Matt Fradd: Boldogságtippek – Élhető tanácsok Aquinói Szent Tamástól
Részlet Bodnár Dániel könyvismeretéséből:
A könyv írója tapasztalatok alapján bizonyítja be, hogy sem a pénz, sem a vagyon, sem a hedonista életvitel, de még a siker, a hírnév, a hatalom sem tesz bennünket huzamosabb ideig boldoggá. Nagyon lelkesek vagyunk, amikor megszerzünk bizonyos, a jólétünket elősegítő dolgokat, majd, ahogy Aquinói Szent Tamás mondja, a végén megvetjük őket. Ennek oka: „amint birtokoljuk őket, felismerjük elégtelen mivoltukat”. Ám a pénz, vagy bármilyen más, vonzónak ígérkező földi dolog, aminek elérésére törekszünk, csak akkor lesz rossz, amikor jobban szeretjük Istennél.
Aquinói Szent Tamás úgy határozta meg a bűnt, mint annak eredményét, hogy valaki jobban szereti a teremtményeket a Teremtőnél.
Értelmes gondolatok a teológiai doktortól. Böjt idején talán nem is felesleges meggondolnunk. Illik a Hagemann Frigyes által megfogalmazottakhoz. Nemrégen idéztem: a bűnbánat szentségének nem a bűnök felsorolása, hanem a metanoia (megtérés) a közepe.
***
Tegnap nagy-nagy vendégjárás esett. Az aprónép meghallgatta az „éneklő hóembert”, a „mindent elismétlő kaktuszt”, megnézte kedvenc sorozatát, a Mancs őrjáratot, Domi meg a focimeccseket a sportcsatornákon. R. felfedezte a kutyát formáló kisszéket. Á. elfújta a tortagyertyákat. L. felvételizett a konzin. Mondom neki: Minden testvéred nevét lehet szolmizálni. A legegyszerűbb a
Do Mi, Fél hanggal lejjebb az enharmonikus Má Ri. A Ri Ta már kacifántosabb éneklés szempontjából, de létező félhangok (tiszta kvint).      
R. sérelmezte, hogy apja nem akarja a hangoskodó játékok zaját hallgatni. Mondom is neki, nem zajonghatunk, bántja apád fülét a ricsaj. Mire ő: Az apa apja te vagy. Apa a fiad. Mondom, tudom: na és…? Hát te parancsolsz, mert te vagy a főnök.
Szavai akkor is jól estek, ha tudom, már rég változott a helyzet, öregszem.
Kompromisszumot javasoltam. Menjünk a hátsó szobába zajongani. Így nem sérült főnökségem, és nem zavartuk az apát sem. R. du. boldogan hazavitte kutyás székét. Le van fotózva, ahogy szorongatja az ülőalkalmatosságot a vonatra várva. Ami az arcán tükröződik, az maga a boldogság.

Reggel fél ötkor felkelés.
Az első bögre tejeskávé bekapva.
Megfejtve a szózatjátékok.
Összerakva a 104 részből álló arabeszk.
Folytattam a könyv lektorálást.
Reggeliztem.
A tévé hírei továbbra is a háborúkról szólnak.
(Egy gengszter halálosan megfenyegette az minelnököt.)
Mise, szentségimádás, bevásárlás.
(A kocsi szélvédője a szaharai homoktól sáros.)
Folytattam a könyv javítgatását.
Befejeztem. Vissza a feladónak kísérőlevéllel.
Ebéd. Mákosguba.
Hátsó szoba átalakítása. Vendégre várunk. Jön Zsubetű”  
Megyek napozni, amíg idesüt az erkélyünkre.
Jut eszembe: SzF. 
Előbb fejezzétek be a munkát,
aztán majd lógathatjátok a lábatokat.
A plusz időt majd rekuperálod.
Capito?
... és még nioncs vége a napnak...

Egy énekeskönyvből összeszedtem azokat a magyar töltelékszavakat, amelyeket sokáig lehet sorolni, de amelyeknek nem sok jelentésük van, bár hangulatfokozók…
Tán még az se derül ki róluk, hogy magyar szavak.
A sor sokáig bővíthető, csak újabb énekeskönyvekben kell turkálni.
Ilyenekre bukkantam:
Kitt rá kotty csip, csip, csip, bok ré ta, rip haj nal, dan da rú, gi gá gá, röf, röf, röf, be he he,
mek mek mek, nyi ha ha.
