Mickey webnaplója

Amikor szelíd a folyó, el-elnézem a szemközti partot, s elképzelem, hogy tízezer éve is ilyesforma lehetett, csak akkor más merengett a parton, mint ahogyan Kr. u. 12 000-ben is más fog nézelődni. 
Passauban 500 éves csúcsot döntött meg a víz. Budapesten soha nem mértek ekkora vízmagasságot. Hogy nem mértek, azt elfogadom. De hogy volt-e korábban magasabb a vízszint áradás idején, azt ki tudja. A szigeti lócitromfák méteres magasságban mutatkozó törzssérülései az egykori jeges ár magasságáról árulkodnak. Hogy korábban mi volt, arról pedig nincsenek feljegyzések. Ami egyszer volt, az újra megismétlődhet, akár a korábbit meghaladó mértékben is. A világversenyeken is mindig akad világ- és olimpiai csúcsdöntés. Ez a természetben is előfordulhat.
Minden önkéntes és hivatásos legénynek és leánynak egy hatalmas KÖSZÖNÖM jár áldozatos és a közért vállalt önfeláldozó tevékenységéért.
Adja Isten a végső sikert! Merthogy az ő kegyelméből éljük túl a kataklizmákat.
Mire gondolok?    
Arra pl. hogy az áradással párhuzamosan a Börzsönyben földrengést észleltek. Teszem azt, ha ez a földrengés a szokott mértéknél lényegesen hevesebb, akkor a visegrádi törésvonal mentén akármekkora geofizikai változás állhatott volna elő. Eme eufémizmuson azt értem, hogy pl. aktivizálódhatott volna a vulkanizmus olyan mértékig, amelynek a következtében az ezrek vízvédelmi munkája pillanatok alatt semmivé lőn, s ők maguk, valamint a térség lakói is halálos veszedelemmel néztek volna farkasszemet. De gondolhatok arra is, hogy amennyiben eszkalálódva jelentkezik, a Bem teret és környékét ért hatalmas felhőszakadás, a hegyekből alázúduló víz pusztító ereje, semmivé tehette volna az egész védekezést, vele együtt a fél országot.  
Nem ez történt, legalábbis nem ebben a mértékben. Hála Istennek!
Sokkal inkább bizakodásra adott alkalmat a szombati égiháború után megjelenő fél szivárványív a parlament fölött.  
Az árvíz okozta emberi veszteségről nincs tudomásom. Hogy ezt a hírek legtöbbjében külön hangoztatják, arra utal nekem, hogy a világ legfontosabb tényezője kap hangsúlyt. „Minden emberi élet drágább kincs a világegyetemnél.” Nekem ez jön be az előbb emlegetett híranyag ismétlései miatt. Bizony ezzel a szemléletmóddal kellene egymásra tekintenünk. A példátlan méretű összefogás is ebbe az irányba mutat. Ez hallatlanul fontos, és nagyon megnyugtató.
Ma még felmérhetetlen az anyagi kár, merthogy sok veszteséggel kell számolni, sokba van a védekezés és a rekultiválás, sőt még az árvíz vége sem látszik, nemhogy az anyagi veszteség mérlege. Ha lesz gyűjtés, magától értetődik, hogy beszállok.
Még megjegyzem, hogy bár nálunk ma tetőzik a Duna, meg tán holnap, eddig alig fotóztam. Mindenki azt műveli. Sok újat nem tehetek hozzá. Mindenesetre tervezem, hogy a búcsúzó árvízről néhány felvételt készítek magam is. Ha az idő kegyes lesz hozzánk, és nem pörköl a nap, nem zuhog az eső, s nem kergetnek el, mint afféle léhűtő katasztrófaturistát, akitől csak az telik, hogy a károsodást megörökítse, kattogtatok néhány képkockát.