Mickey webnaplója

Összeér a világ, amennyiben kimutatható kapcsolat van közöttünk, emberek között. Egy novelláskötetben olvastam Kós Károly leírását a királykoronázásról, amelynek előkészületi munkájában tevőlegesen részt vett. Móricz Virág a maga aspektusából említi ugyancsak Kós Károlyt, akit nem kértek meg házuk bővítésére, ismerve az építész extravagáns elképzeléseit, és makacs természetét. Ugyanis nem engedett beleszólást a megrendelő részéről a megvalósítást illetően.
Engem Makoveczre emlékeztet magatartása.
Igaza volt tehát Karinthynak, aki azt állította, hogy öt különféle személyt megnevezve eljut a világ bármely emberéhez. Ha ez nem is abszolút igaz, a legtöbb emberhez csakugyan el lehet jutni néhány jól megválasztott lépésben.
Kicsit olyan ez, mint az a játék, amelynek során néhány betű cseréjével eljutunk egyik ötbetűs szótól a másikig. Pl. a HIDEG-től a FORRÓ-ig.     
Ma szó esett egy Ördög nevű papról. Az én kedves pap ismerősöm is e névre hallgatott.
Ördögh Bandiról, a jezsuitáról beszélek, akit volt szerencsém személyesen ismerni, és aki a világ számos pontján erejét megfeszítő építési tevékenységet folytatott. Az ő érdeme a Sodrás utcai rendház gatyába rázása is. De épített eszkimó vidékeken, s emlékezetem szerint Ázsiában is. Amikor megismertem, éppen Magyarországon szolgált, és örült, hogy végre idehaza megpihenhet. Ám, ottlétem idején Kanadába parancsolta a rendje.
És ő ment.
Ott is hunyt el 2020 áprilisában.
Az elhunytáról való értesítés apropóján magam is megemlékeztem róla: „Nagyon kalandos életéről részletesen beszámolt a Magyar Jezsuiták vallomásai IV. kötetében. Nagyon kedveltem derűs, humoros egyéniségét. Requiescat in pace!”
Most már valóban nyugszik az örökkévalóságban.
***
Visszatérve az alapgondolathoz: bevallom, hogy szeretem olvasni azokat a könyveket, amelyek általam ismert személyekről szólnak. Nem a lehetséges pletyka miatt, hanem azért, hogy több oldalról megismerhessem ezeket az embereket. Otthon érzem magamat ezekben a művekben.