- ingyom bingyom táliber tutáliber máliber
- iszlipó, iszlipó és efer gefer gumi néni
- egyedem, begyedem
- új idrom fid rom gá lica szik szom
- hókusz, pókusz
Antanténusz, szórakaténusz, szóraka tikitaka alabala bambuszka
ziki zaka
ehem behem
ajré majré dalamuszi dáré dikken dáré
dalamuszi … ladomadik dik dik,
cinge cungeráj
hollári hollári tilijja hollári hahó hollári tilíjja hollári hahó
hollári tilijja hollári hahó hollári tilijja hó
hej diri dongó hej re rutyutyu kencefice puttony
cin cin cillárom…
trallala, trallala…uzsedári uzsedom
sej, haj lului lárom
ihajla, csuhajla
sej, haj, recece
zimme zum, zimme zum recefice bumm bumm bumm
arám szám szám, arám szám szám a
kulikulikuli a rámszámászám
dzsimbala balalala dzsimbala baala
hej rica rica rica hej
libi libi lim lom lomzati bombom
ej haj ruca ruca kukorica derce
Ijju juju jú jú….hoppodáré hopp hopp hopp.
sallárom sallárom
rida rida bom bom bom
kitty kotty kitty kotty
dínom dánom
heje huja
csíjja csicsíjja
lári fári
dídádú

A magunk világában László atya, Somogyi Sanyi, Hagemann Frici jártak elöl. Az 1968-as Teológia 2. számában Frigyes remek írást közölt ezzel a címmel: „A bűnbánat szentsége modern megvilágításban”.
Így kezdte írni:
„A szentgyónás csődje? – De: miért gyónás, és nem ‘bűnbánat szentsége’? Éppoly helytelen, mint az ‘utolsó kenet’. A lényeg az ember részéről a bánat, a ‘metanoia’, a megtérés, és nem a bűnök felsorolása. És még csodálkozunk, hogy híveinknél rossz helyre tolódott a hangsúly? Lélektanilag is ‘eretnekség’ a bűnkatalógust állítani a központba. Aggódva vigyáz a ‘gyónó’, hogy mindent elmondjon. Mert hátha...”
Frigyes atya „A lelkiismeret kialakítása” alcímmel így folytatta:
„Vegyük tudomásul: csaknem lélektani ‘dogma’, hogy tíz éven aluli gyermek nem követhet el halálos bűnt.”
Orvosságot is előírt:
„Megszabadulni a legalizmustól. Az erkölcs kialakulása és alapja a szeretet.”
„Fejletlen lelkek szeretik a legalizmust. Mert előnye is van: nem kell önállónak lenni; a törvény megmondja, mit tegyünk. Kikerülhető a döntés és a felelősség.”
„Csak a szeretet-szemlélet segíthet a legalizmussal szemben. A parancsok-félelmek rendszerétől meg kell szabadulni.”
Jelentős a közösségi vonás is:
„A mi embernemesítésünk nem lehet kereszt alakú sztoicizmus. Az az etika, amely előkelően erkölcsössé akarja tenni az egyéniséget kontra közösség, idegen a kereszténységtől. Nekünk Krisztus testébe oltva kell tökéletesítenünk az embereket.”
„És nagyon jó lenne föléleszteni a bűnbánat közös liturgiáját. Nagyon fellendítené a küzdő Egyház életét. Ami most van ebből, az kevés.”
„A lelkivezetés gyakran kapcsolódik a bűnbánat szentségéhez. Ez a kapcsolat ‘kényszerházasság’, de sajnos sok esetben nincs más lehetőség egyes hívekhez férni. Mindenesetre törekednünk kell arra, hogy a szentségkiszolgáltatói és a lelkivezetői feladatot elhatároljuk egymástól.”
(in: Emődi: A Regnum Marianum története)

Olvasom a regnumi pap, Emődi László könyvét, abból szemezgetek. Tetszik, ahogy a papok mindenhez értésének követelményéről ír:
„A papnak foglalkoznia kell a gyermekekkel, és oda kell ülnie az öregek betegágya mellé. Értenie kell a templomépítéshez és a képekhez is. A templomi szobrokat is ő bírálja meg, és a kórus hanganyagáról is ő mond ítéletet. Művelnie kellene a hittudományt, és az ötvösművészethez is értenie kellene. Mindenki természetesnek veszi, hogy egy pap ért az irodalomhoz, de a gimnazisták is elviszik hozzá meg nem oldott feladataikat. Elvárják, hogy jól sportoljon, és a lelki élet finomságainak is legyen mestere. Értenie kell a magnetofonhoz is, és jól kell kezelje a számítógépet. Természetes, hogy autót vezet, és megjavítja a bojlert, mosógépet javít, parkettázik, gitározik, orgonál, alkalmi verset ír, és gyertyát önt, megfőzi az ünnepi ebédet, és cipőt javít.
