Mickey webnaplója

Mind hazatértek.
Először öcsém Kaliforniába, közben
Gábor Párizsból,
Kinga Bruxelles-ből, utóbb
Micáék Szombathelyről,
Katiék Mosonmagyaróvárról.
Most mindenki otthon van.
Csak én vagyok itthon.   
Lassan szokom itthonomat.
Új otthonomat.
Fél óráig kerestem egy fényképet, amit anno sok társával együtt sokféle könyvből kivadásztam, nehogy kidobjuk könyvtelenítési akcióink során, tehát egy csomó könyvből egy helyre gyűjtöttem őket. Az egy hely azóta három szobával arrább van.
Jelentem kutakodásom eredménnyel járt. Megtaláltam.
Elment a délelőttöm azzal, hogy megírjak egy anyagot, miszerint hogyan lettem újságíró? Közben nemcsak a fotók keresésével múlattam az időt, hanem annak az email címnek a keresésével is, melyet korán reggel olvastam a felszólítással, írjuk meg, hogyan lépett a Lélek az életünkbe. Nekem úgy, hogy publicistává tett. Sokáig kerestem a címet a fb-on, de nem találtam. Nem is találhattam, mert a bejövő emailek között volt megbújva.
Az anyag elkészült, útjára bocsátottam.
Lesz, ami lesz. Legfeljebb megjelenik egy antológiában, nagyobb baj nem lehet belőle.
(Kísértetiesen kezdek hasonlítani a nyugdíjasokra! Annak idején szörnyülködve olvastam erről a mentalitásról: Háromszor kinéz az ablakon, hogy esik-e, fúj-e, vagy ellenkezőleg a nap süt. Azután el kell(ene) döntenie, mit vegyen fel, mert postára kellene vinni a csekkeket. Vigyen-e magával ernyőt? Hány kifli kellene mára? És így tovább, és így tovább. Beletelik egy óra is mire rászánja magát, hogy elinduljon a csekkekkel.) Kezdem észlelni magamon ezt a teszetoszaságot.  
Délben „kis lábaskában” megmelegítettem paprikás krumplimat, és „egész fazékkal” ettem. Úgy látszik, én vagyok a „kegyelmesék”.
Van új a nap alatt. Olvasom, hogy a 65 éven felüliek felülnek a vonatra, miután megvették pótjegyüket. Gábor többször hangsúlyozta, hogy a nyugdíjasokat előbb-utóbb arra fogják kötelezni, hogy csak ha piros a jelzés, akkor mehetnek át az út túlsó oldalára.
Lám-lám, mások is rájöttek, hogy túlságosan jól élünk. Megmondatott, hogy vége a fogyasztói társadalomnak, vissza kell venni a fogyasztás tempójából, és rá kell lapátolni a tevékenységekre egy kicsit.
Kérem szépen, én egyfolytában fogyasztok, mégsem fogyok.