Mickey webnaplója

Van egy saláta, amelyet egyetlen nemzet sem vállal magára. Az oroszok a franciákra fogják, a párizsiak orosz salátaként ismerik. Létezik ennek a megfordítottja is, létezik olyan vers, melynek szerzőségét többen is vállalják.
Az utóbbi időkben Prohászkával foglalkozván került érdeklődésem előterébe egy vers, a Kő az úton, melynek szerzőségét az interneten hárman is vállalják: Prohászka Ottokár, Túrmezei Erzsébet és Marie Feesche. Az a poén benne, hogy e három szerzőnek tulajdonított vers a címtől kezdve az utolsó sorig mindenben teljesen azonos.
Persze mindennek megvan a maga elegendő oka. Valószínűleg a téma egy német „saga” egyik alapmotívuma, ezért azon a nyelvterületen ismert. Prohászka tehát ismerhette, noha soha nem írt ilyen című és tartalmú verset. Kiderült, hogy a német költőnő (M. Feesche, †1950) feldolgozta a témát, Túrmezei Erzsébet pedig műfordítását adta. Ezért szerepel az ő neve szerzőként, noha nem az, hanem csak fordító.
Nem egyedülálló ez a történet. Ha valami híres emberek nevéhez kötődhet, kötődik is, mert jobban fogy egy jól hangzó névvel a portéka. Így mondják Loyolai Szent Ignác imájának a Krisztus lelke, szentelj meg engem kezdetű imát, mely korábbi mint Ignác, de melyet a szent szívesen mondogatott. Mai példám pedig egy Óbecsei István nevű ember verse a Szeressétek az öregeket című, mely az internet jóvoltából II. János Pál pápa verseként híresült el. Pedig ő nem is ismerte, legfeljebb megélte a szeretetet is, meg az öregkort is.
Végül álljon itt a Marie Feesche-vers Túrmezei Erzsébet fordításában
Kő az úton
Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott.