Javaslatom érdekes a maga módján. Amikor valahova északi irányból megyünk dél felé, akkor a térképet magunk elé helyezve kénytelenek vagyunk a feltüntetett települések neveit fordítva olvasni. Azaz úgy, mintha az újságot kezünkben fordítva tartanánk, és úgy szeretnénk információkhoz jutni. Lehet ezen segíteni. A feliratok 180 fokos elforgatásával északról dél felé használható térképhez juthatunk.
Vagy.
Képzeljük el a népvándorlást. A történelem tanúsága szerint ez mindig keletről nyugatra irányult. Azért arra, mert az emberek ösztönösen a nap irányát követték. Talán, mert ösztönösen a fényt követték, talán, hogy tovább haladhassanak még világosban. Lehet, hogy éppolyan ösztönös volt vándorlási irányuk követése, mint a madaraknak, és éppúgy nem tudnak róla semmit, csak megteszik, amit ösztöneik diktálnak. Nos, a vándorlók bizonyára olyan térképet szeretnének használni, melyen a települések jelölése derékszögben fordított, és felül van rajta kelet, ahonnan indulnak, és alul nyugat, ahová tartanak. Nem kellene tekergetni magukat és a térképlapot, csak fentről lefelé haladva követni a haladás lépcsőit. Két napja hozakodtam elő hatalmas ötletemmel, amikor tudatosították bennem, amit már magam is megtapasztaltam: A GPS-útvonalprogramozó éppen ezt csinálja.
Ezt, ezt, de nem papíron.
PRAE
Kajánkodunk
Az idős szerzetesnek ellopták a
táskáját, benne a zsolozsmás könyvét. Társa megjegyezte, ha valakinek ellopják
a zsolozsmáját, az nem tartozik mondani.
Megjegyeztem erre: Ha tehát ketten
kölcsönösen ellopjátok egymás zsolozsmás könyvét, akkor mindketten mentesültök
a napi zsolozsmázástól.
Na és a temetés. Egyikük
elmondja, mennyire zavarja az a szokás, hogy
a sírnál azért az emberért
imádkoznak, aki legközelebb fog elhunyni.
Tényleg zavaró lehet – vélem.
Talán azért kellene imádkozni, hogy
mégse haljon meg legközelebb az, aki különben meghalna. Vagy azért, hogy legközelebb senki se haljon meg.
Azt olvasom a National
Geographic hírei között, hogy
napi nyolc feketekávé ivása igen lecsökkenti a Parkinson-kór kialakulását. Ez
tök igaz lehet. Aki napi szűk egy liter kávét iszik – többet mint a brazilok,
pedig ők elég sokat isznak –, azt szerintem is elviszi az infarktus, mielőtt a
közismerten idős emberek
betegsége, a Parkinson-kór egyáltalán megtámadhatná.
Utolsó kommentek