Mickey webnaplója

Az estike nemcsak virág-, hanem női név is.
Az estike fűszeres illata gyerekkorom meghatározó illata.
Az estike egész nap lustálkodik, csak valamikor naplemente előtt kezd kinyílni.  
Az estike két színben létezik. Van fehér és van piros tölcsérű. (Mendel óta cirmos is.)
Az estike nem válogat. Minden kertben hajlandó megtelepedni.
Az estike tegnapelőtti sétám meglepetése volt.
Az estike ott pompázott a flaszter-járda és a betonház közötti ágyásban, és szórta, szórta bőségesen fekete borsra emlékeztető kemény magjait a járdára.
Arra gondoltam, hogy érdemes volna meghonosítani itt nálunk is a ház előtt, mellett, akárhol, ahol megfelelő helyet találunk neki.
Mivel csak egy papír zsebkendőt találtam a zsebemben, és kedvem sem volt fél óráig a járdáról szemezgetni az útfélre hullott magokat, egy kisebb marékra valót hoztam haza.
Arra gondoltam, hogy azért ilyenkor – szeptember végén, október elején – hullatja el magjait, mert arra van programozva, hogy célszerűen ilyenkor kerüljön a földbe.
Nem sokáig tétováztam, a balkonláda harmadát foglaló gaznövényt kitessékeltem szokott helyéről, hogy az ócska késsel megkapált földbe rejtsem az estike magjait.
Remélem, hogy téli szunnyadásukat követően kitesznek magukért, és megbokrosodnak a szó konkrét és absztrakt értelmében egyaránt.
Estikéket szeretnék locsolni jövő ilyenkor.
Piros virágúakat.