Újabb nap – Úr adta borús nap. Az Úr adta nékünk, azért örvendezzünk. Újabb nap, Úr adta borús nap. Átváltoztattam az eredeti énekszöveget, mely így kezdődne: Fényes nap, Úr adta ékes nap. Muszáj volt átváltoztatni, mert se nem fényes, se nem ékes, hanem szürke és esős, sötét és egyre sötétebb. Ha az Isten is úgy akarja, még három napig szűkülnek a nappalok az éjszakák meg bővülnek.
Minden napra esik valami régi történés nagyra nőtt
családunkban. Erre is esett. 48 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg apánk harmadik
elszenvedett agyvérzése következtében.
Istennél bizton és hamar békét talált.
Nem is akarok leragadni ennél az intim eseménynél, melynek folyományaként hét
gyereke lett félárva, anyánk meg özvegy.
Tegnap este megint énekkari próba volt. Már harmadszor ugrunk be T-vel
segíteni. Minden alkalommal azzal biztatom feleséget, hogy nemsokára
hazajövünk, és ha nem tetszett a próba, iszunk rá egy kupica pálinkát és kész.
Hazatérve elmaradt a piálás. Semmi bajunk nem esett az éneklés miatt, sőt,
engem határozottan feldobott. Mindig úgy megyünk el, mint a Szőke Szakáll
bohózat, a Vonósnégyes szereplői.
Tücsi vitte a kottát. Mondom neki: „Nincs nálam kotta, én
hazamegyek.” Ne menj sehová, nálam kettő van. Hinnye, ez nem jött be. Akkor
marad a kétségbeesett mondat:
„Próbáljunk, hátha tudunk.” (Az eredetiben is így hangzik el, ámde amazok nem
tudnak hegedülni.) És még egy. Általában „szünettel kezdünk”. Szólampróbák
vannak. A basszusra csak ritkán kerül sor.
Visszatér az amatőr, ingyenes kórusok örök problémája: Nincs a megjelenésnek
vagy mulasztásnak tétje, így a létszám igen esetleges, a produkciók színvonala
egyenetlen, a megjelentek morognak a meg nem jelentek miatt. A kórusvezető
pedig nem tehet egyebet, „a hozott anyagból főz” (varr, vagy amit tetszetek
akarni).
Így van ez régóta a szegény eklézsiában.
Mégis.
A próba jól sikerült.
A magas hangokat „átvittük”, mint magasugró a lécet. Fortéban is.
A csúcs az volt, hogy a múltkori próbán hét basszus énekelt, most hárman
voltunk! Karácsony reggel élőben megy a mise, és a szólisták közül nem
próbáltunk még mindenkivel. Majd csak lesz valahogy.
A szerkesztő közleménye:
A post végére hagytam egy nyitott mondatot, egy kérdést. Vehette észre
valamennyi olvasó, hogy abbahagytam a postokat követő (prae megjelölésű)
korábbi anyagok közlését. Ennek írástörténeti vonatkozása van. http://emmausz.blog.hu/media/image/200812/1995-ben kezdtem
lerögzíteni azokat a vicceket, melyeket poénkodásképpen szerkesztőségeink
tagjai elővezettek az ebédelések alkalmával. Ám később, ahogy az újabb viccek
elfogytak, komolyabb hangvételre tértem át. Ezek voltak az eddig leközölt
anyagok. Azért hagytam abba a sorozatot, mert a még korábbiak szinte kizárólag
viccek. Ezek közlését tehát csak akkor folytatom, ha van rá igényetek. Magamtól
nem.
Az persze előfordulhat (elő is fog fordulni), hogy néhány régi, komoly írásomat
felhasználom, bemutatom, hogy teljesebbé legyen a blog. De arra nem érzek
kényszert, hogy minden szösszenet PC-re kerüljön.
Utolsó kommentek