POST
Márai Sándor teljes naplója került a kezembe. Annak a vége felé nagyon
kritikusan ír a két háború közötti keresztényekről. Azt fogalmazza meg (lehet, hogy
ezen a helyen később pontosítom), hogy a keresztények a háború előtt pusztán keresztény
mivoltuk okán vindikáltak maguknak előjogokat. Semmiért mindent kívántak.
Tettek nélkül elismerést, munka nélkül gazdagodást, akár rátermettség nélkül
irányítást, stb. Ez Márainak feltűnt, kiírta magából emiatti sérelmét. Engem
meg meglepett kijelentése. Bevallom, arra gyanakodtam, hogy nem eredeti gondolata
ez az írónak, csak egy mások által kitalált szólam ismételgetése.
Nemrég egy asztali beszélgetés során felmerült, hogy egyetemisták hangot adnak
abbeli vélekedésüknek, miszerint egyes pap tanárokban nem fedezik fel a
szerénységet, az alázatot, pedig szeretnék.
Nincs egy éve annak sem, hogy az egyik rendi elöljáró meg azt fejtegette, hogy
mintha a tanítványiság kikopna belőlünk, és mindnyájan inkább tanítani
szeretnénk.
Hej, haj.
Mit lehet itt tenni?
Sietek leszögezni: Nem szabad előítéletesnek lenni. Ez ügyben sem. Egyik tanár
ilyen, a másik meg olyan. Lehet, hogy az olyanok vannak többségben, de akkor
is.
A Mester azt mondja: Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. Csakugyan
nem azt mondja, hogy tanítsatok engem, hanem hogy tanuljatok tőlem. Azaz mindenkit
tanítványának hív. Ha tehát Krisztus-követőknek, azaz keresztényeknek
szeretnénk tudni magunkat, akkor csakugyan nem tanítanunk, hanem tanulnunk szükséges,
nem is keveset: Bizony, bizony szelídséget és alázatot is.
Mert a szelídség és az alázat nem a mulyák sajátja, hanem azoké, akik szorosan
a Mester nyomában szeretnének maradni.
PRAE (2002)
E-mail-en érkeztek:
A ruházati bolt vezetője visszajön az ebédszünet után, és látja, hogy az eladónak be van kötve a keze. Az eladó büszkén újságolja:
– Képzelje, eladtam azt a nagyon ronda öltönyt, ami már két éve itt porosodott nálunk.
– Arra a rózsaszín förmedvényre gondol a kék gombokkal?
– Igen.
– Hát ez nagyszerű. Fogadni mertem volna, hogy azt sosem adjuk el. De miért van bekötve a keze?
– Amikor kikísértem a
vevőt, az a rohadt vakvezető kutya megharapta a kezemet.
* * *
A süket gróf hazaér. A lakáj miközben leveszi
róla a kabátot, a szokásos szöveget mondja neki:
– Na te vén majom, fogadjunk, hogy már megint a klubban voltál konyakot vedelni.
– Nem, Jean, ma a
városban voltam, és vettem egy hallókészüléket!
* * *
Felszállás előtt az
utasok csodálkozva látják, hogy a kapitány és első pilótája egy-egy vakvezető
kutyával, fekete szemüvegben, fehér bottal botladozik a pilótafülke felé.
Először mindenki arra gondol, hogy biztos valami tréfáról van szó, de amikor elindul
a gép, az utasok egyre nyugtalanabbá válnak. Gyorsan közeledik a repülőtér
vége, a hangulat is egyre kétségbeesettebb. Mikor már csak néhány méter van
hátra, az összes utas egy emberként felsikolt. Ám ekkor a gép hirtelen
felemelkedik és megkezdi a repülést. Bent a pilótafülkében megszólal a pilóta:
– Tudja, kapitány, mindig attól félek, egyszer későn kezdenek sikoltozni az
utasok, aztán mind meghalunk.
* * *
Egy falun
keresztülhaladva egy autós elüt egy kutyát. Hamarosan feltűnik a kutya gazdája
is vadászpuskával a kezében. Az autós rémülten mondja:
– Uram, sajnálom, hogy elütöttem a kutyáját. Szívesen kifizetem az árát. 100 dollár elég lesz?
Mire a gazda:
– Hát nem is tudom...
– De 200 dollár már csak elég a kár megtérítésére?
A gazda:
– Egye fene, adja a pénzt.
Az autós leszámolja az összeget, majd megjegyzi:
– Sajnálom, hogy elrontottam a vadászatát!
– Á, nem vadászni
indultam, ezt a rohadt kutyát akartam lelőni.
Hőlufi
A Nagyvárad térnél óriási hőlégballon hirdeti, hogy Demszkyre illik szavazni – mondja egyikünk.
Ki kellene szúrni, hogy pukkadna ki – így a konzervatív.
Á, dehogy. Úgy jó, ahogy van. Legalább látszik, hogy mekkora hólyag – vélem én. És ha megkérdezi tőled telefonon a közvélemlény-kutató, hogy Demszkyre szavazol-e, nyugodtan válaszold: hát alighanem. Ez megnyugtatja a Gallupot, s megnyugtathat téged is, mert válaszod: Hát??? Aligha... Nem.
* * *
Oda-vissza
kegyelmes daru – urad sem legyek
kegyelmesén – én sem legyek
* * *
Hej, Hatos Ági választá, s volt,
hogy
elveszíté. A jobból dal
gyengén muzsikált.
(Helyhatósági választás volt,
Hogy elveszíté a jobboldal!
Gyengén muzsikált. )
Hufnagel a német neve annak a tárgynak, mely egy angol népdal tárgya: Patkószeg.
A Fidesznek küldöm e dalt, akár meg is tanulhatja. Jól jöhet még neki.
Egy szög miatt a patkó
elveszett,
a patkó miatt a ló elveszett
a ló miatt a lovas elveszett
a lovas miatt a csata elveszett
a csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószeget!
IGEN! MÁSKOR JÓL VERD BE JÓL A PATKÓSZEGET!
Utolsó kommentek