Mickey webnaplója

Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj, de nagyon boldog vagyok – hangzott a sláger szövege. Nos velem fordítva történt. Ma bementem a munkahelyemre, megbeszélésre, s feltankolni a tennivalókat hosszú távra. Az első huszonöt Távlatok számot kellene digitalizálásra alkalmas állapotba hozni szkennelés után. Kettő kész, a többin dolgozni kell. Szó esett a távmunkáról. Eddig nem kaptam választ elfogadásáról. Mondom a főszerk.-nek: Ezt hallgatólagos beleegyezésnek vélem. Egyébként sem tudok másként helytállni.
Tehát bent is voltam, majd kint is. Kint nálunk, majd a környékünkön, hogy eddzem magam a menetelésben, a gyaloglásban, a mozgásban, a sétában. Próbáltam féken tartani fotózási ambícióimat, s csak jó tíz képet fotóztam. Döntsétek el, hogy érdemes volt-e? Először csak némi tavaszi hangulatot kívántam láttatni, majd gondoltam egyet, és tettem egy kört az amfiteátrumunk mentén, s átvágtam azon a réten, mely hatalmas kutatási tartaléka annak a kornak, melynek lesz rá való pénze. 1600 éves leletanyag hever a pázsit alatt. Mivel tovább űzött gyalogló kedvem, elhatároztam, hogy a graffitykről életemben először képet csinálok, de csak akkor, ha valami pozitívumot ábrázol az alkalmi festő. Két elfogadható képre bukkantam. A többi kép csak ráadás.
És most munkára fel.