Két napja jó pipa voltam, ezért 170 fölé emelkedett a vérnyomásom. Ettől lettem aztán csakugyan ideges. Mint megírtam, ittam rá egy hibiszkusz teát, és utána mértem 185-öt! Tegnap meg mi történt?
Az, hogy az előírt szokásos drogokat bekaptam, és rá két óra múlva mértem 159-et. Ez elviselhető szint, amitől megnyugodtam. És mi történt. Azonnal újra mértem, immár 134-et! Következtetés: Rossz hírekre öngerjesztő mód tovább romlik állapotom, jó hírekre pedig tovább javul.
Még további következtetések: Nekem csak jó híreket tessenek mondani, mert a rosszakat ki nem állom. A rossz hírek oly mértékben frusztrálnak, hogy már-már (illetve ki tudja, hogy mióta) egészségemet veszélyeztetik. Ami a közállapotokat illeti, annyi a rossz hír, hogy nem győzném dilibogyóval ellensúlyozni, ezért alig olvasok napilapokat, alig nézek tévét, és mivel alkotmányos lehetőségem is alig van a jobbra, ezért várok, mert mást nem tehetek. És elmegyek választani, mint eddig mindig, és tudatos szavazó leszek, mert ugye ez így már nem mehet sokáig.
Újabban foglalkoztat a szabadság kérdése is. Az nekem egyértelmű, hogy a szabadság bennünk van, a külső inkább csak látszatos szabadság. Ezzel nem akarom igazolni a terror helyességét, csak arra a magatartásra utalok, amivel pl. Morus Tamás rendelkezett, amikor terrorizálni kívánták elképzeléseiben, előbb szelíden, majd erőszak alkalmazásának kilátásba helyezésével. Bírája szemtelenkedésére ezt felelte: De uram, a gyerekeket szokták ijesztgetni!
Így értem, hogy a szabadság bennünk van. Az életünket elvehetik, körülményeinket megnyomoríthatják, de szabadságunkat nem.
A nemrég elhunyt Emmanuelle nővér bizonygatja, hogy legboldogabb évei arra az időszakra estek, melyeket Kairó nyomornegyedében töltött. A szörnyű külső körülmények ellenére az emberek derűsek, sokat mosolygók, egymást minden lehetséges módon támogatók voltak. Nincs egyedül eme megállapításával. Jean Vanier, Teréz anya és még sokan mások hasonló módon nyilatkoztak.
És még egy gondolat a szabadságról: A szabadság úgy működik, mint ahogy a hullámok a fizikában. A Huygens-elv azt tanítja, hogy ha rést talál az egyébként mozgásában csaknem teljesen akadályozott hullám, akkor a kitörési ponton új, elemi hullám indul, és terjed tova. Ha újabb akadályba ütközik, újabb elemi hullám tör ki a lehetséges résen.
Ezt két példával szeretném igazolni. Mind a német, mind pedig az orosz koncentrációs táborokból sikerült megszökni a szabadságra vágyók egy részének. A magyar Recskről úgyszintén. Nincs az a zárt rendszer, melynek ne volna leggyengébb pontja. Ez a negatív megközelítés. A második a pozitív szabadságról szól. Mint korábban már pedzettem, az ember életkörülményei változnak. Változik a hely, ahol lakik, változnak a szomszédai, esetleg kialakított baráti kapcsolatai, családi állapota, iskolája vagy munkahelye. Ezek a változások korábban megszokott gyakorlatait, követett modelljeit felborítják. Ez viszont nem jelenti, hogy megszűnnének a megváltozott életkörülmények miatt a szép élet lehetőségei. Nem megszűnnek, csak átalakulnak! A korábbi benyomások (legyenek használt képünkhöz hűen ingerhullámok) a változások miatt nem alkalmazhatók eredménnyel. De ez nem azt jelenti, hogy nincs lehetőség szabad döntések meghozatalára, csupán azt, hogy a szabad kibontakozás rését kell megtalálni, ahol újabb cselekvésdömping (hullám) veheti kezdetét.
Tehát a szabadság tézisem szerint mindig megmarad, és több-kevesebb erőfeszítéssel kitörési pontot talál, ahol hullám módjára új szabad döntéseket képes hozni, és ezt sokszor képes megismételni, meglehet, hogy egyre fáradtabban, ám egyre nagyobb rutinnal.
Én se vagyok kivétel alóla.
Most visszatérve élő problémámhoz, keresem a kitörési pontot, hogy érzékeny reakcióim az eseményekre ne tegyenek tönkre, hanem éppen ellenkezőleg. Keresem a nyugalmat, a humort, a jó zenét, a tudatosságot, stb. Célom megtalálni azt az erőt, mely túlspannolt rugóm feszítését képes kioldani. Régóta tapasztalom, hogy úgy működöm, mint egy racsni. Ha a kilincsművet (a fogaskereket mozgásában akadályozó pecket) nem tudom kimozdítani, marad a feszültség. Ha viszont sikerül, egyszeribe elmúlik minden a normálistól eltérő kilengés. Ezt keresem. Olyan is ez, mint a mosdótál dugója. Ha nem tudom kihúzni, nem folyik le a víz. Ha sikerül, akkor máris egy problémával kevesebb marad.
Ezen dolgozom.
Utolsó kommentek