Az én emlékezetem dallamokban sokkal erősebb, mint szövegekben. Pl. a forradalom félévszázados jubileuma kapcsán elsősorban azok a dallamok merülnek fel emlékezetemből, melyek akkor dívtak. Ezek közül is az első az agyoncsépelt, bár megnyerő dallamú honvágydal:
Oly távol,
messze van hazám...
Csak még egyszer láthatnám.
Az égbolt, felhő, vén hold, szellő
Mind róla mond mesét csupán.
Holdfényes májusok, muskátlis ablakok
Hozzátok száll minden álmom.
Ott, ahol él anyám, ott van az én hazám
Ott lennék boldog csupán.
Állítólag Boros Ida, aki szalagra énekelte, még aznap éjjel Bécsbe távozott.
Igazán persze két nóta dívott: A másik az a sláger, melynek magyar szövegét a netről szedtem le, s melynek eredetileg Sará, sará a címe.
Álljon itt ez a szöveg is:
Mint
hosszú copfos, barna lány,
jó édesanyám, faggattam én,
Leszek-e boldog, leszek-e szép,
s ö felelt könnyedén:
Légy szerény, mint én,
légy elégedett szívem,
a jövőt nem sejthetem,
ahogy lesz, úgy lesz,
bárhogy lesz, úgy lesz.
Később az elsõ randevún,
egy szõke fiú hozzám hajolt,
szeretsz-e mindig, kérdezte õ,
s én feleltem könnyedén:
Légy szerény, mint én,
a jövőt nem sejthetem,
a sors ezer rejtelem,
ahogy lesz, úgy lesz,
bárhogy lesz, úgy lesz...
Nekem is van már gyermekem,
egy szőke kislány, ki csak az enyém,
leszek-e boldog, leszek-e szép?
s én felelek könnyedén:
Légy szerény, mint én,
légy elégedett szívem,
a jövőt nem sejthetem,
ahogy lesz, úgy lesz.
Bárhogy lesz, úgy lesz!
Hát ez a kettő hangzott el a legsűrűbben. (Mondják, hogy utóbbi később csak idegen nyelven – olaszul). Olykor a Himnuszt és a Szózatot is fújtuk. Morbid, de igaz, okóber végének egyik estéjén tíz óra előtt bemondja a rádió: Operarészleteket közvetítünk, s máris felhangzik az első: Ó, az lesz a kéjes óra, majd ha áll az akasztófa, és a gége megszorul...
Hát. Beteljesedett.
Még ide kívánkozik a Szabad Európa egyik szignálja: egy Impromtu zongorán Schuberttől négy bés hangnemben. Ezt később viszonthallottam szolfézstanárnőmtől. Szépen játszotta. Egyszer csak öngyilkos lett. Talán éppen 56 miatt. Már nem tudom, csak azt, hogy meglehetős homály lengte körül ezt az eseményt.
A SZER-t persze keményen zavarták. Minden hullámhosszon, mindig és többféle módon. Párhuzamosan takarta a beszédhangot egy glisszandó, és egy pulzáló katyvaz. Alóla kellett kihámozni a lényeget, turkáltunk hát a hangzó szeméttelepen.
Utolsó kommentek