Mickey webnaplója

A mai olvasmány (is) Sirák fia könyvéből való:
„Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. Miként a tündöklő nap beragyogja a mindenséget, az Úr keze műve telve dicsőséggel. Isten szentjei nem győzik hirdetni az ő csodás tetteit. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon dicsősége előtt. A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden álnokságuk. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. Ismeri a múltat és az eljövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat. Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana. 
Az, aki öröktől fogva van, bölcsessége által a világot oly remekműnek alkotta, hogy nincs mit hozzátenni, sem elvenni belőle.
Ő nem szorul senki tanácsára. És Mindezek élnek, és mindig megmaradnak, és bármikor szükséges, mindegyik szót fogad neki. Egyik a másiktól különbözik, de semmit sem alkotott, ami elégtelen lenne, hiszen mindent jónak teremtett. Ki győzne betelni dicsőségének a látásával?” (Sir 42,15–26)
Lám érdemes az egészet elolvasni, noha a ma reggeli látvány leginkább a következő verset nyomatékozza: milyen gyönyörű minden alkotása! Pedig csak szikrányi, amit látni lehet.
Amit itt elmond az ószövetségi szerző, azt a spirituálé szövege így összegezi: „Az ég, a föld, a világ mind az Ő szent kezén…”
Március 3-ra virradóra esett néhány centi hó, hogy nap közben elolvadjon, mert már pluszok vannak. Azért sebtében készítettem az efemer szépségről egy sorozat képet. Nem mentem érte messzire. Ezek mind az ablakainkból látszanak.
Ez egy ilyen nap.
Csupa fehérség, a fákon egyelőre tartja magát a hóbunda.