Az elsőt rövidre fogom.
Gratula Csiáéknak az ünnepélyes szép
képekhez.
A lengyel benyomásaimat nem tudom ennyire tömöríteni.
Az első, ami feltolul belőlem óhatatlanul, az Irgalmasság katedrálisa
Krakkóban. Nem olyan tömény az arany és ezüst dísz, mint a többi templomban,
bár itt is van belőle eléggé. Ami megfogott most is, másodjára, az az irdatlan
mérete, mely mégse nyomaszt, hanem harmonikus. Minden arányos, úgy
tapasztalhatod, hogy mindenre szükség van, ami bele van téve, és minden éppen
akkora, amekkorának lennie kell.
Nem nyomaszt, hanem felemel.
Itt a rend az úr,
a harmónia az úr,
a szépség szeretete az úr.
A méltóságnak van alárendelve minden rész.
Hatalmas tiszta tér az egyetlen hajó.
Oldalt külön bejáratú kápolna a szentségimádás helye,
alul az irgalmas Jézus temploma, mellette hittanteremféle. Még lejjebb van
a magyar-kápolna. Érdekes mozaikfalakon újabban megszentült magyarok, és már
régi Árpád-háziak. Mindezt egy művészeti érzékkel megáldott kárpátaljai görög
katolikus házaspár követte el.
Hatalmas.
És most néhány apró megfigyelés.
Szeretek aprópénzt találni. Ez egy agyrém nálam – úgy látszik.
Éváéknál Caluire-ben találtam néhány-eurocentes pénzt. Valamikor
Jugóban többször találtam dínárt,
a lengyeleknél meg egy buznyák petákot se.
A szlovákoknál se.
Krakkóban ugyan egy esküvőn a marék rizs mellé egy marék aprópénzt is az
ünneplők közé vágtak. (Feltehetően pénz volt, mert igen buzgón szedegették a
földről a rokonok, amint odébbállt a menyasszony fotózáshoz.)
Ja, amit mondani akarok, itthon a péknél ma egy kerek százasra leltem.
Nem sokat ér, nem lettem gazdag tőle, mégis mond valamit. Lehet, hogy mi
szórjuk a pénzt? Direkt és átvitt értelemben egyaránt?
Gy. barátunk sváb felmenői emlegették,
ha a sváb megszerez egy pengőt, azon töri a fejét, hogyan duplázhatná meg.
Ha a magyar talál egy pengőt, azon töri a fejét, mire költse el – azonnal. Van
itt némi összeszedettségbeli különbség, és lehet, hogy nem a mi javunkra.
Ami nem tetszett.
Az az irgalmatlan sok művirág.
Elhiszem, hogy praktikus, mert elégséges, ha ritkán megfürdetik: visszanyeri
portalan szépségét. De nekem illúzióromboló. Különösen templomokban az.
Vigyázni kell a hitelességre, és nemcsak annak a látszatát kelteni. Hogy
higgyem el, amit a pap mond, ha már a dísznövényei is hamisak.
Ami tetszett: a hegyek-völgyek méretei, sokasága, természetes szépsége. Nem
tudtam betelni bámulásukkal. Jóllehet Petőfi fitymálta:
Mit nekem, te
zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja...
Én ezt másképp látom: „Tán
csodállak, ámde nagyon!!!”
Amikor ilyen ezer csúcsot felmutató hegységhez közelítek, minduntalan arra
gondolok, van-e mindegyiknek neve? Nálunk a nyamvadt követ Tündér-sziklának
nevezzük a Hunyad-orommal szemben, és Ördögoromnak egy másik követ. Csak úgy tudom
elképzelni, hogy a helyben lakók ennek-annak nevezgetik a helyi sziklákat,
csúcsokat, lapályokat, ez rajtuk ragad, a térképészek papírra vetik őket, és a
sok helyi részletből összeáll a bonyolult rendszer, melyben minden
kitüremkedésnek neve van.
Lengyel kereskedelem.
A lengyel makacs és kitartó kereskedő. Nem csügged, mindig újabb ötlete van
arra nézve, hogy miért jó neked, ha veszel tőle. (Azért, mert hamarabb
szabadulsz.)
Két apróság.
A zakopanei buszállomáson tört részéért vehetsz füstölt sajtot a piac áraihoz
képest. A termelő kosarával odamegy a buszhoz, s felméri, honnan jött.
Megszólítja az utast annak anyanyelvén: Már mondja, ahogy tudja – és tudja:
Három nagy sajt ezer forint. Nem érdekli, hogy van-e zloty nálad. Jó neki a
forint is. Ezért ad kb. 80 dkg füstölt sajtot. Közli a fajtáját, kecske, birka,
tehén. Mindezt magyarul, majd a bicskájával lekanyarít egy szeletet és
odanyújtja: – Próba?! És fogy a sajt, mint a csoda.
Másik történetke: A kálvária 41 helyen elszórt kápolnáját próbáljuk felfedezni.
Lehetünk vagy tízen. Ezt a tömeget már kipécézi egy Mercedesben ülő pali. A
közelünkben megáll, megszólítja a bandát, hogy vegyünk tőle fémvázas horgász
széket, mert aki ennyit gyalogol, óhatatlanul vágyik rá, hogy lepihenjen. El is
adott valamelyikünknek. Mennénk tovább, de a csákó nem tágít. Most meg műanyag
esőkabátokat kínál, s mutogat, hogy mindjárt itt a vízözön. Igaza lett, mert
elég rendes zuhé ért bennünket, mire befejeztük a sétánkat.
Mondják, hogy szoktak a keresztutat járó zarándokok közé kávéval is menni, mert
az is buli. Aki úton van, örül egy frissítőnek. A pap meg hadd mondja közben a
magáét.
Utolsó kommentek