Mickey webnaplója

Jól indult a nap.
A szóreggelt játék csodával határosan sikerült.
Beírom BOKOR. Csodák csodája a boldozott három betű benne van a szóban, és mindhárom a helyén. BKR.
Persze, hogy ezután azt írtam, hogy BEKÉR.
És kész a feladvány.
A folytatás már gyötrelmes volt.
A szózat  és a szózat extra megoldása egyaránt csak a nyolcadik sorra sikerült.
Nem volt könnyű a keresett szavakat kitalálni.
Az egyik megoldása BLÖKI, a másiké PÚPOS.  
A magyar nem szereti a mássalhangzótorlódást (bl). A másik rejtvényben meg ritkább betűk szerepelnek (Ú, a P kétszer is).
***
Olvasom az Isten szava pajzs c. kötetet.
Benne - eddig - két névelírást. Feleségem Gyorgyovichné, nem Gyorgyovicsné.
A másik még cifrább: Liska Zoltán neve helyett rendre Riska atya szerepel.
Az ok nyilvánvaló: Az élőbeszédből nem derül ki a név pontos írásmódja, és mint Liska atya esetében, elhallás is lehetséges, mégpedig  nagyon is könnyen.  
De hát spongyát rá (csak azért emlegetem, hogy látsszék: figyelmesen olvasok).
Maga az elhangzó anyag nagyon értékes, és a képlet is ugyanaz, mint amit már korábban leírtam: csaknem minden meginterjúvolt embert ismertem személyesen, vagy legalábbis tudtam kilétéről.
Érdekes epizódokat találok a megemlékezésekben, és ez a fő.
Köszönettel tartozom a hasznos és láttató összeállítású könyvért mindenkinek, akik létrehozták.

Varga Péter barátunk gyászmiséjére tegnap került sor a Szent István-bazilikában.
Kegyes volt hozzánk az időjárás is, mert langy előtavaszi klíma tette egyszerűvé az oda-vissza utazást.
A misét Bábel Balázs érsek celeberálta, jelenlétével megtisztelte Balás Béla emeritus püspök és a RM számos lelkipásztora.
Jószerével megtelte a bazilika a barátokkal, ismerősökkel, osztálytársakkal, a Péter által pásztorolt népekkel, és természetesen a bővebb család tagjaival.
A szentmisén ifjúsági dalok hangzottak el, többek között Dax leghíresebb szerzeménye a Hálaadó zsoltár.
Sokan megemlékeztek az elhunytról, akinek az emlékére Galamb különszám készült. Nem részletezek semmit az előzőekből, mert arra egy poszt nem alkalmas.
Sok érdekes epizódot villant fel az emlékújság.
Így azt se ismertetem.   
A Péter életéről készült fotókból sokat kivetítettek a jelenlévőknek.
Ennyi történt dióhéjban elmesélve. Légköre volt mégpedig éteri, avagy mondhatni: misztikus légköre ennek a gyászmisének. Életre szóló élmény.
Inkább egy mondatot hozok ide a Magyar Kurír emlékező cikkéből, mert a lényeget tárja fel:
Az üldöztetés évtizedeiben is szívósan tovább élő Regnum Marianum katolikus közösség utolsó fél évszázadának legnagyobb hatású közösségszervező vezetője, Varga Péter, segítőkész barát és vidám cimbora távozott közülünk, igazi kegyes halállal, egyházközsége templomában, a szentmise elején.
Nagyon tömör és nagyon igaz.  
Subito sancto – mondanám szívesen.
Mindenesetre szívemből szól a kívánság: Lux perpetua luceat ei! azaz az örök világosság fényeskedjen neki!
Készült néhány fotó is a fényes eseményről.
Azt mutatom.
Remélem, hogy a helyben felvett videó teljes terjedelmében közkinccsé lesz.

