Mickey webnaplója

Ha a böjt a visszafogottság időszaka volt, (képbe foglalva: a sinus-hullám völgye, akkor a húsvétot követő időszak a felszabadultság, a feldobottság, az örömteliség hullámhegye.  
Ennek sokféle kifejezése lehetséges.
Most egy taizéi dal szövegre rezonálok:
„Ne sírj, ne aggódj, ne félj, ne bánkódj, ha tiéd Isten, tiéd már minden...”
Ez akkor is reményteli szöveg, ha a taizéiek az 1500-as években élt misztikustól, Avilai Szent Teréztől kölcsönözték.
Végül is a húsvét se tegnapi esemény, immár kétezer éves a történet.   
Csak e világi szemmel nézve létezik a tér-idő egység.
Odaátról tekintve valószínűleg intenzitáskülönbségek lehetnek, vagy affélék.
Az idő kicsukva.
Ezért mondhatja az egyház tanítása: A mise Jézus egyetlen keresztáldozatának a megjelenítése. 
Mint ott, mint akkor… tegnap, ma, holnap … az összes mise oda fókuszál.
***
Egy Süle nevű költő megidézi Jézus fogantatását a saját eszközeivel. Szerintem ez ugyanaz a mély titok, ugyanaz a villanásnyi tett, mint ami a misékben átváltoztatáskor végbemegy.
Deus ex machina, isteni beavatkozás.
***
Ma találkoztam a lepramisszió csekkjével. Egyik barátunk íróasztalán hevert.
Magam is belebocsátkoztam a támogatásba pici unokám indíttatására. Történt, hogy Ritácska egy szabadtéri mise végén a bejárat melletti asztalról mosolyogva felkapott egy csekket azzal, hogy appapa ezt neked hoztam.
Ajándékának nem tudtam ellenállni. Máig megkeresnek időszakosan.
A világ szégyene, hogy van még leprás ember, ugyanis van már gyógyszer ellene.
Mire várunk?