Még sok másféle igénynek meg kell felelnie a jó papnak, aki „holtig tanul”, és amellett jól sakkozik. Így alakult ki az a papi nemzedék, amelyik azzal a követelménnyel nevelődött, hogy neki mindenhez kell értenie.”
Éveket ült börtönben, amiért az ifjúság nevelésére adta a fejét sok-sok társával együtt. A börtöntől való félelem megrajzolását érdekes módon Fekete Istvánra bízza. A Tüskevárból merít:
„Gyere, Csikasz, gyalog megyünk.”
„Úgy is jó” – ugrott talpra a kis kutya, és Gyula elé perdülve játékosan szaladt előre, de vissza-visszanézett, hogy új barátja jelez-e valamit.
Ekkor Gyula elmosolyodott, és a fáradt délután egyszerre tele lett kedves, puha örömmel, mert a túlsó part mellett megjelentek a kis szárcsák. Csikasz is odanézett, aztán Gyulára, és megcsóválta a farkát, mintha azt mondta volna: „Ismerősök...”
„Szervusztok, gyerekek!” – kedélyeskedett Tutajos, de meg is dermedt abban a pillanatban, mert sötét árny suhant el mellette, s a kis szárcsák vad dobbanással buktak a víz alá. A víz felett pedig egy barnakánya vágódott felfelé. A kánya, mintha a fiú ott se lett volna, került egyet a felkavart víz felett... A vadászat nem sikerült, ez bizonyos, tehát egy újabb kör után elszállt a nádas felett... A kis szárcsák csak később bukkantak fel, de jó húsz méterrel odébb. És nyugodtan kapkodták tovább a sáslevelekről a bogarakat...Gyula ezen elgondolkodott, és úgy vélte, a kis szárcsák idegei tökéletesek. Az ő életük állandó veszélyben van, és állandóan nem lehet idegeskedni, állandóan nem lehet félni, mert akkor éhen pusztulnának. De a résen állás folytonos. Az idegek hálója, az érzékek antennája állandóan ki van feszítve, ez azonban életükhöz úgy hozzátartozik, mint a táplálkozás, a repülés vagy az úszás. Ilyen lehetett az ősember, amikor beugrott a védő barlangjába a kardfogú tigris elől. Amint belül volt, leomlott róla a rémület, és talán nevetett is. „Nem sikerült neki – vigyorgott–, de majdnem bekapott.” Csakugyan. Állandóan nem lehet idegeskedni. Az idegek állandóan kifeszített hálózata azonban az élet szoros tartozéka. Az életé, amit éppen a kifeszített idegek tartanak meg.
Eddig az idézet.
Kedvem kerekedett újraolvasni a gonddal megírt ifjúsági regényt.

Február 28-án reggel 9 óra négy perctől hosszas interjú volt hallható a Katolikus Rádióban Tornya Erikával, a jezsuita A Szív magazin főszerkesztőjével Szikora József beszélgetett.
Mivel idő hiányában akkor csak egy-két mondatát tudtam elcsípni, az archívumban kikerestem a hosszas beszélgetést és meghallgattam.
Hogyne tettem volna, amikor anno magam is a szerkesztőbizottságában dolgoztam, és írtam cikkeket.
A lapot 111 éve alapította Bíró Ferenc jezsuita atya. Folyamatosan megjelent itthon, majd a Rákosi-rendszerben megálljt parancsoltak neki, de 1956-ban egy számot a forradalom alatt kinyomtattak és eljuttattak a plébániákra.
A Kádár-érában is megjelent, de nem idehaza, hanem Kanadában.
A kilencvenes évek első felében költözött a Sodrás utcába a szerkesztőség, és folytatódott a lap élete Sajgó Szabolcs SJ vezetésével.
Az interjúban Erika megemlítette Bárdosy Évát és Tereza Worowskát, akik alapot szerkesztették.
