Augusztusi Szó-játék c. postomra ma jött egy komment. Küldője felhívta
figyelmemet egy tanulmányra, mely inetimológiai kérdésekkel foglalkozik.
Mégpedig a magánhangzókra vonatkoztatva. Az az érdekessége, hogy az idegen
népektől átvett szavakat próbálja meg nyelvünk sajátos stílusához idomítani. Az
én postom a -li végű szavakat célozta meg, azzal, hogy nehezen tűri nyelvünk a
szóvégi mássalhangzó kettősöket, (Kug[e]l-ből így lesz kugli, a Nockerlből
nokedli stb.
Ma kiegészítem az egyik legújabb ilyennel. Mert így lett a Google-ből gugli.
Ám a szó eleji mássalhangzó-torlódást sem viseli szívesen,
ezért próbálkozik átalakítani ezeket a szavakat magánhangzó betoldásával.
Mégpedig a szóban rejlő magánhangzó rövid párja beiktatásával (A kérdést az
egyik József Attila-versben [Születésnapomra] emlegetett Horger Antal
professzor tanulmányozta alaposan.)
Álljanak akkor most itt ilyenféle lelemények a teljesség gondos kikerülésére
való törekvés nélkül:
Borste – borosta
Brítva – borotva
Csetverg – csütörtök
Csongrád – csongorád(i bíró… népdal)
Dracht – derót
Drága – derága
Dvor – udvar
Kvartel – kovártély
Muss sein – muszáj
Schlecht – selejt
Skola – iskola
Slamo – szalma
Spital – ispotály
Stefan – István – Estebány
Strázsa – sterázsa
Strom – ostrom
Szreda – szerda
Sztol – asztal
J
Stb. – satöbbi!
Utolsó kommentek