Megkaptuk ajándékba Horváth Béla könyvét (Isten szava pajzs). A csaknem 400 oldalas könyv könnyített lapokból áll. De nem ezért szeretem. Hanem azért, mert a benne szereplő személyek jelentős részét jól ismerem, sokukat barátomnak is tekinthetem, sőt egyiküket feleségemnek is, merthogy tényleg az.
Elsőként azonnal a hátuljához lapoztam, hogy megismerkedjem, ki mindenki szerepel egyszer vagy többször az összegző kötetben.
A kötet a 2002 óta évenként adományozott Parma Fidei-díjban részesülőkkel felvett interjúk szövegeit tartalmazza. Avagy a díjazottakról megemlékezők szavait.
A pajzs létezik, méghozzá új formába öntve.
Miletics Katalin ötvös remekét kapják a díjazottak.
Az interjúk egy része ismerősen hangzik, más alkalmakkor is elmondott epizódok ezek.
Ám nemcsak ismert életszeletkékkel találkozom, hanem érdekes élet-reflexiókkal is, olyanokkal, amelyeket korábban nem ismertem. Lélekben gazdag emberek beszélnek magukról és hasonló gondolkozású emberekhez való kapcsolódásaikról.
Egészen szövevényes háló rajzolódik ki a lapokon.
Valamennyien kortársaink, valamennyien Istenhez való hűségüket reprezentálják, ki-ki a maga területén működve segíti az embereket a tisztán látásra, az emberek függelmi rendszerét felmutatva, azt, hogy felettünk áll Valaki, aki gondoskodik rólunk, aki örök létünket akarja, aki olyan erkölcsi normákat ad, amelyek elvezetnek az örök boldogságba, és nem a különféle önjelölt emberek szeszélyeit leképező erkölcsi káoszhoz. 
Azt gondoltam, hogy felsorolok néhány ismerős nevet, akik nekem oly becsesek, aztán lemondtam róla. Kevés lenne hozzá a poszt szokott terjedelme: Inkább megjegyzem, hogy vannak köztük fiatalok, öregek, nők és férfiak, világiak és papok, szerzetesnők, püspökök, írók, költők, publicisták stb, stb.
Talán a legnagyobb kincse a könyvnek, hogy olyan szereplői is vannak, akiket mégsem ismertem ezidáig, de bőven rászolgáltak arra, hogy mind magam, mind mások felfigyeljenek rájuk.

Reggel elaludtam.
Elég hülyén hangzik ez a mondat, különösen akkor, ha bevallom, hogy éjszaka is aludtam.
Ha nem is sokat, de eleget.
Fél ötkor – már sokadszorra – kidobott az ágy, és a szokásos rutinokat végig csináltam. Itt semmi különös nem történt azon kívül, hogy a Szózat játékban találomra beírtam, hogy SZÓDÁS, de csak egy betű stimmelt, az sem a  helyén. Némi tűnődés után beírtam: VÁRTA.
És kész.
Nyert.
Ez ugyanis a keresett szó. Ritka, hogy másodszorra bejön a tippem.
Nos, hát a rutinok után a kanapén elfogott a buzgóság, és álmodtam.
Álmomban az első munkahelyemen találtam magamat.
Korán beérhettem az irodába, mert még nem jöttek a kollégák. Háttal az ablaknak – és a Régiposta utcának – üldögéltem a székemen. Az íróasztalomon találtam egy tompakúp alakú üvegtálat, amilyen itthon is van, és benne gyümölcslét.
Azt szeretem.
Megkóstoltam, de romlottságra utalóan savanyú íze volt. Vittem a csaphoz és kiöntöttem. Majd megálltam a csap melletti asztalnál, és láttam, hogy be van kapcsolva a számítógép. Megpróbáltam kikapcsolni, de nem sikerült.
Egyszer csak a szomszéd irodából panaszos kiabálást hallottam. A személyzetis Incike sóhajtozott igen hangosan: Ezt már nem bírom ki, elég volt, mit képzeltek?
Aztán elhallgatott.
Én tovább próbálkoztam a számítógép kikapcsolásával. (1975ben vagyunk. Hol volt akkor még számítógép?)
Majd felébredtem.
Kezemben a távkapcsoló.
Lehet, hogy a tévét kapcsolgattam ki és be álmomban, amelynek a műsorán előzőleg elaludtam?
***
A barométer mutatója a rosszabbodás felé indult el. A kinti hőmérséklet meg közelít a tavaszihoz.
Ki tud itt eligazodni?
PS. Elhunyt Vásáry Tamás. Isten nyugosztalja! 

