Mickey webnaplója

Tegnap minden annak a jegyében történt, hogy M. 40 éves lett életében először (G.-ral szemben, aki immár másodszor 40).      
Visszatérve az először 40-es M.-re arról számolhatok be, hogy jó volt megfürödnünk egymás arcában. Az öregekében és a fiatalokéban, az apró és tini unokákéban (tizenhatan ünnepeltünk).
Ma már nem probléma egy rakás fotót összeszedni az ünnepeltről. Még az se probléma, hogy a róla szóló naplófeljegyzésekből idézzünk.
Mind a fotók, mind a történetek felelevenítettek emlékezetünkben megőrzött, valamint rég elfeledett epizódokat.
Mindent összevéve ezek azok az alkalmak, amikért érdemes élni.
Ezúttal elmaradt a megjelentekről való fotókészítés.
A szülinap elmúlt, és így hát csak emlékeinkben fog tovább élni, mint  egyszeri jóízű találkozás.
***
M. unoka  160 mm-es körkivágót keres egy probléma megoldására. Mondjuk neki, hogy ha nincs ilyen célszerszám, megrajzolod a kört, megfúrod sok apró furatot készítve, és kiütöd a magját, megreszeled kerekre és kész. Vagy készítesz egy nagyobbacska lyukat, és vékony fafűrésszel körbevágod, elsimítod reszelővel és kész.
De ő nem hajlik ezekre a megoldásokra.
Kérdem: Miért ragaszkodsz a körkivágó fúróhoz?
Mert ha kézzel csinálom, nem lesz szép – válaszolja.   
M. unoka francia-magyar. Több mint húsz éve keresi fel nyaranta lakásunkat. És mit látott mindig (ma is)?
Azt, hogy a panelek felső fertályán van egy-egy konnektor, és a középen függő lámpatesteket egy-egy ívben belógó villanyvezeték köti össze a konnektorokkal immár 35 éve.   
Ez a megoldás talán slampos, de minket nem zavart.
Sokan csatornákba zárták a vezetékeket, hogy ne lógjanak össze-vissza.
Mi nem tettük. 
Azt hiszem, hogy M- unoka lakásában elképzelhetetlen volna egy ilyen megoldás.
Különfélék vagyunk.
És ez jó: Varietas delectat.