Mickey webnaplója

Két éve úgy dolgoztam, hogy vérnyomásom az egekbe szökött, (egy idő óta nem szokta a cigány a szántást) és a kórházban kötöttem ki – rendben van.
Egy éve sincs, hogy hatalmas hókupacot tüntettem el hatalmas adagokban az utcáról, és másnap a kórházban kötöttem ki szívritmuszavarral – rendben van.
Tízféle gyógyszert szedek – rendben van.
Havonta vért vesznek tőlem – rendben van.
De havonta egyszerre jelenünk meg egy kisöreggel – és az már nincs rendben.
Az ürge azzal büszkélkedik, hogy 79 éves, és nagyon jól bírja magát.
Megalázó módon én még csak 65 se vagyok.
Az sincs rendben, hogy minden alkalommal elmeséli valakinek – ma engem tisztelt meg vele –, hogy azért ilyen marha egészséges, mert nem zabál, nem piál és sose bagózott.
Apám se bagózott, alig ivott alkalmanként valamit, és ette, amit ehetett, leginkább zsíros kenyeret. Élt 49 évet. Én szeretek mindenfélét enni, inni, szeszt is, és jó húsz évig erősen dohányoztam. Egyikre sem vagyok büszke, sőt még arra sem, hogy mindezek ellenére már több mint 64 évet megéltem.
Költői kérdéseim az öreg szivarhoz:
– Ha olyan marha egészséges, akkor miért jár havonta vérvételre, s
– ha kicsattan az egészségtől, miért kell évente kontrollra kéredzkednie?
Azért megpróbálom magam túltenni a hibátlan egészségű vitéz kis szabólegény tirádáin, és kellő alázattal vallom, hogy
történt, ami történt,
élek, ahogy élhetek egészen addig míg
élnem adatik.
Olyan egészségi állapotban, mely úgyszintén személyesen nekem adatott.
Az azért jó volna, ha más napra rendelnének vissza vérvételre.
Nekem azért, mert unom a szájhőst,
neki meg azért, mert feltehetőleg újabb hallgatóságnak ecsetelhetné hallatlanul egészséges mivoltát, melyet – mint meggyőződéssel állítja – maga tákolt össze magának.    
Isten éltesse, amíg meg nem hal!
***
Tegnap végigolvastam Czakó Gábor Misztikai ösvény * Titkos könyv című elmélkedéssorozatát, mely jó néhány darabja ismerős lehet azoknak, akik rendszeresen hallgatják a Beavatás c. tévéműsorát. Nem fogok ide recenziót írni, ne ijedjetek meg, mindenesetre szívesen megosztom veletek abbeli véleményemet, hogy friss levegő árad a sorokból, és odafigyelve lapoztam végig annak ellenére, hogy 15 éve jezsuita lelkiségi és egyéb írásokon élek a szerkesztőségben.
Czakó G. új hangot üt meg, az esendő ember felől közelít a végtelen Irgalomra, s megpróbálja megértetni, amit teljességgel soha nem tudunk teljesen befogadni itt e földön. Megvilágít olyan evangéliumi üzeneteket, melyek nagyon megszólították őt. A tanúságtevő ember könyve ez, melyből egyetlen engem megkapó kitételt idézek meg a sokból. Azt írja az 55. lapon: A Világosság tetteken keresztül hatol belénk. Azoknak a szalmaszálaknak a révén, melyeket pl. nélkülöző gyermekek megsegítésével gyűjtöttünk. Manapság az ún. szociális kérdések fölmerülésekor civilizációnk értekezleteket hív össze, bizottságokat alapít, projekteket indít menedzserekkel, igazgatóságokkal és felügyelőkkel,akik megeszik a jótékonyak által összeszedett kenyeret.
Van igazsága.