Elmúla a karácsony, de a róla szó dalocskák megmaradtak.
Nemrég leemeltem a zenével foglalkozó könyvek közül egy ferences könyvet (Szép csillag), lehetne inkább füzetnek nevezni.
1996-ban jelent meg a rend gondozásában.
Igényes kivitelű, amennyiben Szecskó Tamás és Sz. Ágnes színes rajzai díszítik.
A kicsiknek szóló dalocskák szövegeit a szintén ferences Szedő Dénes írta.
Én most mégsem emiatt idézem meg, hanem mert néhány kuriózumot tartalmaz, amikkel máshol még nem találkoztam.
- Fura a Sur le pont d’Avignon dallamára írt, Ferenc testvérről szóló szöveg.
- A Szép csillag dallama behízelgően szép.
Szövege karácsonyi szöveg.
(Kánonban is megszólaltatható.)
- A Paradicsom mezejébe megjelent annak idején LP lemezen (alighanem Sebestyén Márta előadásában). Emlékeztetőül:
//Paradicsom mezejébe / Arany szőnyeg leterítve / Azon van egy rengő bölcső / Abban fekszik Úr Jézuska.//
//Jobb kezében aranyalma, / Balkezében aranyvessző / Megzúdítja azt a vesszőt, / Zúg az erdő, zúg a mező.//
//Én nem láték szebb termőfát, / Mint a Jézus keresztfáját, / Mert az vérrel virágozik, / Szentlélekkel illatozik.// (drdt sltd dtlt lsfm llls dtls dsls fmrd).
- Betlehem városban
Betlehem városban, rongyos istállóban ma született.
Egy szűznek méhéből, drága szent véréből Megváltónk lett.
Szép angyal hirdette, csillag jelentette.
Lábához hódolni, magát megcsókolni siessetek!
ddds ls sfff sf m rrd ddds ls sfff sf m rrd m rsfmr m rsfmr ddds ls sfff sf m rrd

Hétfőn autóztunk kb. 50 km-t – Pestszenterzsébetre oda, s vissza.
Kedden, azaz tegnap ugyanezt nem tudtuk volna meglépni, mert naphosszat szakadt a hó. Esett vagy tíz centis új réteget.
Ma, szerdán a fölénk szálló meleg levegő locspoccsá silányította a leesett havat, nagy tócsák keletkeztek, és mi ebben a matériában tocsogtunk a kocsiig. Azzal meg a HÉV-megállóig, mert tömegközlekedéssel utaztunk a Mária utcába, hogy öt éve elhunyt SzF. sírját meglátogassuk. Visszafelé ugyanaz a kásásnál is folyékonyabb massza környezte utunkat. Jól sikerült a találkozás.
De az idősjárásnál maradva, hol havas, hol kásás fotókat lehet készíteni. Hol kibújó hóvirágot, hol pedig hófúvást lencsevégre kapni.
Valamiféle mediterrán hatás és északi nyomulás szórakoztatja a meteorológusokat és azokat, akik különféle okok miatt lógnak az előre jelzéseken.
Nehéz elhinni, hogy a statisztikai tapasztalatok és a légköri jelenségek megfigyelése hosszabb távon megvalósul, amikor azt látjuk, hogy a való élet ennek ellene mond, és a klíma perecről percre hisztérikusan viselkedik.
Hol hidegfront közeledik, hol melegfront, hol meg kettős fronthatás érzékelhető. Olyan ez, mint amikor a katonára ráparancsolnak: Féltagnak oszolj! A féltag ugyanis egy ember. Cikázhat, ahogy neki tetszik, oszlásnak mégsem nevezhető a magatartása.
Persze nem új a dolog.
Gyerekkoromban történt, hogy a rádió stúdiójában ülő bemondó ember ismertette az aktuális meteorológiai jelentést, miszerint derűs, száraz idő várható. Majd kinézett az ablakon, és így folytatta: Különben zuhog az eső.
Az időjósokat sem lehet emiatt kárhoztatni, hiszen az időjárás alakulása a káoszelmélet gyakorlati megvalósulása, ahol sok az ismeretlen, és ezek hatásai és mellékhatásai komiszabbak, mint a forgalomba hozott gyógyszereké.
Azért kétségbeesésre sincs okunk.
A római közmondás szerint Varietas delectat. Azaz a változatosság gyönyörködtet.
Hát gyönyörködjünk!

