POST
Mai gyorsjelentés. T. kitűnő
hangulatban van. Már-már nagyon is kipihent. Ám varratszedés után engedik haza,
és az csak később lesz. Ma azt mondta, szerinte október 1-én.
* * *
Hogy ne csak egy rövid hír éktelenkedjék itt, néhány apró szösszenetet még idekopogok.
Pók
Ha újra pályaválasztás előtt állnék, nem textilvegyész szeretnék lenni,
hanem pókszál elemző kémikus. Kikutatnám
a pókok titkát, és a világ legvagyonosabb szakembere lennék, esetleg
Nobel-díjas. Mert a pókszál rugalmasabb és többszörösen erősebb, mint a hasonló vastagságú
acél. És mindezt egy olyan primitív nyolclábú, barátságtalan kinézetű faj adja
elő, mint a pókoké. A fenekéből húzza elő, jó, a potrohából egy erre a célra
szakosodott mirigy váladékaként. Ezt az „edzett acélt” ugyanő meg is fonja felesleges
két hátsó lábával, majd mérnöki pontossággal meg is szövi a legcélszerűbb
sűrűségű hálóját, hacsak nem vitorlázni van kedve, mert ekkor egyetlen
pókszálon tovalibben újabb vadászterületre éhesen, eme pókszálat az ember
bölcsen ökörnyálnak nevezi. Láttam már ökörnyálat. A pókszál vékonyabb. Mindenesetre hatalmas technológia van itt
bedobva. És „az ember ezt, ha egykor ellesi, / Vegykonyhájában szintén
megteszi.
PRAE
Ancsától
A fiatal középvezető késő este éppen hazaindult az irodából, amikor látta, hogy a vezérigazgató az iratmegsemmisítő mellett áll egy papírral a kezében. A főnök aggódó kifejezéssel így szólt hozzá:
– Ez egy nagyon kényes, fontos dokumentum, és a titkárnőm már hazament. Be tudja kapcsolni?
– Természetesen – mondta a fiatal srác, és örült, hogy jó pontot szerez a főnöknél.
Bekapcsolta hát a gépet, belerakta a papírt, és megnyomta a startgombot.
– Nagyon köszönöm – mondta a főnök –, két másolatot szeretnék.
Lemezek
Egész délelőtt a VI. (pastorale) szimfónia egyik témája [m d sm d s,d ms mf – rf r sm d mr l,t, s,s,d] és annak variációi vannak a fülemben, pedig már vagy három hete nem hallottam a lemezt. Szépek ezek és – megkockáztatom – unhatatlanok; nem tudom, miért, de...
Este nosztalgiáztam. Valahol olvastam arról, hogy Bob Dylan életéről filmet készítenek. Többek között bejátsszák a The Tambourin Man címűt. Nosza, meghallgattam tőle a több mint ötperces számot. Közben eszembe jutott, hogy más együttes előadásából ismerem. Megtaláltam: egy Birds-lemezen. Ez a feldolgozás hozzám közelebb áll, mint az eredeti. Talán a teljesebb hangás miatt.
Érdekes volt újrahallgatni Donovant. Jól bánik hangszerével. A Venturestől meghallgattam a Sky ridert, a Tequilát, és a Rebel Reusert, amelyik Duane Eddy szerzeménye. Regeneráltak vagy 40 évet rajtam, ha rövidtávon is. Persze előmozdította az élményt, hogy egy basszusnyomó fülhallgató küldte az infókat a fülemnek sztereóban. Ez fogalmilag sem létezett akkoriban, amikor Mambo magnón hallgattam ugyanezeket.
Utolsó kommentek