Reggel majd megfagytam. Az orrom előtt elhúzott a 6.http://emmausz.blog.hu/media/image/200909/10-es HÉV, így csak a
6.30-as buszt értem el, ami viszont nem jött. Azt mondhatom, hogy a házunktól
az eltelt 40 perc alatt még mindig az Árpád-hídnál jártam. Azért ez szuper a XXI.
században. Így kell ezt csinálni, BKV. Volt hát időm körbenézni. Van a
megállóban egymás mellett két bodega. Az egyik felirata RITA TRAFIK. Ez így,
ahogy van, érthető. Rita – feltehetően a cégtulajdonos neve –, dohányáruval
kereskedik. A másik bodega felirata: BRÚNÓ – TRAFIK – DELIKÁT – ÉDESSÉG Nekem
ez utóbbi ezt mondja: Van itt egy kóceráj, ahol Brúnót, trafikárut,
delikatesszt, édességet lehet venni. És ez csupán a középpontozáson múlik. Épp
olyan, mint a Tanú c. film legzseniálisabb
mondata: Kém-ló-fej-puff. Ám ezt egy ávós tiszt dadogja, aki egzisztenciális
pánikba esik, amiért mindenkit beengedtek mellé az úszómedencébe úszni. A
mondat ugyanis ezeket tömöríti: Ezt az agressziót azért követted el, mert KÉM
vagy. Vagy hülye LÓ, ezért aztán lenyakazunk, FEJedbe PUFF – golyót repítünk.
2. Délután sorsom úgy hozta, hogy a Kossuth téren kötöttem ki. Egész furcsán
kezdtem érezni magamat, ahogy kiléptem a térre. Határozottan idegen test-érzésem volt. Ez a
biológiából ismert kifejezés. Alkalmazzák: szemszárazság
esetén, az illető úgy érzi, valami van a szemében; nyelőcső tájékán: amikor úgy érzed, lenyeltél egy halszálkát, és
mintha megakadt volna a torkodon; az alfelünkben,
aranyér esetén. Hát nekem a Kossuth téren volt idegen test-érzésem. Úgy
éreztem, itt lelőhetnek az ávósok a Földművelésügyi Minisztérium padlásáról.
Úgy éreztem, mintha rossz szellemek tanyáznának a Parlamentben. Nem először
éreztem ezt. Főiskolás korunkban kiültünk a Kossuth térre napozni. (http://emmausz.blog.hu/media/image/200909/1967. ősze)
Vártuk a tanítás folytatását. Balra az MSZMP Fehérháza, hátunk mögött az
elvtársakkal telerakott Országház. Zsigereimben annak a rémtörténetnek a
kísértése, hogy talán tényleg működött a húsdaráló valahol a közelben a Duna
mentén. Ahol embereket…
Noha Antall-időkben magam is dolgoztam az épületben, most mégis rosszul éreztük
egymást. A tér és én. Persze: hogy is érezhetném magamat a kordonokról, a
vízágyús rendőrök látványát idéző, a folyamatos tüntetések, és a brutális
rendőrattak helyszínén. Hiszen innen indult http://emmausz.blog.hu/media/image/200909/1956. jubileumán a nemzeti
érzelműek elleni véres rendőri támadás. Még fülembe cseng Gergényi visszatérő szólama:
„Panaszaikkal tessenek a tisztelt ügyészséghez fordulni.”
Idegenek vagyunk egymásnak. A tér és én, én és a parlament, mintha nem az én, a
mi parlamentünk volna. Nem tehetek érzéseimről. Csak leírtam őket. Az
idegentest-érzés egyébként nem új keletű, csak másképpen fogalmazták meg
korábban. Tessék csak Kölcseyt figyelni, mit is ír?
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,(íme, az idegentest-érzés)
[. . .] Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek…
Olyan szép, és sajnos olyan gyászos is, hogy bár szeretném végig idézni, nem
teszem.
Mennyivel optimistább Széchenyi a reformkorban. Ezt írja a Hitel c. könyve végére: „Sokan azt gondolják: Magyarország - volt;
én azt szeretem hinni: - lesz.” Ez a mondat nem okoz idegentest érzést bennem.
22. este
Ma a viziten is túlságosnak találták Tücsi térdét. Röntgen-felvételt
készítettek operált térdéről, mely fáj, és nehezen és keveset hajlik. Kapott
egy speciális kenőcsöt és egy speciális rugalmas hálót a térdére. Kimentünk és
bementünk. Evett a gyümölcsökből valamennyit. A többit hazahoztam. Holnap újra
meglátogatom őt. Út közben le akartam fényképezni egy napsütötte
vadgesztenyelevelet, melynek Indiánnyár lett volna a címe, és le akartam kapni fátyolszerű
iszalagterméseket ellenfényben. Nem sikerült, mert hibátlannak kikiáltott Fuji
gépem csak ennyit szólt: Csett. (Fuj)i Összesen http://emmausz.blog.hu/media/image/200909/16 felvételre voltak elegek frissen
feltöltött akkui. Mára teljesen lemerültek. Tartoztam volna még a Himnusz
szobrot lekapni, meg egy régi lokomotívot. Ezek elmaradtak. A himnuszról kiváló
kép található a wikipédia ilyen nevű szócikkénél. Így erről a fényképről
leteszek. Ott mindenki megnézheti. A mozdonyt egyszer majd még megpróbálom
lencsevégre kapni.
Tücsi szerette volna, ha jobban cizellálom a klezmer-combo történetét.
Íme.
A krakkói Rynek közepén áll a hatalmas épület, mely korábban a posztkereskedők csarnoka
volt. Ma kézművesek tanyáznak itt, és kereskednek. Ezer és egy kis pavilon megél.
Van itt mindenféle alapanyagból készült portéka. Bőr, szőr, fa, üveg, porcelán,
kovácsolt áru. Kapható teljes vért, kardok, ócska mordályok, babák, kriglik,
hordók, géppuska és angyalka egyaránt. Tücsi itt vett magának krakkói sárkányos
söröspoharat. Itt láttam meg én is a zenészeket ábrázoló szobrocskákat. Azonnal
beleszerettem a bájosan formált alakokba. Faragott szobrok ők, élénk színekkel megfestve.
Különféle hangszereket tartanak, és a „megszólalásig” hasonlítanak az élő
zenészekhez. Ám itt jön a már emlegetett lélektani húzás. Hagyom őket a helyükön,
hogy utóbb sajnáljam, amiért nem vettem meg. Ezt figyelte ki Tücsi. Tudta, hogy
Zoli kolléga még a nyáron újabb bevetésre indul Krakkóba. Megkérte hát, hogy
amit én elmulasztottam, ő pótolja. Vegyen http://emmausz.blog.hu/media/image/200909/150 zl.-ért annyi szobrot, ahányat
csak kap. Ez cca http://emmausz.blog.hu/media/image/200909/10 000
ft. Négyet kapott. Sokáig ott állt Tücsi íróasztalán a
négy figura. Mindenkinek nagyon tetszettek, most meg nekem tetszenek. A
többieknek azt ajánlom, menjenek ki Krakkóba és vegyenek maguknak a Posztókereskedők
csarnokában. Lefogadom, hogy van még belőlük. A lefényképezett négy alak
ugyanis a tulajdon születésnapomra készített meglepetés tárgyát képezi.
Holnap Tücsi névnapja lesz, aki átpártolt a főangyalokhoz, hisz ő Gábriel-la. Ugye
ez önmagában meglepetés. A többit majd holnap.
Utolsó kommentek