Elgondolkozom rajta, hogy miért is szeretem mindmáig az „Árnyékok” kisegyüttesét.
Felállásuk, mint megannyi zenekaré a 60-as években: ritmus-, szóló- és basszgitárok, plusz dob.
Hangzásukat maguk hozzák össze, jellegzetes Shadows-effektus ez: csengő, behízelgő elektromos gitárhang (Fender, ill.Burns gitárok).
Persze nem mindig.
Olykor a bundok tövénél fogják meg a hangokat, s akkor a fényes zengést matt, tompa hangzás váltja fel.  
Érdemes felsorolni a nevüket:
Hank Marvin billentyűs és szólógitáros,
Jet Harris basszusgitár,
B. Welch ritmusgitár és
Jet Harris dobok.
Hangzásvilágukat az Apache c. számuk meghatározta. Számaik többnyire instrumentális rock stílusban szólnak. Meghatározó módon ritmusosak. A dob hűségesen szolgálja a hangzást.
Marvin gitárjátékában gyakran hallunk ilyen-olyan megfordítású hármashangzatokat.
Persze ez csak a technika.
Saját számokat írnak, de játszanak angol gyerekdalfeldolgozást, amerikai countryt és főleg rockot. Nem ritkán jazz-es hangzású a muzsikájuk. Mindent összevéve állják az időmúlás feledtető mivoltát.
Ma is örömmel hallgatom őket, mert örömzene, amit játszanak, mert nótáiknak van eleje közepe meg vége, mert beleilleszkednek az évszázadok alatt kicsiszolt zenei formavilágba, miközben meg is újítják azt sajátos effektusukkal.   
Tegnap újra a szívembe lopódzott, a Foot Tapper és az All Day.
Előbbi a hatvanas évekbe visz vissza, amikor házi ünnep során táncoltak zenéjére az akkori tinik.
Utóbbit pedig a görög buzuki mesteri megszólaltása teszi jellegzetes zenévé. Tetszik a pergődob fáradhatatlan és egyenletes ütemezése is.
Az ő zenéjük még steak, a maihoz képest, amely maximum hot dog zene.

Kétféle pozíciót foglalnak el a könyveim. Az első, a nagy tömegben könyvespolcokon elhelyezkedők sora. Ezekért szükség szerint felkelek, leemelem az engem érdeklőt a polcok valamelyikéről.
Másik részük, kisebb hányaduk, az orrom előtti polcon van rakásolva.
Mik is ezek?
Magyar szólások és közmondások. Szívesen tarkítom mondandóimat ezekkel a kitételekkel, és ha bizonytalan volnék abban, hogy pontosan hogy szólnak, a kötethez folyamodom.
Magyar helyesírási szótár. Olyan alapmű, amit minden korrektor állandóan lapozgat, mert a helyesírás tele van kivételekkel.  
Mellette van a Magyar helyesírás szabályai kötete. Ez új kiadás, ami segít eligazodni az új manőverekben, pl. észszerű lett az ésszerűből, pl. árbocból árbóc (a bohóc maradt bohóc). A szószedete lényegesen rövidebb, mint a másik említett köteté. Viszont a helyesírási szabályokat megjeleníti.
A magyar értelmező kéziszótár a szavak jelentését tartalmazza, s az egyik legrészletesebb szókincs gyűjtemény. Elég súlyos, ezért csak indokolt esetben folyamodok segítségéhez.
A Magyar nyelv szóvégmutató szótára a legmulatságosabb kötet. Azonos szóvégek alapján rendezi a szavakat. Ez azt is jelenti, hogy a szószedet tagjai rímelnek a szomszédos szavakkal. Költők is elszórakozhatnak adott szóbokrokkal.
Biblia. Szent könyv. Alapkönyv. Mutatói segítenek megtalálni az általam keresett kinyilatkoztatott részeket.
Konkordancia. A bibliában előforduló szavak gyűjteménye. Összeállítását nehezíti, hogy a különféle fordítások eltérnek egymástól szóhasználatban. Mindenesetre megkönnyíti az egyes bibliai idézetek lelőhelyének felkutatását.
Idegen szavak szótára. Csaknem felér egy latin-magyar szótárral. Valaha a latin volt a hivatalos nyelv. Ha tesztik, ha nem, ránk maradt tetemes mennyiségű latineredetű szó. Zömmel ezek szerepelnek a könyvben.
Száz év magány. A Marquez-regényt még nem fejeztem be.
Bosco Szent János.  Életét Barsi Balázs mutatja be.
Nem férnek az asztalomra, pedig jó lenne: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Larousse. Világatlasz.