Éva volt a főszerkesztő, Tereza meg az ifjúsági rovat vezetője.
Őket követe Horváth Árpád SJ, aki színes magazinná fejlesztette a havilapot.
Tőle vette át Tornya Erika RSCJ szerzetesnő s szerkeszti egy stábbal a mai napig. Reménykedve beszél arról, hogy a terjesztés eredményessége folytán az eladott lapok példányszáma nő. Kérdésre elmondta, hogy jó íráskészségű morálteológust keresnek, mert azt a témát  hiányolja a lap palettájáról. Nekem meg egy régi vesszőparipám jutott eszembe hallgatva a Szikora-interjút. Nevezetesen az, hogy 111 év hatalmas idő. A lapszámokat digitalizálta az Arcanum cég. Hozzáférhetők tehát az írások. Sokat érő klasszikus írások, történetek, mesék, a legkülönfélébb módon készült cikkek lapulhatnak ebben az írásrengetegben.  Olyanok, amelyeket nem kezdett ki az idő vasfoga. Bizton tudom, hogy vannak ilyen kortalan írások. Mekkora antológia kerekedhetne belőlük avatott szerkesztő válogatás által!
Hogy igen időrabló feladat volna?
Igaz, de érdemes volna több ráérő szakember rászabadítani a kásahegyre, hogy tovább dolgoztassák a már egyszer összehordott értékeket.

Hol is kezdjem, hol is kezdjem. Tegnap R. unoka első oszt. tan. egy kettéhajtott képpel ajándékozott meg bennünket. A tulipános előlap mögött az írása. Olyan szép, hogy megismétlem. Kerek virágok alatt, tulipánok fölött a szöveg: Csupa nagybetűvel: BOLDOG HÚSVÉTI KÉSZÜLŐDÉST KÍVÁNOK NEKTEK TÜCSI NAGYI ÉS NAGYPAPA. NAGYON SZERETLEK TITEKET: PUSZI
Üzenem minden illetékesnek: A Nobel-díj ezek után nem érdekel. Ez sokkal több annál.
Mára virradóra orrom annyira eldugult, hogy újra csak ülő helyzetben töltöttem a fél éjszakát. Ez már a második ilyen történés. Remélem, ezzel már túl is leszek a náthás időszaknak.
Ma halat ettünk. Itt volt velünk M. unoka is. Fogyott? Most 55 kiló. Mondom, hogy én is ennyi vagyok, csak hát történetesen kétszer ennyi.
Egyik felem fölösleges, csak azt nem tudom, hogy melyik. Mától biztos fogyózok vagy nem. Már unom. Ez a helyzet.
Megbeszéltük, hogy az AI már nem az én világom. Nem vágyom rá, hogy fotóimat tetszőlegesen módosítsa, torzítsa, nem vágyom arra sem, hogy helyettem bármiféle feljegyzést elvégezzen, hogy teljesítményemet általa hatalmasan felgyorsítsam. De arra sem vágyom, hogy Beethoven stílusában szimfóniát komponáljon, Mozart modorában vígoperát hozzon létre.
Valahol megálljt kell parancsolni az embertelen művilágnak.
Jó nekem a hús is, műhús helyett, az állati sajt is jó a növényi helyett.
Nem is sorolom, hányféleképpen lehet visszaélni a virtuális világban az eszmékkel, a tudományokkal, a képekkel és filmekkel.
Az AI elembertelenedett világot sejtet, hoz emberközelbe.
Virtuális pénzünk van is, meg nincs is, felhasználható, meg nem is, a hatalom kénye-kedve szerint.
Elég már az átverésekből, a korrupcióból, az emberi aljasságokból.
***
Szép világunk mivé lett? És mivé fog válni, ha a tendenciák nem fordulnak visszájára!
A hatalmak egymásnak feszülésének vagyunk tanúi. Itt rendszerek bukása, a hatalmi struktúrák átrendeződése  várható.
Egy világ fog összeomlani?
Ne adja Isten!
***
Az is igaz, hogy a mai evangélium Krisztus színeváltozása volt. A Tábor hegyen Jézus elváltozott tanítványai előtt. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. A felhőből szózat hallatszott: Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!
Ma is hallgathatjuk, ha valaki felolvassa szavait a szentírásból. Pl. Fábry Kornél püspök, aki a Bibliát végigolvassa az érdeklődőknek.