Mickey webnaplója

Izajás - jó közelítésben - 2777 évvel ezelőtt született. Krisztus előtt 765-ben.
Ő tudta, tudhatta is, mert neki az áldott Isten megmondta. Igaz, azt is megmondta neki, hogy ne rejtse véka alá, hanem  kürtölje ki az egész világnak.
Elég jól sikerült. Ma is ismerjük, amit élő szóban hirdetett, majd később tekercsre róttak.
Mit is beszélt ez az ókori – ószövetségi, Istenre érzékeny – ember? Ezt:
„Veszekedés és perlekedés közt böjtöltök, és ököllel ütitek le a szegényt. Bizony, mostani böjtöléstek soha nem szerez nektek meghallgatást a magasságban. Talán az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja magát? Lehajtjátok fejeteket, mint a káka, és zsákot meg hamut teríttek magatok alá: ezt nevezitek ti böjtnek, olyan napnak, amely tetszik az Úrnak?
Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr:
»Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit!
Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát!
Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba.
Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!
Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded.
Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: ’Nézd, itt vagyok!’
Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet,
ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat,
akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik.
Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.
Ha óvakodsz attól, hogy járj-kelj szombaton, és a hasznot hajhászd szent napomon;
ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek;
ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől:
akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak, Jákobnak örökrészét.« Igen, az Úr szája mondta ezt így.” (Iz 58,5–14)
Hol tartunk ma ettől?
Nem kellene megpróbálni?