Mickey webnaplója

Május 16. Vasárnap. Reggel óta hidegebb lett. Fél tizenkettőkor 10 C-fok, azaz 50 Fahrenheit.  Hát ez nem túlságos.
Az esőzés nonstop változó hevességgel folyik. Hol szemereg, hol zuhog, hol permetez, hol a szél vágja az arcodba. Bár aranyat ér, egyre valószínűbb, hogy csak olyan arany ez, melyet a mesebeli áruló kapott egykor. (Annyit kapott, amennyi a bőre alá fér. Ám hogy kiszámítsák, mennyi fér a bőre alá, előbb megnyúzták.)
Ma jó napom van. Egész éjszaka a plafont bámultam, máskor az óra világító számlapjától reméltem, hogy gyorsan előrehalad, és hamar megvirrad.
Úgy látszik, nem bírom a hidegfrontot.   
Ma a mennybemenetel ünnepe van. A németeknél Himmelfahrt a neve, azaz égbe utazás. Innen már csak egy lépés a mennyei ügyekben utazás, ami egyébként korrekt megfogalmazás volna: visszatérés a tökéletességbe, vissza az Atyához, aki küldte.
Lesek az ablakon, hátha eláll az égi csurgás, és legyalogolhatom a mai adagomat, melyet tegnap érthető okoknál fogva elblicceltem.
De nem. Nonstop hull. Közben a hőmérő az erkélyen már csak hét fokot mutat. A szomszéd kéménye békésen eregeti a fürtöt. Megteheti, hogy meleget csinál, akinek magánkazánja van. De mit fanyalgok? A szobában tartja magát még a 20 fok. Igyekszem gyorsan megjegyezni: Amikor a wieliczkai sóbányát megnéztük, élvezkedtem, mert folyamatosan 14 fok volt lent, miközben odafent 28 körül. Emlékszem, egy szál ingben menetem le, és nagyon jól éreztem magamat végre a nyár derekán. Most meg a 20 is kevés. Lehet ennek lélektani vonatkozása? Vagy simán meg vagyok fázva? Nem tudom. Mindenesetre vettem egy forró fürdőt az imént, és a hajszárítóval is ápoltam magam, hogy csontjaim felmelegedjenek.
Estére meg egy liter forralt bort tervezek készíteni. 
Tegnap befejeztem Német László interjúkötetét, mely igen informatív anyag. Ír egy rendkívüli osztrák plébánosról (Franz Jantsch), aki a Svájcnak adott privilégiumot magára nézve is érvényesnek tekintette. Nem gyóntatott, hanem évente kétszer általános bűnbánati liturgia keretében adott közösségi feloldozást a híveinek.    
NL felveti azt is, hogy a világi hívek szolgálatait sokkal nagyobb mértékben kellene igényelni, mint mostanság teszi az egyház. Ám azt nem firtatja, ami kétségtelen tény, hogy a laikusok munkája nagyon sokba kerülne az egyháznak. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy az én bérem igen nagy anyagi terhet jelentett munkáltatómnak (a rávetülő adók, közterhek stb. miatt). Mikor ez olykor szóba került, rendszeresen azt válaszoltam a szerzeteseknek: Nem kérek bért, de tartsátok el a családomat és engem is.
Gyanítom, ez az ellentmondás még hosszasan megmarad, és továbbra is feszültségek forrása lesz.