Tegnap a kis lány unokák figyelmét felhívtam egy általuk szeretet nótára, amelyet aztán vagy tízszer megismételtek. Hogy maga a dal ilyen unásig ismétlendő-e eredetileg, azt nem tudom.
A pozsonyi sétatéren megy a villamos
Azon ül a kis Mariska, jaj de aranyos
Csitt-csatt, csapodár, kanárimadár.
Engemet a babám a kapuba′ vár.
(s újra elölről)

Vannak ilyen nóták.
Pl. Babám, az ajtót be ne lakatold,
éjfél tájban feljön már a hold,
mert ha becsukod a…
nem mehetek oda.
Inkább iszom három deci bort.
Babám az…  stb.

Egész biztosan ilyen nóta az alábbi:
A kuutya a konyhában a kolbászt ellopta.
A kukta haragjában a kést belé szúrta.
És jött a kuutyasereg, hogy eltemesse őt,
és a sírjára írta az itt következőt:
„A kutya a konyhában… stb.

Hasonló, de még sem az a tréfás nóta, amelyet egymás után többször elénekelnek, de utóbb azonos magánhangzókkal.
A kutya a holdat ugatja,
mert a hold a kutyát nem ugatja.
Hollári, hollári, hollári hó,
hollári, hollári, hollári hó.
A katya a haldat agatja…
A farsang összefér a bolondozásokkal.

Immár a nap leáldozott… én meg még nem posztoltam ma.
Nem, mert nem voltunk itthon. F., R., L., M. születésnapját ünnepeltük. Ki-ki megkapta a magáét (ajándékokról beszélek).
Mi tagadás. Gyermek vagyok, gyermek lettem újra.
Miért is? 
Ami ma sem maradt el, az a mesélés. Ennek kapcsán magam is sok mindent megtudtam a vasutakról. Jót mulattunk azon, hogy amit talpfának neveznek, az valójában talpvasbeton. Épp olyan múltból itt ragadt szó, mint a szemüveg, amely újabban szemműanyag. Vagy mint a vállfa, amely többnyire vállműanyag, esetleg válldrót, továbbá a „műanyagüveg” se üveg, legfeljebb műanyag palack.
Aztán bújócskáztunk, aztán elmondtuk az általunk ismert kiszámolókat ügyelve arra, hogy az utolsó szótag ne ránk essen. Megismerkedtünk az ennek a kikerülését szolgáló kicsinyítő képzővel.  Pl. te vagy a hunyó-cska.
Aztán a gyerekek énekeltek végtelenített nótát a pozsonyi villamosról, aztán mindenképpen csip-csip- csókázni invitáltak. Közben felváltva ráugrottak a konyhában lengedező hintára, és a balettpozíciók bemutatása is megtörtént.
Mind szeret a kutyájukkal játszani. Az meg kifulladásig játszana. Délután pl. fociztak. Négy lábbal könnyebb focizni, ami kutyáéknál csupán a labda megszerzéséből és a kitartó labdabirtoklásból áll.
Szép napunk támadt hát, noha megállás nélkül esett odakint az eső.
Azt hiszem, mindenkinek megelégedettségére zajlottak a napi események.    
Kedves volt a két kisebbtől hallani a gyerekéneket:
Nincsen egyedül a szívem többé: glory, alleluja!
Velem van az ég ura mindörökké: glory, alleluja!
Jézus, hajnalcsillag, glory, alleluja!
Jézus, hajnalcsillag, glory, alleluja!
A vonatút is zökkenőmentes volt oda-vissza.
Odafelé egy klosár aludt velünk szemben,
visszafelé egy fiú és egy lány.
Megjegyzem, nászom nem felejtette el, amit korábban emlegettem, hanem megidézte:
„Örökké élünk, csak közben egy kicsit meghalunk.”
Hát így van ez valahogy.