Mickey webnaplója

Munkálkodtam reggel fél héttől megszakításokkal 15-h-ig. Elkészült egy fél Távlatok archiválásra, és egy korrektúra a Bangha-kötethez.
Mivel addigra alábbhagyott a zegernyés időjárás vehemenciája, s csak szemergett az eső, porszívózás után levittem a szemetet a konténerhez. Innen a római sétány felé vettem utamat. Majd ki a Duna-partra, ahol kedvemre elidőztem.
Útközben megtapasztaltam a szél munkáját. Mintha millió porszívó fújt volna egyszerre. Rendbe rakta a főváros levegőjét, letisztogatta a fákról az elszáradt ágakat. Találkoztam három kicsavart fával is. (Na jó, az egyik bodzabokor volt, bár elég vastag törzsű.)
Az orvosi rendelő előtt majdnem a járdáig ért a víz. A parkoló teljesen víz alatt állt. A Dunánál ringattattam magam egy stéggel, megfigyeltem, hogy a víz felett alacsonyan repkedtek a fecskék. Jókor. Hiszen az eső kezd elállni, az ég tisztulni. Néhány fokot máris melegedett az idő, míg lent időztem.
A folyó partján ácsorogtam, s megvártam, míg egy 8-10 méteres uszadékfa (fatörzs) mellém érkezik. Na – mondom magamban – most megfigyelhetem a parafadugó-elméletet működés közben. Ha nem is paratölgy volt, de eléggé elparásodott fatörzs lovagolt lefelé a hullámokon.
Csaknem beszorult az egyik stég alá. De egy orosz sétahajó hullámai kipiszkálták szorult helyzetéből. Ekkor meg egy álló étteremnek használt hajó kötelének ment neki. A víz sodra megint segítségére sietett. Szabad vége mentén olyan nyomást gyakorolt rá, hogy kb. 180 fokos fordulatot vett a hatalmas „krokodil”, és teljes sebességgel úszott lefelé a Fekete-tenger felé. Kb. sétatempóban haladt egy újabb elakadásig. Több türelmem nem lévén magára hagytam a hosszú fatörzset, ússzon, ahogy akar, vagy ahogy tud.
Az erős szélben a felhők játékát figyeltem inkább. Pillanatonként változott a kép, mert már megjelentek az égszínkék lyukak, és egy stabil fehér felhőzet alatt jó tempóban gördültek alá északról délre a sötétszürke és fekete felhők. Az erős kontrasztú égi színjáték úgy változott folyamatosan, mint a kaleidoszkóp ábrái.   Hazatérve a balkonról készítettem is néhány fotót, de a picasám betelt. Újabb intézkedésig a gépben parkolnak az elkészült nyers felvételek.
Most Tücsi telefonált, hogy kéretik elé menni a HÉV-megállóba, így hát most elszegem az írást.