Mickey webnaplója

Azt mondják, hogy az élete második felében (második gyerekkor) élő ember szívesen nosztalgiázik.
Igazolhatom.
Bár már sokszor eszembe jutott, hogy anyánk miféléket főzött, hiszen ott üldögéltem, amikor gyúrta a tésztát, felszedte a sodrófára, hosszában kettévágta, majd újból kettévágta a tésztacsíkokat, a hat-hét centi széles sávokat egymásra helyezve metéltet készített egy késsel csíkocskákra vagdosva a tésztát. Ott voltam, amikor gombócot gyártott krumplis tésztából. És láttam, hogy készül a grízpuding. Végül is nem túl nagy varázslat, de visszavisz engem hatvan évvel ezelőttre akár. Mivel egyszerű összeállítani, nemrég magam is csináltam egy adagot.
A grízpuding nem más, mint karamellával készült tejbedara. Annyi cukor kell hozzá, mint amennyit a tejbegrízhez szánnék, amelyet 1 l tejből 100 g búzadarából kotyvasztok egy csipet sóval (ízerősítési szándékkal). Tehát a vastag aljú lábosban megpirítom a cukrot, (4-5 evőkanál), s amikor sötétbarna karamellává olvad, hozzáöntöm a tejet. Addig kavargatom, amíg a cukor letapadt része is el nem olvad. Ha felforrt a barna lé, beleöntöm a darát, addig kevergetem, mígnem besűrűsödik. Leveszem a főzőlapról, kis tálakba töltöm. Ha vizezem a tálakat, nem tapad le a puding az aljára.
Persze a gyártás itt nem fejeződött be annak idején. Anyánk tavasszal készített pudingot, amikor már érett az eper. A piacon vett szamócát (mi epernek hívtuk), tojásfehérjével és cukorral kemény habot vert a gyümölcsből, és az elkészült habot a pudingok tetejére helyezte. Ettől színesebbek, ízük érdekesebbé komplexebbé lett.  Mondanom se kell, magam ezzel nem vacakoltam. Mindenesetre az íze ugyanolyan volt, mint gyermekkorom grízpudingjáé.
Ma gyermeknap van.
Ha másra nem is futja, egy grízpudingra a legtöbb helyen igen. Hátha kedvet kap valaki, hogy az ifjabb generációt meglepje gyerekkorom édességével.